Hungarian Supreme Court dismisses appeal claiming insufficient reasoning in tax fraud conviction.

Kúria

végzés

Az ügy száma: Bfv.II.192/2017/7.

A határozat szintje: felülvizsgálat

A tanács tagjai: Dr. Molnár Gábor Miklós a tanács elnöke, Dr. Feleky István előadó bíró,

Dr. Katona Sándor bíró

Az eljárás helye: Budapest

Az eljárás formája: tanácsülés

Az ülés napja: 2017. július 12.

Az ügy tárgya: adócsalás bűntette és más bűncselekmények

Terhelt(ek): I. rendű és társai

Első fok: Fővárosi Törvényszék 18.B.1115/2009/111. ítélet, 2014. november 7. tárgyalás

Másodfok: Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.309/2015/53. ítélet, 2016. június 23. nyilvános ülés

Harmadfok: -

Az indítvány előterjesztője: ... VIII. rendű terhelt védője

Az indítvány iránya: hatályon kívül helyezésre

Rendelkező rész

A Kúria az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt I. rendű és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben ... VIII. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Törvényszék 18.B.1115/2009/111. számú ítéletét és a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.309/2015/53. számú ítéletét ... VIII. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

Indokolás

[1] I. A Fővárosi Törvényszék a 2014. november 7. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett 18.B.1115/2009/111. számú ítéletével ... VIII. rendű terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 310. § (1) bekezdés, (4) bekezdés - tényállás III. pont: általános forgalmi adó]. Ezért őt 2 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartás beszámításáról, a zár alá vétel megszüntetéséről és a bűnügyi költségről.

[2] Egyszersmind felmentette az ellene 2 rendbeli adócsalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bekezdés, (4) bekezdés - tényállás III. pont: társasági adó] és 3 rendbeli magánokirat-hamisítás vétsége (korábbi Btk. 276. § - tényállás III. pont) miatt emelt vád alól.

[3] Az őt érintően kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a korábban meghozott és a 2016. június 23. napján tartott nyilvános ülésen kihirdetett 2.Bf.309/2015/53. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet a VIII. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta: az ellene 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bekezdés, (4) bekezdés] miatt emelt vád alól tekintette felmentettnek; a vele szemben 3 rendbeli - 1 esetben folytatólagosan elkövetett - magánokirat-hamisítás vétsége (korábbi Btk. 276. §) miatt indult büntetőeljárást megszüntette; a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot különleges eljárásra utasította; a lefoglalt bűnjelek vonatkozásában az elsőfokú bíróságot különleges eljárásra utasította; megjelölte személyazonosító igazolványának számát. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a VIII. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.

[4] II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen ... VIII. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontja, illetve a Be. 373. § (1) bekezdés III.a) pontja alapján, az indokolási kötelezettség megsértése miatt.

[5] A védő indítványa szerint a vádirat nem került ismertetésre az ügyben a IV. rendű terhelt részére. E kérdésben a másodfokú bíróság álláspontja „azt sugallja, miszerint az ún. relatív hatályon kívül helyezési okokat nem kell túl komolyan venni”.

[6] A védő indítványa szerint az alapügyben eljárt bíróságok az indokolási kötelezettségüket megsértették. Az indokolásból nem derül ki, hogy a VIII. rendű terhelt „milyen magatartással nyújtott a bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget […] mikor követte el és melyik bűncselekményt […] egyetlenegy konkrét bűncselekményt sem jelöl meg!!! Azaz nem tudjuk, hogy melyik áru behozatalakor segédkezett”.

[7] A védő szerint az elkövetési idő pontos meghatározásának hiánya más tekintetben is jelentős. Az alapügyben meghozott ítélet indokolása szerint ugyanis a VIII. rendű terhelt szabadságvesztés büntetésének végrehajtása azért nem került felfüggesztésre, mert az elkövetés ideje egy korábban végrehajtásában felfüggesztve kiszabott szabadságvesztés próbaidejére esett.

[8] A védő felülvizsgálati indítványa szerint a terhelt 2017. január 25-ig kapott halasztást a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére. A védő utóbb orvosszakértői véleményt csatolt a VIII. rendű terhelt jelenlegi egészségi állapotáról. Aszerint a terheltnél a pánikbetegsége és alvási apnoe szindrómája miatt közvetlenül életveszélyes kórállapot éjjelente bármikor reálisan bekövetkezhet, továbbá a terhelt CPAP készülék nélkül nem alkalmas - az ennek beszerzésére nem köteles - büntetés-végrehajtás körülményei közötti elhelyezésre.

[9] A védő mindezek alapján a jogerős marasztaló döntés hatályon kívül helyezését és elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

[10] A Legfőbb Ügyészség a BF.202/2017/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.

[11] A Legfőbb Ügyészség szerint a védő csak a saját védencét érintő körben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, ezért nem vehető figyelembe, hogy a IV. rendű terhelt részére a vádirat ismertetése elmaradt.

[12] A felülbíráló bíróság mérlegelhet a tekintetben, hogy megállapítható-e az „oly mértékben” és a „teljes mértékben” kitételekkel körülírt törvényi feltétele annak, amikor az indokolási kötelezettség megsértése már feltétlenül hatályon kívül helyezést von maga után.

[13] Ugyanakkor az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság megalapozottnak értékelte, az indokolásból pedig kiderül, hogy a bűnösség megállapításával, a jogi minősítéssel és a büntetés kiszabásával kapcsolatban a bíróság mire alapozta a döntését. Nyomon követhető a VIII. rendű terhelt bűnösségének kimondásához vezető logikai folyamat. Az irányadó tényállás kellő részletességgel tartalmazza a VIII. rendű terhelt bűnösségét alátámasztó tényeket, az elkövetési időpontot és a konkrét, a rendszerszerűen működtetett kereskedelmi láncolatban az adóelkerülés céljából végzett tevékenységét, amelyek alapján a cselekmény pontos minősítése és a bűnsegédi bűnrészességben álló elkövetői alakzata is megállapítható.

[14] Az irányadó tényállásban írt elkövetési idő az alkalmazott joghátrány vonatkozásában is kellő alappal szolgálhat.

[15] Mivel a Legfőbb Ügyészség hivatalból vizsgálandó egyéb eljárási szabálysértést sem észlelt, ezért a támadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta a VIII. rendű terhelt tekintetében.

[16] A VIII. rendű terhelt és védője nem tett észrevételt az ügyészi átiratban foglaltakra.

[17] III. A Kúria azt állapította meg, hogy ... VIII. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos, a Legfőbb Ügyészség indítványa megalapozott.

[18] 1. A védő sérelmezte indítványában, hogy a vád ismertetése a IV. rendű terhelt részére elmaradt.

[19] A Kúria e kérdés vizsgálata során mindenek előtt abból indult ki, hogy a felülvizsgálat az erre alapul szolgáló bármely ok esetén is csak arra a terheltre nézve folytatható le, akinek javára vagy terhére a felülvizsgálati indítványt az arra jogosultak benyújtották (EBH 2013.B.2.II.). A Kúria az eljárási szabálysértések kapcsán is csak azokra a terheltekre vonatkozóan bírálhatja felül a megtámadott határozatokat, akik terhére vagy javára a felülvizsgálati indítványt előterjesztették (BH 2016.170.). Felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható a felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett - a terhelt büntetőjogi felelősségének elbírálása során elkövetett - eljárási szabálysértés (BH 2006.42.III.). Az eljárási szabálysértés miatt előterjesztett felülvizsgálati indítvány esetén nincs lehetőség arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság olyan terhelt ügyében is lefolytassa az eljárást, aki nem terjesztett elő felülvizsgálati indítványt (BH 2000.533.).

[20] Kétségtelen, hogy a büntetőeljárásnak van olyan szabálya is, amelynek alapján az egyik terheltre vonatkozó hatályon kívül helyezési ok kihathat a jogorvoslattal nem élő terheltre is [Be. 349. § (2) bekezdés]. A rendkívüli jogorvoslatként szabályozott felülvizsgálati eljárásban azonban ez a szabály nem érvényesül. A jogerős ítélet felülvizsgálatára kizárólag azon terheltet érintően kerülhet sor, akinek a tekintetében a felülvizsgálati indítványt előterjesztették, és akinek a tekintetében a felülvizsgálati ok megvalósult. Ezt kívánja a jogerő (res iudicata) kímélete is. A Kúria hivatalból nem terjesztheti ki a felülvizsgálatot az alapügy olyan más terheltjére, akinek tekintetében indítvány nem lett előterjeszve. A Kúria (korábban: Legfelsőbb Bíróság) ítélkezési gyakorlata ebben - a fentiekből is kitűnően - következetes. A VIII. rendű terhelt érdekében eljáró védő ezért eredményesen nem hivatkozhat a IV. rendű terhelt tekintetében esetlegesen megvalósult eljárási szabálysértésre - adott esetben a vádirat ismertetésének elmaradására - mivel az a saját védencét nem érinti.

[21] Mindemellett a Kúria utal arra, hogy a védő már az alapügyben is felvetette ezt a kifogását (másodfokú ítélet 12. oldal 3. bekezdés). A másodfokú bíróság azt meg is vizsgálta. Kifejtette, hogy a IV. rendű terheltet érintően négy vádirat került benyújtásra. Ezek közül az egyik az alapügy valamennyi terheltjét érintette, és a további három vádirat közül egynek maradt el az ügyész általi ismertetése. Ezt a másodfokú bíróság - egyetértésben a fellebbviteli főügyészség észrevételével - olyan ún. relatív eljárási szabálysértésnek tekintette, amely „érdemi kihatással nem bírt” (lásd: másodfokú ítélet 14. oldal és 15. oldal 1. bekezdés).

[22] A másodfokú bíróság álláspontja helytálló. A vádirat ismertetésének a hiánya nem tartozik az ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértések körébe, amelynek kötelezően alkalmazandó jogkövetkezménye a felülbírált ítélet hatályon kívül helyezése [Be. 373. § (1) bekezdés]. Az ezen körön kívül eső ún. relatív eljárási szabálysértések viszont csak akkor vezetnek hatályon kívül helyezéshez - és csupán az ún. rendes eljárásban -, ha a Be. 375. § (1) bekezdésében foglalt feltételek megvalósulnak. Erre azonban csak a másodfokú bíróság értékelése alapján kerülhet sor, ami a jelen ügyben megtörtént. Felülvizsgálati eljárásban kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában tételesen felsorolt [Be. 373. § (1) bekezdés I.b)-I.c) pont, II-IV. pont] ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértések bírálhatóak el.

[23] A másodfokú bíróság tehát - eltérően a védő megállapításával - nem sugallta azt, hogy az ún. relatív eljárási szabálysértéseket „nem kell komolyan venni”. A másodfokú bíróság megvizsgálta és értékelte az általa is észlelt eljárási szabálysértést, amely felülvizsgálat alapjául nem szolgálhat.

[24] 2. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, melynek csak a Be. 416. § (1) bekezdésében tételesen felsorolt okokból van helye.

[25] A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozatban megállapított tényállás nem támadható.[Be. 423. § (1) bekezdés]. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bekezdés, 388. § (2) bekezdés]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[26] A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.

[27] A Kúria hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati eljárásban az irányadó tényálláshoz kötöttség olyannyira szigorú szabály, hogy a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálandó el abban az esetben is, ha a tényállás hiányos, nem kellően felderített és ellentétes az iratok tartalmával (BH 2004.102.), vagy más megfogalmazásban: az alapügyben megállapított tényállás az irányadó, függetlenül attól, hogy az adott tényállás megalapozott-e vagy sem (BH 2016.264. [16], BH 2010.324. indokolás).

[28] Ennek hangsúlyozása ugyanakkor korántsem utal arra, hogy a Kúria álláspontja szerint a jelen ügyben irányadó tényállás megalapozatlan volna. A Kúria a felülvizsgálat során nem foglalhat állást az irányadó tényállás megalapozottsága, illetőleg megalapozatlansága felől. A tényállás irányadósága ugyanakkor egyúttal azt is jelenti, hogy a tényállást kikezdhetetlensége folytán meg nem dönthető törvényi vélelemmel megalapozottnak kell tekinteni.

[29] Mindezt azért hangsúlyozza a Kúria, mert a védő az indítványában elsődlegesen az alapügyben megállapított, és a felülvizsgálati eljárásban szigorú szabállyal (törvényi paranccsal) irányadó tényállás megalapozottságát vitatta.

[30] Az elsőfokú bíróság által megállapított (elsőfokú ítélet 11. oldaltól 14. oldal 1. bekezdésével bezárólag) és a másodfokú bíróság által minimális mértékben helyesbített (másodfokú ítélet 22. oldal 2. bekezdés) tényállás III. pontjának lényege a következő:

[31] A cég 1 önálló képviseltre jogosult ügyvezetője az I. rendű és a II. rendű terhelt volt. A cég főleg áruk ügynöki nagykereskedelmével, de Európai Unión kívüli országokból való importálásával is foglalkozott. A cégnél a III. rendű terhelt a raktárkészletek kezelését, valamint a raktározását, az V. rendű terhelt a könyvelést végezte, a VI. rendű terhelt volt az operációs igazgató.

Az I. rendű és a II. rendű terhelt 2005-től az általános forgalmi adókötelezettség csökkentése érdekében az áruk behozatalára az alábbi modellt dolgozták ki:

Az Európai Unióba - jellemzően város 1-be, város 2-be és város 3-ba - érkező árut nem a cég 1 vámkezeli, hanem egyéb tevékenységet nem végző gazdasági társaságok. A vámkezelés elvégzése után az áru papíron újabb gazdasági társaságokhoz kerül, ezek a gazdasági társaságok a későbbiekben nem teljesítik általános forgalmi adó fizetési kötelezettségüket. Az áru valójában egyenesen a cég 1 telephelyére érkezik. A cég 1 az árukra egy magyarországi céggel fiktív szerződéseket köt. Ez a társaság meg nem történt belföldi értékesítésekről számlákat állít ki. Miután a cég 1 az árut eladja, a termékértékesítésből származó általános forgalmi adó kötelezettségével szembe tudja állítani a fiktív belföldi beszerzésről szóló számlákat, így az általános forgalmi adó kötelezettsége csökkenni fog.

A vámkezeléseket, a terheltekkel való megállapodás után a VIII. rendű terhelt végezte. A fiktív vámkezelésekhez elsőként hamis okiratokra volt szükség. A származási igazolásokat, számlákat, megrendelőket, fuvarokmányokat a XIII. rendű terhelt készítette el, és adta át a VIII. rendű terheltnek.

A VIII. rendű terheltet a vámkezelésekben több terhelt-társa segítette, elsősorban a IX. rendű és a XI. rendű terhelt. A VIII. rendű terhelt megszerezte a X. rendű terhelt által képviselt cég 2, a XII. rendű terhelt képviselt cég 3, továbbá a cég 4 és az cég 5 feletti teljes körű képviseleti és rendelkezési jogot.

A VIII. rendű terhelt irányításával, s a IX. rendű és XI. rendű terhelt közreműködésével az cég 3 nevében 472, az cég 2 nevében 2, a cég 4 nevében 22, míg az cég 5 nevében 117 alkalommal vámkezeltek árukat, és hoztak be a cég 1 részére.

Ezt követően az I. és a II. rendű terhelt a VI. rendű terhelt közvetítésével megállapodott a cég 6-ot vezető IV. rendű terhelttel abban, hogy cége valótlan tartalmú számlákkal fogja igazolni a termékbeszerzést.

A cég 6-nál a fiktív számlák kiállításában a IV-VII. rendű terheltek működtek közre. Az I. rendű és a II. rendű terhelt intézkedésére, a gazdasági események valódiságának látszata érdekében a fiktív számlák ellenértékét a cég 6 részére kiegyenlítették, azt a IV. rendű terhelt felvette, és hat százalék megtartása felett a VI. rendű terheltnek átadta.

A cég 6 2005. január hónap 4. napjától a 2005. évben 303 darab, a 2006. évben 487 darab 2007. január hónap 8-án 2 darab fiktív termékértékesítésről szóló számlát állított ki a cég 1 felé. A cégük képviseletében az I. rendű és a II. rendű terhelt a havi adóbevallásokban 2005. évre 95.371.000 forint, 2006. évre 84.372.928 forint és a 2007. évre 7.294.000 forint általános forgalmi adót helyeztek jogosulatlanul levonásba, ezzel a fizetendő adójuk összegét csökkentették.

[32] Nem kétséges, hogy az irányadó tényállás és annak indokolása tömör (másodfokú ítélet 16. oldal 4. bekezdés), és kívánatosabb lett volna némileg részletesebb megfogalmazásuk (másodfokú ítélet 18. oldal 2. bekezdés). Ez azonban az adott tartalmában irányadó a felülvizsgálat során.

[33] Az ismertetett irányadó tényállás alapján ugyanakkor egyértelműen kitűnik, hogy - eltérően a védő állításától - mit, miként és mikor követett el a VIII. rendű terhelt. Az I. rendű és a II. rendű terhelt cégük általános forgalmi adókötelezettségének csökkentésére irányuló csalárd tevékenységéhez - a velük való megállapodás alapján - nyújtott szándékos segítséget. Négy cég felett teljes körű képviseleti-rendelkezési jogot szerzett. Formálisan e cégek nevében hozott be árut, ami ténylegesen egyenesen az I. rendű és II. rendű terhelt cégének telephelyére érkezett. A XIII. rendű terhelt által rendelkezésére bocsátott hamis okiratok alapján elvégezte ezek fiktív vámkezelését a 2005. és 2006. években, valamint 2007. év elején.

[34] Az elkövetési idő meghatározottságára figyelemmel a védő azon kifogása sem fogadható el, hogy elkövetési idő hiányában törvénytelen volt a végrehajtás felfüggesztésének a kizárása.

[35] A VIII. rendű terheltet a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2.B.VIII.73/2001/30. számú - a Fővárosi Bíróság 25.Bf.VIII.8012/2003/5. számú határozatával 2004. július 22. napján jogerős - ítéletével közokirat-hamisítás bűntette miatt öt hónap, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte (elsőfokú ítélet 10. oldal utolsó előtti bekezdés). A próbaidő 2006. július 21. napjáig tartott. A VIII. rendű terhelt tehát a felrótt bűncselekményt (nagyobb részt) a próbaidő alatt követte el.

[36] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a VIII. rendű terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés 2011. július 20. napján elévült [korábbi Btk. 67. § (1) bekezdés d) pontja, 68. § (1) bekezdés] (elsőfokú ítélet 30. oldal 6. bekezdés). Az elévülés a végrehajthatóságát kizárta [korábbi Btk. 66. § b) pont].

[37] Az elsőfokú bíróság azt is megállapította, hogy a jelen ügyben kiszabott szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel [korábbi Btk. 90. § a) pont]. A hivatkozott törvényhely valóban előírta, hogy a büntetés végrehajtása nem függeszthető fel, ha a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt vagy felfüggesztésének próbaideje alatt követték el.

[38] 3. A védő indítványa szerint az alapügyben eljárt bíróságok megsértették az indokolási kötelezettségüket.

[39] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, illetőleg a Be. 373. § (1) bekezdés III.a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűnösség megállapítása (a felmentés, az eljárás megszüntetése, a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása) tekintetében a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.

[40] A Kúria az 1. BK vélemény C. pontjában a Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) és b) alpontjához fűzött értelmezés 2. pontjában kifejtette, hogy az indokolási kötelezettség megsértése fűződhet ténykérdésekhez és jogkérdésekhez. A ténykérdésekkel kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértése egyrészt nem azonos a megalapozatlanság kérdésével, másrészt akkor tekinthető elmulasztottnak, ha „nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését”, a jogi indokolási kötelezettség megsértése hasonlóképpen akkor áll elő, ha „nem állapítható meg belőle, még jogi következtetés útján sem, hogy milyen jogszabályon alapul valamely büntetőjogi főkérdésben hozott döntés” - és ezáltal mindkét esetben meghiúsul az érdemi felülbírálat.

[41] Ennek megfelelő az ítélkezési gyakorlat is. „Az indokolási kötelezettség megszegése csak akkor eredményez feltétlenül hatályon kívül helyezést és felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértést, ha a megtámadott határozat indokolása tény vagy jogkérdés tekintetében oly mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, a bíróság mire alapozta a döntését” (EBH 2011.2387., EBH 2010.2210., BH 2013.10.).

[42] Az indokolási kötelezettség elmulasztása révén azonban nem vizsgálható a bűnösség megállapításának, a felmentésnek, az eljárás megszüntetésének, a büntetéskiszabásnak, illetve az intézkedés alkalmazásának anyagi jogi helyessége, azaz a bírói értékelés eredménye az indokolási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos vizsgálatnak nem tárgya, mivel a mérlegeléssel szembeni, eltérő értékelést célzó támadás ezúton sem lehetséges, illetve az a - tényállás támadhatatlanságát előíró - Be. 423. § (1) bekezdésének megkerülését jelentené (BH 2012.32.).

[43] Az indokolási kötelezettség felülvizsgálati eljárásra okot adó megsértése nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozat(ok)ból kitűnik az eljárt bíróság(ok)nak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját - a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel és/vagy intézkedéssel kapcsolatban - mire alapozta. A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2013.10.).

[44] Másként fogalmazva: az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozással a jogerős ítéletben foglalt tényállás nem kérdőjelezhető meg (Bfv.II.933/2011/6.); indokolási kötelezettség elmulasztása címén a bizonyítékok értékelése nem támadható (Bfv.III.439/2014/8.).

[45] Az alapügyben első fokon és másodfokon eljárt bíróságok az alapítéletből kitűnően a szükséges és elégséges mértékben eleget tettek az indokolási kötelezettségüknek: a vádhoz kötöttség keretein belül a lefolytatott bizonyítás alapján állapították meg a történeti tényállást; a bizonyítékokat számba vették, egyenként és összességében értékelték; az alkalmazott anyagi és eljárási jogi szabályhoz vezető következtetéseiket, azaz jogi álláspontjukat is felvázolták. Okfejtésük minden releváns tekintetben követhető, ezáltal ellenőrizhető volt. Így - szemben az indítványban foglaltakkal, és egyetértve a Legfőbb Ügyészség indokaival - eleget tettek indokolási kötelezettségüknek.

[46] A védő az indítványában felismerhetően a terhelt bűnösségének a megállapítását támadta a meghatározóan ténykérdésekre vonatkozóan állított indokolási kötelezettség megsértése révén. Ennek alátámasztására azonban kizárólag olyan eljárásjogi indokokat hozott föl, amelyek nem szerepelnek a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában konkrétan és kimerítően meghatározott, a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között.

[47] A védő hivatkozása az indokolási kötelezettség megsértésére ezért nem bizonyult alaposnak.

[48] 4. A védő utóbb orvosszakértői véleményt csatolt a VIII. rendű terhelt jelenlegi egészségi állapotáról. Ezzel bizonyosan azt kívánta alátámasztani, hogy a terhelt betegsége az életét közvetlenül veszélyezteti. Ez a már engedélyezett halasztás meghosszabbítása iránti kérelem, amiről az alapügyben első fokon eljárt bíróság határoz [Bv.tv. 39. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont].

Az indítvány elvi tartalma

[49] A bíróságok megsértették indokolási kötelezettségüket. Egy felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett terhelt tekintetében elmaradt a vádirat ismertetése.

A döntés elvi tartalma

[50] A felülvizsgálati indítvány nem alapos. Felülvizsgálati eljárásban az indítvánnyal érintett terhelt nem hivatkozhat az alapügy indítvánnyal nem érintett terheltjére vonatkozóan megvalósult eljárási szabálysértésre.

A bíróság teljesítette az indokolási kötelezettségét.

A felülvizsgálati indítvány egyebekben a törvényben kizárt.

Záró rész

[51] A kifejtettek értelmében a Kúria - a Be. 424. § (1) bekezdés 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdés 1. mondat 1. fordulata szerinti összetételben eljárva - s miután hivatalból vizsgálandó [Be. 423. § (5) bekezdés] más ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértést sem észlelt - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a támadott jogerős ügydöntő határozatot a VIII. rendű terhelt tekintetében - a Be. 426. §-a alapján - hatályában fenntartotta.

[52] A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. § (4) bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. § (4) bekezdés b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. § (3) bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. § (3) bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti.

Budapest, 2017. július 12.

Dr. Molnár Gábor Miklós s.k. a tanács elnöke, Dr. Feleky István s.k. előadó író, Dr. Katona Sándor s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

Lévai Viktória

tisztviselő