Court upheld lower court's liability ruling against hospital for medical malpractice despite procedural errors in contract invalidity claim.
Legislator summary
AI generatedThe Supreme Court upheld the lower court's finding of liability against the hospital for medical malpractice while dismissing the plaintiff's request to increase damages. The plaintiff argued the surgery was performed without a license and involved professional errors, but the court found an absolute medical indication existed and the contract invalidity claim was procedurally barred. Consequently, the court maintained the original compensation amount, ruling that multiple causes of the same harm do not justify increased damages.
Legislator headnote
AI generatedPtk. 355. § (4) bekezdése; Pp. 235. § (1) bekezdése; Pp. 247. § (1) bekezdése; Pp. 275. § (3) bekezdése: When multiple causes contribute to the same non-pecuniary harm, the compensation remains fixed at the level necessary to cover that specific harm, and procedural bars on contract invalidity claims prevent new liability arguments.
Keywords
AI generatedCited Legislation
AI generatedRelated Decisions
AI generatedFull text
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
ítélete
Az ügy száma: Pfv.III.20.004/2016/5.szám
A tanács tagjai: . Havasi Péter a tanács elnöke
. Udvary Katalin előadó bíró
. Almásy Mária bíró
A felperes: felperes neve
A felperes képviselője:
Erdős Ügyvédi Iroda
. Erdős György ügyvéd
Az alperes: alperes neve
Az alperes képviselője:
Ügyvédi Iroda
(ügyintéző: dr. Kósa Lehel ügyvéd)
A beavatkozó: Biztosító
A beavatkozó képviselője:
. Bebesi István ügyvéd
A per tárgya: kártérítés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:
felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
ővárosi Törvényszék 73.Pf.635.253/2015/5-I.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Budai Központi Kerületi Bíróság 1.P.21.525/2011/101.
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati költséget és külön felhívásra térítsen meg az államnak 550.000 (ötszázötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes férje súlyos egészségi állapotban, sok alapbetegséggel 2007. április 1-jén került az S. Kórházba, ahol 2007. április 3-án a végbél elülső falán lévő nem rosszindulatú daganatot műtét útján eltávolították. A beteg antibiotikumos profilaxisban részesült, a súlyos utóvérzés után kialakult sokkos állapotot megszüntették. A súlyos vérzés az évtizedek óta fennálló szteroidos kezelés hatására kialakult szövetgyengeség miatt következett be. 2007. április 9-én a kialakult végbél körüli tályogot kimetszették, majd április 13-án megtörtént a stoma képzés. A beteg többféle gyógyszeres kezelésben részesült, figyelemmel az E. Coli baktérium jelenlétére is, továbbá több esetben vérkészítményt is kapott. A felperes férje az alperes kórházban 2007. április 20-án halt meg, a halottvizsgálati bizonyítvány szerint szívelégtelenség, septico-toxikus állapot, végbél nyálkahártya daganat, hörgő asztma következményeként.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes a keresetében 8.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és ennek a 2007. április 20-tól járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Keresetét arra alapította, hogy az alperes a műtétet működési engedély hiányában, jogellenesen végezte, a beteget kellően nem tájékoztatta és a kezelés során szakmai hibákat vétett.
[3] Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját és összegszerűségét is vitatta.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában azt állapította meg, hogy egy miniszteri határozat indokolása, az alperes főigazgatójának körlevele szerint a 2007. április 1-jéig felvett betegek elláthatóak voltak. A felperes házastársa minderről tájékoztatást kapott és 2007. március 31-én vették fel az alperes kórházba, ahol ágyát április 1-jén foglalta el, e körben az alperesi tevékenység a jogszabályi változásoknak megfelelt.
Az elsőfokú bíróság az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján megállapította, hogy a sebészeti műtéti ellátás tekintetében az alperest mulasztás nem terheli, a műtétet abszolút műtéti javallat alapján, kellő gondossággal végezték el, miként az utókezeléseket is. A belgyógyászati-infektológiai ellátás terén a mulasztás abban állt, hogy hemokultúra levétele késve történt, ez azonban nem volt okozati összefüggésben a halál bekövetkezésével. Az elsőfokú bíróság szerint a betegnek az egyéniesített szóbeli tájékoztatása is megtörtént.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, 2.500.000 forint és ennek a 2007. április 20-tól járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kötelezte az alperest; egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta és ennek megfelelően rendelkezett a perköltségek viseléséről. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a műtét elvégezhető volt a 2007. március 31-ig felvett betegek esetében és azt az alperes az elvárható gondossággal és a szakmai szabályok betartásával végezte el, abszolút műtéti javallat alapján. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes a tájékoztatási kötelezettségét azonban nem megfelelően teljesítette. A beteget tájékoztatni kellett volna arról is, hogy nála fokozottan lehet számítani a műtéti szövődményekre, ennek megtörténte azonban nem volt bizonyított, a kárfelelősség ezen alapul. A nem vagyoni kártérítés mértékének meghatározásánál a bíróság figyelembe vette, hogy sérült a felperes teljes családban éléshez való joga, idős korára támasz nélkül maradt, kialakult egészségi állapotában azonban javulás várható.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A felperes felülvizsgálati kérelme az alperest további 5.500.000 forint és ennek a 2007. április 20-tól járó késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére kötelező döntés meghozatalára irányult. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §-ának (2) bekezdését, 234. §-ának (1) bekezdését, a Pp. 193. §-át, 195. §-át, 206. §-át, az egészségügyről szóló 1997. évi XLIV. törvény (Eütv.) 77. §-ának (3) bekezdését, 129. §-át, 15. és 20. §-át sérti.
A másodfokú bíróság csak a tájékoztatási kötelezettség megsértése miatt állapította meg az alperes jogellenes és felróható magatartását, azonban jogszabálysértő módon a keresetben megjelölt másik két tényalap tekintetében nem. A felperes hivatkozott a megbízási szerződés semmisségére, amit közokiratokkal bizonyított, ezért a bizonyítási teher megfordult és az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a műtétet a jogszabályoknak megfelelően és a finanszírozási szerződés keretein belül végezte el. A felperes 2007. április 1-jén feküdt be a kórházba, ettől kezdve azonban - miként ezt az Egészségbiztosítási Felügyelet határozata rögzíti - az alperes műtétet nem végezhetett volna.
A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet rendelkező része nincs összhangban az indokolási rész bizonyos megállapításaival, tekintettel arra, hogy egyrészt azt tartalmazza az indokolás, hogy a műtétet az elvárható gondossággal végezték el, másrészt pedig azt, hogy a 75 éves, rossz állapotú, több betegségben szenvedő beteg megfelelő tájékoztatása elmaradt. Az indokolás szerint a műtétet abszolút indikáció alapján végezték, a felperes azonban mindvégig azt kifogásolta, hogy a műtétet, annak fokozott kockázata ellenére elvégezték és a kárfelelősség amiatt állapítható meg, hogy a beavatkozás elmaradásának nem volt közvetlen kockázata. A beteget megillette volna az ellátás visszautasításának joga, megfelelő tájékoztatás hiányában azonban nem is került megfelelő döntési helyzetbe.
[7] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Utalt arra, hogy a beteg ellátását mindvégig hatályos ÁNTSZ működési engedély birtokában végezte, utólag az OEP finanszírozást is megkapta. Az alperes és a felek közötti szerződés érvényes, az érvénytelenségre hivatkozás alaptalan és a Pp. 247. §-ára és 235. §-ának (1) bekezdésére tekintettel nem is vizsgálható, mert azt a felperes az elsőfokú eljárásban nem tette meg.
[8] Az igazságügyi orvosszakértői vélemény egyértelműen alátámasztotta, hogy a műtétnek abszolút javallata volt és tartósan halasztani nem lehetett, a műtéttel szükségképpen együtt járó kockázatra pedig az alperesnek érdemi ráhatása nem volt. Önmagában az, hogy az alperes kártérítési felelőssége további tényalapok miatt is fennállna, a kártérítés mértékét nem érinti, a másodfokú bíróság az érdemi körülmények mérlegelésével a kártérítést helyesen állapította meg.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése és 275. §-ának (2) bekezdése alapján a Kúria azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott része a felülvizsgálati kérelemben kifejtett okokból jogszabálysértő-e.
[10] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[11] A felperes közeli hozzátartozóként több tényalapon, a férjének orvosi kezelésével és tájékoztatásával kapcsolatos hibák, valamint az engedély nélküli orvosi tevékenység miatt terjesztette elő a nem vagyoni kártérítés iránti keresetét. A jogerős ítélet indokolásában a bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes a műtétet működési engedély alapján a szükséges tárgyi feltételek megléte mellett végezte el. A rendelkezésre álló bizonyítékok azt támasztották alá, hogy a 2007. március 31-ig felvett betegek kórházi ellátása befejezhető.
A felperes házastársa és az alperes a megbízási szerződést március 31-én kötötték, a beteget ekkor vették fel a kórházba, csak a tényleges befektetés történt április 1-jén, ezáltal a kezelés befejezhető volt, e tekintetben jogellenesség nem állt fenn. A működési engedély esetleges hiányából sem következne önmagában a kárfelelősség. Ha ugyanis az így végzett ellátás megfelelő, kárfelelősség nincs, ha pedig a kezelés hibás volt és ez áll összefüggésben a károsodás bekövetkezésével, ez lenne a kár oka.
A megbízási szerződés érvénytelenségére, a szerződés színleltségére egyébként a felperes először a fellebbezésében hivatkozott, ezért e körben a másodfokú bíróság helyesen utalt a Pp. 235. §-ának (1) bekezdésére, amelynek alapján, valamint a Pp. 247. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel az új tény és új bizonyíték figyelembevételére nem volt lehetőség. A Ptk. 234. §-ának (1) bekezdéséből, vagyis abból az anyagi jogi szabályból, hogy a szerződés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat, nem következik az eljárási szabályokban rögzített korlátok érvényesülésének kizárhatósága.
A korábban kifejtett okokra tekintettel a szerződés érvénytelensége önmagában a kárfelelősség megállapítására egyébként sem teremt alapot, döntő jelentősége ugyanis annak van, hogy volt-e az alperesnek a felperes házastársának halálával összefüggésbe hozható tevékenysége, illetőleg mulasztása. E körben a bíróságnak vizsgálnia kellett a műtét abszolút indikációjának kérdését. Objektíve, orvos-szakmai szempontból a kiegészített igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján egyértelműen megállapítható, hogy abszolút műtéti indikáció állt fenn, nem lehetett kizárni a daganat rosszindulatúvá válását, figyelemmel a beteg korábbi betegségeire is, ellenjavallat pedig nem volt.
Szubjektív szempontból annak volt jelentősége, hogy a betegnek milyen orvosi tényekről kellett tudnia a műtétről való döntést megelőzően, ez pedig már a tájékoztatási kötelezettség kérdéséhez vezet, amelynek kapcsán a jogerős ítélet a kárfelelősséget megállapította.
[12] A felülvizsgálati kérelemben a felperes a nem vagyoni kártérítés felemelését kérte, ennek részletes indokát azonban nem fejtette ki, a kérelméből így az következik, hogy a több tényalap miatt tekintette a kárösszeg felemelését indokoltnak. Az adott esetben azonban, ha eltérő tényálláson alapuló több ok okozza azt a hátrányt, ami bekövetkezett, vagyis a hozzátartozó személyhez fűződő jogának sérelmét, az ugyanaz és ugyanakkora sérelem, tehát a több ok a kártérítés mértékére nem hat ki, hiszen a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján ugyanannak a nem vagyoni hátránynak a csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges kárpótlást kellett a bíróságnak megállapítania.
Záró rész
[13] Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott része a felülvizsgálati kérelemben kifejtett okokból nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
[14] A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, míg a le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről szóló rendelkezés a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdésén alapul.
Budapest, 2016. szeptember 28.
Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Udvary Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Almásy Mária s.k. bíró
A kiadmány hiteléül:
bírósági ügyintéző
HM