Legislator Case Law & Legislation
Bfv.520/2016/7 AI generated

Hungarian Supreme Court dismissed appeal against conviction for bribery, upholding lower court findings on evidence evaluation.

Case Number Bfv.520/2016/7
Court / Authority
Jurisdiction Hungary (HU)
Decision Date
Outcome Dismissed

Legislator summary

AI generated

The Hungarian Supreme Court rejected a review application challenging a conviction for bribery and document forgery. The defense argued the prosecution's indictment lacked specific elements of the crime and that the lower courts failed to properly justify their evidence evaluation. The court ruled that evidence assessment and the logical conclusions drawn from it fall outside the scope of reviewable procedural errors.

Legislator headnote

AI generated

Be. 416. § (1) bekezdésének a) és c) pontja; A felülvizsgálati eljárásban a bíróság bizonyíték-értékelési tevékenységét és a bűnösségre levont következtetéseinek helyességét nem lehet támadni, mivel ezek nem teszik lehetővé a döntés alapjának megítélését.

Keywords

AI generated
review application evidence evaluation bribery conviction indictment elements justification obligation supreme court criminal procedure

Cited Legislation

AI generated
Be. 416. § (1) bekezdésének a) és c) pontja
Be. 373. § (1) bekezdésének III. a) pontja
Be. 424. § (1) bekezdés
A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki.
Be. 426. §
Be. 3. § (4) bekezdés
Be. 416. § (4) bekezdésének b) pontja
§-ának (4) bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. § (4) bekezdésének b) pontja kizárja.
Be. 418. § (3) bekezdés
Be. 421. § (3) bekezdés

Cited Case Law

AI generated
BKv 1.
Eszerint, valamint a Kúria BKv 1. kollégiumi vélemény I.
BH 2010.117.
BH 2016.238.
BH 2013.10.
BH 2009.352.
AI generated

Need to analyze how this precedent applies to your matter?

Cross-reference this judgment against statutes, commentaries, and subsequent citing case law inside Legislator AI.

Open in Legislator →

Full text

KÚRIA

Bfv.I.520/2016/7. szám

A Kúria Budapesten, a 2016. év október hó 11. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A befolyással üzérkedés bűntette és más bűncselekmény miatt folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának 42(II.).Kb.1222/2013/30. számú, illetőleg a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának 6.Kbf.9/2015/6. számú ítéletét az I. rendű terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítványozó, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2014. november 13. napján kihirdetett 42(II.)Kb.1222/2013/30. számú ítéletével az alezredes I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki befolyással üzérkedés bűntettében [Btk. 299. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont] és közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bekezdés a) és b) pont], ezért halmazati büntetésül három év nyolc hónap börtönbüntetésre, négy év közügyektől eltiltásra, öt évre a jogászi foglalkozástól eltiltásra és négyszáz napi tétel, napi tételenként 20.000 forint pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra, és az összesen nyolcmillió forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Emellett rendelkezett a járulékos kérdésekről.

A kétirányú fellebbezések alapján eljáró Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a 2016. február 3. napján meghozott 6.Kbf.9/2015/6. számú ítéletével az első fokú határozatot I. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta, megállapította, hogy a korrupciós bűncselekmény helyesen a Btk. 299. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés a) és b) pontja szerint minősül, a foglalkozástól eltiltás kiszabását mellőzte és a pénzbüntetés napi tételének összegét 2.000, a pénzbüntetés teljes összegét 800.000 forintra enyhítette, az eljárás során lefoglalt ezer forintra vagyonelkobzást rendelt el. Egyebekben az első fokú határozatot az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.

A jogerős határozatok ellen az I. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és c) pontjára hivatkozva.

Álláspontja szerint a Központi Nyomozó Főügyészség Budapesti Regionális Osztályának 2.Nyom.875/2012. számú vádirata nem felelt meg törvényes vád Be. szerinti és a Kúria gyakorlatában megkövetelt fogalmi elemeknek, mert nem tartalmazta - még csak említés szintjén sem - a vád tárgyává tett befolyással üzérkedés bűntettének tárgyi ismérveit: a hivatalos személyt, annak jogellenes befolyásolását, erre hivatkozással az előny kérését, illetve a megvesztegetést, és a tárgyi oldal szükségszerű elemeinek hiánya miatt nem lehet alapos következtetést levonni az alanyi oldal szükséges elemeire sem.

Arra hivatkozott, hogy a „segíteni", „elintézni valamit" fogalma még bizonyítottság esetén sem jelent feltétlenül büntetendő cselekményt, mint ahogy az „ügy nem kíván intézkedést" kijelentésből sem lehet alappal a hivatalos személy befolyásolására következtetni, az pedig, hogy az I. rendű terhelt alezredesként mutatkozott be, nem értékelhető úgy, mint látszatkeltés hivatalos személy voltára, mivel ez volt a rendfokozata.

Mindez pedig megítélése szerint a Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontja szerinti eljárási szabálysértést valósított meg, amelyet az első fokon eljárt katonai tanács nem észlelt, így törvényes vád hiányában folytatta le az eljárást.

A Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti anyagi jogi törvénysértést abban látta, hogy mivel az első fokú ítélet a történeti tényállást lényegében a vádirati tényállással egyezően állapította meg, szükségképpen azokban a hibákban szenved, amelyekben a vád, ennélfogva az ítéletben leírt tényállás nem alkalmas a befolyással üzérkedés bűntettének megállapítására.

Hivatkozott továbbá az indokolási kötelezettség sérelmére is, elsősorban T1 tanú - szerinte ellentmondásos - vallomásának elfogadását sérelmezve, de hivatkozott arra is, miszerint nem folyt bizonyítás arra, hogy az I. rendű terhelt katonai ügyésznek adta volna ki magát a büntetés-végrehajtási intézetben, és arra sem, hogy katonai ülnöki minőségében lépett volna be a törvényszék épületébe. Emellett kifogásolta azt is, hogy az eljárt bíróságok a terhelti védekezésben szereplő alternatív történeti tényállás lehetőségét nem zárták ki, ellenben határozatukban a bíróságok iratellenesen indokoltak.

Sérelmezte továbbá, hogy ugyan a másodfokú ítélet is tényszerűen tartalmazza, miszerint ellentmondás van az első fokú ítélet rendelkező része és indokolása között, ennek következményeit azonban nem vonta le.

Kérdésesnek ítélte a közokirat-hamisítás bűntettében történő marasztalást is, arra hivatkozva, hogy az eljárt bíróságok nem zárták ki védence védekezését, és nem volt kétséget kizáróan bizonyítva, hogy a terhelt milyen tartalmú iratot készített.

Végezetül kifogásolta azt is, hogy T1 tanúkénti kihallgatása nem felelt meg az eljárási törvény előírásainak, mert az megsértette a tanú mentességi jogára történő figyelmeztetésre vonatkozó törvényi előírásokat, az önvádra kötelezés tilalmát, és az eljárt bíróságok nem adták kellő indokát annak, hogy mindezek ellenére a tanú vallomását miért vették figyelembe.

A kifejtettek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül, eljárt első fokú katonai tanácsot utasítsa új eljárásra, egyben kérte azt is, hogy a megtámadott határozat végrehajtását függessze fel, illetve a szabadságvesztés végrehajtását szakítsa félbe.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

Álláspontja szerint a bizonyítékok bírói mérlegelésének mikéntjével, továbbá a T1 tanúvallomásának felhasználásával kapcsolatos védelmi kifogások a történeti tényállás meg nem engedett támadásának minősülnek, a törvényes vád hiányával kapcsolatos védői állásponttal kapcsolatban pedig arra utalt, hogy a másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, miszerint a vádirati tényállás 2. oldalának harmadik bekezdése maradéktalanul tartalmazta a befolyással üzérkedés bűntettének valamennyi tényállási elemét, miként a közokirattal visszaélés elkövetésének leírását is.

Véleménye szerint nem alapos a felülvizsgálati indítványnak az indokolási kötelezettség megsértésével kapcsolatos érvelése sem, mivel az első fokú bírósági ítélet a 7-28. oldalán a kellő részletességgel és nem csupán mechanikusan, hanem az egyes bizonyítékokat egymással összevetve adott számot a tényállás megállapításának, a bűnösségre levont következtetésnek, a cselekmény minősítésének és kiszabott büntetésnek az indokairól; ezt a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa megvizsgálta, azt kellően részletesnek és alaposnak tartva.

Nem tartotta alaposnak a felülvizsgálati indítvány a terhelt bűnösségére és a terhére rótt bűncselekmények minősítésére vonatkozó kifogásait sem, álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján egyértelmű és helyes következtetést vontak le az eljárt bíróságok az I. rendű terhelt bűnösségére, és törvényes a cselekmények jogi minősítése, valamint a kiszabott büntetés is.

Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatokat hatályukban tartsa fenn (BF.574/2016/1. szám).

A Legfőbb Ügyészség indítványára az I. rendű terhelt védője észrevételt tett, melyben lényegében a felülvizsgálati indítványában foglaltakat összegezte.

A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki.

A Be. 423. § (4) bekezdése szerint a Kúria a megtámadott határozatokat - az (5) bekezdés szerinti kivétellel - csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.

Azonban a Kúria- ugyan a fenti rendelkezés figyelembe vételével - a következetes gyakorlatának megfelelően a felülvizsgálati indítványt minden esetben tartalma alapján bírálja el, és nem csupán arra figyelemmel, hogy az indítványozó abban melyik, a felülvizsgálatot megalapozó eljárási rendelkezést hívta fel.

Ennek megfelelően járt el az adott ügyben is, emellett a Be. 423. § (5) bekezdésére figyelemmel vizsgálta a védő által nem hivatkozott, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.

Az indítvány alapján a felülvizsgálat kisebb részben kizárt, egyebekben pedig alaptalan.

A Be. 416. § (1) bekezdésének - indítványozó által felhívott - a) pontja alapján akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására büntető anyagi jogi szabály megsértésével került sor; a - szintén felhívott - c) pont alapján pedig akkor, ha a bíróság határozatát a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.

Az indítványnak a T1 tanúvallomásával kapcsolatos része azonban nem a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések egyikére vonatkozik, hanem a Be. 82. §-ának, 181. § (2) bekezdésének és 293. § (3) bekezdésének alkalmazását, illetve annak hiányát támadta. A hivatkozott szabálysértések miatt a felülvizsgálat - még azok tényleges megtörténte esetén is - törvényben kizárt.

A törvényes vád fogalmát a Be. 2. § (2) bekezdése határozza meg. Eszerint, valamint a Kúria BKv 1. kollégiumi vélemény I. részének I.2.b) pontja szerint a vád törvényességének elengedhetetlen tartalmi eleme, hogy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekményt tartalmazzon. A vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósításának helyét és idejét.

A Központi Nyomozó Főügyészség által benyújtott vádirat e tartalmi követelményeknek megfelel.

A vádirat tartalmazta a következőket:

I. rendű terhelt a vádbeli időszakban alezredesi rendfokozatban a Magyar Honvédség ... alakulatnál jogi és igazgatási főnöki beosztást töltött be, feladatai között szerepelt a bűncselekmények parancsnoki nyomozásával, a szabálysértési ügyek vizsgálatával kapcsolatos feladatok, a kijelölt megyei bíróság katonai tanácsával, a katonai ügyészséggel, az ügyészségi nyomozóhivatallal, a rendőrséggel és a társszervek és testületek jogi és igazgatási szolgálatával történő kapcsolattartás és együttműködés, valamint az ügyeletes nyomozótiszti szolgálat tevékenységének szakmai irányítása.

Az ügy II. rendű terheltje 2012. július 18-án T1-nek azt állította valótlanul, hogy a T1-hez köthető egyik gazdasági társaság kereskedelmével kapcsolatosan nyomozók keresték őt, majd ezt követően találkozót szervezett T1 és az I. rendű terhelt között. I. rendű terhelt megígérte, hogy utánanéz a dolognak, majd ezt követően azt közölte T1-el, hogy „cigis ügyről van szó", valaki vádalku keretében a II. rendű terhelt és további két személy nevét közölte a hatóságokkal. Ennek alátámasztására egy papírt mutatott T1-nek, melyen a II. rendű terhelt és további két, T1 baráti körébe tartozó személy neve szerepelt, és azt közölte T1-el, hogy az ügyben ő is érintett lehet.

Másnap azt mondta T1-nek: tud neki segíteni abban, hogy a házkutatás, a vagyonzárolás, illetve személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés ne érintse őt, és ezért ötmillió forintot és motorkerékpárt kért tőle, majd telefonált, a telefonban a nevével és a rendfokozatával bemutatkozott, és közölte, hogy „az ügy nem igényel intézkedést".

A következő találkozó alkalmával azt mondta T1-nek, hogy a pénzt és a motorkerékpárt csak a jövőben, akkor kell átadnia, ha ő már elintézte a szóba került ügy T1-re kedvező elbírálását (vádirat 2. oldal, 2-4. bekezdés).

A közokirat-hamisítás bűntette kapcsán pedig a vádirat hasonló részletességgel tartalmazta az eseményeket a 3. oldal 2. és 3. bekezdésében.

A vádirat tehát - a felülvizsgálati indítványban a védő által állítottakkal szemben - az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 256. § (1) bekezdés szerinti, és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntettének megállapítására alkalmas terhelti magatartást tartalmazta, így leírta, hogy

- az I. rendű terhelt - a II. rendű terhelt segítségével - azt a látszatot keltette, hogy T1 ellen büntetőeljárás, vagy legalábbis a büntetőeljárást megalapozó bűnügyi felderítés folyik;

- azt a látszatot keltette, hogy a büntetőügyben eljáró hivatalos személyeket képes befolyásolni, illetve kellő pénzösszeg ellenében megvesztegetni;

- a maga részére jogtalan előnyt kért.

Minderre egyébként kellő részletességgel kitért a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete is (első fokú ítélet 29-31. oldal).

A felülvizsgálati indítványban kifogásolt, a vádiratból kiragadott kifejezések a befolyással üzérkedés cselekményének tényleges lefolyására utaltak, megfelelve ezzel a Kúria által szabott, a törvényes vádban a vád tárgyává tett cselekmény leírására vonatkozó követelményeknek (BH 2011.219., 2009.140.; EBH 2015.B.10.). E kifejezéseket („segíteni", „elintézni valamit", „alezredes", „az ügy nem kíván intézkedést") ugyanis nem elvontan, hanem az ügyben lezajlott történésekkel összefüggésben, a maguk teljességében kell értelmezni.

A befolyással üzérkedés bűntettének megállapításához pedig nem szükséges, hogy az elkövető a hivatalos személyt ténylegesen meg is akarja vesztegetni (felülvizsgálati indítvány 6. oldal hatodik bekezdés).

Így e részében az indítvány megalapozatlan.

Nem osztotta a Kúria a felülvizsgálati indítványnak a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított azon érvelését sem, amely szerint a vádirati tényállás átmásolása miatt a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

Önmagában az, hogy a bíróság túlnyomórészt a vádban szereplő tényállást állapítja meg ítéletében, sem anyagi jogi, sem eljárási törvénysértést nem jelent. Emellett az elsőfokú bíróság a vádirati tényálláshoz képest részletesebb történeti tényállást állapított meg, elsősorban a közokirat-hamisítás bűntettéhez kapcsolódóan, és a megállapított tényállást a másodfokú bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául, megalapozatlanságot, vagy más, a történeti tényállást érintő relatív eljárási szabálysértést nem tárt fel.

A Be. 423. § (1) bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható.

Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések - így a bűnösség megállapításának, és a cselekmények jogi minősítésének - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el.

Ebből következően a felülvizsgálat során a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem bírálható felül. A felülvizsgálati indítványban hiányolt ítéleti ténymegállapítások (a pénz átadása, új motorkerékpár beszerzése) pedig a felülvizsgálati eljárásban érvényesülő tényálláshoz kötöttség elve miatt nem vizsgálhatóak a rendkívüli jogorvoslati eljárásban.

A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa által megállapított tényállás tehát megalapozott, az abból a I. rendű terhelt bűnösségére vont következtetés törvényes, a cselekmények jogi minősítése - a Btk. 2. § (2) bekezdésére is figyelemmel - megfelelnek az elbíráláskor hatályos büntető anyagi jogi szabályoknak, így a felülvizsgálati eljárás során nem volt feltárható olyan büntető anyagi jogi törvénysértés, amely a terhelt bűnösségének törvénysértő megállapításához vezetett.

A védő a felülvizsgálati indítványban ugyan a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott eljárási szabálysértésre, ezen belül is a Be. 373. § (1) bekezdésének III. a) pontjára, azaz az indokolási kötelezettség megsértésére is hivatkozott, tartalma szerint azonban a törvényi tilalom ellenére ezzel a bizonyítékok helytállóságát, az eljárt bíróságok bizonyíték-értékelési tevékenységét, ezen keresztül pedig a jogerős ítéletben megállapított tényállás megalapozottságát támadta.

A Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerint az indokolási kötelezettség - felülvizsgálati indítványban hivatkozott - megsértése egyébként is kizárólag akkor eredményezhetne felülvizsgálati eljárást is megalapozó, feltétlen hatályon kívül helyezéssel járó eljárási szabálysértést, ha a megtámadott határozat indokolása - tény- vagy jogkérdés kapcsán - oly mértékben lenne hiányos, hogy abból nem lenne megállapítható, mire alapozta a bíróság a döntését (BKv 1.; BH 2010.117.).

Az indokolási kötelezettség felülbírálatra alkalmatlanságot eredményező elmulasztása miatt az ítélet hatályon kívül helyezése és az eljárt bíróság új eljárásra utasítása akkor szükséges, ha a megállapított tényállás a rendelkező részbeli minősítéshez viszonyítottan nem tartalmazza hiánytalanul az anyagi jogi szempontból releváns tényeket, ezért a bűnösség helytálló megállapítása mellett nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a cselekmény minősítése, ezáltal a kiszabott büntetés törvényes-e (BH 2016.238.).

Az indokolási kötelesség ilyen fokú - a felülvizsgálati eljárásra okot adó - megsértése azonban nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozatokból - ahogy az adott ügyben is - kitűnik az eljárt bíróságoknak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját - a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel és/vagy intézkedéssel kapcsolatban - mire alapozta.

A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2013.10.; BH 2009.352.).

Ily módon az eljárt bíróságok bizonyíték-értékelő tevékenységét és a bűnösségre levont következtetéseinek helyességét kétségbe vonó érvek nem vezethettek eredményre.

Ekként a Kúria - a Be. 424. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva - a felülvizsgálati indítványnak, mint alaptalannak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 426 § alapján hatályukban fenntartotta.

Ennélfogva az indítványnak a megtámadott határozatok végrehajtásának felfüggesztésére vagy félbeszakítására vonatkozó részéről már döntenie sem kellett.

A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §-ának (4) bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. § (4) bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának (3) bekezdésén alapul azzal, hogy a Kúria - a Be. 421. §-ának (3) bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti.

Budapest, 2016. október 11.

Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke, Dr. Soós László s. k. előadó bíró, Dr. Vaskuti András

s. k. bíró

A kiadmány hiteléül:

Mátyás Gyöngyi

bírósági ügyintéző