Legislator Case Law & Legislation
Pfv.22012/2015/4 AI generated

Court upheld second-instance judgment on marital property division, rejecting appeal based on unauthorized disposition.

Case Number Pfv.22012/2015/4
Court / Authority
Jurisdiction Hungary (HU)
Decision Date
Outcome Partially Allowed

Legislator summary

AI generated

The Supreme Court upheld the lower court's judgment on the division of marital property while ordering the appellant to pay procedural costs. The appellant argued that a transferred sum was non-recoverable due to criminal acts by a third party, but the court found the transfer violated mandatory spousal consent rules. Consequently, the court ruled that the appellant remains liable for the asset's value in the property balance regardless of external collection issues.

Legislator headnote

AI generated

Csjt. 30. § (1) bekezdése; Pp. 275. § (3) bekezdése: Unauthorized disposition of marital joint property without spousal consent must be offset in the property division, and the disposing spouse cannot shift liability to the other spouse based on the third party's inability to pay.

Keywords

AI generated
marital property division spousal consent requirement unauthorized disposition joint asset allocation liability shift prohibition

Cited Legislation

AI generated
Csjt. 30. § (1) bekezdése
Pp. 275. § (3) bekezdése
[20] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott, az anyagi jogi és az eljárásjogi szabályoknak megfelelő rendelkezéseit a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Pp. 274. § (1) bekezdése
[21] A Kúria az ítéletét a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozta meg.
Pp. 78. § (1) bekezdése
§ (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében köteles a felperes felülvizsgálati eljárási költségeinek megfizetésére.
32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (5)-(6) bekezdése
A Kúria ennek arányos mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (5)-(6) bekezdése alapján határozta meg.
Itv. 50. § (1) bekezdése
Itv. 74. § (3) bekezdése
6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése
AI generated

Need to analyze how this precedent applies to your matter?

Cross-reference this judgment against statutes, commentaries, and subsequent citing case law inside Legislator AI.

Open in Legislator →

Full text

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Pfv.II.22.012/2015/4.

A tanács tagjai:

Dr. Makai Katalin a tanács elnöke

Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit előadó bíró

Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna bíró

A felperes:

A felperes képviselője:

Dr. Reményi Anna ügyvéd

Az alperes:

Az alperes képviselője:

Dr. Zsédely Andrea ügyvéd

A per tárgya:

Házastársi közös vagyon megosztása

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

Alperes

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Soproni Járásbíróság P.21.546/2009/115.

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

Győri Törvényszék 1.Pf.20.930/2014/12.

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős ítéletet felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 450.000 (négyszázötvenezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felek elvált házastársak, életközösségük 2008. június végén megszűnt. Az elsőfokú bíróság jogerős részítéletével a felek házasságát felbontotta és döntött a közös kiskorú gyermekek elhelyezéséről, a fizetendő tartásdíj mértékéről és a kapcsolattartásról.

[2] A felperes végleges keresetében kérte a házastársi közös vagyon megosztását, az ingatlan-nyilvántartás szerint a felek azonos arányú közös tulajdonában álló F., Sz. u. 25. szám alatti ingatlan értékesítéséből befolyt és még ügyvédi letétként kezelt 5.000.000 forint vételárnak a bejegyzett tulajdoni hányadokhoz igazodó elszámolását. Az ingó vagyon megosztása keretében a 131. tétel alatt az alperes birtokában tartott vagyontárgyként kérte elszámolni O. R.-nak átadott 4.500.000 forintot.

[3] Az alperes ellenkérelmében az ingatlan vételárából a telekérték 1/2 részének, míg a felépítmény 47 %-nak megfelelő értékre tartott igényt. Az átadott 4.500.000 forint tekintetében azzal védekezett, hogy O. R. ehhez az összeghez bűncselekmény elkövetésével jutott. A jogerős büntető ítélettel polgári jogi igényként megítélt 4.500.000 forint a feleknek az életközösség megszűnésekor fennálló közös, nem megosztható követelése. O. R. lefoglalható vagyonnal, jövedelemmel nem rendelkezik, a végrehajtó tájékoztatása szerint a követelés behajthatatlan.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletében a házastársi közös vagyont megosztotta. Ítélete rendelkező részben meghatározott ingóságokat 359.000 forint értékben a felperes, 11.996.800 forint értékű vagyontárgyat - többek között a vagyonleltár 131. tétele alatt O. R.-nak kölcsön adott 4.500.000 forintot - az alperes tulajdonába adta. Az alperest értékkülönbözet címén 7.083.870 forint, a felperest rezsi címén 10.272 forint megfizetésére kötelezte és az ezt meghaladó keresetet elutasította.

[5] Az elsőfokú bíróság -többek között - megállapította, hogy az alperes a felperes hozzájárulása nélkül, az életközösség fennállása alatt a közös vagyonból adott kölcsön O. R.-nak. Az összeg nem térült meg, mert az alperes a jogerősen megítélt összeg behajtására a végrehajtási eljárást nem indította meg, és a felperest az ezzel kapcsolatos döntésébe sem vonta be. Az alperes a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 30. § (1) bekezdését megsértve a vitatott összeget a közös vagyonból elvonta, nem körültekintően használta fel és annak visszaszerzése érdekében sem tett lépéseket. Az elsőfokú bíróság ezért a 4.500.000 forintot az alperes birtokában tartott közös vagyonként a felek között megosztotta.

[6] A teljes közös vagyon értéke 17.335.800 forint - a letétben kezelt 5.000.000 forint ingatlan vételár és 12.335.800 forint értékű ingó vagyon -, a jutó érték 8.666.720 forint. Az alperes által teljesített 1.223.850 forint közös adósság elszámolásával a felperesnek járó értékkülönbözet 7.442.800 forint, amit csökkent a birtokában tartott 359.000 forint ingó érték, így az alperes fizetési kötelezettsége 7.083.870 forint. Az 5.000.000 forint ingatlan vételár azonban a felperest illeti, ezért az alperes fizetési kötelezettsége 2.083.870 forint.

[7] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A tényállás kiegészítésével megállapította, hogy 2009. március 2-án jogerős büntető ítélet O. R.-t bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntettében. Kötelezte, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül az alperesnek, mint sértettnek kártérítés címén 4.500.000 forintot fizessen meg. A jogerős büntető ítéletben megállapított tényállás szerint a vádlott és az alperes abban állapodtak meg, hogy a vádlott az alperes részére egy M. típusú személygépkocsit szerez. Az elsőfokú ítélet meghozatalakor a vádlott egy 55 négyzetméter nagyságú fertődi ingatlan tulajdonosa volt. Az alperes a büntető ügyben a 2008. május 8-án tartott tárgyaláson úgy nyilatkozott; a felperes nem tudott arról, hogy az alperes bankszámláján milyen összegű közös vagyoni követelést kezeltek. Abban az időben a felperes beteg volt, ezért nem tájékoztatta a pénz átadásáról, de a felperes arról tudott, hogy autót kíván vásárolni. A felperes tanúvallomásában előadta, hogy az alperes intézi a pénzügyeket, Ausztriában van számlája, az autóvásárlás részleteiről ismeretekkel nem rendelkezett, kizárólag annyit tudott, hogy M.-t szeretne venni. 2006 nyár elején tudta meg, hogy az alperest „átvágták”, „ valami baj történt” és arról nem volt szó a házastársak között: kinek a nevén lesz a következő gépkocsi. Az alperes a feljelentést is úgy tette, hogy „személygépkocsit szándékoztam vásárolni”.

[8] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a vitatott pénzösszeget nem kölcsön jogcímén, hanem gépkocsi vásárlására adta át. Ettől függetlenül az elsőfokú bíróság érdemi döntése és annak indokolása helytálló. A jogerős büntető ítélet alapján az alperest illette meg a kártérítés, egyedül ő kezdeményezhette a végrehajtási eljárást, ennek elmaradása kizárólag az ő terhére értékelhető. A felperes az ügyletről nem tudott, az alperes a 4.500.000 forintot a közös vagyonból, a felperes tudta nélkül vonta el, azt nem körültekintően használta fel és nem tett lépéseket az átadott összeg visszaszerzése érdekében.

[9] A vádlott rendelkezett ingatlan vagyonnal. A büntető határozat 2009. március 2-án emelkedett jogerőre, a felperes a házasság felbontása iránti kereseti kérelmet 2008. július 17-én terjesztette elő és 2010. június 8-án terjesztette ki keresetét a házastársi közös vagyon megosztására. Az alperes tehát a folyamatban lévő bontóper és a végrehajtható határozat ellenére sem indított végrehajtási eljárást a vagyonnal rendelkező adóssal szemben. Ezért alappal nem hivatkozhat arra, hogy bűncselekmény áldozatává vált, a közös vagyonból kikerült pénzösszeg nem vonható a vagyonmérlegbe.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[10] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalával a vagyonmérleg 131. tétele alatt felvett és az alperes tulajdonába adott 4.500.000 forint követelés mellőzését és az alperes által fizetendő értékkülönbözet leszállítását kérte. Az alperes arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (3) bekezdését, továbbá a Csjt. 30-31. § rendelkezéseit.

[11] A felülvizsgálati kérelem részletes indokai szerint súlyosan jogszabálysértő, hogy a másodfokú bíróság a passzív vagyont az aktív vagyont tartalmazó vagyonleltár részévé tette. Az elsőfokú bíróság a tényállást helytelenül állapította meg, az abból levont következtetése téves, a bizonyítás hiányos, a másodfokú ítélet jogi következtetése a valósággal ellentétes fikción alapul.

[12] A közös vagyon megosztása a Csjt. 31. §-ába ütközik, a követelés bizonyítottan passzív vagyon volt az életközösség megszűnésének időpontjában. A végrehajtható arról tájékoztatta az alperest, hogy a vádlott lefoglalható vagyonnal, jövedelemmel nem rendelkezik, ellene a büntetőeljárással összefüggésben a végrehajtás már folyamatban van. Ingatlanára árverés van kitűzve, ezért felesleges a végrehajtási eljárás megindításával kapcsolatos jelentős összegű költség megfizetése.

[13] A felülvizsgálati kérelemhez csatolt, J. Sz. önálló bírósági végrehajtó 2015. október 21-i tájékoztatása és korábban a vádlott tulajdonában állt fertődi társasházi ingatlan tulajdoni lapja alapján egyértelműen megállapítható, hogy a büntetőügyben hozott ítélet jogerőre emelkedése előtt a vádlott 50 négyzetméter alapterületű ingatlana árverésre került, ennek eredményeként harmadik személy tulajdonszerzését árverési vétel jogcímén az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Az ingatlant nyolc jogosult végrehajtási joga, továbbá 16.250 EUR és járulékai erejéig jelzálogjog is terhelte. A vádlott tehát már a jogerős ítélet meghozatala előtt sem rendelkezett végrehajtható vagyonnal. Az eljárt bíróságok a bizonyítékok feltárása nélkül, a tájékoztatási kötelezettség teljes elmulasztásával, egyoldalú és önkényes döntéssel kötelezték az alperest a követelés 1/2 részének megtérítésére.

[14] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.

A Kúria döntése és jogi indokai

[15] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

A felülvizsgálati eljárásban kizárólag a vagyonleltár 131. tétele alatt felvett, O. R.-nak átadott 4.500.000 forint elszámolása volt vitás, ezért a Kúria Pp. 270. § (2) bekezdése és a 275. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül, amely a Pp. 270. § (1) bekezdése, továbbá a Pp. 275. § (4) bekezdése értelmében anyagi jogi és az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással járó eljárásjogi szabálysértés esetén lehet eredményes.

A Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében felülvizsgálati kérelmet jogszabálysértésre hivatkozással lehet előterjeszteni. A Pp. 275. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Ebből következően a jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálattal, amely az eljárás korábbi szakaszában is per tárgya volt, a felülvizsgálat csak a jogerős ítélettel elbírált tényekre vonatkozhat (EBH 2000.371., BH 2015.307., BH 1996.372.). A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél jogszabálysértésként nem hivatkozhat olyan bizonyíték értékelésének hiányára, amelyet a perben nem terjesztett elő. A felperes csak a felülvizsgálati eljárásban terjesztette elő a végrehajtó írásbeli tájékoztatását O. R. végrehajtás alá vonható vagyona hiányáról és tartozásának mértékéről, ezért ennek figyelembe vételére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség. A Kúria ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a jogvita elbírálásának szempontjából nincs döntő jelentősége annak, hogy van-e reális esélye az alperes által átadott 4.500.000 forint megtérülésének.

[16] Az eljárt bíróságok helyesen indultak ki a Csjt. 30. § (1) bekezdésének szabályából, amely a közös vagyonnal való rendelkezés jogát mindkét házastárs számára korlátok között biztosítja. A hivatkozott törvényi szabályban a rendelkezési jog az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 112. § (1) bekezdésében foglalt, a tulajdonost megillető rendelkezési jog gyakorlását foglalja magában, amely szerint a tulajdonos jogosult arra, hogy a dolog birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedje, a dolgot biztosítékul adja vagy más módon megterhelje, továbbá hogy tulajdonjogát másra átruházza vagy azzal felhagyjon.

[17] A házastársak korlátozott rendelkezési jogának időbeli hatálya a vagyonközösség tartamára, és az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban áll fenn. Tárgyi hatálya valamennyi közös aktív és passzív vagyontárgyra kiterjed. Tartalmilag pedig azt jelenti, hogy a házastársak a közös vagyonra - annak egészére, egyes részeire, vagyontárgyakra, tartozásokra - vonatkozó rendelkezést csak együttesen vagy a másik házastárs hozzájárulásával tehetnek. Ennek megfelelően vagy közösen kötnek jogügyletet, közösen tesznek jognyilatkozatokat, vagy csak az egyik házastárs vesz részt a rendelkezést tartalmazó jogügylet megkötésében, tesz nyilatkozatot, de ehhez a másik házastárs - előzetes vagy utólagos - hozzájárulása szükséges.

[18] A házastársakat az egymás közötti jogviszonyukban az osztatlan közös tulajdonukban álló vagyontárgyak tekintetében az önálló rendelkezési jog még a saját eszmei tulajdoni hányaduk tekintetében sem illeti meg. A házastársi vagyonközösség tehát ebből a szempontból szorosabb kötelék, mint a polgári jogi közös tulajdon, ahol a társtulajdonost meghatározott korlátozásokkal megilleti a saját tulajdoni hányadával való rendelkezés joga.

[19] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes az életközösség fennállása alatt a felperes tudta, előzetes és utólagos hozzájárulása nélkül, tehát a Csjt. 30. § (1) bekezdésének megsértésével rendelkezett a felek közös vagyonába tartozó megtakarításról. O. R.-val kötött megállapodása alapján 4.500.000 forint kikerült a közös vagyonból és az a közös vagyon megosztásakor sem volt meg. A vitatott összeget ezért az eljárt bíróságok eljárásának megfelelően a vagyonközösség megosztása során a jogellenesen rendelkező alperes oldalán kellett a vagyonmérlegbe beállítani és elszámolni. Az alperes ez alól nem mentesülhet arra alapítva, hogy 4.500.000 forint önhibáján kívüli okból, a követelés behajthatatlansága miatt nem térült meg. A házastársak egymás közötti viszonyában az alperes jogellenes, a Csjt. 30. § (1) bekezdésébe ütköző joggyakorlásának következménye nem hárítható át a felperesre.

[20] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott, az anyagi jogi és az eljárásjogi szabályoknak megfelelő rendelkezéseit a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Záró rész

[21] A Kúria az ítéletét a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozta meg.

[22] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében köteles a felperes felülvizsgálati eljárási költségeinek megfizetésére. A Kúria ennek arányos mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (5)-(6) bekezdése alapján határozta meg. A le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XC III. törvény (a továbbiakban: Itv.) 50. § (1) bekezdése szerint megállapított felülvizsgálati eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezés az Itv. 74. § (3) bekezdésén, továbbá a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapul.

Budapest, 2016. június 7.

Dr. Makai Katalin s.k. a tanács elnöke, dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. előadó bíró, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

tisztviselő