Court upheld lower court ruling on access easement for rural property, rejecting defendant's procedural complaints.

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.I.20.009/2016/7. szám

A tanács tagjai: . Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes a tanács elnöke

. Kiss Gábor előadó bíró

Salamonné dr. Piltz Judit bíró

A felperesek: I. rendű

II. rendű

A felperesek képviselője: Dr. Dobák Nándor ügyvéd

Az alperesek: I. rendű

II. rendű

III. rendű

Az alperes képviselője: Dr. Mészáros Attila és Társa Ügyvédi Iroda I. rendű képviseletében

ügyintéző: Dr. Szikora Zsuzsa ügyvéd)

A per tárgya: Útszolgalom elbirtoklása

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I. rendű alperes

A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: Kecskeméti Törvényszék

2.Pf.21.168/2015/5.

Az elsőfokú bíróság és a határozat száma: Kiskunfélegyházi Járásbíróság

3.P.20.509/2012/69.

Rendelkező rész

A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 2.Pf.21.168/2015/5. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 20.000 (Húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A 0318/37. helyrajzi számú 17 ha 1103 m² területű szántó, legelő, gyümölcsös művelési ágú ingatlan részaránykiadás címén 1997 óta az I. rendű alperes tulajdona. Az ingatlant - korábban a 0318/1. helyrajzi szám alatt nyilvántartva - 1965 óta földhasználati jog alapján az I. rendű alperes jogelődje a B.i A. Mezőgazdasági Ipari Kereskedelmi és Szolgáltató Szövetkezet tartotta birtokában és használta.

[2] Az I. rendű alperes jogelődje által használt területekbe több helyrajzi számon magánszemélyek tulajdonában álló ingatlanok ékelődtek be, így a 0318/14. helyrajzi számú kivett tanya megnevezésű, 5740 m² területű ingatlan is, amelyet 1976. december 28-tól a felperesek kizárólagosan a sajátjukként birtokoltak. A Kiskőrösi Városi Bíróság előtt 57.P.20.724/1990. számon folyamatban volt perben a bíróság megállapította, hogy a felperesek és az I. rendű felperes édesapja, a 0318/14. helyrajzi számú ingatlanból 26/56 tulajdoni hányadra egymás közt egyenlő arányban elbirtoklás jogcímén 1986. december 28-án a tulajdonjogot megszerezték. Jelenleg a 0318/14. helyrajzi számú ingatlan 97/168 tulajdoni hányada az I. rendű felperes, 71/168 tulajdoni hányad a II. rendű alperes tulajdona. Az ingatlanból az I. rendű felperes édesapja 1986-ban beköltözött a faluba, ezt követően 1988-ban G. B. körülbelül egy évig lakott az ingatlanban, 1990. és 1992. között P. L. élt a tanyán.

[3] A felperesek ingatlana ún. úszótelek, amely közvetlenül közúttal nincs kapcsolatban. Az I. rendű alperesnek az ő ingatlanukat körülvevő ingatlanát több út határolja, így többek között a 0293/5. helyrajzi számú „köves út", a pusztára vezető 0293/1. helyrajzi számú út és a 0332. helyrajzi számú „földes út". A felperesek és az ingatlan későbbi használói 1976. december 28-tól a tanyás ingatlan megközelítéséhez a B-hoz közelebb eső 0293/5. helyrajzi számú köves útról nyíló, két oldalán akácfa sorral övezett utat használták gyalogosan és személygépkocsival történő bejárásra. Ez az út a földhivatal nyilvántartási alaptérképe szerint 1879-től a 16/8/2013. számú változási vázrajz ingatlan-nyilvántartási átvezetéséig a térképen szerepelt.

[4] Az I. rendű alperes 2011. október 27-én a felperesek tanyájához vezető út melletti akácfákat kivágatta, majd 2011 novemberében a megmaradt tuskók kiemelésével a 0293/5. helyrajzi számú köves út felől vezető bejáró utat járhatatlanná tette. Az I. rendű alperes a felperesek ingatlanához a 0332. helyrajzi számú útról alakított ki egy bejárót.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperesek módosított keresetükben elsődlegesen annak a megállapítását kérték, hogy a 0318/14. helyrajzi számú ingatlant javára 1976. december 28. és 1986. december 28. napja közötti tíz éves szakadatlan és zavartalan szolgalomszerű úthasználatra tekintettel a csatolt záradékolt változási vázrajzban rögzített módon 218,33 m hosszú és 3 m széles útra gyalogosan és személygépkocsival közlekedve elbirtoklással átjárási szolgalmat szereztek.

[6] Hivatkozásuk szerint 1969-től az I. rendű felperes szülei, majd tulajdonszerzésük óta ők zavartalanul használták a 0293/5. helyrajzi számú úttól az ingatlanukig vezető bejáró utat, egészen addig, amíg az I. rendű alperes az út melletti fákat kivágta és az utat feltárcsázta, és 2012-ben bevetette. Szerintük az I. rendű alperes által kialakított - a 0332. helyrajzi számú útról - bevezető út járhatatlansága okán a tanya megközelítésére alkalmatlan, az jellegénél fogva csak mezőgazdasági gépek és terepjárók általi használatra alkalmas. Utaltak arra, hogy az elbirtoklással érintett időszakban érvényes ingatlan-nyilvántartási térkép kizárólag az általuk megjelölt bejáró utat ábrázolta, és az I. rendű alperes által a 0332. helyrajzi számú úthoz csatlakoztatottan ingatlanuktól kialakított hátsó út csak a 2013. január 15-én készített változási vázrajzon került feltüntetésre, és ezzel a vázrajzzal került törlésre a perbeli út. Utaltak továbbá arra, hogy az I. rendű alperes a kereset tárgyát képező bejáró út használata ellen egyetlen alkalommal sem tiltakozott.

[7] Vitatták az I. rendű alperesnek azt a hivatkozását, hogy több mint tíz éve a 0332. helyrajzi számú út felől két oldalon kikaróztak egy bejárót. Előadásuk szerint az 1995-ben a tanyához földkábellel bevezetett villanyvezeték nyomvonala az amely balesetvédelmi okokból kikarózásra került. Hivatkoztak arra is, hogy az I. rendű alperes jogelődje a szolgáló telket a szolgalmi jog elbirtoklása idején birtokban tartotta, így a birtoklás tekintetében a jogfolytonosság fennáll.

[8] A felperesek másodlagosan kérték megállapítani a 0318/37. helyrajzi számú ingatlant terhelő és a 0318/14. helyrajzi számú ingatlan javára szóló átjárási szolgalom fennálltát a becsatolt változási vázrajzban foglaltak szerint.

[9] Az I. rendű alperes kérte a kereset elutasítását.

[10] Arra hivatkozott, hogy az ingatlan-nyilvántartási térképen feltüntetett utak 1961-től 2013-ig önálló helyrajzi számon nem voltak nyilvántartva. Az 1960-70-es években valószínűleg el lehetett járni a perbeli úton az akácfák között, azonban az 1980-as évektől a felperesek tanyájához történő bejárás csaknem teljes megszűnése következtében az akácos oly mértékben benőtte az utat, hogy az I. rendű alperes jogelődjének a mezőgazdasági gépei is csak az akácos két oldalán tudtak közlekedni. Hangsúlyozta, hogy már 1991-ben birtokvita alakult ki a jogelődje és a felperesek között emiatt a felperesek úthasználata 2012-ig nem volt zavartalan. Hivatkozott arra is, hogy az utóbbi 25-30 évben a felperesek az ingatlanukat nem látogatták, azon az épület lakatlanul áll.

[11] Az I. rendű alperes előadta azt is, hogy a 0318/37. helyrajzi számú ingatlanának a „B" jelű alrészletén a gyümölcsös felújítását határozta el akként, hogy e mellett a felperesek tulajdonában álló ingatlan és a 0293/5. helyrajzi számú út, valamint a 0318/36. helyrajzi számú területtel behatárolt „A" alrészlet ezen részén is gyümölcsöst kíván telepíteni. Ennek érdekében költséges tereprendezési munkákat végzett. A tereprendezés során a 0318/37. helyrajzi számú ingatlan „C" alrészleteként a 0332. helyrajzi számú út felől egy bejáró utat alakított ki, amellyel az úttestet tömörítették, ekként az a felperesek ingatlanának a megközelítésére is alkalmas.

[12] A II. rendű alperes vezetékjoga érintetlenül hagyása mellett a kereset teljesítését nem ellenezte, a III. rendű alperes írásbeli ellenkérelmet nem terjesztett elő.

Az első- és másodfokú ítélet

[13] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperesek a 0318/14. helyrajzi számú ingatlan javára a 0318/37. helyrajzi számú ingatlan terhére az átjárási szolgalmat - az ítélet mellékletét képező, az illetékes járási földhivatal által 2015. március 13-án újrazáradékolt változási vázrajz szerinti nyomvonalon - elbirtoklás jogcímén megszerezték, az átjárási szolgalom gyalogosan és személygépkocsival gyakorolható.

[14] Okfejtése szerint miután a perben nem képezte vita tárgyát, hogy a felperesek ingatlan közvetlenül közúttal nincs összekötve és a korábbi perben hozott jogerős ítélet tényállása rögzíti, hogy a felperesek az ingatlant 1976. december 28. és 1986. december 28. között kizárólagosan és szakadatlanul használták, ezért azt vizsgálta, hogy ebben az időszakban a felperesek az ingatlanuk megközelítéséhez ténylegesen melyik utat vették igénybe. Tényként rögzítette, hogy a felpereseknek az ingatlanuk megközelíthetőségét illetően tett személyes előadását alátámasztotta a földhivatal részéről megküldött térkép, amelyen 2013-ig egyedüliként a keresetben megjelölt szolgalmi út volt feltüntetve, továbbá a bejáró út meglétét támasztották alá a földmérési és távérzékelési intézettől beszerzett légi felvételek is. Álláspontja szerint a kihallgatott tanúk - F-né Cs. M., G. B., B. S., H. J. - egybehangzó tanúvallomása szintén a felperesek által előadottakat támasztották alá.

[15] A tanúvallomások egybevetése alapján az úthasználat terjedelmét vizsgálva pedig arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli időszakban a felperesek ingatlanához történő bejárás gyalogosan és személygépkocsival valósult meg, e körben utalt arra, hogy az elbirtoklással szerzett szolgalom terjedelmét nem a bíróság határozza meg, hanem az a ténylegesen megvalósult szolgalomszerű használathoz igazodik, annak a terjedelmét 3 m szélességben a hosszúságát 218,33 m-ben határozta meg.

[16] Az elsőfokú bíróság nem találta elfogadhatónak az I. rendű alperes azon érvelését, hogy a felperesek a szolgalom gyakorlásával időközben felhagytak, ugyanakkor kiemelte, hogy az I. rendű alperes nem terjesztett elő viszontkeresetet az elbirtoklással szerzett átjárási szolgalom megszüntetése iránt. Szerinte ezért nem bírt jelentőséggel az alperesnek az a hivatkozása, hogy a felperesek a szolgalom gyakorlásával felhagytak, illetve, hogy az uralkodó telek megfelelő más közúti összeköttetéssel rendelkezik.

[17] Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletében a per főtárgyát érintő, továbbá az I. rendű alperest a felperesek javára perköltség fizetésére kötelező rendelkezéseit azzal hagyta helyben, hogy az illetékes földhivatal a bejegyzést a másodfokú ítélet mellékletét képező, a HIDRAD-GEO Bt. 81/2015. munkaszámon készített változási vázrajza alapján köteles átvezetni.

[18] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges mértékben feltárta, és abból okszerű következtetéseket vont le. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel kiemelte, hogy az I. rendű alperesnek az az állítása, miszerint nem életszerű, hogy egy tanyának nem az a bejáró útja, amely a homlokzata irányából egy rövidebb útvonalon keresztül vezet, csupán feltételezés. E tényalapot nélkülöző előadás valóságát egyébként is kétségessé teszi, hogy a perben nem vitatott adatként merült fel, miszerint a 0293/5. helyrajzi számú út B. településhez közelebb esik, ekként a legközelebbi településre a közlekedés előnyösebb volta ugyancsak életszerű alternatívaként merülhetett fel a felperesek részéről.

[19] A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel utalt rá, hogy az I. rendű alperes a fellebbezésében Cs. T., H. P. és S. E. tanúvallomásából kiragadottan idézett. Tény, hogy Cs.T. akként nyilatkozott, miszerint negyven éve a környéken közlekedik és nem emlékszik arra, hogy bárkit is látott volna a felperesek tanyájához bemenni. E nyilatkozata mellett azonban olyan tartalmú vallomást is tett, miszerint a 0293/5. helyrajzi számú úton a szilárd burkolat 1986-ban létesült, a köves út kialakításáig pedig nem ezt a dűlőutat használta, amiből az következik, hogy a felperesek általi használatról nem lehetett tudomása. H.P. tanúvallomásának az egészét tekintve a másodfokú bíróság megítélése szerint az a következtetés volt levonható, hogy az belső ellentmondásokkal terhelt. Egyrészt bejárásra alkalmatlan útként utalt a 0293/5. helyrajzi számú útra, de úgy is nyilatkozott, hogy nem figyelte a tanyával kapcsolatos dolgokat, így azt sem, hogy oda bejár-e valaki. S. E. L. tanúvallomását is ellentmondásosnak ítélte meg. Tekintettel arra, hogy egyrészt akként nyilatkozott, hogy 1979 óta dolgozott az I. rendű alperesnél, vallomása szerint az évek során nem látott senkit a felperesek tanyájához bejárni. Vallomása további részeiben már olyan előadást tett, hogy ő a 0318/37. helyrajzi számú ingatlanon traktorosként csak akkor dolgozott, amikor az köves út lett, az pedig az egyéb peradatok szerint 1986 volt, vagyis az elbirtoklás utolsó éve. Mindehhez képest a másodfokú bíróság szerint az a következtetés volt levonható, hogy a fellebbezésben az összefüggéseiből kiragadott vallomásrész a hivatkozott másik két tanúvallomásának egészére is figyelemmel az elsőfokú bíróság helytálló értékelése alapján nem volt alkalmas az ellenkérelemben foglaltak kétséget kizáró igazolására.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[20] A jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak a hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetét elutasító határozat meghozatalát, másodlagosan az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.

[21] Arra hivatkozott, hogy a felperesek az ingatlanuk tulajdonjogát elbirtoklás útján szerezték meg, de ez nem jelenti azt, hogy a 0293/5. helyrajzi számú útról való bejárást biztosító szolgalmat is elbirtokolták. A térképen feltüntetett és a légi felvételeken is látható út még nem jelenti azt, hogy azon a használat ténylegesen megvalósult, az ügyben eljáró bíróságok nem tisztázták, hogy a felperesek valójában milyen útvonalon közelítették meg az ingatlanukat. Állította, hogy a kihallgatott tanúk csak az út meglétére tettek vallomást, annak használatára nem tudtak nyilatkozni. Hivatkozása szerint G. B. tanú az elbirtoklási idő elteltét követően lakott az alperesek ingatlanán, F.né Cs. M. tanú pedig a felperesek leánya, aki nem tekinthető elfogulatlannak. Szerinte a becsatolt térképmásolatokból megállapítható, hogy az 1960-as évekig a tanyától a 0293/5. helyrajzi számú út nem volt kialakítva.

[22] Sérelmezte, hogy felderítetlen maradt a használat, vagyis a bejárás módja és terjedelme. Nem nyert bizonyítást, hogy az átjárás személygépjárművel is megvalósult, továbbá, hogy volt-e a felpereseknek egyáltalán a perbeli időszakban gépjárművük. Hivatkozott arra is, hogy az első- és a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a felperesek kereseti kérelmén, mert az nem tartalmazta azt, hogy személygépkocsival gyakorolható átjárási szolgalom elbirtoklásának a megállapítását is kérik.

[23] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását célozta.

A Kúria döntése és jogi indokai

[24] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[25] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 168.§ (2) bekezdése szerint elbirtoklással szerzi meg a telki szolgalmat az ingatlan birtokosa, ha a másik ingatlan használata ellen annak birtokosa tíz éven át nem tiltakozott. Szívességből vagy visszavonásig engedett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra. A felpereseket terhelte tehát annak a bizonyítása, hogy az I. rendű alperes ingatlanát átjárás céljára az általuk megjelölt terjedelemben tíz éven keresztül folyamatosan használták és az ellen az I. rendű alperes nem tiltakozott. Az ügyben eljáró bíróságok álláspontja szerint ezt a felperesek a lefolytatott bizonyítás eredményeképpen bizonyították.

[26] A Pp. 270.§ (2) bekezdésének a Pp. 275.§ (3) bekezdésével való összevetéséből adódó helyes értelmezése szerint a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye. A jogerős ítéletnek a Pp. 206.§ (1) bekezdésébe ütköző, jogszabálysértő volta csak akkor állapítható meg, ha az ügyben eljárt bíróságok a bizonyítékok egybevetése során nyilvánvalóan alaptalan, a logika szabályaival ellentétes következtetést vontak le. Ez az adott ügyben azonban nem volt megállapítható.

[27] Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges mértékben feltárta, abból nem vont le okszerűtlen jogi következtetéseket.

[28] Az ügyben tényként volt megállapítható, hogy a perbeli elbirtoklási időszakban - 1976 és 1986 között - csupán egy bekötő út létezett a felperesek ingatlana és a közút között, a bekötő utat 2013-ig az ingatlan-nyilvántartási térkép is feltüntette. A felperesek által megjelölt elbirtoklási idő elteltétől is hosszabb idő telt el a felperesek igényérvényesítéséig, ezért a tanúbizonyítás nehézségekbe ütközött. A tanúk vallomását összességében értékelve, azok egymással való összevetéséből, valamint az ügyben becsatolt egyéb okiratokból azonban a Kúria álláspontja szerint is megállapítható volt, hogy a felperesek valóban az akkor létező egyetlen - B. felé egyébként is közelebb eső - bekötő úton közelítették meg az ingatlanukat, azt rendszeresen használták. Az eljárás során egyébként sem merült fel adat arra nézve, hogy bármilyen más útvonalon történt volna bejárás, ilyen nyomvonal a becsatolt légi felvételeken sem volt látható.

[29] Az I. rendű alperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy az ügyben eljáró bíróságok túlterjeszkedtek a felperesek kereseti kérelmén, továbbá hogy nem bizonyították az útszolgalom terjedelmét. A felperesek tényelőadásaiból, a jogi képviselőjüknek az eljárás során tett nyilatkozataiból nyilvánvaló volt, hogy a kereset gyalogosan és személygépkocsival gyakorolható útszolgalom elbirtoklásának a megállapítására irányult, az első és a másodfokú bíróság nem terjeszkedett túl tehát a felperesek kereseti kérelmén [Pp. 215.§], amelynek a mellékletét egy olyan változási vázrajz képezte, ami a szolgalmi út szélességét eleve 3 méteres sávban jelölte meg.

[30] A perbeli ingatlan külterületi tanyás ingatlan, amelynek fekvéséből is adódóan életszerűtlen, hogy azt a tulajdonosok, illetve a mindenkori birtokosok kizárólagosan közelítették meg. Szintén az ingatlan fekvéséből adódóan a tanúk csak arra tudtak nyilatkozni, hogy ők észlelték, hogy az ingatlan megközelítése gépjárművel is megtörtént. A kihallgatott tanúk vallomása egymással egybehangzott, B. S. úgy nyilatkozott, hogy a perbeli úton látszottak a keréknyomok, F.né Cs. M. pedig határozottan állította, hogy a szüleivel is már gépkocsival járt az ingatlanba.

[31] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg tehát, hogy a bejárás így gyalogosan és személygépkocsival is megtörtént, továbbá, hogy a két nyomvonal meglétét a tanúvallomások, a fényképfelvételek, az 1975-ből származó légi felvétel is kivehetően igazolja. Helyesen utalt arra is, hogy még a fasor kivágását végző B. I. tanúvallomása is alátámasztotta, hogy abban az időben is, amikor az I. rendű alperes részéről az út menti fák kitermelése megtörtént, be lehetett volna menni ezen az úton, csak voltak vastagabb ágak, amelyek a teherautónál a tükröt leverték volna, és e miatt, miután teherautóval nem tudott bemenni, a tanyát mások oldalról közelítette meg. A két nyomon haladó útnak a meglétét a fák kiszedésekor készített fényképfelvételek is alátámasztották.

[32] A másodfokú bíróság tehát nem járt el jogszerűtlenül, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§ (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

[33] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a nem jogszabálysértő jogerős ítéletet a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Záró rész

[34] Az I. rendű alperes pervesztes lett, ezért a Kúria kötelezte a Pp. 270.§ (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján a felperesek felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, amely ügyvédjük munkadíjából áll.

[35] A Kúria a határozatát az I. rendű alperes kérelmére kitűzött tárgyaláson hozta meg.

Budapest, 2016. november 30.

. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes s.k. a tanács elnöke, Dr. Kiss Gábor s.k. előadó bíró, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró