Court held employer may choose disciplinary dismissal over mandatory termination for government official misconduct.

Abból, hogy a munkáltató a kormánytisztviselő kötelezettségszegését méltatlanság megállapítására alapot adó magatartás tanúsításaként is értékelheti, nem következik, hogy jogkövetkezményként kizárólag méltatlanná vált jogcímen felmentési kötelezettség áll fenn. Ha a kormánytisztviselő e magatartásával a munkaköri kötelezettségét vétkesen megszegi, a munkáltató jogszerűen úgy is dönthet, hogy a kormányzati szolgálati viszonyból származó kötelezettségek vétkes megszegése miatt fegyelmi eljárást rendel el [2011. évi CXCIX. törvény 63. § (2) bekezdés a) pontja, 64. §, 76. § (1) bekezdés, 155-156. §].

[1] Az alperes kormánytisztviselőként egy megyei kormányhivatalnál állt alkalmazásban osztályvezetőként. A nyolc főből álló szervezeti egység állományából öt kormánytisztviselő panaszbeadványt nyújtott be a szakigazgatási szerv igazgatójához. A panaszok az alperes által a munkahelyén kollégái felé tanúsított magatartást, rendszeres megalázást, sértést, méltatlan hangnemét és viselkedését sérelmezték. Azokból megállapítható volt, hogy az alperes viselkedése, a napi munkavégzés során tanúsított magatartása negatívan hatott ki az ott dolgozók munkavégzésére, életvitelére állandó feszültséget okozva.

[2] A közigazgatási szerv igazgatója 2014. május 30-án írásbeli értesítésével fegyelmi eljárást indított az alperessel szemben a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 156. § (1) bekezdése alapján méltatlanságra hivatkozva.

[3] A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az alperes elkövette a terhére rótt kötelezettségszegéseket és a Kttv. 155. § (2) bekezdése f) pontja szerinti hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta.

[4] A kormánytisztviselő alperes közszolgálati panasza folytán eljárt Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatával a közszolgálati panasznak helyt adott és a hivatalvesztést kiszabó fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte. Mellőzte az alperes eredeti munkakörbe történő visszahelyezését és megállapította, hogy a kormányzati szolgálati jogviszonya a határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte a munkáltatót 2.032.600 forint elmaradt illetmény, valamint három havi illetménynek megfelelő összeg címén 1.236.900 forint megfizetésére. Kifejtette, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának a kormánytisztviselő által tanúsított méltatlan magatartás esetén mérlegelés nélkül a Kttv. 63. § (2) bekezdése alapján felmentéssel meg kellett volna szüntetnie a jogviszonyt.

[5] A Döntőbizottság határozatával szemben a felperes munkáltató keresetet terjesztett elő, melyben annak megváltoztatásával a Fegyelmi Tanács határozatának helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a fegyelmi eljárás során bizonyítást nyert, hogy az alperes a viselkedésével, magatartásával, szóbeli megnyilvánulásaival és munkaköri mulasztásaival sorozatosan súlyos mértékben vétkesen megszegte a szolgálati viszonyból eredő kötelezettségeit, fegyelmi vétséget valósított meg, így jogszerűen került kiszabásra a hivatalvesztés fegyelmi büntetés.

[6] Álláspontja szerint a munkáltatónak mérlegelési joga volt a tekintetben, hogy a Kttv. 63. § (2) bekezdés a) pontja alapján méltatlanság címén a közszolgálati jogviszonyt felmentéssel megszünteti vagy a kormánytisztviselővel szemben fegyelmi eljárást indít.

[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a Kormányhivatal Fegyelmi Tanácsának hivatalvesztés fegyelmi büntetés határozatát hatályában fenntartotta.

[8] Nem értett egyet a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatában kifejtett azon indokkal, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának a kormánytisztviselő részéről tanúsított méltatlan magatartás esetén mérlegelés nélkül a Kttv. 63. § (2) bekezdését kellett volna alkalmaznia. Érvelése szerint a közszolgálati tisztviselő valamely magatartása megvalósíthatja a Kttv. 76. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségek megszegését, de egyúttal a 64. § (1) bekezdésében meghatározott méltatlan magatartást is kimerítheti. A munkáltató felmentését csak valós tényeken alapuló adatokra támaszkodva gyakorolhatja, a perbeli esetben azonban a rendelkezésre álló adatokból nem volt megállapítható, hogy az alperes olyan magatartást tanúsított-e, amely a kormánytisztviselői jogviszony azonnali hatályú, felmentéssel történő megszüntetését vonja maga után. A munkáltatónak nem volt közvetlen információja, nem rendelkezett elegendő adattal a felmentés gyakorlásához, így helyesen ítélte meg a helyzetet akként, hogy a körülmények részletes feltárása szükséges egy fegyelmi eljárás keretén belül.

[9] Kifejtette, hogy amennyiben a közszolgálati tisztviselő által tanúsított méltatlan magatartás egyúttal a Kttv. 76. § (1) bekezdésében megfogalmazott valamely kötelezettség megszegését is kimeríti, a Kttv. rendelkezéseiből nem következik az, hogy a munkáltató csak az azonnali hatályú felmentést, mint jogkövetkezményt alkalmazhatja, hanem mérlegeléssel dönthet arról, hogy szükséges-e fegyelmi eljárás lefolytatása az adott ügyben.

[10] Az elsőfokú bíróság érdemben is megvizsgálta az alperes viszontkeresete alapján az egyes kötelezettségszegéseket és megállapította, hogy azok bizonyított és valós volta jogszerűen eredményezte a hivatalvesztés fegyelmi büntetést.

[11] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[12] A törvényszék egyetértett az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtett azon jogi álláspontjával, hogy a Kormánytisztviselői Döntőbizottság tévesen értelmezte a Kttv. rendelkezéseit a vonatkozásban, hogy a felperesnek tizenöt napon belül kellett volna intézkednie az alperes kormánytisztviselői jogviszonya méltatlanság címén történő megszüntetéséről, és nem indíthatott volna vele szemben fegyelmi eljárást.

[13] Az adott esetben a fegyelmi eljárás eredményeként a Fegyelmi Tanács az alperes terhére több különböző kötelezettségszegést rótt, többek között a beosztottai felé tanúsított méltatlan vezetői magatartást, viselkedést, másrészt a munkaidő megsértését, amely a szolgálati jogviszonyából származó lényeges kötelezettség vétkes megszegésének minősül figyelemmel arra is, hogy vezető beosztására tekintettel vele szemben magasabb elvárások érvényesültek. Az alperes terhére rótt egyéb magatartások a Kttv. 10. § (1) bekezdésében, 11. § (1) bekezdésében, illetve 13.§ (1) és (3) bekezdésében foglaltakat is sértették, így ezen magatartások is olyan, a közszolgálati jogviszonyból származó kötelezettségek vétkes megszegésének minősültek, amelyek a fegyelmi eljárás során kétséget kizáró módon bizonyítást nyertek. Az alperes által elkövetett kötelezettségszegő magatartások együttes súlya kellő indokául szolgált a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabásának.

[14] A jogerős ítélet ellen az alperes kormánytisztviselő terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát hatályában tartsa fenn és a felperes keresetét utasítsa el.

[15] Álláspontja szerint a felmentés kötelező eseteként a Kttv. 63. § (2) bekezdés a) pontjában és 64. §-ában szabályozott méltatlanság, illetve fegyelmi eljárás megindítására alapot adó, a kormánytisztviselő kötelezettségszegő magatartása nem keverhető össze. Amennyiben a munkáltató a kormánytisztviselőt méltatlannak tartja a hivatala ellátására, nincs lehetőség fegyelmi eljárás lefolytatására, alkalmazni kell a jogviszony méltatlanság címén történő megszüntetését. Amennyiben azonban a munkáltató úgy látja, hogy fegyelmi eljárás lefolytatására van szükség, nem méltatlanságra kellett volna hivatkozni, hanem a kötelezettségszegő magatartást kellett volna megállapítani a kormánytisztviselő terhére. Mindezekre figyelemmel a Döntőbizottság határozata felel meg a hatályos jogszabályoknak.

[16] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.

[17] Helytállóan állapította meg a törvényszék, hogy a Kttv. 63 § (2) bekezdés a) pontja és 64. §-a, valamint 155. §-a – figyelemmel a Kttv. 76. § (1) és (2) bekezdésére is – eltérő jogintézményeket szabályoz. A kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyát felmentéssel meg kell szüntetni, ha a hivatalára méltatlan, míg a kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségek vétkes megszegése esetén a fegyelmi eljárás lefolytatásának lehet helye, melynek eredményeként kiszabott hivatalvesztés a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnését eredményezi a Kttv. 60. § (1) bekezdés i) pontja szerint.

[18] A Kttv. 64. § (1) bekezdése alkalmazására általában akkor kerülhet sor, ha a kormánytisztviselő jellemzően egyszeri, súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét vagy a munkáltatója jóhírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, mely miatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyát a továbbiakban fenntartsa. Ha a kormánytisztviselő e magatartásával a munkaköri kötelezettségét is vétkesen megszegi, a munkáltató jogszerűen úgy is dönthet, hogy a kormányzati szolgálati viszonyból származó kötelezettségek vétkes megszegése miatt fegyelmi eljárást rendel el, és ennek keretében kísérli meg a tényállás pontos feltárását és az összes körülmény mérlegelésével dönt a kormánytisztviselővel szembeni jogkövetkezmények alkalmazásáról. Ez esetben a munkáltatónak azt kell bizonyítania, hogy a kormánytisztviselő a jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegte és nem azt, hogy a kötelezettségszegést is megvalósító magatartás a kormánytisztviselő által betöltött beosztás tekintélyét vagy a munkáltatója jóhírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, mely miatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyát a továbbiakban fenntartsa.

[19] A fegyelmi eljárás eredményeként a fegyelmi tanács a Kttv. 158. §-a alapján vagy úgy dönt, hogy megszünteti az eljárást, vagy a Kttv. 155. §-ában szabályozott fegyelmi büntetést szab ki. A fegyelmi vétséget elkövető kormánytisztviselővel szemben fegyelmi büntetésként felmentés azonban nem alkalmazható. A fegyelmi büntetést kiszabó határozat indokolásában a „méltatlanság” szóhasználatból nem következik a felmentés kötelező – a Kttv. 63. § (2) bekezdés a) pontjában szabályozott - esete, adott esetben az az alperes terhére rótt kötelezettségszegő magatartások összefoglaló megjelölését jelenti.

[20] Az osztályvezető munkakörben foglalkoztatott alperes terhére rótták a beosztottak felé tanúsított méltatlan vezetői viselkedés mellett a munkaidőben történő munkavégzési kötelezettség vétkes megszegését, továbbá azt, hogy magatartása nem felelt meg a jóhiszeműség, tisztesség és az együttműködési kötelezettség elvének, jogával visszaélt, megsértette a beosztottak személyiségi jogait és az egyenlő bánásmód követelményét.

[21] Az alperes terhére rótt kötelezettségszegő magatartások miatt a munkáltató azok elkövetése gyanújának felmerülésekor – méltatlanság miatti felmentés hiányában – köteles volt megindítani a fegyelmi eljárást a Kttv. 156. § (1) bekezdése alapján. Ezért nem járt el jogellenesen a munkáltató, amikor a panaszbeadványok megismerését követően az alperessel szemben felmerült többszörös kötelezettségszegő magatartás gyanúja miatt annak tisztázása érdekében fegyelmi eljárást rendelt el, majd az eljárás lefolytatását követően fegyelmi büntetést szabott ki. Az alperes a fegyelmi határozat indokolásában terhére róttakat nem vitatta, melyet a jogerős ítélet helyesen kiemelt. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében ezt nem támadta, csupán azt kifogásolta, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, mivel az eljárt bíróságok nem teljes mértékben tettek eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségüknek és nem vizsgálták az egészségi állapota megromlásának körülményeit, a vétkessége hiányára azonban nem hivatkozott.

[22] A bíróságoknak a peres eljárás során a jogvita eldöntése szempontjából releváns tények vonatkozásában kell lefolytatni a bizonyítási eljárást és a vonatkozásban kell megállapítani a tényállást. Az alperes nem jelölte meg felülvizsgálati kérelmében, hogy mely jogszabályi rendelkezés alapján kellett volna vizsgálni az eljárt bíróságoknak az egészségi állapotát és miért bírt volna relevanciával e körülmény a felek közötti jogvita megítélése szempontjából. A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben elő kell adni a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Az alperes ezt elmulasztotta, a Kúria így a felülvizsgálati kérelem ezen kifogását érdemben nem vizsgálta.

[23] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria, Mfv.II.10.133/2016.)