Court acquits defendant of assault charge, ruling self-defense was a valid legal justification for the act.

Kúria

ítélete

Az ügy száma: Bfv.III.261/2016/7.

A határozat szintje: felülvizsgálat

A tanács tagjai: Dr. Kónya István, a tanács elnöke

Dr. Varga Zoltán, előadó bíró

Dr. Márki Zoltán, bíró

Az eljárás helye: Budapest

Az eljárás formája: nyilvános ülés

Az ülés napja: 2016. szeptember 20.

Az ügy tárgya: testi sértés bűntette és más bűncselekmények

Terhelt(ek): Sz. B. I. rendű

Első fok: Dunakeszi Járásbíróság, 5.B.53/2014/15., ítélet, tárgyalás,

2014. szeptember 4.

Másodfok: Budapest Környéki Törvényszék, 1.Bf.1172/2014/5., végzés, nyilvános ülés, 2015. május 26.

Az indítvány előterjesztője: az I. rendű terhelt védője

Az indítvány iránya: a terhelt javára

Rendelkező rész

A Kúria a Dunakeszi Járásbíróság 5.B.53/2014/15. számú ítéletét és a Budapest Környéki Törvényszék 1.Bf.1172/2014/5. számú végzését Sz. B. I. rendű terhelt tekintetében megváltoztatja és Sz. B. I. rendű terheltet az ellene a Btk. 164. § (1) és (3) bekezdés szerinti testi sértés bűntettének vádja alól felmenti.

Felhívja a Budapest Környéki Törvényszék Gazdasági Hivatalát, hogy a Pb.3542/2015. szám alatt pénzbüntetés címén befizetett 160.000 (százhatvanezer) forintot annak a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt fizesse vissza.

A Kúria ítélete ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

Indokolás

I. [1] A Dunakeszi Járásbíróság a 2014. szeptember 4. napján kelt 5.B.53/2014/15. számú ítéletével Sz. B. I. rendű terheltet a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntette miatt 100 napi tétel, napi tételenként 1.600 forint, összesen 160.000 forint pénzbüntetésre ítélte.

[2] Sz. B. I. rendű terhelt esetében a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az I. rendű terhelt ez irányú védekezésével szemben azt tudta megállapítani, hogy az I. rendű terhelt P. A. II. rendű terheltnek a vele való vitája során okozott orrcsonttörést. Az őt bántalmazó II. rendű terhelt rövid, egymás utáni lökő, majd ütő mozdulatokat tett, ezután, mikor a jogtalan támadását befejezte, az I. rendű terhelt maga is - az őt ért bántalmazásra válaszul - jogtalan támadó magatartást tanúsított azzal, hogy P. A. II. rendű terhelt felé lépve, szándékosan belefejelt az orrába. Azaz, mivel nem beszélhetünk az I. rendű terhelt esetében már vele szembeni jogtalan támadásról, illetve annak fenyegető helyzetéről, értelemszerűen - az előbbiek hiánya miatt - nem jöhet szóba az elhárítást megengedő magatartás szükségességének, túllépésének, illetve a kitérési kötelezettségnek a kérdése sem.

[3] A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2015. május 26. napján jogerős 1.Bf.1172/2014/5. számú ítéletével a Dunakeszi Járásbíróság ítéletét mindkét terheltre helybenhagyta.

[4] A másodfokú bíróság az ítélet 3. oldal III. pont 3. bekezdéséből a történeti tényállásba utalta Sz. B. I. rendű terhelt vallomásából azt a részt, hogy „miközben ütött én folyamatosan ütöttem a hátát", ezzel az ítélet 2. oldal II. pont 5. bekezdésének utolsó mondata helyesen a következő lett: „A hangos szóváltás során P. A. II. rendű terhelt a két kezét az I. rendű terhelt nyakára tette és annál fogva hátralökte őt, majd két alkalommal ököllel megütötte annak mellkasát miközben Sz. B. I. rendű terhelt folyamatosan ütötte II. rendű terhelt hátát, ezután Sz. B. I. rendű terhelt egy alkalommal szándékosan belefejelt a II. rendű terhelt orrába.".

[5] A törvényszék a jogi indokolás körében arra utalt, hogy az elsőfokú bíróság tévedett azáltal. hogy azt állapította meg, hogy P. A. II. rendű terhelt a jogtalan támadást befejezte, amikor Sz. B. I. rendű terhelt belefejelt az orrába.

[6] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a terheltek között P. A. II. rendű terhelt megérkezését követően - senki által nem vitatottan - hangos szóváltás alakult ki, mely során számon kérő, felelősségre vonó, egymást becsmérlő hangot ütöttek meg. A szóváltás során P. A. II. rendű terhelt által kezdeményezett tettlegességbe Sz. B. I. rendű terhelt a II. rendű terhelt hátának egyidejű ütlegelésével, majd az orrába belefejeléssel bekapcsolódott, így mindkét terhelt a jogtalanság talaján állt, szándékuk kölcsönös testi sértés okozására irányult. Mindkettőjük szándéka jogtalan támadó jellegű volt, ezért egyikőjük sem hivatkozhat eredményesen a jogos védelmi helyzetre (BH 2004.93.), illetőleg annak menthető felindulásból történő túllépésére sem.

[7] A törvényszék álláspontja szerint a jogos védelmi helyzetre hivatkozás ekként egyik terhelt esetében sem foghatott helyt, azonban helytálló Sz. B. I. rendű terhelt védőjének érvelése, miszerint a védekezés előrefelé irányuló mozdulat is lehet, erre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet 5. oldal 2. bekezdésében írt okfejtést is mellőzte.

II. [8] A jogerős ítélet ellen Sz. B. I. rendű terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

[9] A védő jogi okfejtése szerint az I. rendű terhelt jogos védelmi helyzetben fejelte le a II. rendű terheltet, ugyanis a támadást a II. rendű terhelt indította el, amelynek során az I. rendű terhelt a folyamatos tettlegesség során kizárólag a lefejeléssel volt képes a támadást megszüntetni.

[10] Hivatkozása szerint tévedett a bíróság amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy mindkét terhelt a jogellenesség talaján állt.

[11] Mindezek alapján az I. rendű terhelt jogos védelem címén történő felmentését indítványozta.

[12] A Legfőbb Ügyészség a BF. 282/2016. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaposnak tartva a megtámadott határozatok megváltoztatását és az I. rendű terhelt felmentését indítványozta.

III. [13] A felülvizsgálati indítvány és az ügyészi álláspont az alábbiak szerint alapos.

[14] A Kúria a Be. 420. § (1) bekezdése és a Be. 424. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen az I. rendű terhelt védője a felülvizsgálati indítványát fenntartotta és részletesen indokolta.

[15] A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen az átiratában foglaltakat fenntartotta.

[16] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott okból, valamint a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - Be. 423. § (4) és (5) bekezdése alapján bírálta felül.

[17] Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.

[18] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

[19] A védő ilyen anyagi jogi szabálysértésre hivatkozott, amikor azt állította, hogy az I. rendű terhelt mindvégig jogosan védekezett, ugyanis egyrészt nem volt jogtalan támadási szándéka, másrészt a II. rendű terhelt támadó magatartását előbb enyhébb módon, a hát ütlegelésével igyekezett elhárítani, majd amikor ez nem vezetett eredményre, fejelte le a támadóját.

[20] A Btk. 22. § (1) bekezdése szerint nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

[21] A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, illetve egészítette ki az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, nevezetesen azt, hogy a lefejeléskor a II. rendű terhelt nem fejezte be a támadást, azonban abból téves jogi következtetést vont le, és annak indokai sem helytállóak.

[22] A másodfokú bíróság jogi álláspontjának alátámasztásául hivatkozott egy közzétett eseti döntésre, azonban nem vette figyelembe, hogy az annak alapjául szolgáló tényállás eltért a jelen ügyben elbírált eseményektől.

[23] A hivatkozott eseti döntésben ugyanis az szerepelt, hogy „Annak tudatában, hogy ez tettlegességhez vezethet, a terheltek kölcsönösen szidalmazták és fenyegették egymást. Ez azt jelenti, hogy egymás tettlegességre szóló kihívását kölcsönösen elfogadták, mindkettőnek a szándéka támadó szándék volt, ezért jogos védelemre már ez okból sem hivatkozhat egyikük sem, s a II. rendű terhelt ezen kívül azért sem, mert a tényállás szerint a tettlegességet ő kezdte meg.".

[24] A jogos védelmi helyzet fennállásának vizsgálata során a történések folyamatát mindig a maga egészében, egységesen kell értékelni, és a jogos védelmi helyzet mindaddig fennáll, ameddig a megtámadott reálisan tarthat a támadás folytatásától.

[25] Jelen ügyben ugyanis a szóváltás nem a tettlegesség előkészítése volt, ugyanis annak témája pusztán a gyermek láthatása volt, és a II. rendű terhelt támadása teljesen váratlanul érte az I. rendű terheltet, aki nem kezdeményezője, hanem elszenvedője volt a támadásnak.

[26] Az irányadó tényállás szerint megtámadását követően az I. rendű terhelt a II. rendű terhelt támadása alatt a támadója hátát ütlegelte.

[27] E tényállás alapján nem kétséges, hogy az I. rendű terhelt is csak addig ütött vissza, amíg őt a II. rendű terhelt támadta. A támadással azonosan, az elhárító magatartás is puszta kézzel, a testre mért ütésekkel történt. Mindebből a Kúria azt állapította meg, hogy az I. rendű terhelt kizárólag a jogtalan támadást elhárítva ütötte meg, majd fejelte le a II. rendű terheltet. Cselekménye szükséges volt a támadás leküzdéséhez és az arányosság követelményét - amely egyébként sem törvényi feltétel - sem sértette. Ezért a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy mindketten a jogtalanság talajára kerültek.

[28] Az I. rendű terhelt tényállásszerű magatartása tehát szükséges volt az ellene intézett jogtalan támadás elhárításához és a védekezés szükséges mértékét sem lépte túl.

[29] Az I. rendű terhelt jogos védelmi helyzete tehát az ellene folytatódó támadás miatt, illetve alatt nem szűnt meg. Általa a folytatódó, folyamatos támadás során kifejtett fellépése, a II. rendű terhelt hátának ütlegelése, majd lefejelése annak elhárításához szükséges volt és a védekezéshez szükséges mértéket túl nem lépve, aránytalan sérelmet sem okozott. Ezért a Btk. 22. § (1) bekezdésében meghatározott jogos védelem, mint büntethetőséget kizáró ok miatt cselekménye nem büntethető, az bűncselekményt nem valósított meg.

[30] Csupán a teljesség igényével utal a Kúria még arra, hogy a Btk. 22. § (4) bekezdése értelmében a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől. A szembenállásra tehát a törvény kifejezett rendelkezése jogosította fel a megtámadott I. rendű terheltet.

[31] Folyamatos jogtalan támadás esetén a védekezés folyamatossága nem jelenti azt, hogy a védekező a kölcsönösségre tekintettel szintén a jogtalanság talajára került volna (BH 2013.31.).

[32] E körben utal a Kúria arra, hogy az arányosság követelményét a törvény nem szabja a jogos védelem megállapításának feltételéül. Annak egyetlen törvényi követelménye a szükségesség, és az ítélkezési gyakorlat az arányosság feltételét csupán a szükségesség keretein belül vizsgálja.

[33] Az I. rendű terhelt tényállásszerű magatartása tehát szükséges volt az ellene intézett jogtalan támadás elhárításához és a védekezés szükséges mértékét sem lépte túl.

[34] E helyzet értékelése körében a Kúria a következetes gyakorlatára is utal. Amint arra a Legfelsőbb Bíróság a BH 2011.269. szám alatt közzétett döntésében rámutatott, a jogos védelmi helyzetben kifejtett - formailag a garázdaság bűncselekményének a törvényi tényállásába illeszkedő - cselekménynek nincs társadalomra veszélyessége. Az ilyen cselekmény a Btk. 10. § (1) bekezdésére tekintettel nem bűncselekmény.

[35] Ehhez képest tehát a felülvizsgálati indítvány alappal hivatkozott a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felülvizsgálati okra. A Btk. 22. § (1) bekezdése szerinti jogos védelmi helyzetben cselekvő személy (s így az I. rendű terhelt) magatartása nem bűncselekmény. Közömbös, hogy az ilyen magatartás egyúttal valamely más bűncselekmény tényállási elemeinek - így például garázdaság esetében a kihívóan közösségellenes és erőszakos magatartás - megállapítására alkalmas.

[36] A Kúria ezért a Dunakeszi Járásbíróság 5.B.53/2014/15. számú ítéletét és a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Bf.1172/2014/5. számú végzését Sz. B. I. rendű terheltet érintően - a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján - megváltoztatta és őt az ellene a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntette miatt emelt vád alól - a Be. 6. § (1) bekezdés a) pont I. fordulata és a 331. § (1) bekezdése alapján - felmentette.

[37] A Be. 585. § (1) és (3) bekezdése alapján rendelkezett egyúttal a pénzbüntetés címén befizetett összegek visszatérítéséről.

IV. [38] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 3. § (4) bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. § (4) bekezdés b) pontja zárja ki.

Budapest, 2016. szeptember 20.

Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

tisztviselő

BÉ