Hungarian Court of Appeal dismissed appeal on drug trafficking conviction, upholding original sentence and confiscation order.

Kúria

végzése

Az ügy száma: Bfv.III.331/2017/5.

A határozat szintje: felülvizsgálat

A tanács tagjai: Dr. Székely Ákos, a tanács elnöke

Dr. Somogyi Gábor, előadó bíró

Dr. Márki Zoltán, bíró

Az eljárás helye: Budapest

Az eljárás formája: tanácsülés

Az ülés napja: 2017. június 28.

Az ügy tárgya: kábítószer-kereskedelem bűntette és más bűncselekmény

Terhelt: T. G. I. rendű

Első fok: Debreceni Törvényszék, 26.B.546/2014/61., ítélet, tárgyalás, 2016. február 3.

Másodfok: Debreceni Ítélőtábla, Bf.II.293/2016/8., ítélet, nyilvános ülés,

2016. október 5.

Az indítvány előterjesztője: I. rendű terhelt védője

Az indítvány iránya: a terhelt javára

Rendelkező rész

A Kúria a kábítószer-kereskedelem bűntette és más bűncselekmény miatt T. G. és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát elbírálva a Debreceni Törvényszék 26.B.546/2014/61. számú, illetve a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.293/2016/8. számú ítéleteit az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

Indokolás

I. [1] T. G. I. rendű terheltet a Debreceni Törvényszék a 2016. február 3-án meghozott 26.B.546/2014/61. számú ítéletében kábítószer-kereskedelem bűntettében [2012. évi C. törvény - a továbbiakban: Btk. - 176. § (1) és (3) bekezdés] mondta ki bűnösnek. Ezért 6 évi szabadságvesztésre és 6 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani, és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Emellett az I. rendű terhelttel szemben 250.000 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el.

[2] Az I. rendű terhelt tekintetében a terhelt és védőjének fellebbezése alapján eljárva a Debreceni Ítélőtábla a 2016. október 5-én kihirdetett Bf.II.293/2016/8. számú ítéletével a terhelt szabadságvesztésének tartamát 5 évre enyhítette; egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet e terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint T. G. I., N. D. II. és S. Zs. III. rendű terhelt egymással baráti viszonyban álltak. A II. rendű terhelt tudott arról, hogy az I. rendű terhelt a kapcsolatai révén B.-n jó minőségű kábítószert tud vásárolni, ezért megkérte az I. rendű terheltet, hogy részére nagyobb mennyiségben szerezzen be a köznyelvben „Kati" néven ismert kábítószerből. Az I. rendű terhelt ebbe beleegyezett, és 2012. december 12-én a kábítószer megszerzése érdekében B.-re utaztak akként, hogy a gépkocsit egy, az utazás céljáról tudomással nem bíró személy vezette, valamint az I. és a II. rendű terhelttel tartott a III. rendű terhelt is.

[4] B.-n az I. rendű terhelt egy ismeretlen személytől nagyobb mennyiségű - legalább nettó 104,33 gramm tömegű, 85,667 gramm mefedron bázis tartalmú - kábítószert vásárolt, amely a jelentős mennyiség alsó határát meghaladja, annak 286 %-a. A jelentős mennyiségű kábítószerből 91,13 gramm össztömegű, 74,8 gramm mefedron bázist tartalmazó kábítószert a II. rendű terhelt kérésére, az általa átadott 250.000 forintból vásárolta. A kábítószernek ezt a részét az I. rendű terhelt a vásárlást követően átadta a II. rendű terhelt részére.

[5] Az I. rendű terhelt hazaérkezésüket követően az általa megvásárolt kábítószerből - későbbi értékesítés végett való tárolás céljából - átadott a III. rendű terhelt részére 20 darab simítózáras tasakban összesen 11,91 gramm tömegű, és 9,79 gramm mefedron bázis tartalmú kábítószert. Az I. rendű terhelt az általa vásárolt kábítószerből 2012. december 15. napja előtt, pontosan meg nem állapítható időben amfetamin típusú kábítószert fogyasztott, valamint magánál tartott 1,29 gramm tömegű, 1,077 gramm mefedron bázis tartalmú kábítószert.

[6] A mefedron és az amfetamin a Btk. 461. § (1) bekezdés ad) és ai) pontjára tekintettel kábítószernek minősül.

II. [7] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontjára hivatkozással terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, érdemben a jogerős ítélet megváltoztatását, és az alkalmazott joghátrány enyhítését kérte.

[8] Indokául arra hivatkozott, hogy a bíróság jogerős ítéletében tévesen állapította meg, miszerint az I. rendű terhelt kereskedési céllal vásárolta meg az ismeretlen személytől a kábítószert. A II. rendű terhelt nyomozati vallomásait annak ellenére fogadta el, hogy azok a saját értékelése szerint is ellentmondásosak voltak, a III. rendű terhelt pedig saját elmondása szerint is csupán az I. rendű terhelt nagyzolásból tett nyilatkozatai alapján következtetett arra. Az I. rendű terhelt kábítószer-kereskedő voltát a további tanúk sem tudták alátámasztani, ennek ellenére a bíróság azt tényként megállapította.

[9] A védő utalt rá, hogy a Debreceni Ítélőtábla is megállapította, miszerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás részben megalapozatlan volt. A másodfokú bíróság azonban felülmérlegelte a törvényszék bizonyítékértékelő tevékenységének eredményét, amikor elfogadta a II. rendű terhelt azon vallomását, hogy az I. rendű terhelt a kábítószert B.-n a II. rendű terhelt által átadott pénzből vásárolta meg. Az ítélőtábla is egyetértett tehát a védelem azon álláspontjával, miszerint nem történt kereskedelem, az eltérő tényállás alapján mégis megállapította azt az I. és a III. rendű terhelt viszonyában. Erre vonatkozóan azonban a tanúk egyike sem rendelkezett tényszerű ismeretekkel. Az sem került bizonyításra, hogy a kábítószert az I. rendű terhelt porciózta ki a III. rendű terhelt számára. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az I. rendű terhelt magatartása a II. rendű terhelt tekintetében sem nem kereskedelem, sem nem forgalomba hozatal, hanem átadás; ezzel teljesen átértékelte az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, megsértve a felülmérlegelés tilalmának törvényi kötelezettségét.

[10] Az indítvány szerint a bíróság jogerős ítéletében anyagi jogszabálysértéssel állapította meg az I. rendű terhelt büntetőjogi felelősségét, és bár a felülvizsgálati eljárásban a tényállás nem támadható, az azonban - a védő álláspontja szerint - felülvizsgálat tárgya lehet, hogy a másodfokú bíróságnak „volt-e kellő kompetenciája" az elsőfokú bíróság által mérlegeléssel megállapított tényállás megváltoztatására. A Debreceni Ítélőtábla a fellebbezéseket nyilvános ülésen bírálta el, a tényállás ilyen tartalmú módosítására azonban - a védői álláspont szerint - csak tárgyaláson lett volna módja.

[11] Összességében kifogásolta a védő, hogy a három terhelt azonos szándékkal és tudattartalommal ment B.-re, a kábítószert csak és kizárólag a II. rendű terhelt által rendelkezésre bocsátott 250.000 forintért vásárolhatták meg, továbbértékesítésére pedig nincs adat; ennek ellenére ugyanazt a cselekményt a három terhelt esetében háromféleképpen minősítette a bíróság, a büntetések kellő differenciálása is elmaradt, és az I. rendű terhelt - aki csak a beszerzési forrást biztosította, és a legkisebb mennyiséget birtokolta - kapta a legsúlyosabb büntetést.

[12] Az indítvány szerint a minősítést minden terhelt esetében az általa ténylegesen birtokolt kábítószer mennyiségéhez kell igazítani, következésképp az I. rendű terhelt cselekvőségének megítélése nem lehet súlyosabb, mint a III. rendű terhelté. Amennyiben pedig az I. rendű terhelt nem kereskedés céljából vásárolta meg a kábítószert, akkor - annak ellenére, hogy a beszerzési forrást ő biztosította - nem kábítószer-kereskedő. Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria az I. rendű terhelt cselekményét elsődlegesen a Btk. 176. § (1) bekezdésébe ütköző kábítószer-kereskedelem bűntettének, másodlagosan a Btk. 178. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő kábítószer birtoklása bűntettének minősítse, a kiszabott büntetést jelentősen enyhítse, és a vagyonelkobzást is mellőzze.

[13] A Legfőbb Ügyészség a BF.317/2017/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak, és a támadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

[14] Indokai szerint az indítvány azon része, amely a tényállás megalapozatlanságát állítja, továbbá a bíróságok bizonyítékértékelő tevékenységét támadja, a Be. 423. § (1) bekezdése alapján törvényben kizárt. Ugyancsak kizárt a felülvizsgálat az ügyészi álláspont szerint a bizonyítékok másodfokú bíróság általi felülmérlegelésére vonatkozó kifogások kapcsán is, mert az csupán ún. relatív eljárási szabálysértés lehet, amelyek miatt felülvizsgálatot a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja nem teszi lehetővé. Ugyanakkor érvelése érdemben sem helytálló, mert az elsőfokú bíróság kifejezetten rögzítette ítélete 10. oldal első bekezdésében, hogy a II. rendű terhelt pénzátadásra vonatkozó előadását elfogadta, és ennek alapján helyesbítette a tényállást a másodfokú bíróság, ahogy arra ítélete 3. oldalának alulról számított negyedik bekezdésében utalt is.

[15] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján a bíróság törvényesen állapította meg a terhelt büntetőjogi felelősségét, cselekményének minősítése is törvényes, utóbbi kapcsán pedig a másodfokú ítéletben kifejtettek is helytállók.

III. [16] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.

[17] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[18] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. E jogorvoslati mód kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. Jelen esetben a védő indítványa törvény szerinti okaként a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontját jelölte meg, emellett az indítvány szövegében hivatkozott a terhelt büntetőjogi felelősségének anyagi jogszabálysértéssel történt megállapítására is, ami az említett törvényhely a) pontja alapján lehet felülvizsgálat tárgya.

[19] Az indítvány azonban nem tartalmaz a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjában írtaknak megfelelő hivatkozást; nem sérelmezte a terhelt bűnösségének megállapítását, nem állította, hogy vele szemben felmentő ítéletet vagy eljárást megszüntető végzést kellett volna hozni, és a Kúriának sem tett ilyen tartalmú indítványt. Ezen túl nem jelölt meg a Be. 373. § (1) bekezdés I. pont b) vagy c) alpontja, avagy a II-IV. pontjában foglaltak szerinti eljárási szabálysértést sem.

[20] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pont első fordulata alapján azonban valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a cselekmény téves minősítése folytán törvénysértő büntetést szabott ki. Ennek elbírálása során is irányadó ugyanakkor a Be. 423. § (1) bekezdésében foglalt, azon - megkerülhetetlen - törvényi szabály, miszerint a felülvizsgálati indítvány elbírálása során a jogerős ítéleti tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Következésképp az indítvány anyagi jogi érvei csupán a jogerős ítéleti tényállásban rögzített - nem pedig azoktól eltérő, vagy abban nem szereplő - tények alapulvételével bírálható el; az ezeket vitató - egyes ténymegállapítások, így az I. rendű terhelt kereskedési szándékának bizonyítatlanságát állító - részeiben pedig az indítvány törvényben kizárt, az a felülvizsgálat során nem vehető figyelembe.

[21] Az irányadó tényállás alapján azonban az I. rendű terhelt cselekményének minősítése törvényes. A Btk. 176. § (1) bekezdése szerint a kábítószer-kereskedelem bűntettét az követi el, aki kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz vagy azzal kereskedik; e négy elkövetési magatartás mindegyike az említett bűncselekmény törvényi tényállásába illeszkedik. Tehát önmagában az - az egyébként mind az első-, mind a másodfokú bíróság által egybehangzóan megállapított - tény, hogy a terhelt az általa megvásárolt kábítószer egy részét a II. rendű, egy másik részét pedig a III. rendű terhelt részére átadta, az ezzel való további szándékától függetlenül megalapozza cselekményének kábítószer-kereskedelem bűntetteként való minősítését. Mindazonáltal - mivel az irányadó tényállás rögzíti a III. rendű terhelt részére való kábítószer-átadás kereskedési célzatát - ez utóbbi kábítószer-mennyiség tekintetében helytálló a kereskedelem, mint elkövetési magatartás megállapítása is.

[22] Nem foghat helyt az a védői álláspont sem, miszerint az I. rendű terhelt felelősségét csak az általa birtokolt kábítószer-mennyiség tekintetében lehet megállapítani. Ez esetben az I. rendű terhelt által a II. rendű terhelt megbízásából történt kábítószer-vásárlás és a megvásárolt kábítószer jelentős részének a II. és a III. rendű terhelt részére való átadása büntetőjogilag értékeletlen maradna; ami pedig azért jelentene törvénysértést, mert a kábítószer megszerzése és átadása is bűncselekményt valósít meg.

[23] A bíróság jogerős ítéletében tehát törvényesen minősítette az I. rendű terhelt cselekményét kábítószer-kereskedelem bűntette minősített esetének. Amennyiben pedig a minősítés törvényes, úgy a törvényes keretek között kiszabott büntetés felülvizsgálatára - sem az egyes büntetéskiszabási körülmények értékelésének mikéntje miatt, sem az ítélet belső arányosságára tekintettel - nem kerülhet sor (BH 2016.264.II., BH 2012.239., EBH 2011.2387.II., BH 2005.337.III.); azt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pont első fordulata ugyanis csak akkor teszi lehetővé, ha a büntetés törvénysértő volta a cselekmény téves minősítésére vezethető vissza. Jelen esetben a jogerős ítéletben kiszabott büntetés az öt évtől tizenöt évig tartó, avagy életfogytig terjedő büntetési tételkeretbe esik, annak törvényi minimumával egyezik meg.

[24] A vagyonelkobzás tekintetében viszont a Kúria nem osztotta azt az ügyészi álláspontot, miszerint annak támadása a felülvizsgálatban kizárt. A Be. 416. § (1) bekezdés b) pont második fordulata alapján ugyanis felülvizsgálatnak van helye, ha a jogerős ítéletben a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak; a Btk. 63. § (1) bekezdés f) pontja szerint pedig a vagyonelkobzás a Büntető Törvénykönyv szankciórendszerén belül: intézkedés. Alkalmazásának támadása tehát megfelel a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltaknak.

[25] Ugyanakkor az is tény: a Be. 570. § (1) bekezdés a) pontja alapján különleges eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság jogerős ügydöntő határozatában - egyebek mellett - a vagyonelkobzásról nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. A Be. 570. § (1) bekezdése azonban egyúttal azt is rögzíti, hogy e különleges eljárás lefolytatására - szemben a Be. 555. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott főszabállyal - csak az ügyész indítványára vagy hivatalból kerülhet sor. A terhelt és a védő részére tehát a Be. 570. § (1) bekezdés a) pontja nem nyitja meg a lehetőségét annak, hogy a vagyonelkobzás törvénysértőnek tartott alkalmazásával összefüggő sérelmét különleges eljárás keretében orvosoltathassa.

[26] A Be. 416. § (4) bekezdés c) pontjának az e körülményre való tekintet nélkül történő értelmezése oda vezetne, hogy a terhelt és a védő egy olyan különleges eljárási forma törvényi léte miatt kerülne megfosztásra az egyébként törvényes felülvizsgálati igényének érvényesítésétől, melyet ténylegesen nem kezdeményezhet, és ezért is nem vehet - a saját akarata alapján - igénybe. A törvény helyes értelmezése szerint így a Be. 416. § (4) bekezdés c) pontja csak abban az esetben zárja ki - törvényes felülvizsgálati okra hivatkozó indítvány alapján - a jogerős ítélet felülvizsgálatát, ha az abban sérelmezett törvénysértés különleges eljárás lefolytatásával is orvosolható, és az indítványozó egyúttal e különleges eljárás kezdeményezésére is jogosult (BH 2016.162.).

[27] Jelen esetben azonban az indítvány e részében sem alapos. Az I. rendű terhelt a kábítószert a II. rendű terhelt által e célból a részére átadott - azaz a bűncselekménnyel összefüggésben szerzett - pénzből vásárolta. A pénznek a részére bűncselekmény elkövetése érdekében való átadásával így megvalósult a vagyonelkobzásnak a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pont második fordulatában, valamint - az elbíráláskor még hatályos - c) pont első fordulatában szabályozott feltétele. Az 1/2008. BJE határozat szerint a vagyonelkobzás nem korlátozható az értékesítéssel elért nyereségre; azt a bűncselekménnyel összefüggő teljes vagyonra el kell rendelni, függetlenül a kábítószer megszerzésére fordított vagyon mértékétől, illetve attól, hogy a kábítószer értékesítése az elkövető számára nyereséges vagy veszteséges volt-e, a vagyonelkobzás mértéke pedig nem csökkenthető a kábítószer megszerzésével összefüggő kiadásokkal.

[28] Ezért a jogerős ítéletben az I. rendű terhelttel szemben a vagyonelkobzás alkalmazása és összegének megállapítása is törvényes.

[29] Az indítványban foglaltak kapcsán megjegyzi továbbá a Kúria, hogy sem a Be. 351. § (1) bekezdésének, sem a Be. 352. § (3) bekezdésének, de a Be. 363. § (2) bekezdésének megsértése sem felülvizsgálati ok. Ugyanakkor jelen esetben egyik eljárási szabálysértés megvalósulása sem vethető alappal fel; a másodfokú bíróság a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja szerint, az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyíték alapján helyesbítette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. Ezt a Be. 361. § (2) bekezdés a) pontja értelmében nyilvános ülésen megtehette. A tényálláshoz kötöttség elve, valamint a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma nem jelenti azt, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a - jelen esetben az elkövetési magatartás jogi értékelésére vonatkozó - jogkövetkeztetéseihez is kötve lenne. A másodfokú bíróság általi tényállás-helyesbítés sem a terhelt bűnösségét, sem annak minősítését nem érintette; pusztán azt eredményezte, hogy az I. rendű terhelt a kábítószer-kereskedelem bűntettét a II. rendű terhelttől átvett pénzből vásárolt és részére átadott kábítószer tekintetében nem kereskedéssel, hanem átadással valósította meg. Kitűnik ez a cselekmény elsőfokú bíróság általi minősítésének a másodfokú bíróság által való érintetlenül hagyásából is.

[30] A kifejtettek alapján a Kúria az I. rendű terhelt védője felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és miután egyéb, a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést sem észlelt, a megtámadott határozatokat az I. rendű terhelt tekintetében Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

IV. [31] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 3. § (4) bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. § (4) bekezdés b) pontja zárja ki.

[32] A Be. 418. § (3) bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. § (1) bekezdés e) vagy g) pontján alapul. A Be. 421. § (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti.

Budapest, 2017. június 28.

Dr. Székely Ákos s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró

Kiadmány hiteléül:

Horváth Anita

bírósági ügyintéző