Hungarian Supreme Court dismisses recognition of foreign judgment due to procedural defect and double jeopardy. Foreign judgment recognized by lower court was set aside. Court found foreign judgment invalid due to procedural defect and double jeopardy. Foreign judgment recognized by lower court was set aside. Court found foreign judgment invalid due to procedural defect and double jeopardy.

KÚRIA

Bt.I.1753/2015/3. szám

A Kúria Budapesten, a 2016. év január hó 26. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A külföldi ítélet érvényének elismerése miatt a IV. rendű terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a legfőbb ügyész által a törvényesség érdekében benyújtott jogorvoslati indítványt elbírálva megállapítja, hogy a Fővárosi Bíróság 15.Bk.199/2011/5. számú és a Fővárosi Ítélőtábla 5.Beüf.10.373/2015/3. számú végzése törvénysértő,

ezért azt hatályon kívül helyezi és a külföldi ítélet érvényének elismerése iránti eljárást megszünteti.

Az alapeljárásban felmerült 6000 (hatezer) forint és a jogorvoslati eljárásban felmerült 6790 (hatezer-hétszázkilencven) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az Osztrák Szövetségi Köztársaság Eisenstadti Tartományi Bírósága 2010. október 28. napján meghozott és 2011. január 27. napján jogerőre emelkedett 8 Hv. 237/10t. számú ítéletével bűnösnek mondta ki a IV. rendű terheltet embercsempészés bűntettében, ezért tíz hónap szabadságvesztésre ítélte, melyből egy hónapot végrehajtani rendelt, kilenc hónap végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette.

Az ítélet tényállása szerint a terhelt 2010. szeptember 22. napján P. idegen állampolgárságú személyek Ausztriába történő jogszerűtlen beutazását segítette elő jogtalan meggazdagodás szándékával, és üzletszerűen járt el azzal, hogy öt koszovói állampolgárt, akik nem rendelkeztek Ausztria területére szóló tartózkodási engedéllyel, a szerb-magyar határon felvett a gépkocsijába, velük a N. határátkelőn beutazott Ausztriába; ezért 500 Eurót kapott volna.

A Fővárosi Bíróság a 15.Bk.199/2011/5. számú, 2011. május 2. napján kelt végzésével az Eisenstadti Tartományi Bíróság ítéletének érvényét embercsempészés bűntette [1978. évi IV. törvény 218. § (1) bekezdés a) pont és (2) bekezdés b) pont] miatt kiszabott tíz hónap börtönbüntetésként - melyből kilenc hónap végrehajtása három év próbaidőre felfüggesztett - ismerte el.

A Fővárosi Bíróság a végzését a terhelt lakcímére kézbesítette, ahonnan a tértivevény két alkalommal is „nem kereste" jelzéssel jött vissza. Ennek alapján a Fővárosi Bíróság megállapította, hogy a külföldi ítélet érvényét elismerő végzése 2011. június 16. napján jogerőre emelkedett.

A Fővárosi Főügyészség 2014. november 25. napján a jogerősítő záradék hatályon kívül helyezésére és a végzésnek a terhelt részére történő ismételt kézbesítésére tett indítványt, mivel a terhelt a Fővárosi Bíróság végzésének meghozatalakor más ügyben előzetes letartóztatásban volt, így a külföldi ítélet érvényét elismerő végzésnek a terhelt lakcímére történő kézbesítése a Be. 70. §-ának (9) bekezdésére figyelemmel nem volt szabályszerű.

A Fővárosi Bíróság a végzést - a főügyészségi indítványra tekintettel - ismételten, ezúttal szabályosan kézbesítette a terhelt részére, aki az ellen fellebbezést jelentett be.

A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla az 5.Beüf.10.373/2015/3. számú, 2015. április 8. napján kelt és aznap jogerőre emelkedett végzésével a Fővárosi Bíróság 15.Bk.199/2011/5. számú határozatát megváltoztatva az Eisenstadti Tartományi Bíróság ítéletének érvényét az 1978. évi IV. törvény 218. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (2) bekezdés a) és b) pontja szerint minősülő embercsempészés bűntette miatt ismerte el akként, hogy a tíz hónap szabadságvesztésből egy hónap letöltendő, kilenc hónap három év próbaidőre felfüggesztett. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének egyéb rendelkezéseit helybenhagyta azzal, hogy a próbaidő 2014. október 28. napján lejárt.

A terhelt ellen a külföldi ítélettel elbírált cselekményt megelőzően elkövetett embercsempészés bűntette miatt Magyarországon is büntetőeljárás indult, és a Kiskunhalasi Járásbíróság a 7.B.275/2011/198. számú, 2013. július 12. napján meghozott ítéletével a IV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan, társtettesként elkövetett embercsempészés bűntettében [1978. évi IV. törvény 218. § (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés a) és b) pont, (3) bekezdés c) pont], ezért mint bűnszervezetben elkövetőt négy év fegyházbüntetésre, három év közúti járművezetéstől eltiltásra és négy év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról.

A Kecskeméti Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2014. április 7. napján kihirdetett 3.Bf.15/2014/36. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a IV. rendű terhelt tekintetében annyiban változtatta meg, hogy a cselekményét az 1978. évi IV. törvény 218. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző és a (3) bekezdés c) pontja szerinti folytatólagosan, társtettesként elkövetett embercsempészés bűntettének minősítette, és az előzetes fogvatartása beszámításával kapcsolatos rendelkezést pontosította.

A IV. rendű terheltet érintő tényállás lényege szerint az I. rendű, a XII. rendű terhelt, Á. A. és Gy. A. szerb állampolgárok, H. J. magyar állampolgár és ismeretlen társaik 2009. évben szerbiai bűnszervezetet létesítettek azzal a céllal, hogy különböző nemzetiségű, többnyire koszovói albán állampolgárokat Szerbiából Magyarországra, a kiépített határátkelőhelyet megkerülve, a zöld határon illegálisan átjuttassák, majd innen állandó és esetileg beszervezett szállítókkal kisebb csoportokban illegálisan Nyugat-Európába továbbítsák. A sajátos munkamegosztáson alapuló, összehangoltan működő bűnözői csoport hosszabb távú, rendszeres tevékenységre szerveződött, célja az embercsempészés folyamatos lebonyolítása révén rendszeres haszonszerzés volt. A harmadik országból származó személyek érvényes úti okmányokkal, a szükséges engedélyekkel a határátlépéshez nem rendelkeztek. A terheltek az embercsempészésre szakosodott szervezeten belül a feladatokat előre megosztották, a szervezői-irányítói, valamint a végrehajtói tevékenység különvált. A IV. rendű terhelt feladata a szerb-magyar határon átmenekített migránsoknak a továbbszállítása volt. A szervezet irányítói a migránsoktól a csempészésért személyenként több ezer eurót követeltek, ebből a szállítóknak 100-250 eurót adtak át. A IV. rendű terhelt így a cselekményei által 3.240.000 Ft-tal gazdagodott.

A IV. rendű terhelt 2009. szeptember 27. napján, 2009. október 21. és 22. és 30. napján, 2009. november 18. és 26. napján, 2009. december 1. napján, 2010. május 19. napján, 2010. június 4., 7. és 12. napján, 2010. július 20. és 28. napján, 2010. augusztus 11., 18. és 21. napján, 2010. szeptember 4., 6., 7. és 22. napján vett részt a szerb-magyar határt illegálisan átlépő migránsoknak Magyarországról Ausztriába történő szállításában.

A 2010. szeptember 22. napján elkövetett cselekménnyel kapcsolatos tényállás szerint ezen a napon a X. rendű és az I. rendű terhelt megszervezte 15 koszovói albán migráns zöldhatáron Szerbiából Magyarországra történő illegális átjuttatását és Ausztriába szállítását. A migránsokat M. térségében délelőtt 11 óra 56 perc körül vette fel a továbbszállításban sofőrként közreműködő VII. rendű, a IV. rendű és az V. rendű terhelt, majd Ausztriába vitték őket, ahová 15 óra 55 perc körül léptek be. A szállításhoz a IV. rendű és a VII. rendű terheltek által bérelt gépkocsikat használtak. Útjukat a X. rendű terhelt felvezetőként biztosította, útközben telefonon tartották egymással a kapcsolatot. Ausztriában közúti ellenőrzés során a IV. rendű terheltet az osztrák hatóságok a migránsokkal együtt elfogták.

A IV. rendű terheltnek a 2010. szeptember 22. napján elkövetett cselekménye eredetileg szintén a vád tárgyát képezte, azonban azt utóbb az ügyész a vádirati tényállásból mellőzte.

Az eljárt bíróságok a IV. rendű terhelt esetében a cselekménysor minősítését kizárólag a 2009. szeptember 27. napja és 2010. szeptember 7. napja között elkövetett cselekmények tekintetében végezték el, a bizonyítékokat is csak ezek kapcsán értékelték és a jogi indokolás körében is csak ezeket vették figyelembe.

.-.-.-.

A Fővárosi Bíróság 15.Bk.199/2011/5. számú és a Fővárosi Ítélőtábla 5.Beüf.10.373/2015/3. számú végzése ellen a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében - a Be. 431. §-a alapján - jogorvoslati indítványt terjesztett elő.

Abban arra hivatkozott, hogy a 6/2009. Büntető jogegységi határozat szerint akkor, ha a bíróság a vád tárgyává tett és a bűncselekmény egységébe tartozó cselekményt jogerősen elbírálta, határozata e bűncselekmény tekintetében res iudicata-t eredményez. Ezért álláspontja szerint az egymáshoz közeli időpontokban különböző személyeknek az államhatár illegális átlépéséhez egységes akarat-elhatározással nyújtott segítség a folytatólagosság egységébe tartozik, így a magyar büntetőbíróság által a külföldi ítélet alapjául szolgáló cselekménnyel törvényi egységet képező részcselekményeket elbíráló külföldi ítélet érvényének elismerése helyett a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtáblának a Fővárosi Bíróság 15.Bk.199/2011/5. számú végzését a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I. d) pontja alapján hatályon kívül kellett volna helyeznie és az eljárást meg kellett volna szüntetnie.

Mindezek alapján a Fővárosi Bíróság 15.Bk.199/2011/5. számú és a Fővárosi Ítélőtábla 5.Beüf.10.373/2015/3. számú végzésének hatályon kívül helyezését és a külföldi ítélet érvényének elismerése iránti eljárás megszüntetését indítványozta (BF.1480/2015/1.).

A külföldi ítélet érvényét elismerő jogerős határozat rendes jogorvoslattal nem támadható.

A Be. 408. § (1) és (6) bekezdésére figyelemmel perújításnak is csak a bíróság jogerős ítélete, továbbá az eljárás megszüntető, illetve a tárgyalás mellőzésével hozott jogerős végzése ellen van helye.

A Be. 416. § (1) bekezdése csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen teszi lehetővé a felülvizsgálatot, ügydöntőnek pedig az első fokon meghozott határozatok közül a Be. XIII. Fejezetének II. Címe szerint a vádlottat bűnösnek kimondó vagy felmentő ítélet, az eljárást megszüntető végzés, továbbá a Be. 544. § (3) bekezdésére figyelemmel a tárgyalás mellőzésével hozott végzés tekintendő.

Miután a megtámadott határozat nem tekinthető ügydöntőnek, a jogsértés más módon nem, csak a Be. 431. §-a szerinti rendkívüli jogorvoslattal orvosolható.

Így a törvényesség érdekében kezdeményezett rendkívüli jogorvoslati eljárás feltételei fennállnak, ezért az eljárást a Kúria lefolytatta, és a Be. 434. § (1) bekezdésének megfelelően nyilvános ülést tartott.

A nyilvános ülésen a legfőbb ügyész képviselője az indítványt fenntartotta és a terhelt védője is a törvénysértő határozat hatályon kívül helyezését indítványozta.

A Kúria a jogorvoslati indítványt alaposnak találta.

A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (Nbj.) 47. § (3) bekezdése szerint akkor, ha a magyar bíróság a külföldi ítélet érvényét elismerte, azt úgy kell tekinteni, hogy a cselekményt a magyar bíróság jogerősen elbírálta.

Az Nbj. 10. §-a szerint a Btk. és Be. szabályai - eltérő rendelkezés hiányában - a nemzetközi jogsegély kapcsán is megfelelően alkalmazandó. A Be. 6. § (3) bekezdés d) pontja szerint pedig büntetőeljárás nem indítható, illetve a megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, ha a terhelt cselekményét már jogerősen elbírálták. Ez alól az idézett rendelkezés szerint csak a Be. IV. részében, valamint a XXIX. Fejezet II. és III. Címében szabályozott - azaz a perújítási, felülvizsgálati, illetve törvényesség érdekében indított jogorvoslati, a jogegységi, valamint az egyes különleges, illetve a kártalanítási és visszatérítési - eljárások jelentenek kivételt.

A legfőbb ügyész az indítványában helytállóan fejtette ki, hogy a Be. 6. §-a (3) bekezdésének d) pontjára figyelemmel nincs helye újabb vádemelésnek olyan részcselekmény miatt, amely a már elbírált bűncselekmény egységébe tartozik, de nem képezte a jogerős határozatban megállapított tényállás részét. Ebben az esetben a Be. 408. §-a (1) bekezdésének a/2. pontja alapján perújításnak lehet helye.

A folytatólagosság törvényi egységébe az azonos törvényi tényállásba ütköző, rövid időn belül, egységes akarat-elhatározással ismétlődően megvalósított magatartások tartoznak, s ez megállapítható mindazon bűncselekmények esetében is, melyeknek nincs természetes vagy jogi személy sértettje. Az 1978. évi IV. törvény 12. § (2) bekezdésének definíciójában megjelölt azon kritériumnak, amely szerint a folytatólagosság azonos sértett esetén állapítható meg, csupán a természetes vagy jogi személy sérelmére megvalósított cselekmények esetén van jelentősége. A folytatólagosság - az egyéb törvényi feltételek megléte mellett - az azonos absztrakt jogtárgy sérelme miatt természetes sértett hiányában is megállapítható.

A IV. rendű terhelt ellen mind Magyarországon, mind az Osztrák Köztársaságban azért indult büntetőeljárás, mert a szerb-magyar határt illegálisan átlépő migránsokat Magyarország területéről Ausztriába szállította. A terheltnek a Kiskunhalasi Járásbíróság 7.B.275/2011/198. számú ítéletével elbírált és a bűnösség alapját képező, ugyanazon bűnszervezethez kapcsolódó 19 részcselekménye közül az utolsó elkövetési ideje - 2010. szeptember 7. - és a külföldi ítélet alapjául szolgáló cselekmény elkövetési ideje - 2010. szeptember 22. - között alig két hét telt el. A IV. rendű terhelt így a magyar és az osztrák bíróság által elbírált ugyanolyan bűncselekményeit egységes akarat-elhatározásból fakadóan, azonos jogi tárgy sérelmével, rövid időközökben, többször követte el, ezért a Kiskunhalasi Járásbíróság 7.B.275/2011/198. számú, valamint az Eisenstadti Tartományi Bíróság 8 Hv 237/10t. számú ítéletével elbírált cselekmények egymással a folytatólagosság egységébe tartoznak.

Ezért a Fővárosi Ítélőtáblának a magyar büntetőbíróság által a külföldi ítélet alapjául szolgáló részcselekményekkel törvényi egységet alkotó részcselekmények tekintetében hozott ítéletének jogerőre emelkedésére figyelemmel a külföldi ítélet érvényének elismerése iránt indított ügyben a Fővárosi Bíróság 15.Bk.199/2011/5. számú végzését a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I. d) pontja alapján hatályon kívül kellett volna helyeznie és az eljárást meg kellett volna szüntetnie.

A Fővárosi Ítélőtábla tehát törvényt sértett azzal, hogy a külföldi ítélet érvényét elismerő elsőfokú végzést - a terhelt fellebbezését érdemben elbírálva - helybenhagyta.

A Kúria ezért a Be. 436. §-ra figyelemmel a törvénysértést megállapította, és a 437. §-a alapján a Fővárosi Bíróság 15.Bk.199/2011/5. számú és a Fővárosi Ítélőtábla 5.Beüf.10.373/2015/3. számú végzését hatályon kívül helyezve a külföldi ítélet érvényének elismerése iránti eljárást a Be. 437. §-a alapján megszüntette.

Az alapeljárásban felmerült bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be. 338. § (2) bekezdésén, a jogorvoslati eljárásban felmerült bűnügyi költségre vonatkozó pedig a Be. 438. §-án alapul.

A jogorvoslat lehetőségének kizártsága a Be. 3. § (4) bekezdésén, valamint 416. § (4) bekezdés b) pontján alapul.

Budapest, 2016. január 26.

Dr. Mészár Róza s.k. a tanács elnöke, Dr. Vaskuti András s.k. előadó bíró, Dr. Soós László s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

TóthLné

bírósági tisztviselő