Administrative court allows appeal against agricultural subsidy decision based on new regulations in pending cases.

Amennyiben a folyamatban lévő ügyekben való alkalmazhatóság tekintetében a jogszabályi rendelkezés a "bírósági felülvizsgálati ügyekben is" alkalmazni rendeli az új szabályt, azt a folyamatban lévő közigazgatási eljárásban is figyelembe kell venni.

[61/2009. (V.14.) FVM. 5. § (6) bek., 81/F. §, 11/2014. (II.18.) VM rendelet 3. §

2004. évi CXL. Tv. 50. § ]

[1] A felperes 2009. évben terjesztett elő kérelmet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (a továbbiakban: EMVA) nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatás igénybevételére.

[2] Az elsőfokú hatóság 2009. december 11. napján kelt 218/0501/1244/7/2009. számú határozatával a támogatási kérelemnek részben helyt adott, és előzetesen a gyepgazdálkodás túzok élőhely fejlesztési előírásokkal célprogramban 29 hektár területet fogadott el. Ezt követően 2010. október 12-én 218/0501/600/2/2010. számú határozatával a felperes területazonosítási kérelmére az említett célprogramban a véglegesen jóváhagyott támogatott területet 27,9 hektárban állapította meg.

[3] Az elsőfokú hatóság a felperes első és második kifizetési kérelmének ugyancsak helyt adott, 2011 márciusában 928.381 forint, 2011 májusában 907.312 forint támogatási összeg kifizetéséről rendelkezett.

[4] A felperes 2012 májusában előterjesztett harmadik kifizetési kérelmét követően a hatóság a felperesnél helyszíni ellenőrzést tartott és a felvett jegyzőkönyv alapján – figyelemmel a TAKARNET lekérdezés adataira is – azt állapított meg, hogy a felperes a 15-ös parcellájára, amely a G. hrsz.-ra esik, 18,82 ha-ra rendelkezik bejelentett földhasználattal. A 17-es parcellából, amely G. község hrsz.-ú területre esik, a hrsz.-ra nincs bejelentett földhasználata, mely alapján a parcella elfogadható területe 3,72 hektár. A 12, 13, 19-es parcellák pedig G. belterületi ingatlanok, melyre ugyancsak nincs bejelentett földhasználat.

[5] Az elsőfokú hatóság mindehhez képest a harmadik évi kifizetési kérelemnek 2012.december 7-én kelt határozatával részben helyt adott, és 1.026.883 forint támogatási összeg kifizetéséről rendelkezett.

[6] A felperes fellebbezése nyomán azonban az elsőfokú hatóság saját hatáskörben felülvizsgálta döntését, és 2013. október 15. napján kelt határozatával visszavonta határozatát, a kifizetési kérelmet elutasította, kötelezve egyidejűleg felperest az 1.026.883 forint visszafizetésére.

[7] A felperes e határozattal szembeni fellebbezésében kifejtette, hogy a 15-ös, 16-os sorszámú táblákra érvényes bérleti szerződéssel rendelkezik. A G. hrsz.-ú terület esetén 25,7491 hektár nagyságú területre van érvényes bérleti szerződése, 6,28 hektár terület földhasználati bejelentésére ugyanakkor azért nem került sor, mivel az az ingatlan-nyilvántartásban kivett művelési ágként szerepel, így a földhasználat nem is jegyezhető be. Egyébként ezen parcella egész területét legeltetéssel hasznosítja. Csatolta a bérleti szerződést, valamint a hiteles tulajdoni lapot.

[8] Az alperes 2014. május 21. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[9] Indokolásában utalt az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes feltételeiről szóló 61/2009.(V.14.) FVM rendelet (a továbbiakban: Jogcímrendelet) 2. § 19. pontjára, 63. pontjára, 5.§ (1) bekezdésére, 28. § (1) bekezdésére, 46. § (1)-(4) bekezdésében foglaltakra, rögzítve, hogy a támogatás feltétele, hogy a földhasználó az első gazdálkodási év kezdetétől a teljes támogatási időszak tartalma alatt be legyen jegyezve a földhasználati nyilvántartásba. Felhívta továbbá az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból, valamint a központi költségvetésből finanszírozott egyes támogatások 2012. évi igénybevételével kapcsolatos egységes eljárásokról szóló 29/2012.(III.24.) VM rendelet 2. §-ában, 4. § (1) bekezdésében, 1. § 8. pontjában foglaltakat, valamint a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 25/B. § (2) bekezdését. Hangsúlyozta, hogy a felperes a G. hrsz.-ú területen 6,9249 hektár esetén nem rendelkezik bejegyzett földhasználati joggal, ez a terület kivett vízállás művelési ágba tartozik, nem minősül termőföldnek, melyre tekintettel a földhasználati jog bejegyzésére nem kerülhetett sor. A földhasználatra vonatkozó bejegyzés hiányában ezen kivett vízállás területrész esetében a felperes támogatásra nem jogosult. Egyébiránt hangsúlyozta, hogy a kérelmet előterjesztő felperes felelőssége, hogy a kérelem előterjesztésekor kizárólag jogszerű földhasználattal lefedett területekre terjessze elő támogatási kérelmét.

[10] Felhívta még az 1122/2009. EK rendelet 12.cikk (1) bekezdésében foglaltakat, megállapítva, hogy a földhasználati jogosultság nem megfelelő mértéke, illetőleg bejegyzése vonatkozásában a felperes részéről az önhiba hiánya nem állapítható meg, illetőleg azt okiratokkal nem támasztotta alá. A Jogcímrendelet 49. § (1) bekezdése alapján pedig rögzítette, hogy a támogatás alapjául szolgáló területméret, valamint az ellenőrzés alapján megállapított valós terület méretéből adódó eltérések esetén az 1975/2006/EK rendelet 16.cikkében foglaltakat kell alkalmazni. Ily módon az elsőfokú hatóság a kifizetési kérelmet helytállóan utasította el a 3. gazdasági év vonatkozásában.

[11] A felperes keresetében az elsőfokú határozatra is kiterjedően kérte hatályon kívül helyezni az alperes határozatát és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezni.

[12] A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.K.27.579/2014/10. számú ítéletével mindkét fokú határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.

[13] Kifejtette, hogy helytelenül hivatkozott felperes a Jogcímrendelet 5. § (2) bekezdésében foglaltakra, mivel ez a rendelkezés a belterületi művelés alól kivett területekre vonatkozik, márpedig a vitatott támogatással érintett terület külterületi ingatlan. Ugyanakkor alappal hivatkozott felperes a Jogcímrendelet 5. § (6) bekezdésének módosítására, a 11/2014.(II.18.) VM rendeletben foglaltakra (a továbbiakban: VM rendelet), amely 2014. február 18. napján lépett hatályba. A bíróság megállapította, hogy a módosított 5. § (6) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint az új rendelkezéseket mind a hatóságnak, mind a bíróságnak az eljárása során alkalmazni kellett, figyelemmel a módosított Jogcímrendelet 81/F. §-ára. Az új szabályok alapján a támogatás megállapításához elegendő, ha a támogatással érintett földhasználatra vonatkozó jogosultságát okirattal igazolja az ügyfél, és megállapítható, hogy a gazdálkodási év első napjától kezdődően a földterületet ténylegesen műveli is.

[14] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.

[15] Álláspontja szerint helytelenül értelmezte az elsőfokú bíróság a jogcímrendelet 81/F. §-a alapján alkalmazandó 5.§ (6) bekezdését. Levezette, hogy a Jogcímrendeletnek a kifizetési kérelem benyújtásának időpontjában hatályos 5.§-a nem is tartalmazott (6) bekezdést, ezt a rendeletet módosító 68/2013.(VII.29.) VM rendelet iktatta be. Ez a szabályozás 2013. július 30. napjától volt hatályos és a hatályba léptető 81/E. § szerint a 2013. évi, vagy az azt követő évben benyújtott kifizetési kérelmekre kellett alkalmazni. Az alperes álláspontja szerint ezt a módosított jogszabályt a felperes kérelmének elbírálásánál nem kellett figyelembe venni.

[16] A Jogcímrendelet 5.§ (6) bekezdés a) pontját a földhasználattal összefüggő egyes agrártámogatásokra vonatkozó miniszteri rendeletek módosításáról szóló 11/2014.(II.17.) VM rendelet 3.§ (1) bekezdése ismételten módosította. A módosító jogszabály 2014. február 18. napjától volt hatályos és a jogszabály hatályba léptetéséről szóló a 81/F. § úgy rendelkezett, hogy a hatálybalépésekor folyamatban lévő bírósági felülvizsgálati ügyekben is alkalmazni kell. Az ismertetett jogszabály az agrár-környezetgazdálkodási támogatás igénybevételi feltételét módosította, ugyanis a korábbi szabályozástól eltérően lehetővé tette, hogy az ügyfél a földhasználati jogosultságot okirattal igazolja. Erre korábban csak akkor volt lehetőség, ha az ügyfél azt is bizonyította, hogy a földhasználati jog nyilvántartásba történő bejegyzésének elmulasztása neki nem felróható. Az alperes álláspontja szerint az említett, egyébként az ügyfelek számára kedvező módosított jogszabály előírását a VM rendelet hatálybalépését követően benyújtott kérelmek alapján indult eljárásokban kellett alkalmaznia a mezőgazdasági és vidékfejlesztési hatóságnak, a bíróságoknak pedig a rendelet hatálybalépésekor folyamatban lévő bírósági felülvizsgálati ügyekben.

[17] E jogértelmezés alátámasztására hivatkozott alperes a mezőgazdasági agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Eljárási tv.) 9/A. §-ára, amely szerint folyamatban lévő eljárás a kérelemre vagy hivatalból indult, jogerős döntéssel még le nem zárt eljárás, valamint a folyamatban lévő ügy az intézkedésekben való részvétel iránti kérelem benyújtásától a kérelemre hozott döntés alapján az ügyfelet terhelő kötelezettségek fennállásáig tartó időszak. A VM rendelet a folyamatban lévő bírósági eljárásokat emelte ki a ügyek közül, kimondva, hogy a módosító jogszabályt abban már alkalmazni kell. Ebből következően a 11/2014.(II.17.) VM rendelet 3.§ (1) bekezdésével módosított Jogcímrendelet 5.§ (6) bekezdés nem volt alkalmazható a folyamatban lévő közigazgatási ügyekben.

[18] Az alperes szerint a jogalkotó nem kívánt eltérni a 68/2013.(VII.29.) VM rendelet 6. § (1) bekezdéssel módosított, a Jogcímrendelet 5.§ (6) bekezdés alkalmazására előírt elvtől, hogy a módosított rendelkezések csak a jogszabály hatálybalépése után benyújtott kérelmek elbírálásánál legyenek irányadóak. Mindezek alapján a Jogcímrendelet 81/F. §-a alapján alkalmazandó módosított 5.§ (6) bekezdés a) pontját a módosító jogszabály hatálybalépését követően indult kérelmekre, valamint a folyamatban lévő bírósági ügyekben kellett alkalmazni.

[19] A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

[20] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben foglalt okból nem jogszabálysértő. Mindenekelőtt utal arra, hogy lényegi tartalmát illetően a perbelivel azonos tényállás mellett és jogkérdésben a Kúria a Kfv.IV.35.258/2015/4. számú ítéletében már állást foglalt. Kimondta, hogy amennyiben a folyamatban lévő ügyekben való alkalmazhatóság tekintetében a jogszabályi rendelkezés a „bírósági felülvizsgálati ügyekben is” alkalmazni rendeli az új szabályt, azt értelemszerűen a hatóság sem hagyhatja figyelmen kívül, ha eljárása ezt követően indul. A Kúria jelen tanácsa ezen ítéleti döntéssel egyetért, attól eltérni nem kívánt.

[21] Rögzíti, hogy jelen per tárgya is a Jogcímrendelet 81/F. §-a értelmezése, mely úgy szól, hogy „e rendelkezésnek a föld használatával összefüggő egyes agrártámogatásokra vonatkozó miniszteri rendeletek módosításáról szóló 11/2014.(II.17.) VM rendelettel (11/2014.(II.17.) VM rendelet) megállapított 5. § (6) bekezdés a) pontját a 11/2014.(II.17.) VM rendelet hatálybalépésekor folyamatban lévő bírósági felülvizsgálati ügyekben is alkalmazni kell.

[22] A Kúria megállapította, hogy jelen perben a módosító rendelet hatálybalépésekor (2014. február 18.) a másodfokú eljárás folyamatban volt, a másodfokú határozat 2014. május 21-én kelt. Helyes jogértelmezéssel jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a fent idézett jogszabály szövegben a „folyamatban lévő bírósági felülvizsgálati ügyekben is” fordulat nem csak azon ügyekre vonatkozik, amelyek már eljutottak a bírósági felülvizsgálati szakba, hanem értelemszerűen azon ügyekre is, amelyek a jogszabály módosítás hatálybalépésekor a közigazgatási eljárásban még folyamatban vannak (voltak), vagy – mint a fent említett eseti döntésben – a hatálybalépés után indultak.

[23] A Jogcímrendeletnek a VM. rendelet által megállapított 5. § (6) bekezdés a) pontjából és a 81/F. §-ából az következik, hogy a jogalkotó el akart térni attól az elvtől, hogy a módosított rendelkezés csak a jogszabály hatálybalépése után benyújtott kérelmekre legyen irányadó. Abból pedig, hogy az új szabályozást a közigazgatási eljárásban jogerősen lezárt, de az ügyfél által még bíróság előtt vitatott ügyekben is alkalmazni engedte, egyértelműen következik, hogy a hatóság előtt még folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kellett.

[24] Az Eljárási tv. 9/A. § a), b) pontjában definiált folyamatban lévő eljárás, illetve folyamatban lévő ügy fogalmából nem következik, hogy az R. 5. § (6) bekezdés a) pontját a 81/F. § tükrében a másodfokú közigazgatási határozat meghozatalakor nem kellett alkalmazni. Helytálló volt tehát a felperes azon érve, hogy az alperesnek a közigazgatási eljárás során is a módosított jogszabály alapján kellett volna eljárnia.

[25] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében utalt még arra, hogy amennyiben a jogszabály hatálybalépésével, annak alkalmazhatóságával kapcsolatos alperesi okfejtést a Kúria nem osztaná, akkor alperesnek az az álláspontja, hogy a mezőgazdasági és vidékfejlesztési hatóságnak a megismételt eljárásban a felperes által korábban fellebbezéssel nem vitatott megállapításokat nem kell felülvizsgálnia.

[26] Ezzel összefüggésben a Kúria rögzíti, hogy jelen perben a keresettel felülvizsgálni kért közigazgatási határozat a 269/0501/4/325/44/2012. iktatószámú jogerős alperesi határozat, amely helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási hatóság azon határozatát, amely visszavonta saját hatáskörben a 2012. december 7. napján kelt 1536167533 számú döntését, és kötelezte az ügyfelet a visszavont döntés alapján folyósított 1.026.883 forint visszafizetésére. A felperes keresetében e megjelölt másodfokú és elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte és új eljárás elrendelését. Ennek adott helyt a fenti jogszabályi értelmezés alapján az elsőfokú bíróság, és ítéletében pontosan meghatározta, hogy mire nézve, mely körben kell lefolytatnia az új eljárást az elsőfokú hatóságnak.

[27] A per tárgya a G. külterület hrsz.-ú ingatlanon fennálló területeltérés volt. Ezzel kapcsolatban történt meg az elsőfokú és a másodfokú határozatban meghozott döntés. A bíróság erre tekintettel állapította meg, hogy az alperes eljárása e körben a Ket. 50. § (1) bekezdésben foglalt tényállás-tisztázási kötelezettségnek teljes körűen nem tett eleget. A módosított jogszabályi rendelkezések tükrében ugyanis nem kizárólagosan a földhasználati nyilvántartásba való bejelentés ténye alapján kellett a felperes kifizetési kérelmét vizsgálni, hanem azt is tisztázni kellett, hogy az érintett hrsz.-ú terület esetén a felperes rendelkezik-e a teljes ingatlanra vonatkozóan bérleti szerződéssel, illetőleg a területet milyen mértékben használja. Pontosan rögzítette tehát az elsőfokú ítélet, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú hatóságnak mit kell tennie.

[28] Az ítéletből egyértelmű, hogy a felperes által vitatott és a hrsz.-ú ingatlant érintő körben kell az új eljárást lefolytatni.

[29] A fentiekre tekintettel a Kúria az érdemben helyes jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.

(Kúria, Kfv.IV.35.345/2015.)