Hungarian Supreme Court dismisses appeal against conviction for official misconduct, upholding lower court rulings.

Kúria

végzése

Az ügy száma: Bfv.III.673/2017/7.

A határozat szintje: felülvizsgálat

A tanács tagjai: Dr. Márki Zoltán, a tanács elnöke

Dr. Somogyi Gábor, elõadó bíró

Dr. Kónya István, bíró

Az eljárás helye: Budapest

Az eljárás formája: tanácsülés

Az ülés napja: 2017. október 12.

Az ügy tárgya: hivatali visszaélés bûntette

Terhelt: V. rendû

Első fok: Fõvárosi Törvényszék, 15.B.966/2014/48., ítélet, tárgyalás,

2015. június 25.

Másodfok: Fõvárosi Ítélõtábla, 2.Bf.294/2015/10., ítélet, nyilvános ülés,

2016. április 19.

Az indítvány előterjesztője: V. rendû terhelt védõje

Az indítvány iránya: a terhelt javára

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 15.B.966/2014/48., valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.294/2015/10. számú ítéleteit V. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

Indokolás

I. A Fővárosi Törvényszék a 2015. június 25-én kelt 15.B.966/2014/48. számú ítéletében V. rendű terheltet hivatali visszaélés bűntettében [2012. évi C. törvény - a továbbiakban: Btk. - 305. § a) és c) pont] mondta ki bűnösnek, és ezért 6 hónapi börtönbüntetésre, valamint 500 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.000 forintban állapította meg. Akként rendelkezett, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, a kiszabott 500.000 forint pénzbüntetést pedig - meg nem fizetése esetén - napi tételenként kell egy-egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni.

Az V. rendű terhelt tekintetében kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla a 2016. április 19-én kelt 2.Bf.294/2015/10. számú ítéletével az V. rendű terhelt szabadságvesztésének tartamát 1 évre súlyosította; egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet e terhelt tekintetében helybenhagyta.

A jogerős ítéletben megállapított tényállás V. rendű terheltet érintő részének lényege a következő:

I. rendû terhelt 2002. szeptember 16. napja óta volt tulajdonosa a hrsz. alatt felvett, kivett beépítetlen terület mûvelési ágú, turisztikai erdõ övezeti besorolású, valamint az azzal szomszédos, kivett beépítetlen terület mûvelési ágú, hegyvidéki kertvárosias, szabadon álló lakóterületi építési övezet besorolású ingatlanoknak. I. r. terhelt a 00000/0 és 00000/0 hrsz. alatt felvett ingatlanokat 2005. október 27. napjával - az Építési Hatósági Iroda elõtt lefolytatott eljárás során - 00000/0 hrsz. alatt egyesítette.

I. rendű terhelt a tulajdonában álló ingatlanok közül a beépíthető ingatlanra saját célra 2005-ben családi házat kívánt építeni. Az építkezéssel összefüggő építésügyi hatósági feladatokat az önkormányzat jegyzője látta el, aki a hatáskörébe tartozó, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) szerinti építésügyi hatósági engedélyezési és építésrendészeti eljárásokban a kiadmányozási jogát az Építési és Műszaki (2007. május 24. napjától Építésügyi) Iroda vezetőjére, V. rendű terheltre ruházta át.

Az építésügyi hatósághoz benyújtott és az így megindult hatósági eljárás alatt is módosított építési engedélyezési terveket készítő II. rendű terhelt a tervekben a Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzatról szóló 47/1998. (X. 15.) Főv. Kgy. rendelet 34. § (11) bekezdésében és a 8. számú táblázatában, valamint az Önkormányzat Képviselő-testületének a megjelölt utcák által határolt terület szabályozási tervéről szóló 44/1998. (X. 19.) önkormányzati rendeletének 5. §-ában meghatározott megengedett legnagyobb beépítettség 10 %-os mértékét túllépte. Annak érdekében, hogy a 00000/0 hrsz. alatti ingatlan 3%-os beépíthetőségét a 00000/5 hrsz.-ú ingatlanon használhassa ki és így az építési engedélyt megkapja, I. rendű terhelt a 2005. november 23. napján kelt beadványában az építésügyi hatóságtól azt kérte, hogy a 00000/0 hrsz. alatti ingatlanára az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 29. § (6) és (7) bekezdéseinek alkalmazásával rendeljenek el építési korlátozást.

A kérelemben hivatkozott jogszabályi rendelkezések ugyan lehetővé teszik, hogy a 3%-os beépíthetőség több telek területe után számítva csak az egyik telken is kihasználható legyen, azonban ez a lehetőség kizárólag mezőgazdasági terület övezeti besorolással rendelkező, legalább 10.000 m2-es központi ingatlan esetén, a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 1. számú mellékletének 55/A. pontja szerinti birtoktest kialakításával vehetõ igénybe, ráadásul ehhez elõzetesen elvi építése engedélyt is kell kérni.

Az építésügyi hatóság a döntése meghozatalakor ugyanakkor figyelmen kívül hagyta, hogy a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 29. § (5)-(8) bekezdéseiben meghatározott feltételek I. rendű terhelt ingatlanai esetében teljes mértékben hiányoznak és a benyújtott tervek alapján a 2005. december 21. napján kelt, V. rendű terhelt által kiadmányozott határozatával a 00000/0 hrsz. alatti ingatlanon egylakásos lakóépületre, benne úszómedence építésére, kültéri úszómedence építésére, a kültéri gépkocsitárolók kialakításához szükséges földbevágásra és támfalaira, utcai telekhatáron álló kerítés építésére az építési engedélyt megadta, egyúttal a 00000/0 hrsz. alatti ingatlanra az épületekre vonatkozó építési korlátozás bejegyzését - a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 29. § (5) bekezdésére alaptalanul hivatkozva - határozatlan időtartamra elrendelte. A határozat 2006. január 9. napján emelkedett jogerőre úgy, hogy az rt. képviselői a fellebbezési jogról lemondó, 2006. január 3. napján kelt és I. rendű terhelthez is eljuttatott nyilatkozatban kifejezetten felhívták az építésre jogosult figyelmét arra, hogy az rt. vagyonkezelésében lévő, szomszédos 00000/00. hrsz alatti védett erdőterületet deponálásra, bejárásra, illetve bármilyen igénybevételre nem engedélyezik, amely ellenőrizhetősége érdekében kérték, hogy a telekhatárokat jól látható módon jelöljék ki és azt a kerítés megépítéséig tartsák fenn.

Az építkezés 2007 augusztusában elkezdődött. 2008. március 25. napjáig az időközben is módosított kiviteli tervek alapján a Zrt. és alvállalkozói lényegében szerkezetkész állapotban a lakóépületet, továbbá annak északkeleti oldalán a mélygarázst és a hozzá vezető utat felépítették, amely során a 00000/00 helyrajzi szám alatt felvett ingatlanon lévő erdőrészletet jogosulatlanul igénybe vették és annak a I. rendű terhelt ingatlanaihoz kerített 2316 m2-nyi területét túlnyomórészt beépítették.

A jogszerűtlen állapot legalizálása érdekében I. rendű terhelt 2008. március 19. napján az építésügyi hatósághoz egy fennmaradási és továbbépítési engedély iránti kérelmet nyújtott be. Kérelméhez I. rendű terhelt olyan terveket csatolt, amelyeken az épületet és a hozzá vezető úttal a mélygarázst megtévesztő módon a 00000/0 hrsz.-ú ingatlan határain belül, a tényleges helyétől eltérően kb. 20 méterrel délnyugati irányba eltolva, a hegyoldalon lejjebb tüntették fel úgy, hogy a megtévesztés érdekében az építési engedélyezési tervekkel ellentétben az északkeleti határvonalat immár nem telekhatárként, hanem drótkerítésként jelölték meg.

Az építésügyi hatóság ügyintézője az engedélykérelem elbírálása kapcsán 2008. március 25. napján az Étv. 48. § (3) bekezdés a) pontja alapján, a 45. § szerint helyszíni szemlét tartott, amelyen megállapította, hogy I. rendű terhelt az építési engedélytől eltérő alaprajzi és magassági elhelyezéssel, alapterülettel, belmagassági mérettel, homlokzati kialakítással, továbbá különálló építményként a főépülethez toldott terepszint alatti gépkocsitárolóval építteti családi házát, ezért az építési naplóban a fennmaradási és továbbépítési engedély jogerős elbírálásáig az építési és tereprendezési munkákat az Étv. 45. § (4) bekezdésének megfelelően a helyszínen leállíttatta, egyúttal felhívta az építésvezető figyelmét arra, hogy az épület geodéziai kitűzési jegyzőkönyvét az építésügyi hatósághoz juttassa el.

Az építési engedélytől eltérő, illetve általános érvényű építésügyi szabályokat sértő módon folytatott építési munkára figyelemmel az építésügyi hatóság 2008. március 26. napján az Étv. 47. § (1) bekezdés b) pontjára alapított végzésével is kötelezte I. rendű terheltet arra, hogy az építési munka kivitelezésével azonnal álljon le, emellett hiánypótlási felhívást bocsátott ki. A hiánypótlási felhívásban az építéshatósági ügyintéző a felelős műszaki vezetői nyilatkozat és egyéb iratok benyújtásán túl a helyszíni szemlén észlelt eltérő alaprajzi és magassági elhelyezésre tekintettel az építési naplóban tett felhívását kiegészítve kérte, hogy I. rendű terhelt az elkészült épület épületfeltüntetési vázrajzát, továbbá a megváltoztatott terep geodéziai felmérését is bocsássa rendelkezésre.

Mivel ezen iratok alapján az épület szabálytalan elhelyezése és a 0000000 hrsz. alatt felvett ingatlan jogellenes igénybevétele egyértelműen megállapítható lett volna, I. rendű terhelt 2008. április 1-i hiánypótlásában azt kérte, hogy az építésügyi hatóság az épületfeltüntetési vázrajz kapcsán az építési engedélyhez csatolt - de a tényleges állapotokat már nem tükröző - tervdokumentációkban megjelölt adatokat fogadja el, egyúttal kijelentette, hogy a geodéziai felmérést a használatbavételi engedély iránti kérelméhez fogja csatolni.

A hiánypótlást követően a fennmaradási és továbbépítési engedély elbírálása és a meghozandó döntés tartalma kapcsán az ügyintézőként eljáró 1. számú tanú és felettese, V. rendű terhelt eltérő álláspontra helyezkedett, amelyet az építésügyi hatóság vezetője azzal oldott fel, hogy beosztottját a kérelemnek túlnyomórészt helyt adó határozat elkészítésére utasította, ahogy azt is előírta számára, hogy az építésügyi bírság számítása körében a különálló építményként, engedély nélkül létesített gépkocsitároló vonatkozásában az építésügyi bírság megállapításának részletes szabályairól szóló 245/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontjában rögzített 50 %-os szorzó helyett a 3. § (2) bekezdés b) pontja szerinti, engedélytől eltérő építésre irányadó 40 %-os szorzót, míg a 2,5 méteres belmagasság-növekedést a 245/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet 3. melléklet 1. pontja ellenére csak meglévő épület esetében kell figyelembe venni, amely következtében az ügyintéző által előzetesen kiszámított építésrendészeti bírság 5.434.200 forinttal csökkent.

Az így meghozott, 2008. április 8. napján kelt és V. rendű terhelt által aláírt határozatával az építésügyi hatóság az építési engedélytől eltérő módon felépített szerkezetkész családi ház és a hátsókerti terepszint alatti gépkocsitároló fennmaradására és továbbépítésére az Étv. 48. § (2) bekezdésére hivatkozva az engedélyt megadta azzal, hogy a teljes tetőemeleti szintre és az északkeleti telekhatár mentén tervezett - nappali szoba, fürdő és hőközpont helyiségekből álló - terepszint alatti építményre vonatkozó részében a kérelmet elutasította, emellett egyéb kötelezéseket és 9.209.000 forint építésügyi bírság befizetését írta elő.

Az Étv. 48. § (1) bekezdése alapján az építésügyi hatóság - az építtető vagy az ingatlannal rendelkezni jogosult kérelme alapján - fennmaradási engedélyt akkor adhat, ha a 36. §-ban meghatározott feltételek fennállnak vagy megteremthetők és az építtető az építési jogosultságát igazolta, míg a (2) bekezdés alapján fennmaradási engedély az (1) bekezdésben foglaltak érvényesítése mellett kiadható akkor is, ha az építmény, építményrész átalakítással szabályossá tehető, vagy a szabálytalansággal okozott érdeksérelem jelentéktelen, közérdeket nem sért, vagy a hatóság által meghatározott határidőn belül elhárítható.

Az Étv. 36. § (1) bekezdés i) pontjára figyelemmel emellett építésügyi hatósági engedély törvényben, kormányrendeletben vagy miniszteri rendeletben meghatározottak szerint akkor adható, ha az építésügyi hatósági engedélykérelem jogszabályban előírt mellékletei rendelkezésre állnak, és tartalmuk megfelel az a)-h) pontok előírásainak. Az Étv. 48. § (3) bekezdés a) pontja alapján továbbá a tényállás tisztázása körében az építésügyi hatóság köteles volt vizsgálni, hogy a fennmaradási engedély megadásának feltételei fennállnak-e vagy megteremthetőek-e.

V. rendű terhelt ugyanakkor az Étv. 48. § (3) bekezdés a) pontjában írt kötelezettséget megszegve a határozat kiadmányozása során az épületnek a 2008. március 25. napján felvett jegyzőkönyvben is rögzített eltérő alaprajzi és magassági elhelyezésével nem foglalkozott, a hiánypótlási felhívásban foglaltak teljesítésének, különösen az épületfeltüntetési vázrajz benyújtásának elmulasztását figyelmen kívül hagyta, az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet 5. mellékletében előírtak ellenére a helyszínrajz hiányosságainak pótlása - így a telekhatár feltüntetése, a tervezéssel érintett és a közvetlenül szomszédos, az ingatlannal közös határvonalú telkek ábrázolása, valamint a tervezett és meglévő épületet telekhatártól és egymástól való távolsági méretének közlése - iránt nem intézkedett, részben ezekből adódóan az építésügyi hatóság az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 2. sz. melléklet VI/4. pontja ellenére a műszaki leírás szerinti 400 kW-os gázkazánra tekintettel a területileg illetékes műszaki biztonsági felügyeletet, míg a 2. sz. melléklet VII/2. pontja ellenére az erdőterület igénybevételére tekintettel a területileg illetékes erdészeti hatóságot szakhatóságként nem kereste meg, és az építésügyi bírság megállapításánál az építésügyi bírság megállapításának részletes szabályairól szóló 245/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdése ellenére a teljes gépészeti szintet is mellőzte.

A határozat meghozatalánál elfogadott tervdokumentáció - az Étv. 36. § (1) bekezdés i) pontjába ütköző hiányosságai, a szükséges szakhatósági állásfoglalások - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 44. § (1) bekezdésébe ütköző - hiánya és az építési bírság - az építésügyi bírság megállapításának részletes szabályairól szóló 245/2006. (XII. 5.) Korm. rendeletben előírtaknál alacsonyabb összegben történő megállapítása mellett a fennmaradási és továbbépítési engedély kiadmányozásakor a ráépítéssel érintett 15980/13 hrsz. alatti ingatlan vonatkozásában maga az építési jogosultság sem volt igazolva, míg a szabálytalanság az övezetre előírt építménymagasság, bruttó szintterületi mutató és beépítettség túllépése, valamint az épület építési helyen kívüli elhelyezkedése miatt nem volt jelentéktelen, ahogy a 15980/13 hrsz. alatt felvett, védett természeti, egyúttal kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területnek jelölt területre történt ráépítéssel közérdeket is sértett, ezért az V. rendű terhelt által kiadmányozott fennmaradási és továbbépítési engedély az Étv. 48. § (1) és (2) bekezdéseibe ütközően - a Ket. 121. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott semmisségi okra is figyelemmel - jogszabálysértő volt.

Az építési ügyben hozott, 2008. április 9. napján jogerőre emelkedett határozat alapján I. rendű terhelt az építkezést tovább folytatta. Az építéshatósági ügyintéző ezen építési munkákat az Étv. 45. § (1) és (2) bekezdésének megfelelően 2008. június 17. napján tartott építésügyi hatósági ellenőrzésen észlelte és a munkákat a szükséges engedély hiányára, illetve azok szabálytalanságára hivatkozva a 45. § (4) bekezdése szerint a helyszínen azonnali hatállyal leállította.

Az építkezés zavartalan folytatása érdekében I. rendű terhelt 2008. június 23. napján az építésügyi hatóság irodavezetőjétől elfogultság miatt az addig eljárt építéshatósági ügyintéző, 1. számú tanú területi hatályának megszüntetését és más ügyintéző kinevezését kérte. Kérelmében I. rendű terhelt arra hivatkozott, hogy az ügyintéző a helyszíni szemlék és bejárások alkalmával több alkalommal megfenyegette a fő- és alvállalkozók munkásait, képviselőit, valamint kérelmében megtévesztő módon közölte, hogy az ügyintéző az építkezést a fennmaradási és továbbépítési engedély ellenére állíttatta le. Az építésügyi hatóság irodavezetője, V. rendű terhelt azonban a tartalma szerint a Ket. 42. § (3) bekezdésére alapított kizárási okot tartalmazó ügyféli bejelentés jogszabályszerű elbírálása, így a Ket. 43. § (2) bekezdésében megkövetelt végzés meghozatala iránt nem intézkedett, ehelyett az addig eljárt és az építkezést két alkalommal is jogszerűen leállító építéshatósági ügyintézőtől I. rendű terhelt építkezésének ügyét alakszerű határozat nélkül elvette. V. rendű terhelt ugyanakkor annak ellenére, hogy az építésügyi hatóság a 2008. június 17-i ellenőrzés jegyzőkönyvében rögzítette a tetőszint szerkezetének építési engedély nélküli elkészítését, továbbá az északkeleti vasbeton szerkezetű kerítés szabálytalan építését, az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet 42-43. §-ai szerinti építésrendészeti eljárás lefolytatása iránt nem intézkedett, az Étv. 48. § (3) bekezdésében kötelezően előírt intézkedéseket nem tette meg, ahogy az Étv. 45. § (4) bekezdése, továbbá az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet 43. § (2) bekezdése ellenére még az eljárás megszüntetéséről sem hozott végzést, és ezzel hozzájárult ahhoz, hogy az építkezés és ezen belül az északkeleti kerítés kivitelezése 2008. októberéig tovább folyjon.

A kivitelező alkalmazottja az építésügyi hatóságtól független, az építőipari kivitelezési tevékenység végzését az Étv. 46. §-a és az építésfelügyeleti tevékenységről szóló 291/2007. (X. 31.) Korm. rendelet alapján ellenőrző építésfelügyeleti hatósághoz, Budapest Főváros Kormányhivatalának Építésfelügyeletéhez adatváltozás miatt 2010. szeptember 21. napján jelentette be az építőipari kivitelezési tevékenység megkezdését, amelyben építtetőként a tényleges állapotoknak megfelelően változatlanul I. rendű terheltet szerepeltette. Ezen, valamint az új felelős műszaki vezető adatait tartalmazó 2010. december 14-i bejelentést az építésfelügyeleti hatóság 2010. szeptember 21., illetve 2010. december 14. napján továbbította V. rendű terhelt hivatali e-mail címére.

Az I. rendű terhelt irányítása alatt álló Kft. ugyanakkor ezzel párhuzamosan, 2010. december 3. napján az építésügyi hatóságtól az épületre használatbavételi engedélyt kért. A kérelem alapján az építésügyi hatóság körzetes előadója a hiánypótlási felhívást és egyes szakhatóságok megkeresését elkészítette, ezután azonban több hetes szabadságra ment, ezért V. rendű terhelt az ügyet 2010. december 14. napján egy másik ügyintézőnek adta át azzal, hogy aznap a helyszíni szemlét is meg kell tartania. A 12 órakor tartandó helyszíni szemléről szóló értesítést az így kijelölt előadó csak aznap készítette el, és azt a szemle megkezdésekor a kivitelező cég képviselőjének adta át. A helyszíni szemlén az építéshatósági ügyintéző mellett a közvetlenül a jegyző irányítása alatt dolgozó műszaki ellenőr is megjelent, akik az épületet a hiányzó lépcsőre tekintettel a tetőszint kivételével bejárták és megállapították, hogy a lakóépület - kb. 60 %-os - készültségi foka a használatbavételhez szükséges készültségi fokot nem éri el, az épület egyik része sem biztosítja a használathoz, a rendeltetéshez szükséges biztonságot, a gépjárműtárolóhoz vezető utat nem az engedélyezett nyomvonal szerint építik, valamint a fennmaradási és továbbépítési engedélyben foglalt kötelezettségeknek sem tettek eleget.

A szemle megállapításairól időközben az építésügyi hatóság ügyintézője és a műszaki ellenőr is tájékoztatta V. rendű terheltet, ő azonban az ügyintézőt utasította arra, hogy minél hamarabb készítse el a fennmaradási és használatbavételi engedélyt ideiglenes jelleggel megadó határozatot, amelyet később véglegesíthetnek, de még az igazgatási szünet előtt jogerős döntésnek kell születnie.

Az így meghozott, 2010. december 21. napján kelt és V. rendű terhelt által aláírt határozatával az építésügyi hatóság az új egylakásos lakóépületre, 1 személyfelvonó-, 1 étellift és 1 szennyesruha-ledobó aknára, a beltéri és kültéri úszómedencékre, a hátsókertben 6 férőhelyes terepszint alatti gépjárműtárolóra, valamint a tetőszinten a jogerős engedélytől eltérő üvegezett pergolára az építési bírság befizetéséig az - ideiglenes jellegű - fennmaradási és használatbavételi engedélyt megadta azzal, hogy egyes hiányzó munkálatok elvégzését és 993.000 forint építésügyi bírság befizetését írta elő.

Az Étv. 44. § (2) bekezdése alapján a használatbavételi engedélyt akkor kell megadni, ha az építményt vagy egy részét - építési engedélyhez kötött építési munka esetén - az engedélynek megfelelően, rendeltetésszerű és biztonságos használatra alkalmas módon építették meg, míg a (3) bekezdés szerint, ha az építmény vagy egy része rendeltetésszerű használatra nem alkalmas, az építésügyi hatóság az építmény használatbavételét megtiltja, vagy építésügyi hatósági kötelezés keretében a hibák, hiányosságok megszüntetésétől teszi függővé. Az építésügyi hatósági eljárásokról és az építésügyi hatósági ellenőrzésről szóló 193/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 37. § (2) bekezdése alapján a használatbavételi engedély iránti kérelem elbírálása során az építésügyi hatóság köteles meggyőződni arról, hogy

a) az építési tevékenységet az építési engedélynek, az ahhoz tartozó építészeti-műszaki dokumentációnak, továbbá az engedélyezett eltérésnek megfelelően végezték-e el,

b) az építmény az építési engedélyben megjelölt rendeltetésének megfelelő és biztonságos használatra alkalmas állapotban van-e, valamint

c) az építmény zavartalan használatához szükséges járulékos építmények (pl. parkolók, hulladék-, göngyölegtárolók) megvalósultak-e, a felvonulási épület elbontásra került-e, a környezetrendezést elvégezték-e.

Az építésügyi hatósági eljárásokról és az építésügyi hatósági ellenőrzésről szóló 193/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 37. § (3) bekezdése alapján a használatbavételi engedély csak akkor adható meg, ha az építmény a rendeltetésszerű és biztonságos használat követelményeinek megfelel, míg a (4a) bekezdés szerint a használatbavételi engedélyezéskor a használatbavételi engedély e rendelet szerinti megadása mellett, a rendeltetésszerű és biztonságos építményhasználatot nem gátló, még fennálló hibák, hiányosságok megszüntetését, az építési engedélybe foglalt kikötések és feltételek teljesítését megfelelő teljesítési határidő megjelölésével és a nem teljesítés esetén alkalmazható szankciók alkalmazására való figyelmeztetéssel a kötelezésre vonatkozó előírások szerint kell elrendelni. A rendelet 39. § (5) és (6) bekezdései értelmében emellett a fennmaradási engedélyben - az építésügyi bírság befizetéséig - ideiglenes használatbavételi engedély akkor adható, ha ennek feltételei is fennállnak.

V. rendű terhelt ugyanakkor a határozat kiadmányozása során a 2010. december 14-i helyszíni szemle megállapításaival nem foglalkozott, a megkeresett szakhatóságok állásfoglalását nem várta be, illetve az építésügyi hatósági eljárásokról és az építésügyi hatósági ellenőrzésről szóló 193/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdése és az 5. sz. melléklet 11/2. pontja ellenére a műszaki leírás szerinti villamos berendezések 208,5 kW-os összteljesítményére tekintettel a mérésügyi és műszaki biztonsági hatóság szakhatóságként történő bevonása, valamint a 2010. december 14-i helyszíni szemlén még nem vizsgált, de a kérelem időközbeni módosítására tekintettel a fennmaradási engedéllyel érintett tetőszinti pergola kapcsán az Étv. 48. § (3) bekezdését megsértve az építésügyi hatósági eljárásokról és az építésügyi hatósági ellenőrzésről szóló 193/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 11. § (1) bekezdésében előírt szemle elvégzése érdekében nem intézkedett, a rendelet 36. §-ában és a 39. § (8) bekezdésében megkövetelt mellékletek, így az építészeti-műszaki tervdokumentáció hiányát figyelmen kívül hagyta, és e körben az építésügyi bírság számításánál is minden további ellenőrzés nélkül elfogadta a Kft. által az üvegezett pergola felületének méretére adott nyilatkozatot, noha az építésügyi bírság megállapításának részletes szabályairól szóló 245/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés b) pontja alapján a bírságszámítás alapját képező felületet építésügyi hatósági engedély, építészeti-műszaki tervdokumentáció, illetve felmérés alapján kell megállapítani.

A tervdokumentáció beszerzésének - az Étv. 36. § (1) bekezdés i) pontjába ütköző - elmulasztása, a szükséges szakhatósági állásfoglalások - a Ket. 44. § (1) bekezdésébe ütköző - hiánya és az építésügyi bírság - az építésügyi bírság megállapításának részletes szabályairól szóló 245/2006. (XII. 5.) Korm. rendeletben előírtakba ütköző - megállapítása mellett az ideiglenes jellegű fennmaradási és használatba vételi engedély kiadmányozásakor az épület a rendeltetésszerű és biztonságos használat követelményeinek nem felelt meg, ezért a V. r. terhelt által kiadmányozott határozat az Étv. 44. § (2) bekezdésébe, továbbá az építésügyi hatósági eljárásokról és az építésügyi hatósági ellenőrzésről szóló 193/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 37. § (3) bekezdésébe ütközően - a Ket. 121. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott semmisségi okra is figyelemmel - jogszabálysértő volt.

A Kft. 2010. december 22. napján az építésügyi hatóság ügyintézőjének az építésügyi bírság befizetését igazoló csekkszelvény mellett a szomszédok fellebbezési jogról lemondó nyilatkozatát is elküldte e-mailben, és annak ellenére, hogy a Zrt. képviselője a 2010. december 21. napján kelt döntés kézhezvételéről és az abban foglaltak megértéséről szóló nyilatkozatot 2010. december 16-i keltezéssel írta alá, az építésügyi hatóság 2010. december 22. napján megállapította a határozat jogerőre emelkedését, a fennmaradási és használatbavételi engedélyt véglegesítő határozatot hozott, és aznap ez utóbbi határozat jogerőre emelkedését is megállapította. Az építésügyi hatóság a 2010. december 22. napján jogerőre emelkedett határozatát az építésfelügyeleti hatóságnak az építésügyi hatósági eljárásokról és az építésügyi hatósági ellenőrzésről szóló 193/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 13. § (2) bekezdés c) pontja alapján tájékoztatásul megküldte, az ideiglenes jellegű használatbavételi és fennmaradási engedély V. rendű terhelt által szorgalmazott jogerőre emelkedése alapján ugyanakkor az építésfelügyeleti hatóság az építésfelügyeleti tevékenységről szóló 291/2007. (X. 31.) Korm. rendelet 8. § (4) bekezdésére és ezen belül is arra hivatkozva, hogy építésfelügyeleti hatósági eljárás az építmény használatbavételi engedélyének jogerőssé válásáig indítható, a tervezett - akár az építkezés szabálytalanságának megállapításához és ezért leállításához vezető - építésfelügyeleti ellenőrzést nem folytatta le. A fennmaradási és használatbavételi engedélyt ideiglenes jelleggel megadó, majd azt véglegesítő határozatait az építésügyi hatóság a már 2010. december 9. napján megkeresett szakhatóságok állásfoglalásaival 2011. január 17. napján a határozatával egészítette ki, amelyet a V. rendű terhelt által kiadmányozott döntés valótlanul azzal indokolt, hogy a jogerős határozatok kiadása után állapították csak meg, a szakhatóságok állásfoglalásait a határozatok nem tartalmazzák, egyúttal az építésügyi hatóság a Ket. 81/B. § (4) bekezdésének kivételt nem engedő előírása ellenére a korábbi döntéseket kiegészítő VI. 42-3/2011. számú határozat elleni jogorvoslat lehetőségét is általánosságban kizárta.

Az építésügyi hatósági - így közhatalmi - feladatokat ellátó Építési és Műszaki (2007. május 24. napjától Építésügyi) Irodának az ezen szerv rendeltetésszerű működéséhez szükséges tevékenységet végző vezetőjeként V. rendű terhelt - mint a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 1. § (8) bekezdés a) pontja szerinti köztisztviselő - a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 37. § (1) bekezdése értelmében köteles volt feladatait a köz érdekében a jogszabályoknak megfelelően, szakszerűen, pártatlanul és igazságosan ellátni.

Irodavezetőként emellett V. rendű terhelt a munkaköri leírásának II/1. és II/3. pontjaira is figyelemmel felelős volt azért, hogy az általa vezetett szervezeti egység a Ket. 1. § (1)-(2) bekezdéseinek megfelelően az eljárása során a jogszabályok rendelkezéseit megtartsa és másokkal is megtartassa, hatáskörének gyakorlásával ne éljen vissza, a 2. § (3) bekezdése szerint az eljárása során az érintett ügyre vonatkozó tényeket vegye figyelembe és döntését valósághű tényállásra alapozza, továbbá az 50. § (1) bekezdése alapján a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázza.

V. rendű terhelt azon túl, hogy a két érintett ingatlan beépíthetőségének összevonása kapcsán már a 2006. január 9-én jogerőre emelkedett építési engedély kiadmányozása során is az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 29. § (5) bekezdésébe ütköző módon járt el és e körben 2009. december 7-én az adóhatóságnak is megtévesztő tájékoztatást adott, a 2008. április 9. napján jogerőre emelkedett fennmaradási és továbbépítési engedély kiadmányozásával, a I. rendű terhelt mint ügyfél által 2008. június 23-án kezdeményezett kizárás elintézésének módjával, a 2008. június 17-i építésügyi hatósági ellenőrzést követően az építésrendészeti eljárás elmulasztásával, a 2010. december 22. napján jogerőre emelkedett ideiglenes jellegű, majd véglegesített használatbavételi és fennmaradási engedély, továbbá a 2011. január 17. napján kelt, a korábbi ideiglenes jellegű, majd véglegesített használatbavételi és fennmaradási engedélyeket kiegészítő határozat kiadmányozásával a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992.

évi XXIII. törvényben és a Ket.-ben, továbbá a munkaköri leírásában foglalt ezen általános jellegű, így a tényállás tisztázását és a döntések valósághű tényállásra alapítását célzó hivatali kötelezettségét is megszegte, egyúttal a 2008. április 9. és a 2010. december 22. napján jogerőre emelkedett határozatok vonatkozásában a vezetői megbízatásával mint hivatali helyzetével visszaélve beosztottjait az építtető kérelmének helyt adó jogszabálysértő határozat-tervezetek minél gyorsabb, a szakmai szempontokat figyelmen kívül hagyó elkészítésére utasította.

V. rendű terheltnek az építtető érdekében elkövetett ezen hivatali kötelezettségszegései és visszaélései mind azt célozták és eredményezték, hogy az ingatlanokon zajló építkezés az eredetileg engedélyezett tervektől eltérően, az épület fennmaradására és használatbavételére vonatkozó engedélyek jogszerű megadását egyébként kizáró, korábban ismertetett jogszabályi rendelkezések, de elsősorban az Étv. 31. § (1) bekezdés a), c) és e) pontjának, 34. §-ának, 36. § (1) bekezdésének, 38. §-ának, 44.

§-ának, 45. § (1) és (2) bekezdésének, 47. § (1) és (2) bekezdésének és 48. §-ának megsértésével valósuljon meg, továbbá az építtetőt se az építésügyi, sem más hatóság részéről egyébként jogszerű, különösen az Étv. 45. § (4) bekezdése, 46. § (6) bekezdése, 46/A. § (1) bekezdése, 47. § (1) és (2) bekezdése és 49. § (1) bekezdése szerinti hátrányok ne érjék.

II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az V. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melynek törvény szerinti okát [Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pont] nem jelölte meg. Érdemben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását, harmadlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását, és a terhelt felmentését kérte.

Indokai szerint a bírósági eljárás alapját képező vád nem törvényes, mert nem tartalmazza, hogy az V. rendű terhelt mikor és milyen cselekvőségével, mely igazgatási jogszabályt megsértve valósított meg büntetőtörvénybe ütköző magatartást. A vádban az V. rendű terhelt terhére rótt magatartás nem meríti ki a terhére rótt bűncselekmény törvényi tényállását.

A bíróságok a bizonyítékokat egyoldalúan értékelték, egyes bizonyítékokat kiemeltek, de azokat nem vetették össze az egyéb bizonyítékokkal. Alapvetően a nyomozás során tett vallomásokra alapítottak, azonban a nyomozó hatóság és az ügyészség kizárólag a terhelt terhére eső körülményeket derítette fel. A másodfokú bíróság sem vette figyelembe azokat a tényként megállapítható körülményeket, amelyek az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezhették volna.

Az indítvány szerint a másodfokú ítélet 9. oldalán az elévülés kezdőnapját - annak ellenére, hogy alapvetően a 2010-es használatbavételi engedély kérdését taglalta - 2008. április 9. napjában jelölte meg, az elévülés megszakadását pedig a 2011. február 2-i feljelentéssel és a 2011. március 4-i nyomozás elrendelésével indokolta. Ekkor azonban csak természetkárosítás miatt rendeltek el nyomozást, hivatali visszaélés miatt jóval később, az indítványban meg nem jelölt időpontban került csak sor a nyomozás elrendelésére, amit utóbb - ismeretlen tettessel szemben - megszüntettek.

Az V. rendű terhelttel szemben elévülési időn belül nem került sor eljárást megszakító intézkedésre. Az elkövetéskor hatályos Btk. 28. § (1) bekezdése egyértelműen azt rögzíti, hogy az elévülést csak az elkövetővel szemben, a bűncselekmény miatt foganatosított eljárási cselekmény szakítja meg, márpedig az V. rendű terhelt ellen sem feljelentés nem történt, sem nyomozást nem rendeltek el.

A védő hivatkozott arra, hogy számos feltétlen eljárási szabálysértés valósult meg az elsőfokú eljárás során, amivel a másodfokú bíróság nem foglalkozott, és ezt azzal indokolta, hogy a védő azokra a megvalósulásukkor, az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott. Ezeket azonban indítványában nem jelölte meg, csak utalt arra, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvekben fellelhetők az azokra vonatkozó nyilatkozatai.

Ugyanakkor az indítvány részletesen kifogásolta a tényállás felderítetlenségét, kifogásolta, hogy a bíróság nem a tanúk módosított, tárgyalási vallomásait fogadta el, és annak indokát sem adta. A 2. számú tanú a közigazgatási eljárásban jogszerűtlenül járt el, ezért vallomását nem lehetett volna figyelembe venni. Nem lett volna felróható az V. rendű terheltnek, hogy az I. rendű terhelt építési ügyét „különös figyelemmel" kísérte, mert a bíróság nem is vizsgálta, milyen figyelemmel járt el az V. rendű terhelt más ügyekben. Nem valós az sem, hogy az V. rendű terhelt az I. rendű terheltet érintő hátrányok elkerülése érdekében tevékenykedett. Az építtetőt az V. rendű terhelt által vezetett hatóság részéről folyamatosan érték hátrányok, a szervezeti egység magatartása teljes mértékben illeszkedett az építésügyi joggyakorlathoz, eljárása teljes mértékben megfelelt a Ket. rendelkezéseinek. A bíróságok nem jelölték meg az V. rendű terhelt által - álláspontjuk szerint - megsértett rendelkezéseket, amit hivatali visszaélés címén a terhére róttak, azzal az V. rendű terhelt kizárólag a hivatali tevékenységére vonatkozó alapelveket gyakorolta. A másodfokú bíróság okfejtése a szándék és a célzat vonatkozásában is téves.

III. A Legfőbb Ügyészség a BF.732/2017/1. számú átiratában az indítványt alaptalannak tartotta, és a támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

Indokai szerint az indítványnak a tényállást és bizonyítékok bírói mérlegelést támadó részeiben a felülvizsgálat törvényben kizárt. A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján ugyan valóban felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jogszabályok megsértése miatt állapította meg, azonban a bűnösségre levont következtetés törvényessége csak az ítéletben megállapított tények alapján ítélhető meg. Azok alapulvételével pedig mind az első-, mind a másodfokú bíróság a vonatkozó jogszabályok alapján, és a következetes bírói gyakorlattal összhangban állapította meg azt is, hogy az V. rendű terhelttel szemben a vádemelést megelőző időszakban az elévülés nem következett be.

Az ügyészi álláspont szerint a törvényes vád hiánya sem állapítható meg. Az ügyben a vádlói legitimáció nem is volt kérdéses, a terheltek személye is egyértelműen megjelölésre került. A vádirat tartalmazza azokat a tényeket is, amelyek alapján a vádiratban megjelölt bűncselekmény tényállási elemei megállapíthatók. A bíróságok a vád keretein belül maradtak, a vád tárgyává tett cselekményeket vizsgálták és elemezték az ügydöntő határozatokban.

A Legfőbb Ügyészség utalt rá, hogy az indokolási kötelezettség megsértése csak akkor eredményez felülvizsgálati okot, ha az olyan mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg, mire alapította a bíróság a döntését, avagy a határozat indokolása a rendelkező résszel teljesen ellentétes. Jelen ügyben ilyen hiányosságok nem állapíthatók meg, mind az első-, mind a másodfokú bíróság a tény- és jogkérdéseket illetően is kellően megindokolta döntését.

A Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében a védő hivatkozott arra, hogy nem a tényállás megállapítását támadja, hanem a bizonyítékok nem összességükben való, egyes bizonyítékok figyelmen kívül hagyásával történő értékelését, továbbá azt, hogy a bíróságok a terhelt bűnösségét anélkül állapították meg hivatali visszaélés bűntettében, hogy a megsértett jogszabályokat megjelölték volna.

Az elévülés kapcsán fenntartotta azon álláspontját, miszerint az V. rendű terhelt esetében csak a személyével szemben foganatosított eljárási cselekmények szakították félbe az elévülést, és mivel ilyen - az elévülési időn belül - tényszerűen nem volt, így a terhelt büntethetősége a terhére rótt cselekmény miatt megszűnt. A vonatkozó joggyakorlat pedig - a védő észrevételében írtak szerint - nem jön szóba.

IV. A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami a jogerős ítélettel szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. E jogorvoslat kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében - egyebek mellett - a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt állapította meg. Ugyanakkor felülvizsgálatban az indítvány elbírálása során a jogerõs határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható [Be. 423. § (1) bekezdés]; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bekezdés, Be. 388. § (2) bekezdés].

Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, és a bűnösség kérdésének ezen keresztül való vitatására sem. Így a bizonyítékok „nem összességében" való értékelésének, valamint egyes bizonyítékok figyelmen kívül hagyásának kifogásolása sem ad okot felülvizsgálatra. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az ítéleti tényállásban megállapított tények alapján ítélhetõ meg.

Következésképp az indítvány azon részei alapján, amelyek a tényállás felderítetlenségét és a bizonyítékok bírói mérlegelését támadták, a tárgyaláson tett előadások helyett a nyomozati vallomások elfogadását sérelmezték, továbbá a jogerős ítéleti tényállásban - kiemelten az elsőfokú ítélet II/E. pontjában - rögzítettekkel szemben a terhelt kötelezettségszegéseinek tényét, valamint a jogtalan előny szerzésére irányuló célzatát vitatták, és a terhelt büntetőjogi felelősségének hiányát eltérő tényállásra alapítva állították, a felülvizsgálat törvényben kizárt.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy amennyiben a bíróság jogerős ítéletében olyan bűncselekmény miatt állapította meg a terhelt büntetőjogi felelősségét, amely miatt a terhelt büntethetősége - elévülés folytán - már korábban megszűnt, a bűnösség - büntethetőséget megszüntető ok ellenére való - megállapítása, és amiatt büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazása: anyagi jogi sérelem (EBH 2014.B.21.). Ekként ez a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja értelmében felülvizsgálat tárgya lehet.

Az elévülés vonatkozásában az indítványban foglalt ténybeli hivatkozások azonban szemben állnak az iratok tartalmával, az arra vonatkozó jogi okfejtés pedig téves.

A Kúria előre bocsátja: az elévülés jogkérdés, tehát nem köti a bíróság jogerős ítéletében kifejtett álláspontja, hanem az e körben jelentőséggel bíró tényeket - az elévülés kezdő időpontját az irányadó tényállás, az elévülést félbeszakító cselekmények idejét pedig az iratok tartalma alapján - saját magának kell megállapítania, és az esetleges büntethetőséget megszüntető ok ellenében való elítélést annak alapján kell vizsgálnia. Mindazonáltal jelen esetben nincs szó arról, hogy a másodfokú bíróság ítéletének 9. oldalán 2008. április 9-ét határozta volna meg az V. rendű terhelt cselekménye elévülésének kezdő időpontjaként. A másodfokú bíróság e helyütt éppen azt fejtette ki, hogy mivel az építési munkák a területen a 2008. április 9-én jogerős építésügyi határozat után is folytak, ezért az I-IV. rendű terheltekkel szemben vád tárgyává tett természetkárosítás bűntettének elévülése nem kezdődhetett meg az említett időpont előtt.

Az V. rendű terhelt terhére rótt hivatali visszaélés bűntettének elkövetési magatartása azonban ettől elkülönül. Az elsőfokú ítélet a II/E. részében (20.-21. oldal) összegezte az V. rendű terhelt terhére rótt hivatali kötelezettségszegéseket és hivatali helyzetével való visszaéléseket. Amikor a hivatalos személy ugyanabban az ügyben szegi meg kötelességét többször is, és a célja az, hogy ugyanannak a személynek szerezzen előnyt vagy okozzon hátrányt, a részcselekmények egységet alkotnak (BH 2016.260.II.). Ez jelen esetben a 2006. január 9-én jogerőre emelkedett építési engedély kiadmányozásával kezdődik, magában foglalja az ítéletben rögzített további kötelezettségszegéseket, majd - ahogy azt az indítvány is helyesen észlelte - a használatbavételi és fennmaradási engedély kiadásával, végül pedig az ahhoz tartozó, 2011. január 17-én kelt kiegészítő határozat kiadmányozásával zárul.

A bűncselekmény-egység egy rendbeli megvalósulást jelent, aminek elévülése is egységes. Következésképp a jelen ügyben az V. rendű terhelt terhére rótt hivatali visszaélés elévülési idejének kezdő időpontja 2011. január 17. napja.

Kétségtelen, hogy ezen időponttól a terhelt jogerős elítéléséig (2016. április 19.) 3 évnél hosszabb idő telt el, ezért vizsgálni kellett, hogy az elévülést mikor és milyen eljárási cselekmények szakították félbe. Ennek kapcsán a Kúria elsőként arra utal, hogy a feljelentés időpontja - önmagában - közömbös, mivel az fogalmilag nem a büntetőügyben eljáró hatóság eljárási cselekménye. Az iratok tartalma alapján azonban megállapítható az is, hogy a feljelentés alapján a hatóság 2011. február 28-án hivatali visszaélés bűntette miatt rendelt el nyomozást ismeretlen tettes ellen (nyomozati iratok 43. oldal), ami viszont nyilvánvalóan a büntetőügyben eljáró hatóságnak a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye.

Az indítvány szerint ez azért nem szakította meg az elévülést az V. rendű terhelt tekintetében, mert arra ismeretlen tettessel - nem az V. rendű terhelttel - szemben került sor.

Ennek kapcsán a Kúria rámutat, hogy a védő azon álláspontja, miszerint bármelyik elkövetővel szemben csak a kifejezetten a saját személyével kapcsolatos eljárási cselekmény szakítja félbe az elévülést, minden jogi alapot nélkülöz. A védő álláspontjából az következne, hogy ismeretlen tettessel szemben foganatosított eljárási cselekmény - mivel az fogalmilag nem meghatározott személyre vonatkozik - soha, senkivel szemben nem szakítaná meg az elévülést. E körben azonban következetes az ítélkezési gyakorlat, amit számos közzétett, egyező irányba mutató eseti döntés támaszt alá. A védői álláspont arra vezethető vissza, hogy az anyagi jogi törvénynek az elévülés félbeszakadásáról szóló rendelkezésében szereplő „elkövető" fogalmát az eljárási törvény fogalmisága szerinti „terhelttel" azonosítja, noha a kettő jogi értelme nem ugyanaz.

A bíróság jogerős ítéletében alkalmazott Btk. 28. § (1) bekezdése [és az elkövetéskor hatályos korábbi Btk. - helyesen - 35. § (1) bekezdése is] az eljárási cselekmény félbeszakító hatásának feltételeként alanyi oldalról az elkövetõvel szemben való foganatosítást határozta meg. Az elkövetõ fogalma azonban nem azonos a (konkrét) terhelt fogalmával. A Btk. az elkövetõvel, és nem pedig a terhelttel szemben végrehajtott eljárási cselekményhez fûz elévülést félbeszakító hatást, ezért félbeszakítja az elévülést az ismeretlen tettes kilétének felderítése végett, ismeretlen tettes elleni eljárásban foganatosított eljárási cselekmény is (BH 2016.300.; BH 2014.130.; BH 2014.69.; BH 2008.204.; BH 2007.363.).

Az ismeretlen tettes elleni eljárási cselekmény elévülést félbeszakító hatásának tárgyi feltétele valójában a tényazonosság; a büntethetőség elévülését azok a büntetőjogi felelősség tisztázását célzó érdemi eljárási cselekmények szakítják félbe, amelyek ténybeli alapja azonos az utóbb vád tárgyává tett cselekmény tényalapjával (BH 2012.278.I.). Jelen esetben nem vitatott, hogy az ismeretlen tettes elleni nyomozás az I. rendű terhelt építkezésével kapcsolatos építésügyi hatósági eljárásban megvalósult esetleges hivatali visszaélés felderítése végett folyt; e nyomozás során bizonyosodott be - a nyomozás egyszeri megszüntetése, majd újrakezdése után - a cselekmény elkövetése, és vált ismertté elkövetője az V. rendű terhelt személyében.

Ebből pedig az következik, hogy az V. rendű terhelt terhére rótt cselekmény 2011. január 17-én zárult elkövetését követően annak elévülését megszakította a nyomozás elrendelése 2011. február 28-án, megszakították a nyomozás során végzett eljárási cselekmények, majd 2014. január 21-én az V. rendű terhelttel szemben a megalapozott gyanú közlése és gyanúsítotti kihallgatása (nyomozati iratok 3349. oldal), a 2014. július 1. napján történt vádemelés, végül pedig az eljárt bíróságok eljárási cselekményei is.

Megjegyzi a Kúria, hogy a terhelt terhére rótt cselekmény elévülési ideje az elkövetéskor hatályos korábbi Btk. 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján 3 év, a jogerős ítéletben alkalmazott Btk. 26. § (1) bekezdése szerint 5 év. Mivel azonban a cselekmény elkövetése (2011. január 17.) és a nyomozás elrendelése (2011. február 28.) között a rövidebb idõtartam sem telt el, az alkalmazandó jogszabály kapcsán ez jelentõséggel nem bír; a bíróság jogerõs ítéletében helyesen állapította meg, hogy az V. rendû terhelt terhére rótt cselekmény nem évült el.

Az indítvány további részeiben feltétlen eljárási szabálysértésekre hivatkozott, melyek közül azonban csak a törvényes vád hiányát és az indokolási kötelezettség megsértését nevesítette. Kétségtelen, hogy a törvényes vád hiánya a Be. 373. § (1) bekezdés I. pont c) alpontja, az indokolási kötelezettség megsértése pedig az említett törvényhely III. pont a) alpontja szerint feltétlen eljárási szabálysértés, és ekként mindkettő a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálati ok.

A törvényes vád hiánya kapcsán az indítvány egyrészt a terhelt által megsértett közigazgatási jogszabályok megjelölésének hiányát sérelmezte. E tekintetben a Kúria előre bocsátja, hogy az igazgatási jogszabálysértés nem szükségszerű feltétele a hivatali visszaélésnek, különösen a terhelt terhére rótt két elkövetési magatartás egyikének (a hivatali helyzettel visszaélés) megvalósítása során. Mindazonáltal az indítvány ezen hivatkozása kifejezetten ellentétes az iratok tartalmával; a vádirat az eseményeket leíró részében végig kiemelkedő pontossággal jelölte meg, majd a 15. oldalának első négy bekezdésében még egyszer összefoglalta, hogy a terhelt hivatali kötelezettségeinek megsértése során mely konkrét jogszabály [az Étv., a Ket., az 1992. évi XXIII. törvény, a 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet, a 245/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet, a 193/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet, 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet és a 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet] melyik rendelkezéseit szegte meg.

Az indítvány emellett a vád érdemi elbírálását kizáró tartalmi hiányosságaként az abban az V. rendû terheltnek felrótt magatartás nem büntetõtörvénybe ütközõ voltát jelölte meg. Kétségtelen, hogy a Be. 2. § (2) bekezdése szerint a törvényes vád feltétele, hogy abban a vádemelésre jogosult a meghatározott személy büntetõtörvénybe ütközõ cselekménye miatt kezdeményezze a bírósági eljárás lefolytatását.

Jelen esetben azonban a vádirat tartalmazza azokat a tényeket, amelyek - az ügyészi álláspont szerint - a terhelt terhére rótt bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, így a jogtalan előnyszerzési célzatot, a hivatali kötelezettség megszegését és a hivatali helyzettel való visszaélést kimerítik. Ezzel pedig messzemenően eleget tesz azon minimális tartalmi követelményeknek, amelyek hiányában a bírósági eljárás nem lett volna lefolytatható. Annak elbírálása, hogy a terhelt ezen magatartásával követett-e el bűncselekményt, a büntetőperben eldöntendő érdemi kérdés; a vádirat ténybeli megalapozottsága a vád törvényességével nem áll összefüggésben (EBH 2014.B.17., EBD 2012.B.31.).

Az indítvány törvényes vád hiányára vonatkozó kifogása tehát nem helytálló; az ügyben eljárt bíróságok törvényes vád alapján jártak el, és hozták meg ügydöntő határozataikat.

Az indokolási kötelezettség megszegése pedig nem minden esetben, hanem csak akkor valósít meg feltétlen eljárási szabálysértést és képez ekként felülvizsgálati okot, ha a bíróság a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Ez pedig akkor valósul meg, ha a támadott határozat indokolása valamely tény- vagy jogkérdés tekintetében olyan mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, mire alapozta a bíróság a döntését (BH 2010.117.).

Jelen esetben azonban ez nem áll fenn; az indítvány e körben leginkább éppen a nyomozás során tett vallomások - állítása szerint indokolás nélküli - elfogadását sérelmezte a tárgyalási előadásokkal szemben. Következésképp az indokolás alapján a védő számára is kitűnt az eljárt bíróságoknak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége is, éppen azt vitatta. A bizonyítékok értékelése körében levont bírói következtetések helyessége, az értékelés eredménye azonban már kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának a felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2013.10.).

Ekként a Kúria az indítványt ezen részében sem találta megalapozottnak.

Az indítványban foglaltak kapcsán megjegyzi továbbá a Kúria, hogy a másodfokú ítélet 10. oldal negyedik bekezdése a védelem jogainak a fellebbezésben állított megsértése vonatkozásában azt rögzítette, hogy arra a védő az eljárás során korábban nem hivatkozott. Az eljárás során azonban - a kötelező védelem szabályainak megszegését ide nem értve - a Be. 375. § (1) bekezdése szerinti relatív eljárási szabálysértés felülvizsgálat tárgya nem lehet.

Az V. rendű terhelt védőjének a kötelező védelem megsértésére vonatkozó állításait pedig a másodfokú bíróság érdemben megvizsgálta, és megállapította, hogy egyrészt nem történt ilyen, másrészt - ha történt volna - az is csak az érintett terhelt tekintetében eredményezhetné az ítélet hatályon kívül helyezését; márpedig az V. rendű terhelt védőjének ilyen tartalmú kifogásai nem az V. rendű terhelt védelmére vonatkoztak.

Megjegyzi a Kúria, hogy a másodfokú bíróság azon álláspontja, miszerint a törvény szerint kötelezõ tárgyalási résztvevõ távolléte folytán megvalósult eljárási szabálysértés kizárólag arra a terheltre van kihatással, akinek tárgyalási részvétele, kötelezõ védelme, stb. annak következtében meghiúsult, kétségkívül helytálló (BH 2014.204.II., BH 2006.42.III., BH 2000.533.); mint ahogy a felülvizsgálat is - az erre alapul szolgáló bármely ok esetén - csak arra a terheltre folytatható le, akinek a javára vagy terhére a felülvizsgálati indítványt az arra jogosultak benyújtották (EBH 2013.B.2.II.).

Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és miután egyéb, a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt, a megtámadott határozatokat az V. rendű terhelt tekintetében a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

V. A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 3. § (4) bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. § (4) bekezdés b) pontja zárja ki.

A Be. 418. § (3) bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. § (1) bekezdés e) vagy g) pontján alapul. A Be. 421. § (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti.

Budapest, 2017. október 12.

Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. elõadó bíró, Dr. Kónya István s.k. bíró

Kiadmány hiteléül:

bírósági ügyintéző