Court upheld lower court dismissal of damages claim due to lack of proven causal link between defendant's conduct and plaintiff's losses.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.III.21.453/2015/9.szám

A tanács tagjai: . Havasi Péter a tanács elnöke

. Udvary Katalin előadó bíró

. Almásy Mária bíró

A felperesek: I.rendű

II.rendű

III.rendű

IV.rendű

V.rendű

A felperesek képviselője:

. Pálfi Miklós ügyvéd

Az alperes: alperes

Az alperes képviselője:

Tordainé dr. Sztráska Erzsébet ügyvéd

A per tárgya: kártérítés

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

I. rendű felperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

ővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.282/2013/12.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Törvényszék 25.P.20.073/2010/133.

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartja.

Kötelezi az I. rendű felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 300.000 (háromszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű felperesnek és a II., III., IV., V. rendű felperesek jogelődjének, S.Fnének a közös tulajdonában állt egy dodzsempályává átalakítható félpótkocsi és RÁBA típusú nyerges vontató. 2004. október 18-án Sz. községben a pótkocsi alatt az útpadka megsüllyedt, emiatt felborult. A keletkezett rongálódások kijavításához szükséges költségek megtérítése iránt az I. rendű felperes és házastársa keresetet indítottak az alperes ellen. A per alatt a pótkocsi ismét a jobb oldalára borult, a károk megtérítése érdekében az I. rendű felperes és házastársa a Fővárosi Törvényszék előtt indítottak keresetet a Zrt. ellen. A 2004-ben Sz-ben keletkezett károk tekintetében a bíróság jogerős ítélettel kötelezte az alperest 9.970.123 forint és késedelmi kamata megfizetésére. A jogerős ítéletet az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] Az I. rendű felperes és a II., III., IV., V. rendű felperesek jogelődje az ebben a perben előterjesztett keresetükben 85.990.000 forint és ennek a 2004. október 14-től járó késedelmi kamata megfizetésére kérték az alperes kötelezését. A kereset szerint 21.760.000 forint a dodzsempálya helyreállítási költsége, 14.580.000 forint a dodzsemkocsikban keletkezett kár, 19.000.000 forint a bankkölcsön teljesítésének elmaradása miatt végrehajtás során elvesztett turai ingatlan értéke és 650.000 forint az autó elvesztése miatt keletkezett kár. A kereset személyenként további 10.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére is irányult. A kereset szerint a korábbi jogerős ítélet csak részben bírálta el a ténylegesen keletkezett károkat, a dodzsempálya elemei és a dodzsemkocsik is sérültek, nem csak a tetőszerkezet, amelynek javítási költsége a korábbi peres eljárás tárgya volt. Az alperes a fizetési kötelezettségének késedelmesen tett eleget, ezért nem tudta az I. rendű felperes és házastársa a felvett kölcsöntartozásukat teljesíteni és ez vezetett az ingatlanuk és a gépkocsijuk elárverezéséhez. A fizetési nehézségek, az ingatlan elvesztése miatt egészségük jelentősen megromlott.

[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte. A vagyoni károk elévülésére és az okozati összefüggés bizonyítatlanságára is hivatkozott.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítéletét azzal indokolta, hogy a felperesek az okozati összefüggés fennállását, káraik mértékét nem bizonyították. Nem lehetett megállapítani, hogy mely sérülések keletkeztek az sz-i balesetben, ezért az elsőfokú bíróság a szakértői bizonyítást mellőzte, mert a sérülések helye és ideje azzal nem feltárható.

[5] Az I. rendű felperes és a II., III., IV., V. rendű felperesek jogelődjének fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság indokolása szerint a felperesek a bizonyítási kötelezettségükről, a bizonyítási teherről a szükséges tájékoztatást megkapták, a szakértői bizonyítás elrendelésére pedig a Pp. 235. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a másodfokú eljárásban nincs lehetőség. Az elévülés nem volt vizsgálható, mert a károk bekövetkezésének időpontját alátámasztó bizonyítékok a dodzsemkocsikban keletkezett károk tekintetében nem álltak rendelkezésre. A gépkocsi és az ingatlan árverésével kapcsolatos követelés nem évült el. A dodzsempálya elemeiben keletkezett károk közül az alperessel szemben előterjesztett kereset alapján csak az sz-i balesettel összefüggőek értékelhetőek. S.J. műszaki szakértő szakvéleménye a B-n bekövetkezett második baleset utáni állapotot rögzíti. A rongálódás mértékének, módjának megállapítása ténykérdés, ennek tisztázása nélkül szakértői bizonyítás nem rendelhető el. Nem volt bizonyított, hogy a dodzsemkocsik közül melyikben milyen sérülés keletkezett. Az árverések kapcsán a felpereseknek azt kellett volna bizonyítaniuk, hogy jövedelmük az sz-i balesettel összefüggésbe hozhatóan csökkent, ez azonban nem volt bizonyított, a jövedelemveszteség iránti igényüket sem tartották fenn. A gépkocsi árverése után emelkedett jogerőre a korábbi ítélet, így annak késedelmes teljesítése az árveréssel nem állhat okozati összefüggésben. Az ingatlan árverésekor az alperes a tartozását túlnyomórészben már teljesítette, a 2009. augusztus 20-ig átutalt összeg alkalmas lett volna az árverés megakadályozására. A gépkocsi és az ingatlan forgalmi értéke pedig azért nem lehet kár, mert azt a felperesek tartozásának kiegyenlítésére fordították. Mindezekre tekintettel az ingatlan elvesztése miatt bekövetkezett esetleges egészségromlás sem hozható okozati összefüggésbe az alperes magatartásával. A másodfokú bíróság nem látott lehetőséget a felpereseket terhelő elsőfokú perköltség csökkentésére, figyelemmel a pertárgy értékére és az ügy nem egyszerű megítélhetőségére.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[6] Az I. rendű felperesnek és házastársának felülvizsgálati kérelme a keresetnek helyt adó ítélet meghozatalára irányult. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 2. §-ának (1) bekezdését, 3. §-ának (3) és (4) bekezdését, 164. §-ának (1) bekezdését és 177. §-ának (1) bekezdését. A másodfokú bíróság tévesen vonta le azt a következtetést, hogy ténykérdés és nem szakkérdés a pályaelemek sérülésének megállapítása. A szakvélemény beszerzése e körben szükséges volt, ezt a bíróság jogszabálysértő módon mellőzte a felek többszöri kérése ellenére. Iratellenesek a tanúvallomásokkal kapcsolatos megállapítások is. O.P., H.K., H.J. tanúk is elmondták, hogy mennyi pályaelem esett le és milyen mértékben károsodtak. A bíróságnak a balassagyarmati és a budapesti bírósági eljárásokban keletkezett szakértői vélemények a rendelkezésére álltak, ezek alapján is egyértelműen tudott volna nyilatkozni a kirendelt igazságügyi szakértő a perbeli károkról. Megalapozatlan, hogy nincs okozati összefüggés a pályaelemek rongálódása és az alperes magatartása között, hiszen ez már a korábbi peres eljárásban is bizonyossá vált. Iratellenes megállapítás az, hogy az I. rendű felperes és házastársa a jövedelemveszteség iránti igényüket nem tartották fenn. Fennáll az okozati összefüggés az alperes magatartása és az I. rendű felperes és házastársa egészségromlása között, ezért jogellenesen mellőzte a bíróság az orvosszakértő kirendelését, a perköltség összegét pedig nagyobb mértékben kellett volna mérsékelni.

[7] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Kúria döntése és jogi indokai

[8] A felülvizsgálati eljárásban a Kúria S.Fné II. rendű felperes halála miatt az eljárás félbeszakadását állapította meg. Az alperes II., III., IV. és V. rendű felperesként perbevonta a jogutódokat, akik a jogelődjük felülvizsgálati kérelmétől elálltak.

[9] A felülvizsgálati eljárásban ezért a Kúria a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése és a 275. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az I. rendű felperes keresetét elutasító részében vizsgálta a tekintetben, hogy a kérelemben kifejtett okokból jogszabálysértő-e.

[10] Az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.

[11] A felülvizsgálati kérelem a jogerős ítéletet a bíróságot terhelő tájékoztatási kötelezettségre és a bizonyításra vonatkozó szabályok megsértése miatt alaptalanul támadta. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható volt, hogy a dodzsem mutatványberendezést több károsodás is érte, 2004-ben Sz. községben, 2008-ban B. községben és 2009-ben P. községben. A bíróság jogerős ítéletével kötelezte az alperest, mint a közút fenntartóját a mutatványos járműberendezés tetőszerkezetének javítási költsége, 9.970.123 forint és járulékai megfizetésére. A felülvizsgálati kérelemmel érintett jogerős ítélet a dodzsempálya elemei és a dodzsemkocsik sérüléseiből eredő károk megtérítése iránti keresetet utasította el. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére alapított kereset szerint a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a felperest terheli annak bizonyítása, hogy az alperes jogellenes magatartásával összefüggésben milyen kára keletkezett. Nem mellőzhető azoknak a károknak a megjelölése a kereseti kérelemben, amelyeken a kártérítési felelősség alapul és csak ezt követően kerülhet sor szakértői bizonyításra a tekintetben, hogy a károk fennállnak-e és milyen mértékű kártérítésre adnak alapot. A több alkalommal bekövetkezett károsodásra tekintettel azt is el kell különíteni, hogy melyek azok a károk, amelyek az sz-i balesetben következtek be. Az I. rendű felperesnek ezért a jogellenesség mellett azt is bizonyítania kellett volna, hogy az sz-i balesetben milyen kára következett be és milyen mértékben. A B. községben utóbb történt balesetet értékelő szakértői véleményből önmagában nem állapítható meg a korábbi balesetben történt károkozás, illetve annak mértéke, figyelemmel arra is, hogy az sz-i baleset után az újabb károsodásig a létesítményt közel négy éven át valamilyen formában használták. A bíróság mindezeket is figyelembe véve a Pp. 3. §-ának (3) bekezdése szerint megfelelő tájékoztatást adott a feleknek a bizonyítási kötelezettségről, illetőleg a bizonyítási teherről a teljes kereseti kérelem tekintetében.

[12] Az I. rendű felperes ugyan nyilatkozott arról, hogy elmaradt haszonra is igényt tart, ezt azonban nem érvényesítette, az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőzően a kereset pontosítását tartalmazó 105. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben foglaltak után, továbbá a fellebbezésében sem tett említést ilyen címen konkrétan megjelölt igényről, ezért alappal nem kifogásolható, hogy ezt a bíróságok kereseti kérelem hiányában nem vizsgálták.

[13] A másodfokú bíróság arra tévesen utalt, hogy a másik perben hozott jogerős ítéletre tekintettel az alperes kártérítési felelőssége ebben a perben nem volt vitássá tehető, erre a perre ugyanis a hivatkozott jogerős ítéletnek nincs kötőereje. A kereset elutasítása helyesen és jogszerűen történt amiatt, hogy a kártérítési felelősség együttes feltételei közül az alperes magatartásával okozati összefüggésben álló kár bizonyítása nem történt meg, a határozottan meg sem jelölt károk bizonyítása pedig nem szakértői feladat. A részben eltérő tanúvallomásokból sem lehetett megállapítani, hogy melyek azok a károk, amelyek az sz-i balesetben következtek be és nem állt rendelkezésre más bizonyíték, így fényképfelvétel, jegyzőkönyv sem erre vonatkozóan. A rendelkezésre álló bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelése alapján megalapozottan állapította meg a jogerős ítélet indokolásában a bíróság, hogy a dodzsempálya elemeiben és a dodzsemkocsikban a szügyi balesetben bekövetkezett, az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben álló kárait az I. rendű felperes nem bizonyította.

[14] A gépkocsi és az ingatlan árverése miatt érvényesített kárigény tekintetében azt kellett volna bizonyítania az I. rendű felperesnek, hogy kizárólag a perbeli baleset miatt érte olyan jövedelemveszteség, amely miatt sor kerülhetett az árverésre és annak nem a balesettől független, más okai voltak.

[15] A nem vagyoni kártérítés iránti keresetet elutasító jogerős ítélet indokolása helytálló, mert nem volt megállapítható az okozati összefüggés az I. rendű felperes egészségromlása és az alperes magatartása között. A másodfokú bíróság helyes indokát adta annak is, hogy miért nem volt lehetőség az I. rendű felperest terhelő elsőfokú perköltség csökkentésére.

Záró rész

[16] A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott része a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

[17] A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati eljárásban pervesztes I. rendű felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, míg a felülvizsgálati illeték viseléséről szóló rendelkezés a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdésén és a 14. §-án alapul.

Budapest, 2016. május 25.

Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Udvary Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Almásy Mária s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

bírósági ügyintéző

HM