Employer's timely correction of electronic time log errors satisfies the principle of up-to-date records under labor law.

A munkaidő-nyilvántartás megfelel a naprakészség elvének, amennyiben a munkáltató erre nézve a munkavállalót kioktatja, ellenőrzi és gondoskodik arról, hogy a nyilvántartással összefüggő hiányosságot még aznap, előre szabályozott eljárási rendnek megfelelően pótolja [2012. évi I. törvény 134. § (1)-(2) bekezdés]

[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerv Munkaügyi Felügyelősége 2014. május 29-én és 2014. június 5-én munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes üzletében. 2014. május 29-én az egyik munkavállaló beosztás szerinti munkakezdésének időpontja 13 óra 30 perc volt, azonban a 14 óra 49 perckor történt ellenőrzéskor a munkavállaló munkaidejének kezdő időpontja az elektronikusan vezetett munkaidő-nyilvántartásban nem volt rögzítve, mivel a munkavállaló elfelejtette lehúzni a kártyát a munka megkezdésével egyidejűleg.

[2] 2014. június 5-én ugyanezen munkavállaló beosztás szerinti munkakezdésének időpontja 12 óra 30 perc volt, azonban a 14 óra 14 perckor történt ellenőrzéskor a munkavállaló munkaidejének kezdő időpontja ugyanezen indokkal nem került rögzítésre. A felperes a munkakezdés időpontját mindkét esetben utólag, rövid időn belül a munkavállaló jelenlétében felvett jegyzőkönyvben tisztázta, és a hiányzó adatot a jegyzőkönyv alapján az elektronikus rendszerben rögzítette.

[3] Az ellenőrzés során tapasztaltak miatt a felügyelőség határozatával kötelezte a munkáltatót, hogy a munkavállalók munkaidő-nyilvántartását naprakészen vezesse. Határozata indokolásában rámutatott, hogy a munkáltató mindkét esetben megsértette a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 134. §-ának (1) és (2) bekezdésében írtakat.

[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatósága határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. Megállapította, hogy a munkáltató két munkanap vonatkozásában nem naprakészen vezette a munkaidő-nyilvántartást, annak lényege az, hogy a munka megkezdés és befejezés időpontja annak kezdetekor, illetve végén rögzítve legyen, és arra a munkavégzéssel egyidejűleg kell, hogy sor kerüljön. A szabályszerű foglalkoztatásért, így a munkaidő-nyilvántartás szabályszerű vezetéséért is a munkáltató tartozik felelősséggel, és a munkavállaló esetleges ebben való közrehatása lényegtelen körülmény.

[5] A felperes a határozatot sérelmezve keresetet nyújtott be, melyben a jogerős közigazgatási határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az alperes költségekben való marasztalását kérte.

[6] Előadta, hogy a munkavállalók kötelezettsége a munkaidő kezdetekor a blokkolás, ezzel kapcsolatban oktatásban részesültek. Amennyiben ez bármely oknál fogva elmarad, a munkáltató a munkavállaló jelenlétében jegyzőkönyvet vesz fel, és a munkavállaló által megadott adattal kell a munkaidő-nyilvántartást pótolni. Az érintett munkavállaló esetében a hiányzó adatok pótlására még aznap sor került. Hivatkozott továbbá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 1. § (2) bekezdésére és arra, hogy a munkáltató az ésszerűség követelményein belül tud eleget tenni az Mt. 134. §-ában írt kötelezettségének.

[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[8] Indokolásában kifejtette, hogy az Mt. 134. § (1) és (2) bekezdése értelmében a munkáltató nyilvántartja a rendes és a rendkívüli munkaidőt, a készenlét és a szabadság tartamát. A nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és rendkívüli munkaidő, valamint a készenlét kezdő és befejező időpontjának is.

[9] A jogszabály a munkáltató kötelezettségévé teszi a valós adatokat tartalmazó munkaidő-nyilvántartás vezetését, ami az abban foglaltak valósággal történő megegyezését jelenti. A naprakészség, eseményszerűség követelményének a felperesi nyilvántartás e két napon nem felelt meg, s hogy ezt mi okozta, a perben nem bírt jelentőséggel. Az alperes maradéktalanul eleget tett a Ket. 1. § (2) bekezdésében rögzített követelménynek, az ügyfél jogai nem sérültek, számára biztosított volt a tisztességes, törvényes eljárás.

[10] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezzen hatályon kívül, keresetének adjon helyt.

[11] Előadta, hogy a jogszabályi előírásokra figyelemmel rendelkezett úgy, hogy amennyiben bármely oknál fogva valamely adat nem kerül rögzítésre a munkaidő-nyilvántartásban, erről a munkavállaló jelenlétében jegyzőkönyvet kell felvenni és a munkavállaló által meghatározott adattal kell a munkaidő-nyilvántartást pótolni. Álláspontja szerint a munkavállalói közrehatás nem tekinthető lényegtelen körülménynek a szabálytalanság tekintetében. A munkáltató az Mt. 134. §-ában foglaltaknak csak az ésszerűség követelményein belül tud eleget tenni. Azzal, hogy a munkavállaló mulasztása folytán nem került azonnal rögzítésre az elektronikus adat, még teljesült a naprakészség követelménye. Eleget tett a munkaidő-nyilvántartás jogszabályban előírt adatai vezetésének, és azt is körültekintően meghatározta, hogy miként kell eljárni, ha valamilyen adat hiányzik a munkaidő-nyilvántartás rendszeréből. A naprakészség követelménye teljesült, az elektronikus rendszerből hiányzó adatok felvételére még az adott napon sor került.

[12] Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Mt. 134. §-ában foglalt követelményt, a naprakészség nyelvtani értelmezése alapján nem írható elő más a munkáltató számára, minthogy az előírt adatokat a felmerülés napján rögzítse. A munkáltató jogszabályi kötelezettségének úgy tud eleget tenni, hogy a munkavállaló számára a megfelelő eljárási rendet előírja, a munkavállalókat oktatja, eljárásukat ellenőrzi, az elkövetett mulasztásokat pótolja és a szabálytalanságokat haladéktalanul a felmerülés napján megszünteti. A jogalkotó célja nyilvánvalóan nem lehetett az, hogy minden munkavállalót egyenként, a rögzítendő tény felmerülésekor azonnal ellenőrizze és a hiányosságot azonnal küszöbölje ki.

[13] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.

[14] Az Mt. előírja, hogy a munkáltató köteles nyilvántartani a munkavállalók rendes és rendkívüli munkaidejével, készenlétével, szabadságával kapcsolatos adatokat [Mt. 134. § (1) bekezdés]. A munkaidő-nyilvántartásnak meg kell felelnie a hitelesség, ellenőrizhetőség és naprakészség elvének. A munkaidő-nyilvántartás körében a törvény nem ír elő alaki követelményt, így annak vezetése bármilyen formában történhet, ha kétséget kizáróan tartalmazza az Mt.-ben előírt elemeket.

[15] Az Mt. 134. § (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy a nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és rendkívüli munkaidőnek, valamint a készenlét kezdő és befejező időpontjának, nem rögzíti feltételként azonban azt, hogy mindennek egy dokumentumban kellene szerepelnie.

[16] Az alperes elektronikus úton vezette a munkaidő-nyilvántartást akként, hogy a munkavállalóit blokkoló kártyával a munkaidő megkezdésekor blokkolásra kötelezte, s annak használatára előzetesen őket kioktatta. Ezen túl szabályzatban rögzítette azt, hogy amennyiben bármely oknál fogva nem került a munkaidő-nyilvántartásban valamely adat rögzítésre, erről az azt követő első alkalommal a munkavállaló jelenlétében jegyzőkönyvet kell felvenni, és a munkavállaló által meghatározott adattal kell a munkaidő-nyilvántartást pótolni.

[17] Az összes munkavállaló közül egy munkavállaló mindössze két esetben – 2014. május 29-én és június 5-én – e blokkolási kötelezettségének a munkaidő megkezdésekor nem tett eleget, a hiányzó adatok pótlására azonban a felperesnél előírt eljárási rendnek megfelelően még az adott napon jegyzőkönyv felvétele útján sor került. Ennek megfelelően az adott munkavállaló vonatkozásában és mindkét munkanapon a valóságnak megfelelő adatokat tartalmazott a munkaidő-nyilvántartás, így az megfelelt a naprakészség elvárásának.

[18] Az Mt. 134. § (2) bekezdéséből a munkaidő megkezdésének az azzal egy időben történt dokumentálási kötelezettsége nem következik.

[19] Nem merült fel arra adat, hogy az érintett munkavállalónak e két munkanapon a munkaidő-beosztása alapján nem kellett volna munkát végeznie, illetve nem merült fel egyéb olyan körülmény sem, amelyre figyelemmel a munkavállalót ténylegesen fenyegető jog vagy érdeksérelem megállapítására lett volna lehetőség.

[20] Az tény, hogy egyetlen munkavállaló munkavégzése megkezdését követően rövid idővel az elektronikus nyilvántartási rendszer két esetben még nem tartalmazta a munkakezdés időpontját, önmagában további bizonyított körülmények hiányában nem ad alapot az Mt. 134. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak megsértésének megállapítására.

[21] A munkáltató elektronikusan, eseményszerűen vezette a munkavállalói munkaidejét, és az eltérést észlelve még az adott napon pótolta a munkavállaló nyilatkozatát figyelembe véve a hiányos kártyakezeléséből adódó hibát, így eljárása nem sértette a törvényi követelményeket.

[22] Az Mt. 134. §-a a munkavállaló védelmét szolgáló szabály. A munkáltató a nyilvántartás módszerét és módját maga határozza meg és a nyilvántartás vezetésébe a munkavállalót is bevonhatja. Akkor felel meg a törvénynek a munkáltató eljárása, ha ennek megfelelően a munkavállalót kioktatja, ellenőrzi és gondoskodik arról, hogy amennyiben a nyilvántartással összefüggő hiányosság merül fel, azt még aznap, előre szabályozott eljárási rendnek megfelelően pótolja. Mindezek megvalósulása esetén nem állapítható meg, hogy a munkáltatót mulasztás terheli. A munkáltató a munkaidő kezdetét és végső időpontját köteles rögzíteni, a munkaidő kezdeti időpontjának rögzítésével kapcsolatos késedelméből azonban még nem következik, hogy a munkaidő tartama még aznap nem kerül rögzítésre, az Mt. 134. § (1) bekezdése szerinti adatok vezetése nem naprakész.

[23] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogszabálysértő ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése, a jogsértő közigazgatási határozatokat a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte.

(Kúria, Mfv.II.10.363/2015.)