Hungarian Supreme Court dismisses appeal when special procedure corrects legal qualification errors instead of full review.

Kúria

Bvf.I.378/2017/7. szám

A Kúria Budapesten, a 2017. év szeptember hó 5. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A sikkasztás bűntette és más bűncselekmény miatt folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű és a II. rendű terheltek által - védőjük útján - benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Siklósi Járásbíróság 2.B.115/2014/51. számú ítéletét és a Pécsi Törvényszék 4.Bf.275/2016/6. számú végzését I. rendű és II. rendű terheltek tekintetében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Siklósi Járásbíróság a 2016. május 17-én meghozott 2.B.115/2014/51. számú ítéletével - mely a Pécsi Törvényszék 4.Bf.275/2016/6. számú végzésével 2016. december 16-án jogerőre emelkedett - bűnösnek mondta ki

- I. rendű terheltet felbujtóként, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében [Btk. 372. § (1) bekezdés, (2) bekezdés bc) pont, (5) bekezdés b) pont] és társtettesként, folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében [Btk. 370. § (1) bekezdés, (2) bekezdés bb) pont, (4) bekezdés b) pont],

- bűnsegédként folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében [1978. évi IV. törvény 317. § (1) bekezdés, (2) bekezdés bc) pont, (6) bekezdés b) pont], társtettesként folytatólagosan elkövetett lopás bűntettében [1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont, (5) bekezdés b) pont] és folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntettében [1978. évi IV. törvény 254. § (1) bekezdés].

Ezért az I. rendű terheltet két év négy hónap szabadságvesztésre és két év közügyektől eltiltásra ítélte és vele szemben kétmillió-tizenkilencezer-négyszáznyolcvanhárom forintra vagyonelkobzást rendelt el; a II. rendű terheltet két év tíz hónap börtönbüntetésre és három év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy az I. rendű terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani és abból feltételes szabadságra a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható; rendelkezett a járulékos kérdésekről is.

Ugyanakkor az I. rendű terheltet a 2 rendbeli, folytatólagosan - egy esetben társtettesként - elkövetett vesztegetés bűntettének [1978. évi IV. törvény 254. § (1) bekezdés] vádja alól, a II. rendű terheltet a társtettesként elkövetett vesztegetés bűntettének [1978. évi IV. törvény 254. § (1) bekezdés] vádja alól felmentette.

A jogerős ügydöntő határozatok ellen az I. rendű és a II. rendű terheltek - a védők útján - felülvizsgálati indítványt nyújtottak be a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva.

Ebben kifejtették, hogy a bíróságok a IV. rendű terhelt munkaköri leírása alapján tévesen következtettek arra, hogy a sertések a IV. rendű terheltre voltak bízva, és törvénysértő módon minősítették a vagyon elleni bűncselekményeket, ugyanis azok álláspontjuk szerint egységesen lopásnak és nem külön lopásnak és külön sikkasztásnak minősülnek. Kifejtették, hogy a helyes minősítés mellett lehetőség lenne a velük szemben kiszabott büntetés enyhítésére, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására.

A vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezést is törvénysértőnek találták, mert az megítélésük szerint lényegében az ÁFA összegére vonatkozik, és az ÁFA-törvény ezt nem teszi lehetővé.

Mindezekre tekintettel a jogerős határozat megváltoztatását és az enyhítő szakasz alkalmazásával enyhébb, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását és a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezés mellőzését indítványozták.

A Legfőbb Ügyészség szerint a felülvizsgálati indítvány a tényállást támadó részében törvényben kizárt, a minősítést vitató részében pedig - miután a cselekmények minősítése törvényes - nem alapos; a vagyonelkobzás - miután a törvénysértés ebben a körben különleges eljárásban orvosolható - felülvizsgálat tárgyát nem képezheti. Ezért a megtámadott határozatok hatályában tartására tett indítványt (BF.398/2017/1.).

A Legfőbb Ügyészség indítványára tett írásbeli észrevételeiben az I. rendű terhelt előadta, hogy a vagyonelkobzással kapcsolatban az ítéletet elfogadottnak tekintik, ugyanakkor sérelmezte a vele kapcsolatban megállapított felbujtói minőséget, arra hivatkozva, hogy a bűncselekménynek nem ő volt a kezdeményezője. Mindezen túl a velük szemben kiszabott büntetések enyhítését kérte.

.-.-.

A Kúria a megtámadott határozatokat - a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva - a Be. 423. § (4) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján, a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében vizsgálta felül.

Emellett a Be. 423. § (5) bekezdése szerint eljárva a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt esetleges eljárási szabálysértésekre is tekintettel volt, azonban ilyen, a 373. § (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértést nem észlelt.

A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. § (1) bekezdése alapján irányadó tényállás lényege szerint az I. rendű terhelt 2012. május végén megállapodott a IV. rendű terhelttel abban, hogy a ... Kft. sértett ... sertéstelepéről nagyobb mennyiségű hízósertést visz el, melyért 300.000 forintot fizet és a IV. rendű terhelt a megegyezésük szerint az elvitt sertéseket elhullottként tünteti fel.

II. rendű terhelt az édesapja és IV. rendű terhelt közötti megállapodásról értesülve, a 2012. június elején a telepen felkereste a III. rendű terheltet, akinek elmondta, hogy amennyiben lehetővé teszi, hogy a telepről disznókat vigyen el, alkalmanként 20.000 forintot fizet neki, és közölte vele azt is, hogy a sertések elszállításából problémája nem lesz, mert azok hiányát a IV. rendű terhelt „lepapírozza". A III. rendű terhelt mindebbe beleegyezett.

Az I. rendű és a II. rendű terheltek 2012. június elejétől 2012. július 16. napjáig terjedő időszakban összesen hét alkalommal jelentek meg a sértett ... telepén, és a hét alkalom során összesen 153 darab, átlagosan legkevesebb 100 kg tömegű hízósertést vittek el. Az állatok elszállításához a IV. rendű terhelt nyújtott segítséget.

A terheltek e cselekményüket - az általános forgalmi adóval növelt árat figyelembe véve - 7.636.383 forint értékre követték el.

A sertésekre az I. rendű terhelt szerzett vevőt.

(Tényállás 1. pontja.)

Ugyanebben az időszakban a II. rendű terhelt hét alkalommal a sértett telepéről takarmányt is eltulajdonított, egy alkalommal az I. rendű terhelt közreműködésével, aki a többi elvitelről is tudomással bírt; cselekményüket - az általános forgalmi adóval növelt árat figyelembe véve - 706.800 forint értékre követték el.

(Tényállás 2. pontja.)

A kialakult és következetes ítélkezési gyakorlat szerint - ahogy arra a Legfőbb Ügyészség helytállóan utalt - az irányadó tényálláshoz tartozik a jogerős határozat indokolásának bármely részében szereplő minden olyan ténymegállapítás, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (BH 2006.392).

Így a tényállás részét képezi az első fokú ítélet jogi indokolásában rögzített azon tény is, amely szerint a sertések a IV. rendű terheltre mint sertésgondozóra voltak bízva, akinek munkakörébe tartozott az állatok almozása, az épületek tisztántartása, az etető- és itató berendezések üzemeltetése (első fokú ítélet 13. oldal 3. bekezdés).

Ugyanakkor a felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. § (1) bekezdése szerint a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és az a felülvizsgálati indítványban nem is támadható.

Ebből következően a felülvizsgálati indítvány azon része, melyben a terheltek azt vitatták, hogy a sertések a IV. rendű terheltre bízott dolgok voltak-e, a tényállás támadásának tekintendő, és ily módon az indítványuk ezen része alapján a felülvizsgálat törvényben kizárt.

A Be. 416. § (1) bekezdés - indítványozók által felhívott - b) pontja szerint felülvizsgálati indítványnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntető anyagi jog más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetve a büntetés végrehajtását a Btk. 86. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.

A lopás bűncselekményének elkövetési magatartása mind az elkövetéskor hatályos 1978.évi IV. törvény 316. § (1) bekezdése, mind az elbíráláskor hatályos Btk. 370. § (1) bekezdése szerint az idegen dolog mástól jogtalan eltulajdonítás céljából történő elvétele.

Az irányadó tényállás szerint e cselekményt a tényállás 2. pontjában írt magatartásukkal a terheltek maradéktalanul megvalósították, ezt a felülvizsgálati indítványukban nem is vitatták.

A sikkasztást pedig mind az 1978. évi IV. törvény 317. § (1) bekezdése, mind a Btk. 372. § (1) bekezdése szerint az követi el, aki a rábízott idegen dolgot eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik.

Az irányadó tényállás 1. pontja szerint az I. rendű terhelt rábírta a IV. rendű terheltet, hogy a rábízott sertéseket tulajdonítsa el, és az eltulajdonításhoz maga is és a II. rendű terhelt is segítséget nyújtott a sertések elszállításával.

Azaz a sikkasztás tényállási elemeit megvalósította a IV. rendű terhelt, és miután ehhez kapcsolódtak részesként az I. rendű és a II. rendű terhelt, magatartásuk annak ellenére sem minősülhet lopásnak, hogy a bűncselekmény révén ők a tetteshez képest nagyobb anyagi előnyhöz jutottak.

Emellett - ahogy arra a Legfőbb Ügyészség ugyancsak helytállóan utalt - abban az esetben sem lenne helye a megtámadott határozatok megváltoztatásának, ha a minősítés téves lenne. Az általuk nem is vitatottan elkövetett lopás bűntettét mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor hatályos törvény egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti, ezért az I. rendű és a II. rendű terheltekkel szemben alkalmazott joghátrányok neme és mértéke törvényes. Amennyiben pedig a kiszabott büntetés törvényes, téves minősítés mellett sincs helye felülvizsgálatnak.

Ezért a felülvizsgálati indítványnak a cselekmények jogi minősítését és ezzel összefüggésben a halmazati büntetést sérelmező része nem alapos.

Bár az I. rendű terhelt a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében a vagyonelkobzásról szóló ítéleti rendelkezést elfogadottnak tekintette, a Kúria - egyetértve a Legfőbb Ügyészség által ennek kapcsán kifejtettekkel - rámutat a következőkre:

A Be. 416. § (4) bekezdésének c) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés különleges eljárás lefolytatásával orvosolható.

A Be. 570. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bíróság különleges eljárásban határoz a vagyonelkobzásról, ha ügydöntő határozatában arról nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.

Ugyanezen bekezdés szerint a vagyonelkobzásról szóló utólagos határozat meghozatalára ügyészi indítványra vagy hivatalból kerülhet sor.

Emellett azonban a Be. 43. § (2) bekezdésének d) pontja a terhelt alapvető jogává teszi, hogy az eljárás bármely szakában indítványokat és észrevételeket tegyen. A Be. 50. § (3) bekezdése a terhelt védőjének is biztosítja ezen alapvető jogosultságot, rögzítve, hogy a terhelt jogait a védője külön is gyakorolhatja, kivéve azokat, amelyek értelemszerűen kizárólag a terheltet illetik.

Amennyiben a terhelt, illetve védője a vagyonelkobzás törvénysértő rendelkezéseit kifogásoló indítványt terjeszt elő, az ügyésznek, illetve a bíróságnak a Be. 6. § (1) bekezdésére figyelemmel azt érdemben meg kell vizsgálnia, és amennyiben a különleges eljárás feltételei fennállnak, az ügyésznek kötelessége az ilyen eljárás kezdeményezése, a bíróságnak pedig kötelessége hivatalból - azaz ügyészi indítvány hiányában is - lefolytatni az eljárást.

Emellett a Be. 570. § (1) bekezdésére, illetve az abban felhívott 569. § (3) bekezdésére figyelemmel a bíróság határozata ellen ugyan fellebbezésnek nincs helye, azonban az ügyész és az, akire nézve a határozat rendelkezést tartalmaz, a végzés kézbesítésétől számított nyolc nap alatt tárgyalás tartását kérheti. A tárgyaláson pedig az 570. § (2) bekezdése alapján a Be. XXVII. fejezetének rendelkezései - értelemszerűen - az irányadók.

Mindezekből következően a Be. 570. §-ában írt különleges eljárás alkalmas a terhelt és védője által állított esetleges törvénysértés orvoslására, így felülvizsgálat kezdeményezésének - a törvényi tilalom ellenére - ez okból nincs helye.

A fent kifejtettekre tekintettel a Kúria a megtámadott határozatokat a felülvizsgálattal érintett terheltek tekintetében a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

A végzés elleni fellebbezést a Be. 3. § (4) bekezdése, a felülvizsgálatot a Be. 416. § (4) bekezdés b) pontja kizárja. A felülvizsgálati indítvány ismételt benyújtásával kapcsolatos tájékoztatás a Be. 418. § (3) bekezdésén alapul azzal, hogy ez esetben a Kúria - a Be. 421. § (3) bekezdésére figyelemmel - az indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti.

Budapest, 2017. szeptember 5.

Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke, Dr. Vaskuti András s. k. előadó bíró, Dr. Soós László s. k. bíró

A kiadmány hiteléül:

Mátyás Gyöngyi

bíróság ügyintéző