Court allows application ban for revoked local tax regulation while upholding valid tax rate provision.

Telekadó alóli mentesség szempontja nem lehet az, hogy az adóalany az adott településen életvitelszerűen ott lakik-e. Telekadó konfiskáló jellegének eldöntése esetén tekintettel kell lenni a több évet átfogó adóztatási gyakorlatra, a tulajdon értékének változására, és egyéb körülményekre is. A Kúria által már megsemmisített, illetve törvényellenessé nyilvánított önkormányzati rendelet vonatkozásában ismételt eljárásban alkalmazási tilalom elrendelésére kerülhet sor bírói kezdeményezés esetén, a törvényellenesség megállapítására (megsemmisítésére) irányuló eljárás és az alkalmazási tilalom kimondására irányuló eljárás adott esetben elválhat.

[1990. évi C. Tv. 6. §, 2011. évi CLXI. Tv. 56. § (5) bek.]

[1] A Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyó 3.K.27.139/2015/4. számú ügy alapjául szolgáló tényállás szerint a Balatonszentgyörgyi Közös Önkormányzati Hivatal Jegyzője 2014. május 27-én meghozott határozataiban 2014. évtől az I. r. és a II. r. felperest a tulajdonukat képező Balatonszentgyörgy 1031 m2 alapterületű beépítetlen rét művelési ágú hrsz.-ú telek után 51.550,- Ft évi telekadó megfizetésére kötelezte.

[2] Felperesek fellebbezése folytán eljárt Somogy Megyei Kormányhivatal a 2014. június 26. napján kelt határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A másodfokú határozat indokolása értelmében Balatonszentgyörgy Község Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adóról szóló 15/2013. (XI. 29.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.1.) 14. §-a szerint az önkormányzat illetékességi területén ténylegesen életvitelszerűen élő magánszemély adóalany 90.- Ft/m2 adókedvezményre jogosult. A felperesek azonban a Balatonszentgyörgyi Önkormányzat illetékességi területén a lakcímbejelentés szabályai szerint nyilvántartásban nem szerepelnek állandó lakosként, így esetükben az Ör.1. 14. §-ában foglalt kedvezményt alkalmazni nem lehet, a telekadó mértéke az Ör.1. 12. § szerint 100 Ft/m2/év.

[3] A felperesek keresetet terjesztettek elő a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára, amelyben kérték, hogy a bíróság kezdeményezze a Kúria Önkormányzati Tanácsánál az Ör.1. törvényességi vizsgálatát.

[4] Az ügyben eljárt Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: indítványozó) előtt folyó 3.K.27.139/2015/4. számú per tárgyalását a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155/C. § (2) bekezdése alapján felfüggesztette és a Kúria Önkormányzati Tanácsához fordult az Ör.1. 12. és 14. §-a törvényességi vizsgálatát kezdeményezve.

Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása

[5] Az indítványozó álláspontja szerint a vagyoni típusú adók, így a telekadók esetében az önkormányzat nincs tekintettel az adófizetési kötelezettségben érvényesítendő jogegyenlőségre akkor, ha a vagyontömeg értékén, az adóalany teherbíró képességén túli más szempontokat is értékel, így az adófizetési kötelezettséget az adóalany igazgatási szempontú lakhatásától teszi függővé, tekintettel arra, hogy a vagyoni típusú adók célja az arányos közteherviselés megvalósítása. Az Ör.1. 14. §-a nem az adóalanyok jövedelmi, vagyoni viszonyai, vagyoni helyzete alapján, hanem a lakóhely alapján tett különbséget az adóalanyok között, ez pedig a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Helyi adó tv.) 6. § c) pontjába ütközik.

Az Ör.1. 12. §-a szerinti adómérték az adóalanyok teherbíró képességét meghaladó, vagyont elvonó adó, amely az adó tárgyát képező vagyontömeghez képest súlyosan aránytalan.

[6] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 52. §-a alapján megküldte az indítványt az érintett önkormányzatnak állásfoglalása megismerése végett.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása

[7] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5053/2014/3. számú határozatában – az Alapvető Jogok Biztosa absztrakt normakontroll hatáskörű indítványára – megállapította az Ör.1. 14. §-a törvényellenességét és megsemmisítette. Időközben Balatonszentgyörgy Község Önkormányzat Képviselő-testülete a 16/2014. (IX.18.) önkormányzati rendeletében hatályon kívül helyezte az Ör.1-et, majd meghozta a helyi adókról szóló 24/2014. (XII.1.) önkormányzati rendeletét (a továbbiakban Ör.2.), amelyben újraszabályozta a jogintézményt.

[8] A Kúria jelen ügyben a Bszi. 48. § (3) bekezdése szerinti konkrét normakontroll – bírói kezdeményezés – hatáskörben jár el, s e hatáskörben a Bszi. 51. § (1) bekezdés d) pontja és 55. § (2) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezett önkormányzati rendelet, önkormányzati rendeleti rendelkezés is vizsgálandó. Ennek oka, hogy a már hatályon kívül helyezett szabályt a konkrét ügyben még alkalmazni kell. Erre tekintettel a Kúria az érdemi vizsgálatot lefolytatta.

[9] Jelen ügyben megállapítható, hogy az indítványban foglalt, az Ör.1. 14. §-át érintő normakontroll-kérelem azonos a Köf.5053/2014/3. számú határozattal elbírált ügyhöz: itt is az Ör.1. 14. §-ának a törvényessége az ügy tárgya a Helyi adó tv. 6. § c) pontja alapján.

[10] A Köf.5053/2014/3. számú határozat szerint „A Helyi adó tv. értelmében telekadó tárgyát képezi minden, a tényleges művelés alatt álló mezőgazdasági földterületet nem tekintve, belterületi és az 52. § 16. pontja szerinti kivételeken túl minden külterületi telek is. A helyi közösség számára a beépítéssel járó esetleges előnyök tehát a telkeknek csak egy része esetében jelentkezhetnek tényleges előnyként. A mentességi szabály ebben a megfogalmazásban nem igazolja vissza az érintett önkormányzat azon várakozását, hogy a helyi lakos telektulajdonosok a beépítéssel növelik a helyben lakók számát és ily módon hozzájárulnak az érintett önkormányzat bevétel-növekedéséhez. Amennyiben az életvitelszerűen helyben lakó adóalany telke nem beépíthető külterületi ingatlan, úgy a részére nyújtott adómentesség, kedvezmény ésszerűen nem indokolható az önkormányzat gazdálkodási követelményeivel. A település megtartó-képességének erősítése, a tényszerű helyben lakás ösztönzése, a saját források növelése ésszerű alap lehet a vagyoni típusú adók alóli mentességek, kedvezmények szabályozásakor. A Kúria Önkormányzati Tanácsa azonban osztotta az alapvető jogok biztosa indítványának indokolását abban a tekintetben, hogy a helyben lakók kedvezőbb helyzetbe hozása, lényegében a telekadó megfizetése alóli mentesítés és az érintett önkormányzat saját bevételeinek növekedése között nincs ésszerű, a tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű kapcsolat”. Ezért a Kúria helyt adva az indítványban foglaltaknak, az Ör.1. 14. §-ának megállapította a törvényellenességét.

[11] A Bszi. 55. § (4) bekezdése szerint az önkormányzati tanács határozata mindenkire nézve kötelező. Ezért nincs helye az önkormányzati rendelet újabb vizsgálatának, ha az indítvány a Kúria által érdemben már elbírált önkormányzati rendelet vagy önkormányzati rendelkezés vizsgálatára irányul, és az indítványozó ugyanarra a más jogszabályba ütközésre hivatkozva kéri a törvényellenességet megállapítását. Ugyanakkor a Köf.5053/2014/3. számú határozatban a Kúria absztrakt normakontroll hatáskörben járt el (ombudsmani kezdeményezés), míg jelen eljárás egyedi üggyel összefüggő konkrét normakontroll (bírói kezdeményezés). A törvényellenesség jogkövetkezménye konkrét normakontroll esetén az alkalmazási tilalom elrendelése, absztrakt normakontroll eljáráshoz ilyen jogkövetkezmény nem fűzhető, a Köf.5053/2014/3. számú határozat ilyen jogkövetkezményt nem is fűzött.

[12] A Bszi 55. § (2) bekezdés a) pontja szerint: ha az önkormányzati tanács megállapítja, hogy az önkormányzati rendelet vagy annak valamely rendelkezése más jogszabályba ütközik az önkormányzati rendeletet vagy annak rendelkezését megsemmisíti, megállapítja a hatályon kívül helyezett önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése más jogszabályba ütközését, vagy kimondja, hogy a kihirdetett, de még hatályba nem lépett önkormányzati rendelet vagy annak rendelkezése nem lép hatályba.

[13] A Bszi. 56. § (5) bekezdése értelmében: ha az önkormányzati rendeletnek a bíróság előtt folyamatban lévő ügyben alkalmazandó rendelkezésének megsemmisítésére, illetve más jogszabályba ütközésének megállapítására bírói kezdeményezés alapján kerül sor, az önkormányzati rendelet megsemmisített, illetve más jogszabályba ütközőnek ítélt rendelkezése nem alkalmazható a bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben, valamint valamennyi, a megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben.

[14] A Kúria gyakorlata szerint (lásd pl. a Köf.5041/2015/4. számú határozatot) a Kúria Önkormányzati Tanácsa által már megsemmisített, illetve törvényellenessé nyilvánított önkormányzati rendelet vonatkozásában ismételt eljárásban alkalmazási tilalom elrendelésére kerülhet sor bírói kezdeményezés esetén, azaz a törvényellenesség megállapítására (megsemmisítésére) irányuló eljárás és az alkalmazási tilalom kimondására irányuló eljárás adott esetben elválhat.

[15] Mivel a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5053/2014/3. számú határozatban az Ör.1. 14. §-a törvényellenességét megállapította, így jelen eljárásban az alkalmazási tilalom elrendelésére került sor. Erre tekintettel az Ör.1. 14. §-a nem alkalmazható a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyó 3.K.27.139/2015/4. számú perben, valamint valamennyi, a megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben.

[16] Az Ör.1. 12. §-át illetően a Kúria Önkormányzati Tanácsa az alábbiakat állapította meg:

A Helyi adó tv. 6. § c) pontja alapján az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy: az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan – az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa.

[17] Az Ör.1. 12. §-a szerint az adó mértéke 100 Ft/m2/év. A Helyi adó tv. 21. §-a értelmében az adó alapja az önkormányzat döntésétől függően a) a telek m2-ben számított területe, vagy b) a telek korrigált forgalmi értéke. A Helyi adó tv. 22. §-a alapján az adó évi mértékének felső határa 21. § a) pontja szerinti adóalap-számítás esetén: 200 Ft/m2, a 21. § b) pontja szerinti adóalap-számítás esetén: a korrigált forgalmi érték 3%-a.

[18] Megállapítható, hogy az Ör.1. 12. §-ában meghatározott mérték a Helyi adó tv.-be foglalt felső határt nem haladja meg, így e tekintetben az nem törvénysértő. A Kúria állandó gyakorlata szerint (lásd legutóbb a Köf.5026/2015/4. számú határozatot) az adóalanyok teherviselő képességének a Helyi adó tv. 6. § c) pontjában foglalt szempontja kivételesen lehet vizsgálat tárgya, s csak kirívó esetekben vezethet a konkrét adómérték törvényellenességére. Ez a kivételesség jelen esetben nem áll fenn, mert egy tulajdoni tárgy adóztatásánál adott esetben tekintettel kell lenni a több évet átfogó adóztatási gyakorlatra épp úgy, mint a tulajdon értékének változására, s egyéb körülményekre is. A több évet átfogó adóztatási gyakorlat azt mutatja, hogy a 2014. január 1-től induló, felpereseket terhelő telekadó fizetési kötelezettség 100 Ft/év mértéke csak a 2014. évre vonatkozott, a 2015. január 1. napjától hatályos új szabályozás, azaz az Ör.2. 7. §-a szerint az adó évi mértéke 15 Ft/m2/ év. Az Ör.1. konfiskáló jellegének eldöntése során ezt is figyelembe kellett venni, mint olyan tényt, amely a több évet átfogó adóztatási gyakorlat része.

[19] A fentiek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör.1. 12. §-a törvényellenességének megállapítására irányuló indítványt a Bszi. 55. § (3) bekezdése alapján elutasította.

(Kúria, Köf.5047/2015.)