Future claim pledge agreement creates no security right for claims arising after bankruptcy start date.

I. A jövőbeni követeléseket elzálogosító megállapodás (zálogszerződés) önmagában nem hoz létre zálogjogot, mert hiányzik a zálogtárgy, amelyen a zálogjog létrejöhetne.

II. A felszámolás kezdő időpontja előtt megkötött, jövőbeni követelések elzálogosítására vonatkozó szerződés alapján, bérleti szerződésből eredő, a felszámolás kezdő időpontja után az adós által nyújtott szolgáltatás ellenértékére (bérleti díj) a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint nem keletkezhet zálogjog. [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 4. § (1) bek., 49/D. § (1) bek., 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 267. § (1) bek.]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az adós hitelfelvevőként, egy másik társaság szponzorként, az O. Nyrt. hitelezőként, továbbá az M. Zrt. hitelezőként és általános ügynökként irodaház építésének finanszírozására hitelkeret szerződést, valamint ennek biztosítására egyéb szerződéseket kötöttek. Ennek egyik eleme volt a IX. sorszámú, követelés engedményezési szerződés. E közjegyzői okiratba foglalt megállapodás szerint az adós mint engedményező a fizetési kötelezettségének biztosítékául, a „jelenlegi és jövőbeni bármely szerződés alapján vagy egyéb jogcímen keletkező és őt megillető követelést” az engedményesekre, mint egyetemleges jogosultakra engedményezi.

[2] A 2.2.b. pont szerint „a felek rögzítik, hogy a követelések engedményesek általi megszerzéséig, valamint arra az esetre, ha bármely illetékes bíróság az engedményezőt megillető követelések engedményezését részben vagy egészben érvénytelennek nyilvánítja, a jelen szerződéssel az engedményező egyben zálogjogot is enged az ilyen követelések tekintetében a Ptk. 267. §-a (zálogjog jogokon és követeléseken) alapján az engedményesek, mint egyetemleges jogosultak javára.”

[3] Az adós az ingatlanára a H. Zrt.-vel 2010. december 14-én, a Közbeszerzések Tanácsával 2011. augusztus 1-jén kötött bérleti szerződést.

[4] Az adós felszámolásának kezdő időpontja 2012. október 2.

[5] A felszámoló 2012. október 4-én kelt, az M. Zrt. hitelezőnek írt levelében az engedményezési szerződés 2.2. pontjában rögzített, a jövőbeni követelések engedményezésére vonatkozó, előszerződésnek minősített megállapodást felmondta.

[6] A felszámoló a 2013. január 3-án kelt levelében tájékoztatta a hitelezőket arról, hogy az engedményezési szerződésben alapított zálogjog, álláspontja szerint, nem terjed ki a felszámolás alatt keletkező követelésekre.

A hitelezők kifogása és a felszámoló nyilatkozata

[7] A hitelezők kifogásukban arra kérték kötelezni a felszámolót, hogy a felszámolási eljárás alatt keletkező, az adóst megillető, zálogjoggal terhelt követelések kötelezettjeinek teljesítése esetén, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. § (1) bekezdésében foglaltak alapján fizessen a zálogjogosult hitelezők részére. Álláspontjuk szerint a bérleti szerződésekből a felszámolás tartama alatt befolyó bérleti díjra – mint a szerződésben megállapított jövőbeni követelésre – zálogjogosultként igényt tarthatnak.

[8] A felszámoló fenntartotta álláspontját, mely szerint csak abban az esetben illeti meg a követelésen fennálló zálogjog jogosultját a privilegizált kielégítés, ha a zálogjog a felszámolás előtt keletkezett. A felszámolás kezdete után nyújtott bérbeadói szolgáltatás ellenértékére (bérleti díjra) nem terjed ki a zálogjog.

Az első- és másodfokú bíróság határozata

[9] Az elsőfokú bíróság kötelezte a felszámolót, hogy a felszámolás időszaka alatt a két bérlő által megfizetett és a jövőben megfizetésre kerülő bérletidíj-bevételekkel a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint számoljon el. Álláspontja szerint a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt létrejött, ezért a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alkalmazásának nincs akadálya. Kifejtette, hogy az engedményezés esetleges érvénytelenségének, illetve felmondásának nincs jelentősége a zálogjogi kikötés szempontjából.

[10] A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az igényérvényesítés stádiumába került zálogjog kiterjed mindazon követelésre, amely a felszámolási eljárást megelőzően létrejött jogviszonyból keletkezett. Nem csupán azokra a követelésekre terjed ki, amelyek a felszámolás kezdő időpontjáig behajtásra kerültek, hanem azokra a követelésekre is, amelyek a felszámolás megindulását megelőző jogviszonyból a felszámolás megindítását követően váltak esedékessé. Ez egyrészt következik a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 267. § rendelkezéseiből, másrészt pedig a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében foglaltakból. Nem lehet különbséget tenni ezen rendelkezések alapján a tekintetben, hogy a bevételek mikor keletkeztek.

Felülvizsgálati kérelem, felülvizsgálati ellenkérelmek

[11] Az adós képviseletében eljáró felszámoló felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a kifogás elutasítását.

Állította a Cstv. 49/D. § (1)-(2) bekezdésének, és a régi Ptk. 266-267. §-ainak a megsértését.

Hivatkozott a Kúria Gfv.VII.30.212/2014/10. szám alatti végzésében kifejtett jogi álláspontra.

Jelen esetben az adós tevékenysége az adott ingatlan hasznosításában merült ki, s ha elvonásra kerülne a bérleti díj, úgy a költségek fedezete nem lenne biztosított, s ez a bérleti jogviszonyok megszűnéséhez, az irodaház kiürüléséhez vezetne.

Hangsúlyozta, a kérdés elbírálásánál kiemelkedő jelentősége van annak, hogy az adós a szolgáltatást a felszámolás elrendelését követően nyújtja. Nem vitatta, hogy a jövőben esedékessé váló követelésre is lehet zálogjogot alapítani, de ez azokra a követelésekre vonatkozik, amelyek a zálogjog alapítását követően, de még a felszámolás elrendelését megelőzően nyújtott szolgáltatásból erednek.

Mivel maga a zálogtárgy (a követelés) csupán a felszámolás kezdő időpontját követően jött létre, s az annak alapját jelentő szolgáltatás is a kezdő időpont utáni teljesítést jelent, így ezen követelés vonatkozásában nem állapítható meg az, hogy a kezdő időpont után létrejött követelés tekintetében a zálogjog még a felszámolás előtt létrejött.

[12] Az M. Zrt. és az O. Nyrt. hitelezők felülvizsgálati ellenkérelmükben kérték a jogerős végzés hatályában való fenntartását.

A Kúria döntése, jogi indokai

[13] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, s megállapította, hogy az az alábbi indokok miatt jogszabálysértő.

[14] Az eljárásban eldöntendő jogkérdések a következők:

a) Mikor keletkezik a zálogjog jövőbeni követelésen?

b) Mikor keletkezik a követelés tartós jogviszony (pl. bérlet) alapján visszatérő szolgáltatások esetében?

[15] Az a) pontban feltett kérdésre az alábbiakból kell kiindulni:

A régi Ptk. 267. § (1) bekezdése szerint követelésen is alapítható zálogjog, mely a zálogkötelezett javára jövőben keletkező követelésekre is kiterjedhet.

Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint a zálogjogosult vonatkozásában a felszámoló a következőképpen jár el: „ Ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett”, akkor kell a zálogtárgy értékesítése után – a vagyont terhelő zálogjog kivételével valamennyi zálogjogfajta vonatkozásában – a törvényben meghatározott költségek és díj levonását követően a befolyt vételárat (behajtott követelést) a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére fordítani. Ebből a rendelkezésből következően tehát csak azon zálogjoggal biztosított hitelezői igények rendelkeznek kielégítési elsőbbséggel, amelyek esetében a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett.

[16] Jóllehet sem a régi Ptk., sem a Cstv. nem mondja ki, hogy a felszámolás kezdő időpontja után nem keletkezhet zálogjog az adós vagyontárgyain, azonban abból a rendelkezésből, hogy a Cstv. csak a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett zálogjogok vonatkozásában biztosítja a Cstv. a zálogjogosult részére a kielégítési elsőbbséget [régi Ptk. 251. § (1) bekezdés], nem vonható le más következtetés. A Cstv. 49/D. § (1) bekezdése tehát valójában kizárja a felszámolás kezdő időpontja után a zálogjog keletkezését és annak érvényesítését az adós vagyontárgyai tekintetében.

[17] Az előzőekben hivatkozott régi Ptk. 267. § (1) bekezdés szerint a jövőbeni követelésre is kiterjedhet a felek megállapodása alapján a zálogjog. Egy adott vagyontárgyon azonban a zálogjog csak akkor keletkezik, ha az a vagyontárgy létrejön, vagy az adós válik a jogosultjává. Ha a felek az adós adott jogviszonyból eredő jövőbeni követelésein zálogjogot alapítanak, de a követelés alapjául szolgáló jogviszony az adós és a harmadik fél között nem jön létre, vagy valamilyen oknál fogva megszűnik, a nem létező, létre nem jött követeléseken nem áll fenn zálogjog.

[18] Ha a jogviszony alapján több követelés jön létre, akkor az egyes követelések tekintetében külön-külön vizsgálandó, hogy mikor jött létre a zálogjog. Egy zálogszerződéssel ugyan több követelés is elzálogosítható (akár a zálogkötelezettet megillető összes, fennálló és jövőben keletkező követelés is), azonban a zálogjog egy adott követelésre csak akkor terjed ki, amikor a követelés létrejön. Mindebből az következik, hogy adott követelésen a követelés létrejöttének időpontjában keletkezik zálogjog. Az, hogy a régi Ptk. lehetővé teszi jövőben keletkező követelések elzálogosítását, csak azt jelenti, hogy a felek előre rendelkezhetnek a jövőben keletkező követelések elzálogosításáról, amely követelések létrejöttekor a felek részéről semmilyen újabb jogcselekmény nem szükséges a zálogjog érvényes létrejöttéhez.

[19] Önmagában a jövőbeni követeléseket elzálogosító megállapodás (zálogszerződés) tehát még nem hozza létre a zálogjogot, mert hiányzik a zálogtárgy, amelyen a zálogjog létrejöhetne. Valójában egy függő jogi helyzetet teremt a jövőbeni követeléseket elzálogosító megállapodás létrejötte, amely csak akkor eredményezi a zálogjog létrejöttét, ha a követelés, azaz a zálogtárgy ténylegesen létrejön.

[20] Jóllehet az adott eljárásban még nem alkalmazandó, de a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) egyértelművé teszi, hogy önmagában a zálogjog megalapítása még nem eredményezi a zálogjog létrejöttét, annak feltétele az is, hogy az elzálogosítani kívánt vagyontárgy feletti rendelkezési jogot a zálogkötelezett megszerezze. Olyan vagyontárgyon, amely a zálogjog megalapításának időpontjában még nem létezik (például jövőbeli követelés) vagy létezik ugyan, de azon a zálogkötelezettet még nem illeti meg a rendelkezési jog, csak akkor jön létre a zálogjog, ha a vagyontárgy (például a követelés) létrejön, illetve a vagyontárgyon a zálogkötelezett megszerzi a rendelkezési jogot. A régi Ptk. ugyan nem különböztetett ilyen egyértelműen a zálogjog megalapítása és létrejötte (keletkezése) között, azonban a régi Ptk. tekintetében is irányadó, a dologi jog létrejöttének (keletkezésének) feltétele, hogy a dologi jog tárgya létrejöjjön.

[21] Ismert az a nézet is (Győri Ítélőtábla, Fpkhf.IV.25.108/2015/2.), amely szerint a régi Ptk. ingó jelzálogjogra [régi Ptk. 262. § (5) bekezdés] és a vagyont terhelő zálogjogra [régi Ptk. 266. § (1) bekezdés] vonatkozó szabályai szerint, ha a zálogkötelezett a zálogszerződés megkötése után szerzi meg a rendelkezési jogot, illetve a megalapításhoz képest a vagyontárgy később kerül a vagyonba, a zálogjog a rendelkezési jog megszerzésekor, de a bejegyzés ranghelyén – a bejegyzés időpontjára –, azaz visszamenőleges hatállyal jön létre. Eszerint tehát az alapítás (bejegyzés) időpontjára visszamenőleges ranghely egyben visszamenőleges hatályú keletkezést jelent.

[22] A Kúria nem ért egyet ezzel az állásponttal. Jövőben megszerzendő ingókra alapított zálogjog ranghelye, illetve a vagyont terhelő zálogjog esetében a zálogjog akkor jön létre (keletkezik), amikor a zálogjog tárgya létrejön (illetve azon az elzálogosító megszerzi a rendelkezési jogot). Az ekkor létrejött zálogjog csak más zálogjogokhoz való viszonyában minősül úgy, mintha már az alapításkor (bejegyzéskor) létrejött volna. A Cstv. 49/D. § (1) bekezdés alkalmazásának feltétele szempontjából azonban annak van jelentősége, hogy a zálogjog valójában mikor keletkezett, nem pedig az így keletkezett zálogjog ranghelyének. A zálogjog alapításhoz kötött ranghelye tehát – az ingatlan kivételével – nem jelent visszaható hatályú keletkezést.

[23] A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy a gazdálkodó szervezetek finanszírozása tekintetében rendkívül fontos szerepe van a követelésen alapított zálogjognak. E biztosítékot azonban – hasonlóan a többi zálogjoghoz – csak a felszámolás kezdő időpontja előtti időszakban létrejött követelések mint zálogtárgyak tekintetében lehet figyelembe venni. A felszámolás kezdő időpontjától ugyanis a felszámolás hatálya alá tartozó vagyon [Cstv. 4. § (1) bekezdés] – melybe beletartozik az adós vagyonának hasznosításából származó bérleti díj is – nem terhelhető meg. A Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében foglalt szabályozásból az következik, hogy csak a felszámolás kezdő időpontját megelőzően keletkezett zálogjog vehető figyelembe a vagyon hitelezők közötti szétosztásánál.

[24] Az eljárásban a továbbiakban a b) pontban meghatározott arra a kérdésre kellett válaszolni, hogy mikor keletkezik a követelés tartós jogviszony (pl. bérlet) alapján visszatérő szolgáltatások esetében.

[25] A bérlet a dolog használatának időleges átengedése. A bérbeadó kötelezettsége a dolognak a bérlő használatába adása, míg a bérlőnek a bérleti díjat kell időszakonként megfizetnie ellenszolgáltatásként (régi Ptk. 423-433. §). A bérletre vonatkozó polgári jogi szabályokból következően egy adott időszak szolgáltatásának ellenértéke a bérleti díj. Ha tehát a szolgáltatás időszaka még a felszámolás kezdő időpontja előtt történt, akkor az abból eredő követelésre fennáll a zálogjogosult zálogjoga a felek szerződése alapján, azonban a felszámolás kezdő időpontja után az adós által nyújtott szolgáltatás ellenértékére vonatkozóan, a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján nem keletkezhet zálogjog.

[26] Nem tekinthető egységes szolgáltatásnak a bérlet tárgyának az adós általi használatba adása, mert ugyan a használatba adás egy konkrét aktus, de annak fenntartása egy időszakra vonatkozik, s ugyanígy a régi Ptk. időszakonkénti bérleti díj fizetési kötelezettséget ír elő ellenszolgáltatásként a bérlő részére is. Ha ez a jogviszony a felszámolás kezdő időpontja előtt és utána is fennáll, akkor a fent kifejtettek szerint kell a felszámolónak megosztania a bérleti díjakat. A felszámolás kezdő időpontja előtt eltelt időre vonatkozó bérleti díj zálogjoggal terhelt, míg a felszámolás kezdő időpontja után keletkezett bérleti díjra a hitelezőnek már nem áll fenn a zálogjoga.

[27] Ebből következően tévesen vizsgálta a másodfokú bíróság a követelés esedékességének kérdését, mert a bérleti díj követelés – a zálogtárgy – még nem is létezett a felszámolás kezdő időpontjában.

[28] A Kúria hasonlóan foglalt állást a Gfv.VII.30.312/2014/5. számú eseti döntésében is.

[29] A fent kifejtett indokokra tekintettel a Kúria arra a jogi következtetésre jutott, hogy a jogerős határozat jogszabálysértő, mert a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében és a régi Ptk. 267. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket tévesen értelmezte. Ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogszabálysértő jogerős végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva a kifogást elutasította.

[Kúria Gfv.VII.30.086/2016.]