Hungarian court upholds liability decision in medical malpractice case regarding facial surgery complications.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

közbenső ítélete

Az ügy száma: Pfv.III.21.053/2016/10.szám

A tanács tagjai: . Havasi Péter a tanács elnöke

. Almásy Mária előadó bíró

. Udvary Katalin bíró

A felperes: felperes

A felperes képviselője:

. Abonyi Ritaügyvéd

Az alperes: alperes

Az alperes képviselője:

. Toncs Tamásügyvéd

A beavatkozó: Alperesi beavatkozó

A beavatkozó képviselője:

Dr. Szily Márta ügyvéd

A per tárgya: kártérítés

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

alperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

ővárosi Ítélőtábla 7.Pf.21.146/2015/6.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

ővárosi Törvényszék 39.P.22.516/2010/39.

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg az államnak külön felhívásra térítsen meg 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen a közbenső ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes 2008. november 4. napján a felperesen, a vele történt megállapodás alapján altatásos műtét során szemhéj műtétet, endoszkópos homlok- és arcközépemelést, toka zsírleszívást, és nyakplasztikát végzett. Az operációt követően a felperesnél az arcközépen nagy kiterjedésű bevérzés, a felső szemhéj lelógása alakult ki, a csonthártyához rögzített öltések meglazulása miatt a szemhéj bőr kifordult, a lelógó szemhéjak miatt a szemét becsukni nem tudta. A kialakult elváltozások miatt az alperes 2008. november 17-én, és 2008. december 3-án helyi érzéstelenítésben, majd 2009. január 13-án altatásban végzett műtétet, 2009. február 2-án érzéstelenítésben a korábbi műtétek okozta hegek, bőrfelesleg és begyulladt csomók eltávolítása érdekében végzett helyi érzéstelenítés mellett újabb műtétet. 2009. március 23-án az újabb műtéti beavatkozás során az eltávolított bőrdarabokat az alsó szemhéjra ültette az alperes orvosa, az arcközepet a csonthártya alatti hegesedés miatt azonban feltárni nem lehetett. A felperest ezt követően igazságügyi szakértő és szakorvosok vizsgálták, majd más orvosokhoz fordult panaszaival, külföldön műtét elvégzése is történt. A 2012. április 27-én elvégzett vizsgálat megállapította, hogy a felperesnek folyamatos irritatív panaszai vannak a felső szemhéjon 6 mm magasságban, az alsó szemhéjon kisfokú elváltozás található, a kétoldali szemhéjnál plasztika utáni állapot áll fenn, a bal alsó szemhéj jelentékeny kifordulásával, emiatt egyrészt könnypont dugó, illetve szemcsepp használata szükséges; ez okozza a felperesnek a szem szúrásából és égéséből álló panaszát.

A kereseti kérelem és az ellenkérelem

[2] A felperes a keresetében nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Arra hivatkozott, hogy az alperes nem tájékoztatta megfelelően az endoszkópos műtét sajátosságairól és kockázatairól és az eltérő beavatkozási módok ismertetését is elmulasztotta. Az alperes nem az elvárható gondossággal járt el a beavatkozás során, megszegte a szakmai és az etikai szabályokat. Az alperes károkozó magatartása miatt esztétikai hátrányok mellett látótere beszűkült, látása több dioptriát romlott, krónikus szemgyulladása és kötőhártya gyulladása van, mindez pedig súlyos lelki traumát okozott. A műtéti dokumentáció nem megfelelő, az alperes a műtéti szövődmények kialakulását követően túl korán és egymás után túl gyakran választotta az újabb műtéti beavatkozásokat, nem megfelelő fonalat használt és nem megfelelően rögzítette a szöveteket. Az alperes nem biztosította a műtét utáni folyamatos megfigyelését, és nem tartotta benn a kórházban annak ellenére, hogy ez a műtét után kialakult állapota - vérömleny - indokolta volna. A műtét után depresszióssá vált, emiatt egy éven keresztül kezelésben is részesült.

[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperesnél a 2008. november 4-i műtétet követően bevérzés utáni hegesedés következett be, amely a beavatkozás szokásos szövődménye és nem hozható összefüggésbe az elvárható gondosság követelményének megsértésével. A szövődmény fellépésének lehetőségéről, folyamatáról és következményéről a felperest a műtétet megelőzően szóban és írásban részletesen tájékoztatta. Hivatkozott arra, hogy az endoszkópos műtéti technika alkalmazása kifejezetten a felperes kérésére történt. A felperes aláírásával ellátott írásbeli tájékoztató tartalmazza, hogy a felperes kielégítő, részletes felvilágosítást kapott. A felperesnek a műtét után felajánlották, hogy maradjon a kórházban, de ő döntött úgy, hogy távozik. Az alperes azt nem vitatta, hogy a felperesnél más egészségügyi szolgáltatónál elvégzett műtétek javítottak az állapotán, azonban arra hivatkozott, hogy a magyar gyakorlat szerint a plasztikai beavatkozás esztétikai eredménye nem alapozza meg a kártérítési felelősséget.

[4] A beavatkozó a kereset elutasítását kérte és arra hivatkozott, hogy az alperes a szakmai szabályok és a tudomány műtétkori állásának megfelelően az elvárható gondosság követelményei szerint járt el.

Az első- és másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperesnél 2008. november 4-én végzett beavatkozásokkal okozati összefüggésben bekövetkezett károkért az alperest felelősség terheli. Megállapította, hogy az alperes a tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget; a felperes által aláírt írásbeli beleegyezés csak általánosságban említi a plasztikai sebészeti beavatkozások kockázatait, szövődményeit, és az adott műtéti típusra vonatkozó, személyre szabott írásbeli tájékoztatást nem tartalmaz. A felperes nem volt tisztában az endoszkópos műtét előnyeivel, illetve hátrányaival, és azzal sem, hogy ez a műtéti beavatkozás mennyiben különbözik a hagyományos műtéttől. Megállapította azt is, hogy az alperes a beavatkozás során nem járt el az egészségügyi szolgáltatótól elvárható gondossággal. A felperesnél fellépő enorm nagyságú vérzést azonnali műtéttel kellett volna feltárni, ennek elmaradása a szövetek feszülése következtében a tartóöltések kiszakadását eredményezte. Ez okozta az arc középső részének visszacsúszását, az alsó szemhéjak kifordulását, a mindkét oldalon létrejövő ectropiumot, amely jó eséllyel megelőzhető lett volna az időbeni feltárás esetén. A 24-48 órán belül elvégzett feltárás esélyt adott volna arra, hogy a vérömleny eltávolításával egyidejűleg a kiszakadt öltéseket pótolni lehessen, elkerülve ezzel, hogy a konzervatív kezelés alatt vaskos hegköteg alakuljon ki. Az alperes terhére értékelte azt is, hogy a felperes hazabocsátása nem az előírásoknak megfelelően történt; nem tájékoztatták a szövődmény bekövetkezéséről, annak kezelési módjáról, és az sem történt meg, hogy amennyiben ennek ellenére a távozás mellett dönt a felperes, akkor ezt az orvosi dokumentációban rögzítik. A dokumentáció hiányossága folytán nem lehetett megállapítani, hogy 2008. november 5-én reggel a kontroll során pontosan milyen eredetű vérzést észleltek, szükséges lett volna a szorosabb kontroll elrendelése, és az alperes mulasztása volt, hogy nem adott a műtét után a felperesnek hányáscsillapítót. Nem tulajdonított jelentőséget annak a bíróság, hogy a műtét napján kis mennyiségű alkoholt fogyasztott a felperes.

[6] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság kijavított közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a kiegészített bizonyítást követően a feltárt peradatokat okszerűen és helyesen mérlegelve állapította meg a tényállást, és a helyesen felhívott jogszabályok minden tekintetben helytálló alkalmazásával hozta meg a döntését és állapította meg az alperes kártérítési felelősségét, és a közbenső ítélet jogi indokolása kiegészítésre nem szorul. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel emelte ki, hogy a rendelkezésre álló peradatok nem adnak alapot annak megállapítására, hogy az ügyben eljárt bíró az ügyet nem tárgyilagosan és részrehajlástól mentesen bírálta el. Jogszerűen rendelte ki az elsőfokú bíróság az eseti plasztikai sebész szakértőt; a perben több szakértő megkeresésére, majd kirendelésére került sor, akik vagy nem vállalták a szakvélemény adást, vagy a felmentésüket kérték. Ilyen előzményeket követően rendelte ki az elsőfokú bíróság dr. M.Cs. eseti szakértőt, aki a szakvéleményt elkészítette. Az alperes részéről bejelentett kizárás iránti indítványt az elsőfokú bíróság végzésével elbírálta, és azt elutasította. A szakértő tevékenysége a gyanúját sem vetette fel annak, hogy a szakértői tevékenységre vonatkozó jogszabályok megsértésével, elfogultan járt volna el. Az elsőfokú bíróság tehát nem tévedett akkor, amikor a dr. M.Cs. által készített szakvéleményt a bizonyítékok körében figyelembe vette.

[7] Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján okszerűen mérlegelve hozta meg a döntését; nem tévedett, amikor megállapította, hogy az első műtétet megelőzően az alperes az Eütv. 13. §-ában rögzített teljes körű, részletes, egyéniesített tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget. Helyesen mutatott rá arra, hogy az alperes maga sem állította, hogy a második és a további beavatkozások alkalmával megfelelő tájékoztatást nyújtott volna felperes részére. A felperes előadásával szemben az alperesnek kellett volna bizonyítania azt, hogy a felperes az arcplasztikai műtétet akkor is vállalta volna, ha annak lehetséges szövődményeiről és kockázatairól megfelelő tájékoztatást kap. A szakértői testület által alátámasztott szakértői vélemény mellett a perben, a jogszerűen kirendelt eseti plasztikai szakértő is úgy foglalt állást, hogy az első műtétet követően észlelt enorm nagyságú bevérzés azonnali feltárása jó esélyt jelentett volna a teljes restitucióra, az ectropium kialakulásának megelőzésére, a későbbi műtéti sorozat elkerülésére. A felperes alkoholfogyasztása irreleváns az alperes felelőssége szempontjából, ugyanis a műtétet végző orvos felelősségét az adott esetben az alapozza meg, hogy a látható szövődmény elhárítása érdekében nem járt el az elvárható gondossággal.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[8] A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalával a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás és új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes a felperes részére megfelelő tájékoztatást nyújtott, ezt a tényt a felperes is elismerte. Az írásbeli nyilatkozat pontosan rögzíti azt is, milyen szövődményei lehetnek a beavatkozásnak, és rögzítette a konkrétan bekövetkezett bevérzés lehetőségét is. Az írásbeli tájékoztató is rögzíti azt a tényt, hogy a felperes szóban megkapta az adott műtétre vonatkozó teljes körű tájékoztatást, ezért a felperes a döntéshez szükséges információk ismeretében adta beleegyezését a beavatkozásokhoz. Az írásbeli általános és a felperes által aláírásával elismert szóbeli tájékoztatás együttesen megfelel a teljes körű tájékoztatási kötelezettség követelményének. A bíróság megsértette a Pp. 3. § (3) bekezdését; az dr. I.Gy. szakértői véleményében rögzítésre került és ezt a felperes sem vitatta, hogy megkapta a megfelelő tájékoztatást, illetve az írásbeli nyilatkozatba foglaltan az élőszóban történt mindenre kiterjedő tájékoztatás megtörténtét felperes aláírta, ezzel a felperes elismerésben állt, ezért megfordult a bizonyítási teher, és a felperesnek kellett volna bizonyítani, hogy nem kapta meg a megfelelő tájékoztatást. Megsértette a bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdését, mert nem a bizonyítás teljes anyagát értékelte, amikor ezt a bizonyítékot nem vette figyelembe.

[9] A kezelési mód miatti mulasztással kapcsolatban azt kellett eldönteni a bíróságnak, hogy a konzervatív kezelés megfelelő eljárás volt-e, vagy az azonnali feltárás lett volna indokolt. E körben a bíróság a kirendelt eseti szakértő véleményét fogadta el. Az alperes álláspontja szerint a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság által kirendelt szakértői testület az ismételten kiegészített szakvéleményét plasztikai sebész szakközreműködő nélkül készítette el, és figyelemmel a hatályon kívül helyező végzés utasítására - plasztikai sebész szakközreműködő részvétele nem mellőzhető - ezt a szakértői véleményt nem fogadhatta volna be, ítélkezése alapjául semmiképpen nem vehette volna figyelembe, még a dr. M.Cs. által készített szakvéleménnyel együtt sem. Az eseti szakértő kirendelésére nem kerülhetett volna sor, mert a hatályon kívül helyező végzésben előírt utasítás alapján olyan szakértői testületet kellett volna kirendelni, amelyben plasztikai sebész is közreműködik, illetve szakértő hiányában kerülhetett volna sor csak az eseti szakértő kirendelésére. Mindezen jogsértések [Pp. 227. § (1) bekezdés, 252. § (4) bekezdés, 2005. évi XLVII. törvény 2. § (3) bekezdése, Pp. 183. § (2) bekezdése] következménye, hogy a testületi szakvélemények ellentmondásait egy egyszemélyi, eseti szakértő véleményezte felül, így e jogsértések okán sem vehető figyelembe a szakértői vélemény a bizonyítékok körében.

[10] A perben az alperes dr. M.Cs. eseti szakértő kirendelésekor kifogást jelentett be és az elfogultságára hivatkozott; az alperes által becsatolt iratok a szakértő alperes felé fennálló elfogultságát alátámasztják. A Pp. 206. § (1) bekezdésére hivatkozott az alperes, mert álláspontja szerint ezeket az iratokat a bíróság nem vizsgálta meg, azokat nem megfelelően és az összességében értékelte; konkrét levelezéseket csatolt be, konkrét eseteket mutatott be a felek és a szakértő viszonyát alátámasztva. Minderre figyelemmel megalapozatlan döntés született mind az elutasítás, mind annak másodfokon történt jóváhagyásával. A másodfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdésében írt indokolási kötelezettségének sem tett eleget e körben, pusztán egy mondattal zárta le az elfogultság tárgyában tett panaszt.

[11] Az alperes konzervatív kezelési módja megfelelő volt, ezt támasztotta alá több, a perben beszerzett szakértői vélemény (felperes megbízásából készült plasztikai sebész szakvéleménye, az ETT első szakvéleménye, amely plasztikai sebész szakközreműködésével készült). A perben ezt követően készített kiegészített szakvélemények plasztikai sebész szakközreműködő nélkül készültek, így érdemben az ítélkezés alapjául nem szolgálhatnak, az eseti szakértő szakvéleménye pedig az elfogultsága miatt nem vehető figyelembe, az ítélet erre nem alapítható.

[12] Amennyiben a tájékoztatási kötelezettség körében hozott jogerős ítéleti rendelkezést mégis megalapozottnak látná a Kúria, úgy azt kérte, hogy a megfelelő kezelési mód vonatkozásában a kárfelelősséget csak az önrendelkezési jog megsértéséig terjedően határozza meg, a műtéti szövődmény, mint következmény körében a kárfelelősség alól mentesítse az alperest.

[13] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a közbenső ítélet hatályban tartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[14] A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Kúria azt vizsgálta, hogy a jogerős közbenső ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.

[15] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[16] A felülvizsgálati kérelem a jogerős közbenső ítéletet a tájékoztatási kötelezettség megsértésének és a felperesen végzett plasztikai beavatkozás körében tanúsított mulasztás megállapítása miatt támadta. A bíróságnak ezért azt kellett megállapítania, hogy az alperes a keresetben kifejtettek szerint a tájékoztatási kötelezettségét megszegte-e, illetve az 1997. évi CLIV. törvényben (Eütv.) előírt gondossággal járt el a felperesen végzett beavatkozások során. A jogerős közbenső ítélet helyesen állapította meg, hogy a felek között megbízási jellegű szerződés jött létre, az alperes a szerződésben ellenérték fejében arra vállalt kötelezettséget, hogy a szerződésben részletezett egészségügyi ellátást gondos eljárás keretében biztosítja a felperes részére.

[17] A tájékoztatási kötelezettség körében a Kúria az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének indokolásában foglaltakkal maradéktalanul egyetért, az a jogszabálynak és az ítélkezési gyakorlatnak megfelel. Ebben a körben annak volt jelentősége, hogy az Eütv. 13. §-ának (1) és (2) bekezdéséből következően a betegnek joga van arra, hogy a számára egyéniesített formában, részletes és teljes körű tájékoztatást kapjon - egyebek mellett a javasolt műtéti beavatkozás elvégzésének, illetőleg elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól, tehát mindazokról a körülményekről, amelyek ismeretében megalapozottan dönthet arról, hogy vállalja-e a beavatkozást.

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes tájékoztatása nem volt teljes, így a bizonyítási kötelezettsége nem teljesült. A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatt az alperes kártérítő felelőssége akkor állapítható meg, ha a felperes nem került minden lényeges információ birtokába, amely alapján megalapozottan dönthetett az alperes által elvégzett beavatkozásokhoz való hozzájárulás megadásáról, vagy megtagadásáról. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helyesen hivatkozik arra, hogy a beteg tájékoztatásának megfelelősége bírói mérlegelés körébe tartozó jogkérdés. Ennek elbírálásához azonban olyan orvos-szakmai kérdéseket is tisztázni kell, amelyek orvosszakértői vélemény beszerzését teszik szükségessé.

E tekintetben az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során a szükséges bizonyítást lefolytatta, a tényállást kellően feltárta. A beteg tájékoztatásához való jogának a sérelme a kártérítő felelősséget akkor alapozza meg, ha a károsodás az elmaradt tájékoztatás miatt következett be és a tájékoztatásnak az elvárható gondosság szerintinek kell lennie. A felülvizsgálati kérelem tévesen hivatkozik arra, hogy a felperes elismerte, hogy az alperes megfelelő tájékoztatást nyújtott; az általa hivatkozott dr. I.Gy. szakértői véleményében szereplő ezen állítás nem a felperestől származik, arra a felkért szakértő hivatkozik.

A jogerős közbenső ítélet helytállóan értékelte az írásbeli beleegyezési nyilatkozat tartalmát és helyesen állapította meg, hogy abban csak általánosságban szerepelnek a plasztikai sebészeti beavatkozások kockázatai és szövődményei, ezért okszerű annak a megállapítása, hogy az adott műtéti típusra és személyre szabott írásbeli tájékoztatás elmaradt. Helyesen utalt arra is, hogy az alperes orvosa maga sem állította, hogy szóban tájékoztatást nyújtott volna a második és további beavatkozások során; ennek pedig azért volt jelentősége, mert a további beavatkozások során a lehetséges szövődmények halmozott előfordulásával kell számolni, ami a perbeli esetben be is következett.

Minderre figyelemmel alaptalanul hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a bíróság megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdését a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása megállapításakor hozott döntése során.

[18] A kezelési mód vonatkozásában a bíróság helyesen azt vizsgálta, hogy a műtét után bekövetkezett állapotát a felperesnek az alperes az Eütv. 77. §-ának (3) bekezdése alapján a megfelelő gondossággal kezelte. A rendelkezésre álló szakértői vélemények (ETT kiegészített szakvéleménye, dr. M.Cs. eseti szakértő) alapján helyesen állapította meg a bíróság, hogy a műtét után a felperesnél kialakult „enorm" nagyságú vérzést az érvényes szakmai szabályok szerint azonnali műtéttel kellett volna feltárni, azt eltávolítani és drainálni. Ennek az elmaradása járt olyan következményekkel, amelyek meggátolták a későbbi műtétek során a tényleges helyreállítást. A jogerős döntés indokolásában a bíróság helyesen utalt arra, hogy az alperes az Eütv. 77. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelő eljárással tesz eleget az elvárhatóság követelményének. A gondossági mérce azonban tágabb a szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek betartásánál. Az alperesnek a kimentése érdekében azt kell bizonyítania, hogy a gyógyintézettől elvárható gondossággal és körültekintéssel mindent megtett annak érdekében, hogy a káros következmény ne következzen be. Amennyiben pedig a bizonyítást a dokumentációs kötelezettség teljesítésének hiányossága is nehezíti, a bizonytalanságot, illetőleg az ebből eredő bizonyítatlanságot az alperes terhére kell értékelni.

[19] Az alperesnek a szakértő kirendelésével kapcsolatos jogszabálysértésre, és a szakértő elfogultságára történt hivatkozása nem alapos. A Pp. 177. §-ának (1) bekezdése lehetőséget ad a bíróság számára, hogy ha a perben jelentős tény, vagy egyéb körülmény megítéléséhez olyan különleges szakértelemre van szükség, amellyel a bíróság nem rendelkezik, szakértői véleményt szerezzen be. A szakvélemény azonban, mint a bizonyítási eszközök egyike, nem köti a bíróságot és a szakértői bizonyítás keretében is köteles vizsgálni, hogy a perben kirendelt szakértő véleménye mennyiben meggyőző és megalapozott. A bíróság az orvosszakértő szakkérdésben adott véleménye alapján, a perben rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok egybevetésével és összességében való értékelésével dönt abban a kérdésben, hogy a perben rendelkezésre álló szakértői vélemények a jogi megítélés szempontjából miként értékelendők. Ennek alapján vizsgálhatja a kártérítési felelősség feltételeit, közöttük a jogellenes magatartás, illetőleg az elvárt gondosság kérdését is. A bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat, közöttük a szakértői véleményeket helyesen, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megfelelően értékelték és annak alapján a tényállást megalapozottan állapították meg. A tényállásból pedig okszerűen következtettek az alperes kártérítési felelősségére.

[20] Téves az alperesnek a szakértői testület és az eseti szakértő kirendelése körében hivatkozott álláspontja; a szakértői testület által készített szakvélemény csak egy a perben beszerezhető szakértői vélemények közül, és az nem minősül támadhatatlan véleménynek, az alperes által a szakértői intézettel kapcsolatban hivatkozott rangsor sem állapítható meg. Az eseti szakértő kirendelésére a perben feltárt tényekre figyelemmel - igazságügyi szakértők nem vállalták a kirendelést - helyesen került sor, a szakértő elfogultságával kapcsolatos kifogást pedig az elsőfokú bíróság nemlegesen döntötte el, e körben a felülvizsgálati eljárásban nem kerülhet sor ennek újbóli elbírálására. Erre is figyelemmel a jogerős közbenső ítélet a Pp. 221. § (1) bekezdését sem sértette meg, erre alaptalanul hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében.

Záró rész

[21] A kifejtettekre figyelemmel a jogerős közbenső ítélet nem jogszabálysértő, ezért a Kúria a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül hozott határozatával a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

[22] Az alperest a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, míg a felülvizsgálati illeték megfizetésére vonatkozó rendelkezés a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdésén alapul.

Budapest, 2016. november 30.

Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Almásy Mária s.k. előadó bíró, Dr. Udvary Katalin s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

bírósági ügyintéző

HM