Hungarian Supreme Court dismisses appeal against criminal conviction for fraud and identity misuse.

KÚRIA

Bfv.I.415/2016/7. szám

A Kúria Budapesten, a 2016. év június hó 21. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A lopás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben az III. rendű terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kaposvári Törvényszék 13.B.32/2013/129/I. számú, valamint a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.61/2015/14. számú ítéletét III. rendű terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Kaposvári Törvényszék a 2015. április 23. napján kihirdetett 13.B.32/2013/129/I. számú a III. rendű terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett orgazdaság bűntettében [Btk. 379. § (1) bekezdés, (6) bekezdés b) pont], 9 rendbeli egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettében [Btk. 347. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés], 2 rendbeli egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettében [Btk. 347. § (1) bekezdés] és egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettében [Btk. 347. § (1) bekezdés b) pont]; ezért őt halmazati büntetésül négy év börtönbüntetésre és öt év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, emellett 54.097.000 forintra vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljáró Pécsi Ítélőtábla a 2015. november 24. napján kihirdetett Bf.III.61/2015/14. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; a III. rendű terhelt terhére megállapított 2 rendbeli egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettének minősítését a Btk. 347. § (1) bekezdés a) pontjában jelölte meg, a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát három évre enyhítette azzal, hogy azt börtönben kell végrehajtani és a vagyonelkobzás mértékét 49.950.082 forintra mérsékelte, helyesbítette az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására, a bűnjelekre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezést.

A jogerős ügydöntő határozatok ellen a III. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva.

Az indítványozó szerint az eljárt bíróságok védence vagyon elleni bűncselekményét törvénysértően minősítették orgazdaság bűntettének, mivel magatartásával lényegében szándékerősítő hatást gyakorolt a tettesre, az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint ugyanis a közötte és a II. rendű terhelt közötti megállapodás az összes tényállási pontban felsorolt jármű elvételét megelőzte, ezért a tettes által elkövetett bűncselekmények pszichikai bűnsegéde volt. Mindezt az ítélkezési gyakorlatra hivatkozva eseti döntésekkel kívánta alátámasztani.

Sérelmezte azt is, hogy a másodfokú bíróság a fellebbviteli eljárásban előterjesztett terhelti védekezést tévesen értelmezte, mivel már akkor a pszichikai bűnsegélyre és nem a felbujtás megállapítására tettek indítványt.

A törvénysértő minősítés mellett a büntetést is törvénysértőnek találta, és eseti döntésekre hivatkozva fejtette ki, hogy a büntetés törvénysértő volta abban az esetben is megállapítható, ha az egyébként a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között van, ezért álláspontja szerint akkor is lehetősége van a Kúriának a III. rendű terhelttel szemben kiszabott büntetés enyhítésére, ha annak jogerős ítéletben meghatározott mértéke egyébként megfelel az indítványozott minősítéshez kapcsolódó büntetési tételnek.

Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott ítéleteket változtassa meg, és a III. rendű terhelt cselekményeit minősítse orgazdaság helyett részben a Btk. 370. § (4) bekezdés b) pontja, részben (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő, bűnsegédként elkövetett lopás bűntettének, valamint az ezen törvényes minősítéshez kapcsolódó, alacsonyabb büntetési tételre figyelemmel enyhítse a terhelt büntetését és szabjon ki a törvényes minősítéshez tartozó büntetési tétel alsó határával egyező, vagy az enyhítő szakasz alkalmazásával ennél is enyhébb szabadságvesztést, melynek végrehajtását függessze fel.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.

Álláspontja szerint - az irányadó tényállásnak megfelelően - a III. rendű terhelt a bűncselekmények elkövetéséről tudva, szakmáját és telephelyét felhasználva, önállóan valósított meg bűncselekményeket, mégpedig az orgazdaság tényállásának minden elemét; ez jellemezte magatartását, nem pedig az, hogy az előzetes megállapodást követő lopási cselekmények elkövetéséhez szándékerősítőleg hatott a társaira. Megítélése szerint cselekményeit ezért nem a lopás részeseként követte el, így sem a minősítés, sem a büntetés nem törvénysértő.

Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat III. rendű terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn (BF.421/2016.).

Az indítványozó a legfőbb ügyész indítványára tett észrevételében ismételten hangsúlyozta, hogy a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között kerül kiszabásra, ezért indítványát fenntartotta.

A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 423. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően a felülvizsgálati indítványban megjelölt okra figyelemmel bírálta felül, emellett tekintettel volt ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésekre is.

Ilyen eljárási szabálysértést azonban egyik bíróság eljárásában sem észlelt.

A Be. 416. § (1) bekezdés - indítványozó által felhívott - b) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.

A Be. 423. § (1) bekezdése szerint ugyanakkor a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó és a felülvizsgálati indítványban ez a tényállás nem támadható.

Erre figyelemmel a Kúria a megállapított tényálláshoz még annak esetleges megalapozatlansága esetén is kötve van, és a felülvizsgálat során a vitatott jogkérdések kizárólag az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálhatók el. A bizonyítékok eltérő értékelésére, eltérő következtetés levonására, bizonyításra, illetve ilyen célból az ítélet hatályon kívül helyezésére nincs törvényes lehetőség.

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás lényege szerint a II. rendű terhelt elhatározta, hogy személygépkocsik eltulajdonításával és értékesítésével biztosítja megélhetését. Megismerkedett a III. rendű terhelttel és megállapodott vele abban, hogy a II. rendű terhelt ... típusú személygépkocsikat fog eltulajdonítani, mivel azoknak a jogellenes felnyitásához és elindításához a III. rendű terhelt megfelelő szakismerettel rendelkezett, és azokat a III. rendű terhelt autóműhelyébe szállítja, aki ott azokat szétbontja és a javításra szoruló gépjárművekbe beépíti, illetve alkatrészként értékesíti.

A terheltek megállapodtak abban is, hogy a leszállított gépjárművek után III. rendű terhelt a II. rendű terheltnek 6-800.000 forint közötti összegeket fog fizetni személygépkocsinként.

Ezt követően - ahogy azt az egyes tényállási pontok részletesen rögzítik - a II. rendű terhelt az eltulajdonított az ... típusú gépjárműveket az előzetes megállapodásuknak megfelelően III. rendű terhelt autóműhelyébe szállította, és ennek ellentételezéseként a III. rendű terhelttől gépkocsinként 6-800.000 forint közötti, ezen belül pontosan meg nem állapítható összeget kapott.

A gépjárműveket az ...-szerviz alkalmazottjai alkatrészeire bontották, majd azt részint más személygépkocsik javításához használták fel, az ellopott gépjárművek forgalmi rendszámtábláit pedig megsemmisítették.

III. rendű terhelt cselekményeit összesen 56.578.000 forint értékre követte el. Ebből 6.627.918 forintot megtérített.

III. rendű terhelt és védője a bűnsegély megállapítására vonatkozó álláspontját már a másodfokú eljárás során előterjesztette. A másodfokon eljárt ítélőtábla azonban helytállóan mutatott arra rá, hogy a terhelt nem egy egyedileg meghatározott gépjármű ellopására bírta rá társait, hanem általában eltulajdonított gépjárművek átvételében állapodtak meg, amelyeknek típusát jelölte meg ... gyártmányúként, és ekként büntetőjogi felelősségre vonására nem kerülhetett sor felbujtóként - a terhelti fellebbezésben foglaltakra figyelemmel helyesen bűnsegédként -.

A Kúria osztotta a Pécsi Ítélőtábla ezen álláspontját.

A Btk. 370. § (1) bekezdése szerint lopást követ el, aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa. A 379. § (1) bekezdés c) pontja szerint pedig orgazdaságot követ el, aki - az egyéb bűncselekmények mellett - lopásból származó dolgot vagyoni haszon végett megszerez, elrejt vagy elidegenítésében közreműködik.

A Btk. 13. § (1) bekezdése szerint tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja, a 14. § (2) bekezdése szerint pedig bűnsegéd az, aki a bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt.

A lopási cselekményhez nyújtott bűnsegély és az orgazdaság között a legfontosabb elhatároló ismérv a következő: a lopási cselekmény elkövetéséhez segítséget nyújtó - akár fizikai, akár pszichikai - bűnsegéd tisztában van azon bűncselekmény konkrét elkövetési körülményeivel, melyet az elkövető megvalósít, azonban akkor, amikor az elkövető az előzetes hozzájárulását „bármely bűncselekményből származó" lopott dolog megszerzéséhez adja, már nem a lopáshoz nyújt bűnsegélyt, hanem orgazdaság elkövetőjeként felel.

Az irányadó tényállás szerint egyetlen - konkrétan meghatározott - gépkocsi eltulajdonítására vonatkozóan sem született megállapodás a terheltek között; a megállapodás bármely, ... típusú gépkocsi átvételére vonatkozott. Azaz a közöttük létrejött megállapodásban nem szerepelt egyetlen gépkocsi kapcsán sem az elkövetés ideje, helye, módja, az eltulajdonított gépjármű pontos meghatározása. Ennek megfelelően a III. rendű terhelt egyetlen esetben sem tudta, hogy mikor, milyen gépjárművet, kitől és milyen módon tulajdonítanak el a terheltek.

Ezért nem foghatott helyt a védőnek a cselekmények eltérő minősítésére - a lopási cselekményekhez nyújtott pszichikai bűnsegélykénti értékelésére - vonatkozó indítványa.

A védő által hivatkozott eseti döntések sem irányadóak az adott ügyben.

A felhívott BH 2010.88. számú eseti döntés tényállása egyértelműen beazonosított gépjárműre vonatkozott, így konkrét bűncselekmény elkövetéséhez nyújtott szándékosan segítséget az elkövető, szándékerősítőleg hatva a tettesre azáltal, hogy a konkrétan meghatározott bűncselekmény véghezvitel előtt kilátásba helyezte: a bűncselekményből származó dolgot elrejti. Jelentősége ebben az esetben a konkrétan meghatározott bűncselekménynek volt, a pszichikai bűnsegéd az általa előre tudott, konkrét gépjárműre vonatkozóan tette meg ígéretét. Ezért magatartása értelemszerűen nem az orgazdaság, hanem a pszichikai bűnsegély megállapítására adott alapot.

Nem ellentétes ezzel az állásponttal az indítványban felhívott BH 1991.378. számú eseti döntés sem. Ebben ugyanis a kialakult szándék ébrentartásában való közreműködést minősítették az eljárt bíróságok pszichikai bűnsegélynek.

Ugyanez érvényes a BH 1997.265. számú döntésre, melynek tényállása szintén a konkrét lopási cselekmény elkövetésére vonatkozó előzetes megállapodást tartalmazta.

Végül nem ellentétes ezzel a Kúria Bfv.III.840/2013/5. számú döntésének indokolása sem. Ebben a Kúria tévesnek minősítette a cselekmény orgazdaság bűntettekénti minősítését, tekintettel arra, hogy az ígéret megtételével, miszerint helyet biztosít az elkövető az eltulajdonítandó kamion ideiglenes, az áru átrakásáig történő elrejtésére, pszichikai támogatást nyújtott a terheltek által tervezett konkrét bűncselekmény elkövetéséhez. Vagyis a konkrét bűncselekmény elkövetéséhez járuló részesi magatartás szándékerősítőleg hatott a tettesekre. Azonban a Kúria ezen döntésében is megkívánta, hogy a pszichikai bűnsegéd tisztában legyen a bűncselekmény konkrét elkövetésével és annak minden releváns körülményeivel.

A fentiekből is kitűnően töretlen a bírói gyakorlat annak megítélésében, hogy a bűnsegédnek tudnia kell a konkrét tettesi szándékról és ennek ismeretében segíti elő a tettessel szándékegységben a tettesi cselekmény sikerét. Azaz önmagában a tettes bűncselekmények elkövetésére vonatkozó szándékára kiterjedő ismeret nem elegendő, a részesnek a konkrét elkövetés valamennyi körülményeivel tisztában kell lennie.

A tettes részére a bűncselekmény elkövetése utáni időpontra ígért segítség, mint pszichikai bűnsegélyt csak az elkövetést megelőzően, illetve az elkövetés során fejthető ki; a bűncselekmény befejezését követően bűnsegédi magatartás már nem tanúsítható, és a bűnsegéd tudatának ki kell terjednie a tettesi alapcselekmény tényállási elemeire, valamint arra, hogy az ő magatartása alkalmas az alapcselekmény megvalósításának elősegítésére.

Mindez azt is jelenti, hogy amennyiben az alapbűncselekmény befejezése és a megszerzés egybeesik, a megszerző személy terhére az alapbűncselekményben való elkövetői magatartás megállapítására kerülhet sor. Ilyen az, amikor a vagyon elleni bűncselekmény elkövetésénél pszichikai bűnsegédként közreműködő személy utólag részesül a jogtalan vagyoni haszonból, ilyenkor az orgazdaság megállapítása értelemszerűen kizárt.

Amikor a tolvaj tisztában van azzal, hogy az orgazda minden esetben meg fogja vásárolni az általa eltulajdonított ingóságokat, úgy ez a körülmény egyfajta biztatást jelenthet a további bűncselekmények elkövetésére és ily módon a pszichikai bűnsegély jegyeit hordozza magában. Azonban a felvásárlással az orgazda mégsem a lopás, hanem az orgazdaság törvényi tényállási elemeit valósítja meg, ha az alapbűncselekmény konkrét elkövetési körülményeivel - miként a felülvizsgált ügyben is - nincs tisztában.

Mindezek alapján a III. rendű terheltnek az irányadó ítéleti tényállásban rögzített cselekményei nem a lopáshoz nyújtott pszichikai bűnsegélynek, hanem orgazdaságnak minősülnek.

A Be. már hivatkozott rendelkezése szerint a büntetés felülvizsgálatára csak a bűncselekmény törvénysértő minősítése, illetve a büntetőjog más szabályának megsértése esetén van lehetőség.

A minősítés azonban törvényes, és nem sértették meg az eljárt bíróságok a Btk. egyéb rendelkezéseit sem.

A felülvizsgálati indítványban a védő olyan eseti döntésekre is hivatkozott, amelyek megítélése szerint arra utaltak, hogy a büntetés akkor is lehet törvénysértő, ha azt a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki.

A törvényes minősítés mellett a kiszabott büntetés azonban - az előbbieknek megfelelően - csak akkor tekinthető törvénysértőnek, ha annak neme vagy mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik. Azaz a bűncselekmény minősítéséhez kapcsolódó büntetési tételkeret megsértésével, avagy az irányadó büntetési tételkereten belül ugyan, de egyéb anyagi jogszabály megsértésével szabták ki.

A felülvizsgálati eljárásban azonban önmagában a büntetéskiszabási körülmények értékelésének mikéntje nem vizsgálható felül.

Töretlen a Kúria gyakorlata ugyanis annak megítélésében is, hogy a büntetéskiszabás önmagában a felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, így az sem, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során a Büntető Törvénykönyv előírásait, a súlyosító és enyhítő körülményeket miként veszik figyelembe (BH 2005.337.).

A Btk. 379. § (6) bekezdése alapján a terhelt terhére megállapított orgazdaság büntetési tétele öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, azonban a III. rendű terhelt esetében a büntetés kiszabására az enyhítő szakasz alkalmazásával került sor.

Azaz a felülvizsgált ügyben a törvényes minősítés alapján az anyagi jogi szabályoknak megfelelő joghátrány kiszabására került sor.

Rámutat a Kúria arra is, hogy az elbírált legsúlyosabban minősülő lopáshoz nyújtott bűnsegély büntetési tétele a Btk. 370. § (5) bekezdése alapján két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés lenne. Ezért a kiszabott szabadságvesztés akkor sem lenne törvénysértő, ha a védelem álláspontjának megfelelően a lopáshoz kapcsolódó bűnsegélyt kellett volna a terhelt terhére megállapítani, figyelemmel a terhelt terhére megállapított további bűncselekményekkel alkotott bűnhalmazatra is.

Így a törvényes minősítésnek megfelelő és a törvényes keretek között, az anyagi jogi szabályoknak megfelelően kiszabott joghátrány megváltoztatása szóba sem kerülhetett.

A Kúria mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatokat ... Sándor III. rendű terheltre vonatkozó részükben a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

A Kúria végzése elleni fellebbezést a Be. 3. § (4) bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. § (4) bekezdés b) pontja zárja ki. Az ismételt indítvány benyújtásával összefüggő tájékoztatás a Be. 418. § (3) bekezdésén alapul azzal, hogy ez esetben a Kúria az indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti a Be. 421. § (3) bekezdésére figyelemmel.

Budapest, 2016. június 21.

Dr. Mészár Róza s.k. a tanács elnöke, Dr. Csák Zsolt s.k. előadó bíró, Dr. Soós László s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

TóthLné

bírósági tisztviselő