Court partially overturned divorce property ruling, granting shared use of apartment to both ex-spouses.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Pfv.II.21.553/2015/16.

A tanács tagjai:

Dr. Makai Katalin a tanács elnöke

Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit előadó bíró

Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna bíró

A felperes:

A felperes képviselője:

Az alperes:

Az alperes képviselője:

A per tárgya:

Házasság felbontása és járulékai

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

Felperes

A másodfokú bíróság neve és jogerős határozat száma:

Fővárosi Törvényszék 54.Pf.640.143/2014/13.

Az elsőfokú bíróság neve és határozat száma:

Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 10.P.XIX.21.559/2011/78.

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott, a B., V. G. utca alatti ingatlan használatára vonatkozó rendelkezését részben hatályon kívül helyezi.

Az elsőfokú bíróság 10.P.XIX.21.559/2011/78. számú ítéletét ebben a keretben megváltoztatja.

Elrendeli az ingatlan osztott használatát: a nagyobbik szobát a felperes, a kisebbik szobát és a félszobát az alperes kizárólagos használatába, az egyéb helységeket a felek közös használatába adja.

A jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott egyéb rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Megkeresi a Kormányhivatal Ingatlan-nyilvántartási Osztályát, hogy a Kúria megkeresése alapján felvett, a felek közös tulajdonában álló ingatlanra III/4. sorszám alatt a bírósági felülvizsgálati kérelem tényének feljegyzését törölje.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felek éveken át élettársi kapcsolatban éltek, 1990 áprilisában házasságot kötöttek, életközösségük 2007-ben megszűnt.

[2] A felperes az 1983. szeptember 9-én kötött adásvételi szerződéssel 663.100 forint vételárért megvásárolta a B., V. G. u. alatti 64 négyzetméter alapterületű 2,5 szobás összkomfortos lakásingatlant (továbbiakban: lakásingatlan). A szerződéskötéskor 270.000 forint vételárelőleget fizetett, a fennmaradó vételár kifizetéséhez 263.100 forint pénzintézeti és 130.000 forint munkáltatói kölcsönt vett fel, 1983. november 1-jétől kezdődő törlesztéssel. A pénzintézeti kölcsön 1991 szeptemberében egyösszegű teljesítéssel, a munkáltatói kölcsön 2008 januárjában végtörlesztéssel kiegyenlítésre került.

[3] Az alperes a felek 1983. november 18-án született közös gyermekével 1983. november 22-én a lakásingatlanba beköltözött.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] Az elsőfokú bíróság az alperes által 2007 májusában indított tulajdoni pert a felperes keresete alapján 2007 júniusában indult bontóperhez egyesítette.

[5] A felperes keresetében kérte a házasság felbontását és a lakáshasználat rendezését, feljogosítását a különvagyoni lakásingatlan kizárólagos használatára. 2.400.000 forint lakáshasználati jog ellenérték megfizetését vállalta.

[6] Az alperes viszontkeresetében annak megállapítását kérte, hogy az ingatlan 1/2 tulajdoni hányada élettársi, illetőleg házastársi vagyonközösség jogcímén megilleti, a bíróság kötelezze a felperest tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének tűrésére. Kérte továbbá a házastársi közös vagyon megosztását.

[7] Ellenkérelmében a kialakult használati rendnek megfelelően, a lakás osztott használatának elrendelését úgy kérte, hogy a bíróság a felperest a nagyobb alapterületű szoba, az alperest pedig a kisebb szoba és a félszoba kizárólagos használatára jogosítsa fel, a mellékhelyiségek közös használata mellett.

[8] Az elsőfokú bíróság részítéletében a felek házasságát felbontotta és a lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel azzal, hogy az alperest kiköltözésre, a felperest pedig lakáshasználati jog ellenérték megfizetésére kötelezte. A részítélet indokolásából kitűnően a felek 1983. november 22-től éltek élettársi kapcsolatban.

[9] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét - a köteléki tényállást érintő részében - részben helybenhagyta, a lakáshasználat rendezése körében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság egyetértett az addig rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az életközösség kezdő időpontjára vonatkozó megállapítással. A hatályon kívül helyező rendelkezését azzal indokolta, hogy az alperes tulajdoni igényének eldöntése előkérdése a lakáshasználat rendezésének.

[10] A megismételt eljárásban a felperes az el nem bírált keresetet, az alperes a közös vagyon megosztása iránti viszontkeresetet fenntartotta, tulajdoni igényét elsődleges viszontkeresetként érvényesítette, másodlagosan az együttélés alatt közösen törlesztett kölcsönök elszámolását kérte.

[11] A felperes azt állította, hogy a felek között 1983 novemberéig csak érzelmi kapcsolat volt, az alperest esetenként meglátogatta a Cs. utcai bérlakásában, de nem éltek közös háztartásban és közöttük a gazdasági közösség sem állt fenn. A felperes a lakásingatlanba 1983 szeptemberében költözött be, előtte az előző házastársával közös H. utcai bérlakásban lakott. A felek élettársi kapcsolatba azután léptek, hogy az alperes és a közös gyermek beköltözött a perbeli ingatlanba.

[12] A lakásingatlan a különvagyona, mert azt az élettársi kapcsolat létesítése előtt vásárolta, az egyösszegű vételárrészt különvagyonából, megtakarításából és bérlőtársi jogviszonya megszűnése miatt a korábbi házastársától kapott 200.000 forintból, továbbá az általa felvett kölcsönökből fedezte.

[13] Az alperes a tulajdonjog megállapítása iránt indított perben előterjesztett keresetlevelében az életközösség kezdő időpontját 1983. november 22. napjában jelölte meg, majd azt - elírásra hivatkozva - 1981. január hónapjára módosította. Állította, hogy a felek 1983 novemberéig a Cs. utcai bérlakásában éltek és közösen gazdálkodtak. A lakásingatlan megszerzésére felhasznált alvagyoni fedezetet illetően kezdetben azt adta elő, hogy a felek a vételárra fordították bérlakásának az önkormányzat részére való visszaadásakor kifizetett 125.000 forintot, majd úgy nyilatkozott, hogy a vételár forrása az 1981 januárjától közösen megtakarított 300.000 forint volt.

Az első- és másodfokú ítélet

[14] Az elsőfokú bíróság ítéletében a lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, az alperest kiürítésre kötelezte és megállapította, hogy lakáshasználati jog ellenérték címén 2.400.000 forint illeti meg. A házastársi közös vagyont megosztotta és valamennyi igény elszámolásával a felperest a lakás elhagyásával egyidejűleg esedékes 1.996.205 forint megfizetésére kötelezte. Az ezt meghaladó keresetet és viszontkeresetet elutasította.

[15] Ítélete indokolásában hangsúlyozta, a lakásingatlanra érvényesített tulajdoni igény elbírálásánál elsődlegesen a felek élettársi kapcsolatának vitatott kezdő időpontját vizsgálta. A felek nyilatkozatai és a bizonyítékok értékelése alapján megállapította, hogy a felek között 1981-től érzelmi kapcsolat állt fenn, a jogi értelemben vett élettársi kapcsolat a lakásingatlanba történő beköltözéssel, 1983. november 22. napjával vette kezdetét. Az alperes a közös gazdálkodást a felek közös cél érdekében való együttműködését nem bizonyította, sőt ezt nyilatkozataival önmaga cáfolta. A tulajdonjog megállapítása iránti perben a keresetlevelében, továbbá a 2007. szeptember 17-i beadványában többször is úgy nyilatkozott, hogy 1983 novemberéig az együttélés során felmerült valamennyi költséget egyedül viselte és a felek közös gazdálkodása 1983 novemberében kezdődött. Az élettársi kapcsolat fennállását nem bizonyítja az alperes terhessége és az a tény, hogy az orvosi vizsgálatok során apaként a felperest, mint a élettársát jelölte meg.

[16] A felperes a lakásingatlant az élettársi kapcsolat létesítése előtt vásárolta, a felvett hitelek a felperes különadósságának minősülnek, ezért az alperes tulajdoni igényt megalapozottan nem érvényesíthet. A vagyontárgy az 1952. évi IV. törvény (továbbiakban: Csjt.) 28. § (1) bekezdés a) pontja és az EBH 1999.24. számú döntés alapján a felperes különvagyona.

[17] Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy az alperes részére bérlakásának leadása után 1985 augusztusában utalt 125.580 forint a lakásingatlan vásárlásakor nem állt rendelkezésre. Az pedig az élettársi kapcsolat kezdő időpontjának az alperes állítása szerinti elfogadása esetén is életszerűtlen hivatkozás, hogy 1981 januárjától a lakásingatlan megvásárlásáig terjedő időszakban a felek együttes, 371.236 forint keresetéből 300.000 forint megtakarítás keletkezett.

[18] A felek a felperes különadósságát az életközösség fennállása alatt közösen törlesztették, amelyből az alperes teljesítéseként elszámolható 1/2 rész 151.246 forint. Az alperest a vagyoni viszonyok méltányos rendezésének követelményével összhangban az elszámolt összeg után az életközösség megszakadásától az ítélethozatalig eltelt időszakban a középarányos időpontól számított törvényes mértékű kamat is megilleti. Ennek mértéke 29.800 forint, így a felperes a közös törlesztésből eredő 181.046 forint megtérítésére köteles.

[19] Az elsőfokú bíróság a lakáshasználat rendezésére vonatkozó döntését a Csjt. 31/B. § (3) bekezdésére alapította. Az alperest az (5) bekezdésében foglaltak alapján a lakás elhagyására és a felperest a Csjt. 31/C. § (1)-(3) bekezdése szerint lakáshasználati jog ellenérték megfizetésére kötelezte. Az összegszerűség meghatározásánál abból indult ki, hogy a lakásingatlan beköltözhető forgalmi értéke 9.600.000 forint. A keresettel egyezően megállapított 2.400.000 forint a Csjt. 31. § (5) bekezdése alapján a lakás elhagyásával egyidejűleg esedékes.

[20] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és a felperest annak tűrésére kötelezte, hogy a lakásingatlanra az alperes 35/100 arányú tulajdonjogát házastársi közös vagyon jogcímén bejegyezzék. Az ingatlan kizárólagos használatára az alperest jogosította fel és a felperest kötelezte, hogy az ingatlant kiürítve bocsássa az alperes birtokába. Mellőzte a felperes lakáshasználati jog ellenérték fizetésére kötelezését. A házastársi közös vagyon megosztásával és az elszámolási igények rendezésével a felperes által fizetendő értékkiegyenlítés összegét 3.096.903 forintra felemelte.

[21] A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítésével megállapította, hogy a felperes az 1979-ben kötött és a bíróság által jóváhagyott egyezségben vállalta az előző házasságából született gyermeke után a tartásdíj fizetését. A bíróság a felperes korábbi házasságát az 1982. december 11-én hozott ítéletével bontotta fel, a H. utcai bérlakás használatának megosztása mellett. A felperes 1981-ben alkalmanként, 1982-től életvitelszerűen az alperes Cs. utcai bérlakásában élt, de az előző házasságának felbontásáig, használati joga ellenértékének megfizetéséig a H. utcai lakásban fenntartotta lakhatási lehetőségét, esetenként megjelent és ott aludt.

[22] A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság az élettársi kapcsolat kezdő időpontjának meghatározásánál az 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 685/A. §-ában foglalt élettársi kapcsolat törvényi elemeinek vizsgálata során a részítélet után feltárt bizonyítékokat, különösen az együvé tartozás külső megjelenése, valamint az érzelmi és a gazdasági kapcsolat körében nem súlyának megfelelően mérlegelte.

[23] Az alperes okirattal bizonyította, hogy 1982 szeptemberében a felperestől teherbe esett, magzatát elvetélte, de 1983 februárjában ismét terhes lett a felek november 18-án született gyermekével. E tényt és a perben feltárt bizonyítékokat a másodfokú bíróság együttesen értékelve arra a következtetésre jutott, hogy az 1983 novemberét megelőző időszakban nemcsak a felek érzelmi együvé tartozása, a közös háztartásban élése, hanem a közös célok érdekében kapcsolatuk hosszú távon való fennmaradásának kialakult szándéka is megállapítható. Abból a körülményből, hogy a felperes lakcímét, lakhatási lehetőségét az előző házastársával közös lakásban a használati jog ellenérték kiegyenlítéséig fenntartotta, okszerűen nem következik, hogy 1983 őszéig életvitelszerűen a H. utcai lakásban élt.

[24] Tanúvallomások igazolták, hogy a felperes esetenként az alperes lakásában aludt, 1981-1982. évben az alperes bérlakásában lakott. Az előző házastársával közös lakásában a bontóper lezárásáig ritkán fordult meg, a pénz kifizetése után pedig elköltözött. Mindez azt bizonyítja, hogy a felperes 1981-82-ben életvitelszerűen már a Cs. utcai ingatlanban élt. A felek a kívülállók előtt is felvállalták kapcsolatukat, amely összhangban áll az alperes terhesgondozási könyvében szereplő és az alperes minősítésére utaló bejegyzéssel: a gyermek édesapja az anya élettársa, a felperes. Ezzel szemben a felperes nem bizonyította, hogy a lakásingatlanba már 1983 szeptemberében beköltözött, ugyanis az adásvételi szerződés megkötésekor a szerződés 9. pontja szerint a lakás még nem volt használatba vehető.

[25] A lakásvásárlás célját illetően is okszerű az alperes előadása, összhangban áll mind az ingatlan megvásárlásának, mind pedig a birtokba vételének időpontjával. Eszerint a felek az alperes második terhessége alatt a bérlakását kényelmesebb elhelyezésük érdekében először szerették volna elcserélni. Ennek sikertelensége után közösen döntöttek a lakásvásárlás mellett. Az alperes terhesen járt a lakásba takarítani, ablakot tisztítani, majd a szülést követően a kórházból ebbe, a még nem teljesen bebútorozott lakásba vitték haza közös gyermeküket.

[26] A másodfokú bíróság a bírói gyakorlatra hivatkozással nem tulajdonított jelentőséget a tulajdoni perben előterjesztett keresetlevélben foglalt alperesi előadásnak, mivel a pénzkezelés formális módja közömbös a gazdasági kapcsolat megléte szempontjából és a felek nem vitatott együttélése alatt a közös gazdálkodást nem a közös kassza jellemezte, a közös háztartás fenntartásával kapcsolatos és az egyéb költségeket egymás között megosztva viselték saját jövedelmükből és csak az ezt meghaladó egyéb céljaik megvalósítása érdekében szükséges bevételekkel rendelkeztek közösen.

[27] Mindezeket együttesen értékelve a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felek között már a gyermekvállaláskor, vagyis 1982 őszétől az élettársi kapcsolat fennállt.

[28] Az ingatlan tulajdoni helyzetét illetően a másodfokú bíróság abból indult ki, hogy a házasságot megelőző életközösség a házassági életközösséggel egységbe olvad, ezért az életközösség megszűnésekor a házasság vagyonjogi hatásait az életközösség tényleges kezdetének időpontjától kell számítani. A lakásingatlan megszerzésekor a felek életközösségben éltek, ezért az 1952. évi IV. törvény (továbbiakban: Csjt.) 27. § (1) bekezdésében írt közös szerzés vélelme érvényesül.

[29] A felperes igazolta, hogy az egy összegben kiegyenlített 270.000 forint vételárra fordította a volt házastársa által kifizetett 200.000 forintot, azt azonban nem bizonyította, hogy az adásvételi szerződéssel is igazolt 130.000 forinton felül további, a vételárra felhasznált munkáltatói kölcsönben részesült. A felvett kölcsönökből kifizetett vételárrészt pedig a házassági vagyonjog szabályai alapján a közös vagyonból teljesítettként kell figyelembe venni. Így a lakásingatlan 663.100 forint vételárából az alperes 200.000 forintot különvagyonából egyenlített ki, míg a meghaladó vételárat a felek a közös vagyon terhére egyenlő arányban, személyenként 231.550 forintban teljesítették. Az alperes hozzájárulása 35/100 tulajdoni hányadnak felel meg.

[30] A másodfokú bíróság a lakásingatlan használatát a Csjt. 31/B. § (4) bekezdésére, továbbá a PK 298. számú állásfoglalás 1. pontjára hivatkozással a felek kérelmétől eltérően, az adott helyzetben leginkább célravezető megoldás alkalmazásával rendezte. Mérlegelte a lakás alapterületét, beosztását, a felperes egészségi állapotát, a felek életkorát és azt, hogy a volt házastársak kapcsolata az életközösség megszűnése óta tovább romlott, egyező előadásuk szerint 2007. évtől nem is beszélnek egymással. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az osztott lakáshasználat súlyosan sértené a felek, de elsősorban szív problémái miatt a felperes érdekét. A felperes az ingatlan életvitelszerű használatával is felhagyott, a zebegényi különvagyoni ingatlanában él. A felperes kizárólagos használata mellett az ingatlanban fennálló nagyobb tulajdoni hányada szól, az alperes kizárólagos használatát viszont a jogerős ítélet meghozatalakor kialakult használati rend és az a körülmény erősíti, hogy lakhatása más ingatlanban nem biztosított. A másodfokú bíróság ezért a lakás kizárólagos használatára az alperest jogosította fel, a felperest az ingatlan kiürítésére kötelezte és mellőzte a lakáshasználati jog ellenérték megfizetésére kötelezését.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[31] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak részbeni hatályon kívül helyezését, a tulajdonjog megállapítása iránti viszontkereset, a lakáshasználat rendezése iránti kereseti kérelem, a lakáshasználati jog ellenérték fizetésére kötelezése tekintetében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a másodfokú perköltség pernyertesség-pervesztesség arányában való megállapítását kérte.

[32] A felperes arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 578/G. § (1) bekezdésébe, a Csjt. 31/B. § (1) bekezdésébe és a Pp. 81. § (1) bekezdésébe ütközik.

[33] A felülvizsgálati kérelem részletes indokai szerint a másodfokú bíróság a bizonyítékok téves felülmérlegelésével és iratellenesen állapította meg, hogy a felek 1982 őszétől éltek életközösségben.

[34] A kapcsolat 1983. november 22-i kezdetét bizonyítja, hogy az alperes a tulajdonjog megállapítása iránt indított perben előterjesztett keresetlevelében tulajdoni igényének ténybeli alapjaként hatszor hivatkozott arra: az életközösség kezdő időpontja 1983. november 22. napja. Csak a felperes érdemi ellenkérelmének előterjesztése után, az abban kifejtett jogi álláspont ismeretében módosította az életközösség kezdő időpontjára vonatkozó előadását.

[35] A házasságot felbontó elsőfokú részítélet megállapította, hogy a felek életközössége - helyesen - 1983. november 22-én kezdődött és a másodfokú bíróság jogerős részítéletében az életközösség kezdő időpontjának 1983 novemberi megállapításával egyetértett.

[36] A perben következetesen állította, hogy 1983 novemberéig csak érzelmi kapcsolata volt az alperessel, esetenként nála aludt, de nem éltek közös háztartásban és nem gazdálkodtak közösen. Az alperes a tulajdoni perben előterjesztett keresetlevelében többször rögzítette, hogy a közös gyermek születése után, 1983. november 22-én a felek közösen költöztek a felperes által vásárolt ingatlanba, ettől kezdve éltek közös háztartásban. Az alperes a beköltözés előtt a Cs. utcai bérlakásában élt. A 2007. szeptember 17-i beadványában 1981 januárját és 1983 novemberét is megjelölte az életközösség kezdő időpontjaként. A gazdasági közösség fennállását az általa indítványozott tanúk vallomása nem igazolta.

[37] Az alperes ellenmondó nyilatkozataival szemben M. L., J. Gy. volt sógora, G. I. tanúvallomása, továbbá a felperes vezetői engedélye, valamint az előző házasságát felbontó és a közös bérlakás osztott használatát elrendelő 1982. december 11-én hozott ítélet közokiratként bizonyította, hogy a perbeli lakásingatlanba való beköltözéséig életvitelszerűen az előző házastársával közös bérlakásban élt.

[38] A másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy a gyermekvállalással kialakult a felekben a közös célok érdekében a kapcsolat hosszú távú fenntartásának szándéka. A felek egyező nyilatkozata szerint az alperest meddőséggel kezelték, azoonban a gyermek nem tervezett terhességből született, a közös gyermek tervezéséről a felek a perben nem nyilatkoztak.

[39] A perben feltárt adatokból nem állapítható meg, hogy a felek 1982 őszétől közösen gazdálkodtak, megtakarítással rendelkeztek és azt közös célokra használták fel. A másodfokú bíróság jelentőséget tulajdonított az életközösség megszűnésének időpontja tekintetében az alperes eltérő nyilatkozatainak, de nem tulajdonított kiemelt jelentőséget az életközösség kezdő időpontját illetően az alperes első nyilatkozatának.

[40] Az életközösség előtt vásárolt ingatlan a különvagyona és különadósságának közös törlesztése volt házastársa javára tulajdonjogot nem keletkeztet, ezért a lakás kizárólagos használata a felperest, az alperest pedig 2. 400.000 forint lakáshasználati jog ellenérték illeti. A zebegényi ingatlan 65/100 részben a tulajdona, az nyaraló és nem lakás céljára szolgáló ingatlan, téli lakhatásra nem alkalmas, késő tavaszi -nyári időszakban nyaralás céljára használható.

[41] Az alperes fellebbezésének értéke 14.583.136 forint volt, az alperes fellebbezése 44,22 %-ban vezetett eredményre. A másodfokú bíróság jogszabálysértéssel kötelezte perköltség megfizetésére, ezért kérte, hogy a Kúria a perköltségről a pernyertesség-pervesztesség arányában határozzon.

[42] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Hivatkozása szerint a felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítéletben megállapított tényállást pontos jogszabályi hely megjelölése nélkül támadja. A tulajdoni lapból kitűnően a z.-i ingatlan belterület, „lakóház és udvar" megjelölésű ingatlan, a lakhatás céljára szolgáló felépítmény alapterülete 50 négyzetméter, emellett a felperes öröklés jogcímén megszerezte egy fővárosi 2,5 szobás, hallos lakás tulajdonjogát. A másodfokú bíróság a másodfokú perköltség és a fellebbezési illeték viselésére vonatkozó rendelkezését részletesen indokolta.

A Kúria döntése és jogi indokai

[43] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben megalapozott.

[44] A Pp. 270. § (2) bekezdése és a 275. § (2) bekezdése értelmében a Kúria a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül és a felülvizsgálati kérelem a Pp. 270. § (1) bekezdése, továbbá a Pp. 275. § (4) bekezdése értelmében anyagi jogi és az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással járó eljárásjogi szabálysértés esetén lehet eredményes.

[45] A Pp. 270. § (2) bekezdéséből következően a felülvizsgálati kérelemben a Pp. 272. § (2)

bekezdése szerint meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem

irányul, továbbá azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, valamint elő

kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a

határozat megváltoztatását milyen okból kéri. Az idézett szabály alapján a felülvizsgálati

kérelem előterjesztőjének konkrétan meg kell jelölnie az álláspontja szerint megsértett

jogszabályhelyet, szövegesen elő kell adnia a jogszabálysértést, továbbá a jogszabálysértésre

történő hivatkozás alapvető indokait is.

[46] Az alperes érvelésével szemben a felperes a felülvizsgálati kérelmében konkrétan megjelölte

megsértett jogszabályként a felek jogviszonyában az élettársi kapcsolat fogalmára és az

élettársak tulajdonszerzésére a volt élettársak házasságkötéséig terjedő időszakban hatályos

Ptk. 578/G. § (1) bekezdését, továbbá Csjt. 31/B. § (1) bekezdését, valamint a Pp. 81. § (1)

bekezdését. Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság az iratellenes és téves felülmérlegeléssel, tehát a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésével állapította meg az élettársi kapcsolat kezdő időpontját. Nincs ezért akadálya a jogerős ítélet felülvizsgálatának az élettársi kapcsolat kezdő időpontját, az alperes tulajdonszerzését és a lakáshasználat rendezését illetően.

[47] A felülvizsgálati kérelem azonban nem tartalmaz határozott felülvizsgálati kérelmet arra, hogy

a felperes másodfokú perköltség viselése tárgyában milyen döntés meghozatalát kéri. Ez pedig

kizárja a másodfokú perköltséggel kapcsolatos hivatkozás érdemi vizsgálatát és elbírálását

(EBH 2006. 1527., BH. 2015. 307.)

[48] Az élettársi kapcsolat kezdő időpontja.

[49] Az eljárt bíróságok az ingatlan tulajdonjogát érintő viszontkereset elbírálásánál helyesen

indultak ki abból, hogy az egységes bírói gyakorlat szerint a házasságot közvetlenül megelőző

élettársi kapcsolat a házassági életközösséggel egységbe olvad, ezért az együttélés teljes

időszakára a házassági vagyonjogi szabályokat kell alkalmazni.

[50] A felülvizsgálati eljárásban már nem volt vitás, hogy a felek 1982 őszéig nem voltak élettársak, a Kúria ezért azt vizsgálta, hogy ezen időponttól a lakásingatlanba költözésig eltelt egy éves időszakban a felek párkapcsolatában megállapítható- e az akkor hatályos Ptk. 578/G. § (1) bekezdés első mondatának első fordulatában meghatározott, a házasságkötés nélkül, közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő nő és férfi közötti élettársi kapcsolat fennállása.

[51] A hivatkozott korábban hatályos törvényi rendelkezés, a régi Ptk. 685/A. §-a és a Ptk. 6:514. § (1) bekezdése egyezően definiálja az élettársi kapcsolat alapvető törvényi fogalmi elemeit: a közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben való együttélését. Ezek között a vagyonjogi szempontból döntő jelentőségű közös gazdálkodás, amely a mindennapi életvitel során és a közösen, vagy az egyik fél által kitűzött, de a másik fél utólagos jóváhagyásával elfogadott gazdasági cél elérése érdekében a vagyoni tevékenységben is megnyilvánuló gazdasági együttműködést, akarategységet jelent.

[52] A bizonyítékok mérlegelésének módját szabályozó Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásainak és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A bizonyítékok mérlegelése, a tényállás megállapítása az elsőfokú-, és a másodfokú bíróság feladata. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma érvényesül, kivéve ha a támadott határozat iratellenes vagy logikai ellentmondást tartalmaz, avagy a bíróság nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésén alapszik. Ehhez képest a Kúria kiemeli: amiatt nem minősül nyilvánvalóan okszerűtlennek a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélet, hogy az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna. Csak az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, mégpedig a támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH 2013.119.).

[53] A Pp. 3. § (5) bekezdésében foglalt szabad bizonyítás elvének megfelelően és a Pp. 166. §-a szerinti szabad bizonyítás rendszerével összhangban az eljárásjogi törvény a fél első perbeli nyilatkozatának nem tulajdonit a felperes felülvizsgálati kérelmében állított döntő súlyú erőt. Ennek bizonyító erejét az eljárt bíróságok vizsgálták és szabad bírói mérlegeléssel eltérő következtetésre jutottak. A másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül, szabad belátása szerint, a felperes előadása, az alperes további nyilatkozatai és a perben feltárt adatok egybevetése alapján mérlegelte, hogy milyen jelentőséget tulajdonít az alperes első perbeli nyilatkozatának. Ennek a felperes által kifogásolt értékelése önmagában nem kérdőjelezi meg az élettársi kapcsolat kezdő időpontjának megállapításánál a bizonyítékok, a peradatok mérlegelésének jogszerű voltát.

[54] Kétségtelen, hogy a vitatott időszakban a felek között az érzelmi kapcsolat fennállt, azt pedig a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértése, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése, felülmérlegelése nélkül állapította meg, hogy a felek 1982 őszétől életvitelszerűen az alperes bérlakásában érzelmi kapcsolatban, közös háztartásban és gazdasági közösségben éltek.

[55] A jogerős ítéletben értékelt egymást alátámasztó és erősítő tanúvallomások közel 30 év elteltével is értékelhető támpontot nyújtottak a Cs. utcai bérlakásban megvalósuló közös háztartásban való együttélés kezdetének megállapítására.

[56] Ennek megdöntésére nem alkalmas a felperes előző házasságának felbontása iránti perben az 1982. december 11-én hozott ítélettel elrendelt osztott lakáshasználat ténye. A peradatokból egyértelműen megállapítható, hogy a felperes mindent megtett a H. utcai bérlakásban a volt házastársával közös lakáshasználat formális fenntartására az osztott lakáshasználat megszűnése esetén fizetendő lakáshasználati jog ellenérték reményében.

[57] Nem értékelhető a felperes javára az sem, hogy közokiratokkal igazoltan a vitatott időszakban az előző házastársával közös bérlet volt a bejelentett lakcíme. Az egységes bírói gyakorlat szerint a közigazgatási aktussal létesített állandó bejelentett lakcím fenntartása a polgári jog szabályai szerint az életvitelszerű használatot nem támasztja alá (PJD.VI.306.). A bizonyítékok összességét mérlegelve helyesen jutottak az eljárt bíróságok arra a megállapításra, hogy a lakcímbejelentéstől és a vezetői engedély tartalmától függetlenül a felperes nem lakott folyamatosan és életvitelszerűen a volt házastársával közös bérletben.

[58] A bizonyítékok okszerű egybevetésén és mérlegelésén alapuló megállapítás az is, hogy a vitás időszakban felek hosszú távú célok közös megvalósítására irányuló gazdasági közössége is fennállt. A másodfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a gazdasági közösség fennállása szempontjából a pénzkezelés felek között megvalósult módja a gazdasági kapcsolat szempontjából nem releváns. A felperes nem vonta kétségbe az alperes hivatkozását, mely szerint a felek és születendő gyermekük, tehát a család megfelelő lakhatásának biztosítását kezdetben az alperes bérlakásának cseréjével, majd ennek sikertelensége után új lakás megvásárlásával tervezték. A felek céljaik - a közös otthonteremtés, a közösen vállalt gyermek felnevelése - érdekében gazdaságilag összefogtak, kölcsönösen együttműködtek, akarategységben jártak el. A gyermekvállalás hosszú távra szóló és gazdasági együttműködést is igénylő célját pedig nem érinti, hogy az alperes tévesen diagnosztizált meddősége miatt korábban a felek a közös gyermek születésével nem számoltak.

[59] A másodfokú bíróság helyesen utalt arra is, hogy a felek összetartozásukat, párkapcsolatuk jellegét a kívülállók előtt bizonyítottan kinyilvánították, melynek egyik formájaként az alperes a terhesgondozási könyvben a gyermek apját, a felperest élettársaként jelölte meg.

[60] Az ingatlan tulajdoni helyzete

[61] Az eljárt bíróságok helyesen indultak ki abból, hogy az ingatlan közös vagyonhoz tartozását a jogcím keletkezésének: a szerződéskötésnek (jogi tény bekövetkezésének) időpontja határozza meg, ezért a közös vagyonba kerül mindaz a vagyontárgy vagy vagyoni érték, amelyet bármelyik házastárs az életközösség alatt kötött visszterhes jogügylettel szerzett. A házasságkötést közvetlenül megelőző élettársi kapcsolatra figyelemmel az életközösség teljes időszakára irányadó házassági vagyonjogi szabályok alapján a közös vagyon mellett szóló törvényi vélelemmel szemben bizonyítható, hogy a szerzés fedezete az egyik házastárs különvagyona volt.

[62] A felülvizsgálati eljárásban már nem volt vitás, hogy az egy összegben kifizetett vételárelőlegből a felperes 200.000 forintot különvagyonából fedezett. A másodfokú bíróság a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher szabályai szerint megalapozottan értékelte a felperes terhére annak bizonyítatlanságát, hogy a további vételárelőleg forrása is különvagyona volt. A vételárra a felperes által egyedül felvett és felhasznált kölcsönök pedig a házastársak közös tartozása, a kölcsön összegéhez igazodó tulajdoni hányad a házastársak azonos arányú közös vagyona. A Csjt. 27. § (1) bekezdése értelmében a közös szerzést nem érinti, hogy a felek az ingatlan vételárát részben a házastársi közös vagyonba tartozó passzív vagyonból, kölcsönökből egyenlítették ki.

[63] A másodfokú bíróság az alvagyoni hozzájárulások arányában, számszakilag is helyes számítással határozta meg a feleket megillető tulajdoni hányadok mértékét.

[64] Az ingatlan használatának rendezése.

[65] A másodfokú bíróság a PK 298. számú állásfoglalás I. pontja alapján helyesen indult ki abból, hogy a házastársak közös lakásának használatával kapcsolatos jogvitában a kereseti kérelemhez (ellenkérelemhez) kötöttség általános eljárásjogi szabályaival szemben a lakáshasználat rendezését kell kereseti kérelemnek tekinteni, ezen belül a rendezés módjának meghatározása a bíróság feladata.

[66] A perbeli ingatlan felek közös tulajdona, ezért a használata rendezésének elsődleges módja a Csjt. 31/B. § (4) bekezdése értelmében a használat megosztása. Abban az esetben, ha a lakás használata megosztható, a bíróságnak ezt a megoldást kell alkalmaznia (BH 1992.102.). A főszabálytól eltérően az egyik házastársnak a lakás kizárólagos használatára való feljogosítására csak akkor van lehetőség, illetve ha a használat megosztását a lakás objektív adottságai lehetetlenné teszik (objektív oszthatatlanság), ha valamelyik házastárs korábbi magatartása miatt a közös használat a másik házastárs vagy a kiskorú gyermek érdekeinek súlyos sérelmével jár (szubjektív oszthatatlanság).

[67] Kétségtelen, hogy a perbeli ingatlan nagyságát, lakószobáinak számát és beosztását tekintve az osztott használatra objektíve alkalmas, az elkülönült használatot lehetővé teszi. A feleknek közös kiskorú gyermekük nincs, ezért a bíróság a szubjektív oszthatóság szempontjából a felek érdeksérelmét vizsgálhatja és mérlegelheti.

[68] A másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésével és az osztott használat elrendelésére irányuló kérelmétől eltérően jogosította fel az alperest a lakásingatlan kizárólagos használatára. Erre a felek közötti viszony elnehezülése, a teljes kommunikáció hiánya, a volt házastársak életkora, a felperes egészségi állapota és elköltözése nem ad alapot. Nem értékelhető az sem, hogy a felperes lakhatása más ingatlanban (ingatlanokban), illetve az alperes lakásproblémája csak a perbeli lakásingatlan biztosítható-e, vagy sem. Nem vitatható, hogy mindkét fél számára ideálisabb megoldás lenne az egymástól teljesen elkülönült lakáshasználat. A felperes azonban nem tanúsított az osztott használatot ellehetetlenítő, az alperes érdekeit sértő olyan magatartást, amely miatt megfosztható a nagyobb arányban tulajdonában álló ingatlant illetően a tulajdonjog egyik részjogosítványának, a használat jogának gyakorlásától.

[69] A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy az osztott lakáshasználat Csjt. 31/B. § (4) bekezdésében rögzített feltételei fennállnak, ezért a felperes elköltözéséig kialakult elkülönült használati rendnek és az alperes kérelmének megfelelően rendezte a lakásingatlan használatát. A nagyobbik szoba kizárólagos használata a felperest, a kisebbik szoba és a félszoba kizárólagos használata az alperest jogosította fel az egyéb helységek közös használata mellett.

[70] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) és (4) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott, az ingatlanhasználatra vonatkozó jogszabálysértő rendelkezését részben hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, egyebekben a jogszabályoknak megfelelő rendelkezéseit hatályában fenntartotta.

Záró rész

[71] A Kúria az ítéletét a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívüli eljárásban hozta meg.

[72] A felperes a felülvizsgálati eljárási illetéket lerótta. Felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében az illeték a terhén marad és köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére. A Kúria ennek arányos mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (5)-(6) bekezdése szerint határozta meg.

, 2016. április 5.

Dr. Makai Katalin s.k. a tanács elnöke, dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. előadó bíró, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

tisztviselő