Court dismissed appeal against contract termination ruling, upholding lower court's interpretation of agreement terms.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.V.20.341/2016/5.

A tanács tagjai:

Dr. Bartal Géza a tanács elnöke

Dr. Cseh Attila előadó bíró

Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin bíró

A felperes:

...

A felperes képviselője:

dr. Trencsán Gábor ügyvéd

Az alperes:

...

Az alperes képviselője:

Dr. Nagy Nóra ügyvéd

A per tárgya:

Tűrésre kötelezés

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

Felperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.745/2014/6/I.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Fővárosi Törvényszék 22.G.43.732/2013/29.

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 127.000 (százhuszonhétezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az 1989. december 18-i 3906/89/EGK rendelet alapján az Európai Unió PHARE Központja és a Magyar Kormány 1990. szeptember 3-án a PHARE Segélyprogram igénybevételéről szóló Keretmegállapodást írt alá, amely a 85/2002 (IV.19.) Kormányrendelettel került kihirdetésre. A PHARE Program része volt a kis- és középvállalkozások (a továbbiakban: KKV-k) program, amelynek működésére a kormány a felperessel kötött megállapodást. A program megvalósítása céljából Helyi Vállalkozói Központoknak nevezett (a továbbiakban: HVK) szervezetek jöttek létre, amelyek egyike az alperes. A programon belül létrehozott Mikrohitel Program (a továbbiakban: MHP) koordinációját a felperes végezte, a HVK-k pedig a vele megkötött szerződések alapján vettek részt a végrehajtásban.

[2] A felperes és az alperes 1993. és 1997. között több szerződést, illetve alszerződést és 1994-től kezdődően keretmegállapodást kötött.

[3] A keretmegállapodások tartalmazták, hogy a pénzforrást az alperes a Mikrohitel Tervben, illetve a Mikrohitel Kézikönyvben foglaltaknak megfelelően vállalja felhasználni, továbbá, hogy negyedévenként jelentést készít az alszerződések végrehajtásáról. Rögzítették, hogy a felperes, illetve az EU Bizottság és az Európai Unió számvevőszéke ellenőrző látogatást tehetnek az alperesnél. Amennyiben a felperes úgy találja, hogy a forrásfelhasználás nincs összhangban a keretmegállapodás, az alszerződések vagy a Mikrohitel Szabályzat feltételeivel, jogosult felfüggeszteni vagy beszüntetni a további finanszírozást és megkövetelni a már átutalt összegek azonnali visszafizetését.

[4] A keretmegállapodások 11. pontja szerint: „A keretmegállapodás érvényben marad mindaddig, amíg az Alapítvány és az EU Bizottság fenntartja a Vállalkozói Központ Mikrohitel célú finanszírozását, a jelen megállapodás által meghatározott módon".

[5] Az 1993. II. negyedévtől 1996. IV. negyedévig terjedő időszakra negyedévenként megkötött szerződésekben, alszerződésekben a felperes vállalta, hogy meghatározott összegeket negyedévenként az alperes rendelkezésére bocsát. Az alperes vállalta az összegnek a Mikrohitel Szabályzatban lefektetett célokra és módon történő felhasználását. Az 1993. II. negyedévre vonatkozó, 1993. április 21-én kelt szerződés szerint a felperes a pénzt kamatmentes hitel formájában küldi az alperesnek, aki ezt mint visszaforgatandó alapot fogja igénybe venni, és ha az MHP-t az előírásokkal összhangban működteti, nem kell visszafizetnie. A felperes fenntartotta a jogot a Mikrohitel Alap visszavonására. Az 1993. III. negyedévtől 1996. II. negyedévig terjedő időszakban aláírt szerződések, illetve alszerződések 5. pontja szerint a felperes a pénzt feltételekhez kötött támogatás formájában küldi. Az 1996. III. és IV. negyedévre vonatkozó alszerződések 5. pontja szerint az összeget a rendelkezési jogának fenntartásával birtokba adja.

[6] A Mikrohitel Kézikönyv 1993. júniusában hatályos 6.5.2. pontja azt tartalmazta, hogy a felperes a HVK Mikrohitel Programjához feltételekhez kötött támogatás formájában biztosítja a pénzügyi alapot. A HVK ezt a hitelt feltöltődő alapként használja. Amennyiben az MHP-t a vonatkozó szabályzatnak megfelelően működteti, nem kell az Alapot visszafizetni a felperesnek, aki fenntartja a jogot az Alap visszavonására, amennyiben a HVK abbahagyja az MHP működtetését, nem az MHP szabályzat szerint jár el, tevékenységét úgy ítéli meg, hogy bármilyen szempontból nem megfelelően irányítja az MHP-t.

[7] A felperes megbízása alapján az alperesnél az 1992-től 2000. június 30-ig terjedő időszakra vonatkozóan a ... Kft. ellenőrzést végzett. A 2000. október 12-én kelt jelentés szerint a könyvvizsgálat célja a Mikrohitel Program végrehajtásának értékelése volt a Kézikönyv szerint és számviteli szempontból, továbbá a számszaki tényállapot rögzítése, annak alapján intézkedési terv készítése. A vizsgálat egyebek mellett megállapította, hogy az alperes 1993-tól 1997-ig mindösszesen 322.500.000 forint összeget kapott a felperestől Mikrohitel nyújtására, a kapott támogatást a folyósítással egyezően nyilvántartja, azt a jelentésében és az éves mérlegeiben is helyesen szerepelteti. A hitelezésnél a Kézikönyv előírásai szerint járt el, a hitelezési gyakorlata, annak minősítése a vizsgált minták alapján reálisan megítélhető, a 2000. június 20-i adatok az analitikus nyilvántartásokkal és bankszámla kivonatokkal egyeznek.

[8] A Kormány és a felperes 2000. május 17-én Megállapodást írtak alá, amelynek céljaként a Mikrohitel Alap létrehozását és a Program céljaira megállapított pénzügyi forrásokhoz kapcsolódó tulajdonosi jogok meghatározását, a források hatékony felhasználását biztosító szükséges szervezeti rendszer kialakítását jelölték meg. A Megállapodás VII.1. pontja szerint az Alapot a felperes decentralizált módon a HVK-kon mint végrehajtó szervezeteken keresztül működteti. A Mikrohitel Program szervezeti struktúrája a megállapodásban foglaltaknak megfelelően átalakult, a keretmegállapodások szerinti finanszírozás helyett ettől az időtől a felperes gyakorolja az ellenőrzést a pénzalap felett egy központosított bankszámlán keresztül, és a regionális alapítványok kezelési joga megszűnt.

[9] Az új, megemelt összeghatárú MHP a Mikrohitel Alap létrehozásával egyidejűleg 2000. július 1-jével került bevezetésre. Az új konstrukcióhoz azok a regionális alapok csatlakozhattak, amelyek a Program működéséhez szükséges feltételrendszert és az ehhez kapcsolódó szerződéseket magukra nézve kötelezőnek fogadták el, az erre vonatkozó együttműködési megállapodásokat aláírták, amelyben a részükre a fenti programok keretében rendelkezésre bocsátott összegek visszafizetésére vállaltak kötelezettséget.

[10] Az Európai Bizottság által kijelölt könyvvizsgáló 2005. júliusi válaszjelentése (a peres iratokhoz csatolt „munkavázlat kizárólag megvitatás céljából" megjelölésű példány szerint) a 2000. július 1-jétől bevezetett új Mikrohitel Programmal kapcsolatban rögzítette: az alperes, illetve a ... nem csatlakozott a Programhoz és nem írták alá az együttműködési megállapodást, visszautasították a számukra átadott elkülönített összegek visszatérítését, az alperes nem teljesíti a negyedéves beszámolási kötelezettségét az Alap kihasználtságára vonatkozóan, és nem tette lehetővé a korábbi szerződésekben foglalt audit ellenőrzések végrehajtását sem. A felperes gyakorlatilag elvesztette az ellenőrzését az alperes számára elkülönített és a vizsgálat alá eső PHARE Alapokat illetően, a Bővítési Igazgatóság várhat az 580.524,97 Euró behajtásával a felperes által az alperes ellen indított per befejezéséig.

[11] A peres eljárás során a felek közötti szerződés felperes általi felmondásának hatálytalansága és jogellenessége megállapítása iránt az alperes viszontkeresetet terjesztett elő, amelynek tárgyában az elsőfokú bíróság 2009. május 27-én kelt és első fokon jogerőre emelkedett 2.G.40.406/2008/8. számú részítéletében a felmondás hatálytalanságát állapította meg, a jogellenesség megállapítására vonatkozó viszontkereset elutasítása mellett.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[12] A felperes módosított keresetében az alperes kötelezését kérte annak tűrésére, hogy az alperes székhelyén a ... Korlátolt Felelősségű Társaság közreműködésével a hivatkozott szerződések alapján nyújtott pénzügyi forrás felhasználásának a vizsgálatát elvégezze, amely a felhasználásra vonatkozó teljes iratanyag ellenőrzését jelenti a források rendelkezésre bocsátásától a „mai napig" tartó időszak vonatkozásában.

Hivatkozott arra, hogy az 1993. áprilisától 1997. júliusáig létrejött keret-, valamint alszerződések alapján az Európai Unió és a Magyar Állam megbízásával feltételhez kötött támogatásként biztosított pénzügyi forrásokat az alperesnek, aki ezeket kizárólag a KKV-k MHP működtetésére volt jogosult felhasználni. A jogviszonyra a Mikrohitel Kézikönyv előírásait rendelték alkalmazni. Ellenőrzési igénye a közöttük létrejött szerződéses jogviszonyból ered, tekintettel a Ptk. 277. §-ára. Az alperes szerződéses kötelezettsége, hogy az ellenőrzést lehetővé tegye, tűrje. Utalt arra, hogy a 2000. évtől az új MHP keretében a megyei források egy országos alapba kerültek és központosított hitelkihelyezés történik felperes irányítással, a megyei alapítványok közreműködésével. Az alperes az eljárásban a korábbi szerződések megszűnésére nem hivatkozott, sőt az általa eszközölt felmondás hatálytalansága és jogellenessége megállapítására irányuló viszontkeresetet is előterjesztett, amely arra utal, hogy az alperes maga is fennállónak tekintette a szerződést. Álláspontja szerint a finanszírozás fenntartása egyrészt a források szerződésszerű átadását, másrészt a visszavonás hiányát jelenti.

[13] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Egyebek mellett a keretmegállapodás 11. pontjára hivatkozott , amely - tartalmára figyelemmel - bontó feltételként értelmezhető, és aminek bekövetkezésére tekintettel a felperessel kötött szerződések megszűntek.

Az első- és másodfokú ítélet

[14] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.

[15] Elsődlegesen a szerződések megszűnését vizsgálta a Ptk. 207. § (1) bekezdése alapján. Álláspontja szerint a keretszerződések 11. pontjában foglaltakkal a felek a határozatlan időtartamra létrejött szerződések időbeli hatályának, illetve megszűnésének feltételéről rendelkeztek, ami az arra vonatkozó akaratukat tükrözi, hogy az alszerződések megszűnését lehetővé tegyék. A szavak általánosan elfogadott jelentésének megfelelően rendelkezni kívántak az érvényben maradás feltételeiről, ami a jogilag helyes szóhasználat szerint a hatályban maradást jelenti. A keretszerződés 11. pontjában foglaltak a Ptk. 228. § (2) bekezdése alapján bontó feltételnek minősülnek, amely bekövetkezett, ezért a szerződések a felek nyilatkozatától függetlenül megszűntek. A megszűnés időpontja a kormány és a felperes közötti 2000. május 17-én kelt megállapodásra tekintettel a 2000. július 1. napjától bevezetett új Mikrohitel Program időpontja. Rámutatott hogy ezen időponttól kezdődően a finanszírozás nem a „jelen megállapodás által meghatározott módon" történt. Kitért arra is, hogy a felek ráutaló magatartása a szerződések hatályban tartása tekintetében nem állapítható meg.

[16] Párhuzamos indokolása szerint tulajdonjogi szempontból is alaptalan a kereset.

[17] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság kijavított ítéletével a tényállást - részben kiegészítve - ítélkezése alapjául elfogadta, az elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.

Határozata indokolásában rámutatott: a felperes a keresetét az alperessel megkötött szerződésekre alapította, és rögzítette, hogy a felek nyilatkozata értelmében a per tárgya kizárólag a felek közötti szerződéses jogviszonyból eredő ellenőrzési jog, illetőleg az ennek tűrésére vonatkozó kötelezettség volt, ezért mellőzte az elsőfokú bíróság által a tulajdonjog kérdésével kapcsolatban kifejtetteket.

[18] A másodfokú bíróság döntése értelmében az elsőfokú bíróság a Ptk. 207. § (1) bekezdése és 228. § (2) bekezdése alapján helyesen állapította meg, hogy a felek közötti keretszerződések 11. pontjában meghatározott bontó feltétel bekövetkezett. A felek szerződéses jogviszonya a kormány és a felperes között 2000. május 17-én kelt megállapodásra tekintettel 2000. július 1-jén bevezetett új Mikrohitel Program megvalósulásával megszűnt. Az ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság által kifejtett indokokkal a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett, ezért a Pp. 254. § (3) bekezdése folytán az elsőfokú ítélet helyes indokaira csupán visszautalt.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[19] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az alperes módosított keresete szerinti marasztalását, másodlagosan az eljárt bíróságok új eljárásra és új határozat meghozatalára kötelezését kérte.

[20] Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 206. §-át, 221. §-át és a Ptk. 207. § (1) bekezdését jelölte meg.

[21] Előadta, hogy az elsőfokú határozat indokolásában kifejtett, a tulajdonjogra vonatkozó megállapítások másodfokú bíróság általi mellőzését megalapozottnak tartja, azonban a jogerős ítélet ezt meghaladóan ellentmondásos, iratellenes, ezáltal jogsértő.

[22] Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok a keretmegállapodás 11. pontjában foglalt, a Ptk. 228. § (2) bekezdése szerinti bontó feltételt iratellenesen, kirívóan okszerűtlenül mérlegelve értelmezték, amikor a felek közötti szerződés megszűnését a 2000. május 17. napján kelt megállapodásra tekintettel a 2000. július 1-jétől bevezetett új Mikrohitel Program időpontjában állapították meg, rögzítve, hogy ezen időponttól kezdődően a finanszírozás nem „a jelen megállapodás által meghatározott módon" történt. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását a másodfokú bíróság nem egészítette ki, így az sem ismerhető meg, hogy a bíróságok milyen érvek alapján jutottak ahhoz az - általa vélelmezhetőnek tartott - értelmezéshez, hogy megváltozott finanszírozáson a Mikrohitel Alap általános és nem a felek közötti konkrét jogviszony szerinti kezelésének megváltozását kell érteni. Szerinte a finanszírozás értelemszerűen fenntartottnak minősül mindaddig, amíg a megállapodás hatályos, márpedig annak alapján a finanszírozás megtörtént (az alap adott összegét az alperes rendelkezésére bocsátották, birtokába adták). Az alperes ugyan - nem vitásan - nem csatlakozott az új Mikrohitel Programhoz, de - miután a felmondása a jogerős részítélet szerint sikertelen volt - a szerződés nem szűnt meg.

[24] Kiemelte, hogy a bíróságok mindkét féltől eltérő értelmezést fogadtak el, így az nem felelhet meg a Ptk. 207. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Ennek körében utalt arra, hogy az alperes szerint a finanszírozás fenntartásának megszűnése a konkrét átutalások befejezését jelenti, amely értelmezés ellentétes a felek közötti jogviszony, az MHP és az európai uniós forrás biztosításának céljával. Az MHP ugyanis egy visszaforgatandó alap, ahol az alperesi értelmezés elfogadásával a kihelyezést követően az alperes mindennemű kötelezettsége megszűnne, és a visszaforgatás nem lenne kikényszeríthető.

[25] Ezzel szemben - állította - a finanszírozás a források átutalásából és azok visszavonása hiányával valósul meg - a Mikrohitel Alap céljával összhangban. Ez biztosítja ugyanis, hogy a folyamatosan visszaforgatandó alap felhasználása és ellenőrzése biztosított legyen, és fenntartja az alappal való rendelkezési jogot is.

[26] Rámutatott, hogy a felek jogviszonyában a források átutalása megtörtént, visszavonásra azonban nem került sor és a források átcsoportosítása (az alap módosítására) sem történt meg, mert a felek között az erre vonatkozó szerződés nem jött létre.

[27] Továbbá arra hivatkozott, hogy a szerződés megszűnésének hiányát támasztják alá az alperes perbeli nyilatkozatai. A hosszúra nyúlt eljárásban az alperes a szerződés megszűnésére először a korábbi elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében hivatkozott, holott semmi sem zárta el attól, hogy arra a per kezdetétől utaljon. Szerinte ennek egyetlen oka: az alperes maga sem gondolta úgy, hogy a közöttük lévő szerződések megszűntek.

[28] Ezen túlmenően az alperes egyes perbeli nyilatkozatait éppen a szerződések megszűnésével szemben tette meg. Utalt az alperes 2001. április 18-i beadványában foglaltakra, továbbá arra, hogy az alperes adatszolgáltatási kötelezettségének jóval az állítólagos megszűnés időpontját követően is eleget tett, elszámolási kötelezettségét több esetben (így egyéb tárgyú keresetében) maga is elismerte, védekezése során az audit negatív eredményére utalt.

[29] A felperes kirívóan okszerűtlennek ítélte a másodfokú ítéletben tett azon megállapítást, hogy „a per korábbi szakaszában a felmondásra tekintettel éppen a felperes hivatkozott arra, hogy a szerződéses jogviszony megszűnt". Ezzel összefüggésben arra mutatott rá, hogy a felmondásra a bíróságok által megállapított időpontot követően került sor, továbbá a felmondás hatálytalanságát - azaz a szerződések megszüntetésére való alkalmatlanságát - éppen a bíróság állapította meg.

[30] Mindezen körülmények a felperes szerint azt igazolják, hogy a felek a szerződéseket ráutaló magatartásukkal meghosszabbították.

[31] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Kiemelte: a felperes felülvizsgálati kérelmében a fellebbezésében már előadottakat ismételte meg, ezáltal annak ismételt elbírálását - ezzel a bizonyítékok újraértékelését - kérte, amire a felülvizsgálati eljárásban nem kerülhet sor.

A Kúria döntése és jogi indokai

[32] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[33] Elöljáróban a Kúria rámutat, hogy a felülvizsgálat szigorú eljárásjogi szabályok által szabályozott rendkívüli perorvoslat, amelyben kizárólag a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél által hivatkozott, konkrétan megjelölt jogszabálysértések vizsgálhatók. A Pp. 270. § (2) bekezdésének és a Pp. 275. § (3) és (4) bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja anyagi jogi jogszabálysértés, vagy eljárási szabálysértés lehet, utóbbi azonban csak akkor, ha az az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bír.

[34] A felperes felülvizsgálati kérelmében - amelyben tartalmilag fellebbezési érveit ismételte meg - részben eljárásjogi, részben anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozott.

A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeképpen azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felperes által hivatkozott okokból nem jogszabálysértő.

[35] A felperes a Pp. 206. § (1) bekezdésére utalással a felek közötti keretszerződés 11. pontja értelmezése körében a rendelkezésre álló bizonyítékok nyilvánvalóan okszerűtlen, iratellenes, ezáltal jogszabálysértő mérlegelésére hivatkozott. A következetes bírói gyakorlat szerint a felülvizsgálati eljárás keretében általában nem vizsgálható a bíróság mérlegelési körébe tartozó tényállás, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálta, hogy az eljárt bíróság a mérlegelés körébe vont adatok és bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre (BH1996.506.). Lényeges továbbá, hogy az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, ha a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH2013.119.II.).

[36] A hivatkozott szerződési ponttal összefüggésben azt kellett vizsgálni, hogy egyrészt az abban foglaltak úgynevezett bontó feltételnek minősülnek-e, ha igen, az bekövetkezett-e és ennek jogkövetkezményeként a felek közötti szerződések megszűntek-e.

[37] A keretszerződés 11. pontjának szövege egyértelmű: attól eltekintve, hogy a szöveg a szerződés "érvényben" maradásáról kifejezést tartalmaz, a szövegkörnyezet, a mondat nyelvtani értelmezése szerint is minden kétséget kizáróan a felek annak időbeli hatályáról, közelebbről annak megszűnéséről kívántak rendelkezni. Ez nyilvánvalóan következik az "addig" kifejezés használatából. A Kúria rámutat: önmagában az a körülmény, hogy a felek a szerződés időbeli hatályáról rendelkeztek, magában foglalja azt az akaratukat is, hogy valamely körülmény fennállta/bekövetkezése esetén a szerződés fenntartását már nem kívánták. A feleket ez a lehetőség a szerződési szabadság elvéből következően illette meg: ez a polgári jogi alapelv ugyanis nem csak a szerződés megkötésének szabadságát biztosítja (a magánjogi jogalany kíván-e szerződést kötni, ha igen, kivel és milyen tartalommal), hanem ennek mintegy negatív megfogalmazásaként azt is, hogy nem minden körülmények között kívánják a felek a már megkötött szerződésük fenntartását, hanem azt egy általuk előre meghatározott, ám bekövetkezésében és annak időpontjában is bizonytalan, jövőbeni eseménytől teszik függővé. Ez a feltétel a Ptk. 228. § (2) bekezdésében szabályozott bontó feltétel, amelyet a felek szerződésükben alkalmazni rendeltek.

[38] A Kúria ezt követően azt vizsgálta, hogy a bíróság jogerős ítéletében a bontó feltétel mibenlétét a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította-e meg.

[39] A keretmegállapodás, annak 11. pontja szerint addig marad érvényben - helyesen hatályban -, amíg az Alapítvány (itt: felperes) és az EU Bizottság fenntartja a ... (itt: alperes) Mikrohitel célú finanszírozását. Ezt a fenntartást azonban a felek a mondat utolsó tagmondata szerinti szűkítő feltételhez is kötötték. Nevezetesen: "a jelen megállapodás által meghatározott módon" történő finanszírozás fenntartásáról rendelkeztek. Ebből - acontrario - következik, hogy a nem a megállapodásban meghatározott, azaz eltérő módon történő finanszírozás a fenntartás fogalmi körén kívül esik. Miután a felek keretmegállapodása nem az egyedi szerződések megszokott keletkezési módján, a felek egyeztetési folyamatának eredményeként, hanem egy támogatási-hitelezési rendszer (mechanizmus) több szintű szerződési láncolatának (EU-Magyarország Kormánya-felperes-alperes) részeként jött létre, a finanszírozás megváltozásának módja sem a felek közötti szerződési szinten értelmezhető. Ezért a szerződési láncolat egészének figyelembe vételével helytállóan jutott a bíróság arra a következtetésre, hogy a 2000. május 17-én a Kormány és a felperes között létrejött új megállapodásnak - mint rendszerszintű szerződésnek - és az abban foglaltak szerint a finanszírozási mechanizmus megváltozásának a felek szerződésére is kiható jogkövetkezménye van: éppen a bontó feltétel bekövetkezése. A korábbi - a felek között kétségtelenül létrejött - szerződéshez képest az új - a felek között létre nem jött - megállapodásban rögzített modell felváltotta a korábbit, ez pedig a szavak általánosan elfogadott értelme szerint is a korábban "meghatározott mód" megszűnését jelentette. Ez akkor is a feltétel bekövetkezését eredményezte, ha a felek között az új szerződés nem jött létre.

[40] Mindebből következik, hogy a bontó feltétel bekövetkezett, ez fogalmilag a felek szerződésének megszűnését vonta maga után, amelyből következően a szerződés szerinti jogok, illetve kötelezettségek is megszűntek, azok nem illették, illetve terhelték tovább a feleket.

[41] A megszűnés időpontját a bíróság ugyancsak helytállóan állapította meg 2000. július 1. napjában, az új Mikrohitel Alap létrejöttének időpontjában.

[42] Helytálló a bíróságnak a felek ráutaló magatartásával kapcsolatos megállapítása is. Az, hogy az alperes a felek közötti szerződés megszűnése után a nála lefolytatott ellenőrzést nem ellenezte, a korábbi szerződéses időszakból származó kötelezettsége volt, amely egyértelmű a 2000. október 12-i vizsgálati jelentés által rögzítettekből, amelyek szerint a vizsgált időszak az 1992-től 2000. június 30-ig tartó - azaz az utóbb megszűnt szerződésnek megfelelő - időintervallum volt.

[43] Az alperes perbeli nyilatkozataiból nem volt vonható okszerűen a kifejtettektől eltérő következtetés. Az a felülvizsgálati érvelés, miszerint az alperes a hosszúra nyúlt per során csak a korábbi ítélet elleni fellebbezésében hivatkozott a szerződés megszűnésére, nem releváns. Az alperest a védekezési joga a per során mindvégig megillette, a bíróságnak pedig - hivatalbóli eljárás hiányában - csak az erre irányuló nyilatkozat előterjesztésétől kezdve volt lehetősége e hivatkozás vizsgálatára.

[44]ítélte a Kúria a felperes felülvizsgálati érvelését abban a körben is, hogy a bíróság szerződés értelmezése mindkét fél interpretációjától eltérő volt, ezért nem felelhetett meg a Ptk. 207. § (1) bekezdésének. Ezzel összefüggésben a Kúria rámutat: a hivatkozott jogszabályi rendelkezésből következően a szerződés értelmezése a bíróságnak egyrészről joga, másrészről kötelezettsége is, amelynek során a felek általi értelmezés nem köti. A bíróságnak a rendelkezésére álló bizonyítékok egyenkénti és összességében való értékelése mellett (Pp. 206. § (1) bekezdés) rendszertani, nyelvtani, történeti - de a szabad bizonyítás elvéből következően bármilyen további más - értelmezési metódus akár együttes alkalmazására is lehetősége van. Ebből következően nem jogszabálysértő, ha adott esetben bíróság egy szerződést, illetve szerződéses rendelkezést a felektől eltérően értelmez.

[45] A bíróság jogerős ítéletében a szükséges mértékben az indokolási kötelezettségének is eleget tett, így jogszabálysértés a Pp. 221. § (1) bekezdésével összefüggésben sem állapítható meg.

[46] Összességében a Kúria a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértések fennálltát nem állapította meg, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Záró rész

[47] A Kúria a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése folytán kötelezte a felperest a felülvizsgálati eljárási költség alperes részére történő megfizetésére, amelynek összegét - a jogerős ítélet indokolásában foglaltakra is figyelemmel - a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (5) bekezdése alapján állapította meg.

[48] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésére figyelemmel az alperes kérelmére tárgyaláson bírálta el.

[49] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.

Budapest, 2016. szeptember 29.

. Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, dr. Cseh Attila s.k. előadó bíró, dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró