VAT deduction requires invoices, not tax returns; failure to prove invoice validity leads to dismissal.

Az adólevonási jog alapbizonylata a számla és nem az adózó adóbevallása.

[2007. évi CXXVII. Tv. 119. §, 120. §, 127. §, 2003. évi XCII. Tv. 87. §, 26. §, 44. §, 47. § ]

[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-budapesti Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2013. január-március időszakra vonatkozóan általános forgalmi adó /áfa/ adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2014. május 15. napján kelt 2065990599 számú határozatában a felperest 74.281.000 Ft – adóhiánynak minősülő – adókülönbözet, 37.140.000 Ft adóbírság és 4.811.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 178.§ 3.) pontja, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény /a továbbiakban: Áfa tv./ 119.§ /1/ bekezdése, 120.§ a) pontja, 127.§ /1/ bekezdése alapján hozta meg.

[2] A revízió a fizetendő adó összegét a benyújtott bevallásokkal egyezően állapította meg, bizonylatok hiányában a beszerzést terhelő áfa levonásának jogát megtagadta, és a felperes levonható adóját 0 Ft-ban határozta meg, amelynek következtében keletkezett terhére áfa adókülönbözet.

[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2014. október 6. napján kelt 2927753999 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[4] Indokolása szerint a revíziónak a vizsgált időszakra vonatkozó iratanyag teljes hiányában olyan bizonyíték, adat nem jutott a tudomására, amely a bevallás értékesítést terhelő, fizetendő áfa alapjának és összegének a bevallástól eltérését alátámasztotta volna, ezért az elsőfokú hatóság az értékesítést terhelő fizetendő áfa alapját a bevallással egyezően állapította meg.

[5] A felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését, és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint adóbevallása teljes bizonyító erejű magánokirat, amelynek tartalmával szemben alperest terhelte bizonyítás, a feltételezéseken alapuló határozata ezért jogsértő.

[6] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.

[7] Indokolásában kifejtette, hogy nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely szerint az adóbevallás adattartalma az adótörvényekben foglalt valamennyi adókötelezettségnek, illetve joggyakorlásnak való megfelelést önmagában bizonyítaná, így arra keresete alapjaként a felperes alaptalanul hivatkozott. Jogszabályi rendelkezés hiányában ahhoz sem fűződik vélelem, hogy az Art. 95.§ /3/ bekezdés és 99.§ /1/ bekezdés adózói megsértése ellenére az Áfa tv. 127.§-ában foglalt, valamint a bizonylatok alaki és tartalmi hitelességével szemben támasztott egyéb jogszabályi feltételeknek való megfelelést az adóhatóságnak meg kellene állapítania.

[8] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresete teljesítését kérte.

[9] Előadta, hogy az adóhatóság az eljárására kötelező, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ 2.§ /3/ bekezdése, 3.§ /1/ bekezdés b) pontja, 50.§ /1/ és /6/ bekezdései, továbbá az Art. 97.§ /4/-/6/ bekezdései rendelkezéseit megsértette. Az adóhatóságnak kiterjedt bizonyítási eljárást kell lefolytatnia, és figyelembe kell venni, hogy a felperes bevallása teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül, amellyel szemben az alperest terhelő bizonyítás szükséges. Az áfa levonás jogának megtagadásakor a bizonyítási teher tehát nagyobb mértékben az adóhatóságra hárul, neki kell objektív bizonyítékokkal igazolnia, hogy az adózó nem volt jogosult levonási jogát gyakorolni, ellenkező esetben a nem bizonyított tény, körülmény az adózó terhére nem értékelhető. Az adóhatóság a terhére rótt megállapításait objektív bizonyítékokkal bizonyítani nem tudta, határozata feltételezéseken alapult, amelyet az elsőfokú bíróságnak meg kellett volna állapítania.

[10] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 274.§-ának /1/ bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

[11] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[12] Az elsőfokú bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az adólevonási jog jogszerű gyakorlását az adózó igazolhatja-e csak és kizárólag az adóbevallásával.

[13] A felperesnél a revízió az Art. 87.§-ának /1/ bekezdés a) pontja szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott, amelynek során az Art. 106.§-ának /1/ bekezdése értelmében az adóhatóság az adózó adó-megállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését vizsgálhatja adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is. Az önadózás rendszerében (Art. 26.§ /1/ bekezdés) az adót, a költségvetési támogatást az adózó köteles megállapítani, bevallani és megfizetni, míg az adóhatóságnak az ellenőrzés során kötelezettsége vizsgálni, hogy az adózó bevallásainak adatai valós tényeken és az adójogszabályok jogszerű alkalmazásán alapulnak-e. Helytállóan vizsgálta tehát az alperes, hogy felperes bevallásaiban az beszerzéseit terhelő levonható áfa-t jogszerűen szerepeltette, avagy sem.

[14] Az Európai Unió tanácsának a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i 2006/112/EK Irányelve a X. címben tartalmazza az adólevonás szabályait. A 168. cikk a) pontja alapján az adóalany, amennyiben a termékeket és szolgáltatásokat az adóköteles tevékenységének folytatása szerinti tagállamban adóköteles tevékenységéhez használja fel, jogosult az általa fizetendő adó összegéből levonni a részére más adóalany által teljesített vagy teljesítendő termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás után az ebben a tagállamban fizetendő vagy megfizetett héa-t. A 178. cikk a) pontja értelmében az adóalanynak adólevonási joga gyakorlásához azt a feltételt kell teljesítenie, hogy a 168. cikk a) pontjában említett, termékértékesítéshez vagy szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó adólevonáshoz a XI. cím 3. fejezete 3-6. szakaszának megfelelően kiállított számlával rendelkezik.

[15] Az uniós szabályozással azonosan rendelkezik az Áfa tv., amely 120.§-ának a. pontja értelmében abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany - ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is - rá áthárított. Az Áfa tv. 127.§-ának /1/ bekezdés a) pontja alapján az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a 120.§ a) pontjában említett esetben a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla.

[16] Az Számvitelről szóló 2000. évi C. törvény /a továbbiakban: Sztv./ 15.§-ának /3/ bekezdése alapján a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük /a valódiság elve/. Az Sztv. 166.§-ának /2/ bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.

[17] Az ellenőrzés folyamán a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani (Art. 97.§ /4/ bekezdése), az adóbevallásai alapbizonylataival azonban a felperesnek rendelkeznie kell és azt a revízió részére át kell adnia. Törvényi előírás (Art. 14.§) az adózók részére a bizonylat kiállítása és megőrzése, a nyilvántartások vezetése és az adatszolgáltatás. Az Art. részletesen meghatározza (44.§) a nyilvántartás, könyvvezetés szabályait, a bizonylatok megőrzésének a rendjét (47.§). Az ellenőrzést az adóhatóság az adó, a költségvetési támogatás alapjának összegének megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások - ideértve az elektronikusan tárolt adatokat is -, az adózó által a könyvei, nyilvántartásai vezetéséhez, valamint a bizonylatok feldolgozásához alkalmazott szoftverek, informatikai rendszerek, számítások és egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával folytatja le, iratait és az adózással összefüggő adathordozói az adózó köteles az adóhatóság rendelkezésére bocsátani.

[18] Az adóbevallás egy formanyomtatvány, amely az adózó azonosításához, az adóalap, a mentességek, a kedvezmények, az adó, a költségvetési támogatás alapja és összege megállapításához szükséges adatokat tartalmazza (Art. 31.§). E formanyomtatványon teljesíti az adózó az adóbevallási kötelezettségét (Art. 14.§), azonban az adólevonási jog alapbizonylata nem az adóbevallás, hanem a számla, amelyben foglaltakat további okiratok (a könyvelés anyaga, szerződés, teljesítés igazolás, egyéb okiratok) igazolják.

[19] A felperes azzal, hogy adóbevallási kötelezettségét teljesítette, nem bizonyította – mert a hatályos jogi szabályozás szerint az adóbevallás-formanyomtatvánnyal nem lehetséges -, hogy az adóbevallásában szereplő, a levonható áfa-ra vonatkozó adatok a valósággal egyező tényeken és jogszerű adózói magatartáson alapulnak. Az adólevonási jog alapbizonylatai (számlák) és az azok hitelességét igazoló, kapcsolódó dokumentumok (könyvelés) nélkül adólevonási jog nem gyakorolható, annak jogszerűsége (nincs mit-mivel összevetni) nem ellenőrizhető, amelyet az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helytállóan állapított meg.

[20] Kiemeli a Kúria, hogy felperesnek a perben a Pp. 3.§ /3/ bekezdése, 164.§ /1/ bekezdése alapján a keresetét bizonyítania kell, azon előadását, hogy a bíróság által felülvizsgálni kért közigazgatási határozatok jogsértők, bizonyítékokkal igazolnia szükséges. Míg a közigazgatási eljárásban a fél előadása az Art. 97.§ /5/ bekezdése értelmében bizonyíték, addig a perben a Pp. 324.§ /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 166.§ /1/ bekezdése alapján nem, azaz állításait felperes bizonyítani köteles. A felperesnek az általa indított közigazgatási perben bizonyítania kellett volna bevallásai jogszerűségét, amelynek azonban nem tett eleget. Téved a felperes abban, hogy az adózói iratok teljes körének hiányában, gazdasági tevékenységére vonatkozó konkrét adatszolgáltatás nélkül (amely adózói kötelezettség) az adóhatóságnak fel kellene tárnia (ami alapbizonylatok nélkül nem lehetséges), hogy a bevallás adatai milyen konkrét tényhez kapcsolódhatnak.

[21] Az adózó adóbevallása nem az adólevonási jog alapbizonylata. A felperes az adóbevallása alapjául szolgáló okiratok átadásának elmulasztásával nem igazolta, hogy az adólevonás jogát gyakorolhatta volna, illetve azt jogszerűen tette, mulasztása jogkövetkezményét viselni köteles.

[22] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria, Kfv.V.35.479/2015.)