Court upheld first-instance tax ruling against VAT fraud claim, dismissing appeal on evidence grounds.

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Kfv.V.35.053/2016/7. szám

A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke

Dr. Kárpáti Magdolna előadó bíró

Dr. Kurucz Krisztina bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: dr. Nagy István ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága, mint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága jogutódja

Az alperes képviselője: dr. Nagy Zsuzsanna jogtanácsos

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. október 13. napján kelt 4.K.27.072/2015/8. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.072/2015/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 250.000 (azaz kettőszázötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - összesen 732.500 (azaz hétszázharminckettőezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az adóhatóság a felperesnél 2009. II. félévére és 2010. évekre általános forgalmi adó (áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végezett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 3.024.000 Ft adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözet megfizetésére, adóbírsággal sújtotta, késedelmi pótlékot számított fel, hibás bevallás miatt mulasztási bírságot szabott ki, megállapította egyben, hogy a felperes a következő időszakra átvihető követelés összegét áfa adónemben 25.0617.000 Ft-tal magasabb összegben mutatta ki a ténylegesnél. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2012. szeptember 10. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[2] Az alperes határozata a következőket tartalmazza:

[3] A felperes 2009. július hónapban 497.000 Ft felszámított és levonható áfát számolt el. Az ennek alapjául szolgáló bizonylatokon számlakibocsátóként a W. U. Bt. (Bt.) került feltüntetésre, a számlázott szolgáltatás „Cs. útépítési munkáihoz munkaerő kölcsönzés 1.sz. résszámla", illetve „munkaerő bérbeadása szerződés szerint" volt. A Bt. a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 193/D. § (1) bekezdése értelmében nem végezhetett munkaerő kölcsönzési tevékenységet, erre nem rendelkezett engedéllyel, és 2009. évben egyetlen bejelentett alkalmazottja sem volt. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 6. § (5) bekezdése értelmében nem minősül független formában végzett gazdasági tevékenységnek az a tevékenység, amit munkaviszony, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végeznek, ebből következően, ha bárki végzett is magánszemélyként bármilyen tevékenységet a felperes részére, a felperes és a Bt. között létrejött szerződés szerint azt nem az Áfa tv. 5. § (1) bekezdése szerinti adóalanyként tette. A felperesnek ezért nem keletkezhetett adólevonási joga a Bt. által kibocsátott számlák alapján. A Bt. egyébként a 2009. évre nulla értékesítést vallott, 2007. évtől kezdődően pedig már semmilyen tevékenységet nem végzett. A rendelkezésre álló adatok szerint a Bt. a felperes részére nem nyújtott semmilyen teljesítést, ezért a bizonylatai tartalmilag hiteltelenek, nem jogosítanak adólevonásra.

[4] A felperes 24 számlát fogadott be a B. Kft.-től (Kft.) vállalkozói keretszerződések alapján. Az okiratok szerint a Kft. a felperessel építési munkák felelős műszaki vezetői tevékenységére, műszaki előkészítő munkák elvégzésére Sz. Z.-nak (Sz.Z.) a felperesi társaság többségi tulajdonosával, tagjával, mint egyéni vállalkozóval kötött vállalkozási keretszerződést. A Kft. egyszemélyes tulajdonosa, egyben ügyvezetője J. M. (J.M.), aki a felperes egyik kisebbségi tulajdonosa és egyben élettársa a többségi tulajdonosnak, Sz.Z-nek.

A Kft. bevallásaiban nem szerepel J.M. biztosítottként, aki egyéni vállalkozóként 2009. év júliusától 2010. februárig táppénzben, majd terhességi, gyermekágyi segélyben részesült, ezt követően pedig GYED-ben, 2010. decemberétől pedig ismételten táppénzes állományban volt. Ebből következően J.M. nem működhetett közre, mint a Kft. egyszemélyi társas vállalkozója a munkavégzésben, ha mégis végzett volna bármilyen tevékenységet is a felperes részére, akkor ezt nem kellett volna átadni változatlan formában az Sz.Z. egyéni vállalkozó részére, akinek a vizsgált időszakban egyetlen megrendelője és üzleti partnere a Kft. volt.

A felperes képviselője lényegében saját magát bízta meg a munkák teljesítésével, amely számlázási láncolatban a Kft. nem végzett valós tevékenységet, szerepe a számlázásban merült ki. A munkák egyébként sem a számlákban feltüntetett összegben kerültek teljesítésre. A rendelkezésre álló bizonylatok nem bizonyítják a gazdasági események tényleges megtörténtét, nem tekinthetők hitelt érdemlőeknek. A számlákhoz kapcsolódó szerződések és teljesítés igazolások a Kft. teljesítésére nem rögzítenek konkrét adatokat, és a felperes, többszöri felszólítás ellenére, sem adta át az állítása szerint rendelkezésére álló dokumentumokat, így az építési naplót sem.

Ha Sz.Z., mint eva-s vállalkozó, vagy mint társas vállalkozó végzett volna is bármiféle munkát, az sem alkalmas annak igazolására, hogy a Kft. által felperes felé leszámlázott szolgáltatások a számlák szerinti módon, számla szerinti felek között teljesültek volna. Sz.Z. egyéni vállalkozó által kiszámlázott „főépítésvezetői" tevékenységet nem lehet vállalkozási tevékenységként végezni, ez a vezetői hierarchia egyik beosztása, így Sz.Z. vállalkozó által kibocsátott számlák összege a felperest ténylegesen irányító Sz.Z. személyes közreműködésének díjazását jelenti.

A számlázási láncolat egy adómegkerülési célból létrehozott konstrukció, amelynek egyetlen ésszerű magyarázata az elérhető adónyereség volt, ami az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 2. § (1) bekezdésébe ütközik. Az elsőfokú adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdése alapján jogszerűen végezte el az ügyletek minősítését a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, különös tekintettel arra, hogy J.M. nem rendelkezett konkrét ismeretekkel a teljesítés körülményeiről. A felperes adólevonási jogát a határozatokkal érintett körben nem a számvitelről szóló 2000.

évi C. törvény (Számtv.) 15. § (3) bekezdésének, 165. § (2) bekezdésének, 166. §(2) bekezdésének és az Áfa tv. 120. § a) pontjának, 127. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelően gyakorolta.

[5] Az adóhatóság a felperesnél 2011. január - március hónapokra is végzett áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 4.301.000 Ft adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözet megfizetésére, adóbírsággal sújtotta és késedelmi pótlékot számított fel.

[6] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2012. október 10. napján kelt határozatában ezt az elsőfokú határozatot is helybenhagyta.

[7] Az alperes érdemi döntése a következőket tartalmazza:

A felperes nem volt jogosult a Kft.-től a vizsgált időszakra befogadott négy számla szerinti, összesen 1.013.000 Ft áfa levonására. A Kft. számlái mögött nincs valós teljesítést. A Kft. a felperestől felvállalt „főépítésvezetői" tevékenységet változatlan formában, összegében alacsonyabb vállalkozói díj ellenében Sz.Z. egyéni vállalkozó részére adta át, aki a felperes ügyvezetője és többségi tulajdonosa. A háromszereplős számlázási láncolatra adórövidítés, adómegkerülés érdekében került sor és ez ellentétes a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével is. A felperes többségi tulajdonosa, Sz.Z. lényegét tekintve saját magát bízta meg a munkák teljesítésével. A Kft. nem végzett valós tevékenységet, szerepe a továbbszámlázásban merült ki, ezért jogszerűen járt el az elsőfokú adóhatóság akkor, amikor nem fogadta el a számlák adótartalmának levonhatóságát. A felperes terhére egyebekben az adókülönbözet az előző időszak ellenőrzése során tett megállapítások eredményeként került előírásra. Az alperes ezt a határozatát ugyanazon törvényhelyekre alapította, mint a korábbit.

A kereseti kérelem és ellenkérelem

[8] A felperes keresetében az alperesi határozatok elsőfokú határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, másodlagosan hatályon kívül helyezés mellett az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.[9] Az alperes ellenkérelmében a felperes kereseteinek elutasítását kérte.

[10] Az elsőfokú egyesítette a felperes keresetei alapján indult ügyeket és az egyesített ügyben hozott 4.K.26.958/2013/26. számú ítéletében a felperes kereseteit elutasította.

[11] A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a 2015. január 22. napján kelt Kfv.I.35.361/2014/7. számú végzésében a 4.K.26.958/2013/26. számú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította, az új eljárásra iránymutatást adott.

A Kúria által elrendelt új eljárás eredményeként hozott jogerős ítélet

[12] Az elsőfokú bíróság ismételten meghallgatta a felek képviselőit és lehetőséget adott a felperesnek arra, hogy a ráháruló, de általa önként felajánlott bizonyításnak (okirati bizonyítékok benyújtása, tanúk előállítása, illetve idézhető címének közlése) eleget tudjon tenni. A felperes azonban a részére biztosított határidőn belül, illetve azt követően sem csatolta be bizonyítékait és előkészítő iratot sem terjesztett elő.

[13] Az első fokú bíróság a rendelkezésére álló adatokból azt állapította meg, hogy az adóhatóság széles körűen, megfelelő minőségben és terjedelemben végezte el a bizonyítást, a határozataiban rögzített tényállás helytálló, nincs olyan hiányosság, amely érdemben befolyásolhatná a határozatok megállapításait, a felperes terhére megfogalmazott jogkövetkezményeket. Nem merült fel adat arra nézve, hogy a felperes kifejezetten megakadályozta volna a Vígh Andreát (V.A.) tanúvallomás tételében, ezért az e körben tett alperesi megállapítás nem okszerű. Tény azonban, hogy az adóhatóság több alkalommal is megkísérelte e személyt nyilatkozattételre bírni, de ez különböző okok miatt meghiúsult, és ezek az okok nem róhatók az adóhatóság terhére. A felperes az építési naplót, indokát nem adva, kizárólag a bírósági eljárásban csatolta be, és ez nem tartalmaz alvállalkozói részt.

[14] Az alperes megalapozottan rögzítette határozatában, hogy a Bt. nem rendelkezett jogosultsággal munkaerő kölcsönzési tevékenységre, így ezt nem volt is módja átadni. A Bt. tevékenységével kapcsolatban rendelkezésre álló adatok egyértelműen alátámasztják, hogy nem végzett gazdasági tevékenységet, nem teljesített a felperes számára, számlái tartalmilag hiteltelen bizonylatok és az Áfa tv. 120. § a) pontja, 127. § (1) bekezdése, továbbá a Számtv. 15. § (3) bekezdése és 166. § (2) bekezdése értelmében nem jogosítanak adólevonásra. A felperes egyáltalán nem volt figyelemmel a Bt. kapcsán a jogszabályi előírásokra, előzetesen nem győződött meg arról, hogy ez végezhet-e egyáltalán munkaerő kölcsönzési tevékenységet és a peres eljárás során sem tudott olyan bizonyítást felajánlani, amely alkalmas lett volna az alperes által e körben megállapított tényállási elemeknek akár egyenkénti vagy összességében történő megcáfolására.

[15] Az alperes a Kft. számlázásaival illetően is teljesítette tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségét. Minden elemében megvizsgálta a számlázási láncolatot, és az e körben rendelkezésére álló bizonyítékokat helytállóan, indokolási kötelezettségét is teljesítve jogszerűen mérlegelte. A bizonyítékokból egyértelműen megállapítható, hogy a felperes törvényes képviselője, Sz.Z. saját magára bízta a főépítésvezetői feladatokat egy közbenső láncszem, a Kft. közbeiktatásával, amivel egyéni vállalkozói, alvállalkozói teljesítést kívánt legalizálni. A számlázási láncolat azt eredményezte, hogy a láncolat elemeinél jelentős adómegtakarítás keletkezett, összességében 18.484.000 Ft-tal kevesebb adó és járulék költséget számoltak el. Az adórövidítési, adómegkerülési szándék bizonyított, ezt egyértelműen megerősíti a számlázási láncolatban résztvevő felek közötti személyi összefonódás is. A megismételt eljárás során meghallgatott tanú vallomásában semmilyen olyan új tényt nem adott elő, amely módosíthatta volna a korábbi bizonyítási eljárásból származó bizonyítékok alapján megállapítható tényállást. Az e körben felajánlott további bizonyítást pedig szükségtelen volt, mert a felperes az alapeljárásban és a megismételt eljárásban sem tudott olyan jogszabálysértést megjelölni vagy bizonyítani, amely az alperes határozatait jogszabálysértővé tette volna, vagy amellyel a kereseteiben előadottakat alátámaszthatta volna, ezért ezek alaptalanok.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[16] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, elsődleges kereseti kérelmei teljesítését, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra, új határozat hozatalára. Érvelése szerint az alperes nem tett eleget az Art. 97. § (3)-(6) bekezdéseiben, a 7006/2008. APEH Irányelvben foglaltaknak, nem bizonyította az általa befogadott számlák tartalmi hiteltelenségét. Kifejtette, hogy az alperesi határozatok és a bíróság ítélete sem „cáfolta meg" álláspontját, mely szerint a számlák megfeleltek az Áfa tv. 120. § a) pontjának, 127. § (1) bekezdés a) pontjának és a Számtv. 166. § (2) bekezdésének. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte keresetét, nyilatkozatait, és az ezekben felhívott jogszabályi rendelkezéseket. Hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 196. § (1) bekezdésére és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 50. § (4) bekezdésére, az általa becsatolt okiratokra és arra, hogy a tanúvallomások is alátámasztották érvelését. Hangsúlyozta, hogy változatlanul fenntartja a hatósági eljárás és peres eljárás során korábban előterjesztett nyilatkozatait, és arra hivatkozott, hogy az alperes a tényállást nem megfelelően, okiratellenesen, a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével állapította meg. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem foglalkozott az alperesi határozatokban megjelölt, de általa megcáfolt, adatokkal, tényekkel, körülményekkel.

[17] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúria döntése és indokai

[18] A felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati eljárás, amit e jellege miatt a Pp. korlátok, keretek közé szorít. A rendkívüli jogorvoslati eljárásban - a Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében - nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet.

[19] A Pp. 275. § (2) bekezdése előírja, hogy a jogerős ítélet csak a felülvizsgálati keretei között vizsgálható felül (BH2002.29., BH2002.490., KGD2012.40., KGD2012.62., KGD2011.62., BH2012.179.). A Pp. 272. § (1) és (2) bekezdése értelmében pedig 60 napon belül kell előadni a jogszabálysértés megjelölése mellett, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A jogi képviselővel eljáró félnek a felülvizsgálati kérelemben kell részletesen kifejtenie álláspontját, nem fogadható el az, hogy utal általánosságban a korábban előterjesztett kérelmeire, nyilatkozataira, előkészítő irataira (BH2002.164., BH2009.122., BH1995.99., BH1998.558.). A felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni, kiegészíteni. A felülvizsgálati kérelemben nem említett jogszabálysértésre, indokokra a kérelem előterjesztője utóbb nem hivatkozhat, tehát a rendkívüli jogorvoslati eljárás során érdemben csak az bírálható el, ami a felülvizsgálati kérelemben a benyújtására nyitva álló határidőn belül a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően előterjesztésre került (Pp. 273. § (1) és (5) bekezdései, BH2000.16., BH2005.290.).

[20] A felperes felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként nem hivatkozott a Pp. 164. § (1) bekezdésére, 206. § (1) bekezdésére, 221. § (1) bekezdésére. A felülvizsgálati kérelmében megjelölt adatok, illetve érvelés, ezért továbbá azért sem ad alapot az új eljárás eredményeként hozott jogerős ítéletben foglalt érdemi döntéstől eltérő, keresetnek helyt adó határozat meghozatalára, mert teljes körűen megfelel a Kfv.I.35.361/2014/7. számú végzésnek, ennél fogva a Pp. 275.§ (4) - (5) bekezdéseinek is. A jogerős ítéletben megállapított tényállás továbbá tartalmazza az ügy eldöntése szempontjából releváns adatokat, tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, ezek egyenkénti és összességében történő értékelését, amely okszerű és megfelel a logika szabályainak is.

[21] A felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvelésre figyelemmel hangsúlyozza a Kúria, hogy már a Kfv.I.35.361/2014/7. számú végzés is megállapította, hogy „az ügy érdemi eldöntéséhez szükséges valamennyi adat, irat, bizonyíték rendelkezésre áll, és figyelemmel a perben felvett többletbizonyításra is a tényállás kellően feltárt, ezért a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság feladata, hogy a felperes keresetéről e tényállás alapján a perrendben foglaltak kielégítő, részletesen megindokolt új érdemi határozatot hozzon". A Kúria jelen ügyben eljáró tanácsa az előzőekben rögzítettek alapján azt állapította meg, hogy alaptalan a felperes tényállást vitató, bizonyítékok felülmérlegelését támadó érvelése tekintettel arra is, hogy az elsőfokú bíróság az új eljárás során is lehetőséget adott bizonyításra, és az e körben beszerzett adatokat is minden egyéb adattal egybevetve, indokolási kötelezettségét is teljesítve jogszerűen értékelte. Utal a Kúria arra is, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyben a bírói jogalkalmazással összefüggésben keletkezett jogsérelmek orvosolhatók. A felülvizsgálati eljárásban a közigazgatási hatóság eljárására visszavezethető - bírói ítélettel már elbírált - jogsértések nem reparálhatók (BH2014.170.).

[22] A felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtettekre figyelemmel a Kúria még a következőkre kíván rámutatni: Az elsőfokú bíróság tényszerűen rögzítette, hogy az adóhatóság minden lehetséges módon megpróbálta V.A-t meghallgatni, és nem az adóhatóságnak, nem a felperesnek felróható ok miatt maradt el e személy meghallgatása. Az építési naplót a felperes kizárólag a bírósági eljárásban csatolta, ezért az alperest, aki e körben felhívást is adott ki a felperesnek, nem terheli mulasztás. Az elsőfokú bíróság az építési napló adatait nem önmagában, hanem az eljárás egyéb adataival egybevetve, indokolási kötelezettségét is teljesítve, helytállóan értékelte. Jogszerűen vette figyelembe azt az ügyben érintettek közötti személyi, tárgyi és egyéb kapcsolatot, összefüggést is. Ezeket egyébként az okirati bizonyítékok egyértelműen alátámasztják, és megcáfolásukra a felperes a peres eljárás során nem ajánlott fel bizonyítást.

[23] Az ügyben jogszerűen megállapított tényállás és az erre irányadó törvényi rendelkezések miatt sem merülhet olyan gazdasági tevékenység a Bt. kapcsán, amely a számlák tartalmi hitelességét alátámaszthatná, vagy amely a felperes által hivatkozott kellő körültekintés vagy ésszerű intézkedés megtételének megállapítására alapot adhatna. A felperes nem jelölt meg és nem igazolt ilyet alátámasztó adatot, tényt, körülményt, bizonyítékot.

[24] A perben rendelkezésre álló adatok nem azonosak, még csak nem is hasonlítanak a felperes által hivatkozott, Európai Unió Bírósága által hozott ítéletekben vizsgált ügyekre. Kiemeli e körben a Kúria, hogy a felperes, a Kft. és az egyéni vállalkozó között olyan személyi kapcsolat állt fenn, amely következtében a felperes által hivatkozott un. „tudati tényező" bizonyított. Jelen ügyben továbbá a főépítésvezetői és felelős műszaki vezetői tevékenységet, ahogyan arra az alperes és az elsőfokú bíróság is utalt, a társaság nem is láthatta el, csak természetes személy. A főépítésvezetői, felelős műszaki vezetői tevékenységet vállalkozásban végezni nem lehet, ilyenre egyébként a Kft. nem is szerződött és nem is szerződhetett. Az alperes továbbá felperes által ellenbizonyítással meg nem döntött számítással is alátámasztotta megállapítását, mely szerint a számlázási láncolatnak adómegkerülés volt a célja. A felperes a per során egyetlen egy olyan bizonyítékot nem jelölt meg és nem tárt elő, amely Sz.Z. egyéni vállalkozó, továbbá a Kft. vonatkozásában lefolytatott kapcsolódó vizsgálatok megállapításait vagy a határozatok szerinti egyéb adatokat megcáfolhatta volna. Teljességgel alaptalan az a felperesi, egyébként jogszabályhely megjelölése nélkül kifejtett felperesi érvelés mely szerint a kereseti kérelme nem teljes körűen került elbírálásra. Az elsőfokú bíróság, a felperesi érveléssel ellentétben, valamennyi perrel érintett számla kapcsán az Áfa tv. és Számtv. rendelkezéseivel összhangban álló, jogszerű döntést hozott.

[25] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért eljárási és anyagi jogszabályt, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján, hatályában fenntartotta.

A döntés elvi tartalma

[26] A Kúria csak a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően előterjesztett felülvizsgálati kérelem által vitatott körben vizsgálhatja felül a jogerős ítéletet a rendelkezésére álló iratok alapján.

Záró rész

[27] A Kúria ítéletét nyilvános tárgyaláson hozta meg.

[28] A pervesztes felperes a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.

[29] A felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdésében és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésében foglaltakon alapul

, 2016. július 14.

. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró