Legislator Case Law & Legislation
Bfv.225/2016/7 AI generated

Hungarian Supreme Court dismisses appeal challenging conviction for bribery-related influence peddling based on insufficient evidence.

Case Number Bfv.225/2016/7
Court / Authority
Jurisdiction Hungary (HU)
Decision Date
Outcome Dismissed

Legislator summary

AI generated

The Hungarian Supreme Court upheld the lower courts' conviction of Dr. K. E. J. for influence peddling involving a bribe of over 36 million forints. The defense argued that the evidence failed to prove the defendant claimed to bribe a specific official, relying instead on the ambiguity of the funds' destination. The court rejected this, ruling that the lower courts properly fulfilled their duty to explain the legal basis for their decision and that the evidence sufficiently supported the charge.

Legislator headnote

AI generated

Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontja; A felülvizsgálati eljárásban a bíróság döntése megalapozottságát nem lehet a bizonyítékok értékelésének helyességével támadni, ha az indokolás a tényállás és a jogi minősítésre vonatkozóan elégséges magyarázatot nyújt.

Keywords

AI generated
felülvizsgálati indítvány indokolási kötelezettség befolyással üzérkedés vagyonelkobzás bizonyítékok értékelése bűnösség megállapítása törvényesség elleni támadás

Cited Legislation

AI generated
Be. 416. § (1) bekezdés a) pont
[39] Ez a hivatkozás azonban alaptalan, ugyanis a felülvizsgálati indítvány nem a bűnösség kimondását [Be. 416. § (1) bekezdés a) pont], hanem a cselekmény minősítésének törvényességét támadta, vagyis azt, hogy a terhelt nem állította, hogy hivatalos személyt fog megvesztegetni.
Be. 416. § (1) bekezdés b) pont
[3] A védő a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapított felülvizsgálati indítványát arra a jogi okfejtésre alapította, hogy az alapügyben eljárt bíróságok tévesen minősítették a terhelt cselekményét a Btk.
Be. 373. § (1) bekezdés III. pont
Be. 423. § (5) bekezdés
[41] Figyelemmel arra, hogy a megtámadott határozatok egyéb rendelkezései törvényesek és a Kúria a Be. 423. § (5) bekezdésében írt jogkörében eljárva feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem észlelt, azokat a Be.
Be. 426. §
§ (5) bekezdésében írt jogkörében eljárva feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem észlelt, azokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
Be. 3. § (4) bekezdés
[42] A végzés elleni fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be. 3. § (4) bekezdésén, illetve a Be.
Be. 416. § (4) bekezdés b) pont
§ (4) bekezdésén, illetve a Be. 416. § (4) bekezdés b) pontján, továbbá a Be.
Be. 418. § (3) bekezdés
§ (4) bekezdés b) pontján, továbbá a Be. 418. § (3) bekezdésén és a 421.
421. § (2) bekezdés
421. § (3) bekezdés

Cited Case Law

AI generated
BH 2013.10.
A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása ( BH 2013.10.).
AI generated

Need to analyze how this precedent applies to your matter?

Cross-reference this judgment against statutes, commentaries, and subsequent citing case law inside Legislator AI.

Open in Legislator →

Full text

Kúria

végzése

Az ügy száma: Bfv.III.225/2016/7.

A határozat szintje: felülvizsgálat

A tanács tagjai: Dr. Kónya István, a tanács elnöke

Dr. Varga Zoltán, előadó bíró

Dr. Krecsik Eldoróda, bíró

Az eljárás helye: Budapest

Az eljárás formája: tanácsülés

Az ülés napja: 2016. augusztus 17.

Az ügy tárgya: vesztegetést állítva elkövetett befolyással üzérkedés

Terhelt(ek): Dr. K. E. J.

Első fok: Fővárosi Törvényszék, 15.B.1503/2014/28., ítélet, tárgyalás,

2015. július 10.

Másodfok: Fővárosi Ítélőtábla, 2.Bf.267/2015/5., ítélet, nyilvános ülés,

2015. december 3.

Az indítvány előterjesztője: a terhelt védője

Az indítvány iránya: a terhelt javára

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 15.B.1503/2014/28. számú és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.267/2015/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

Indokolás

I. [1] Dr. K. E. J. terheltet a Fővárosi Törvényszék a 2015. július 10. napján kelt 15.B.1503/2014/28. számú, illetve a Fővárosi Ítélőtábla a 2015. december 3. napján jogerős 2.Bf.267/2015/5. számú ítéletével a Btk. 299. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntette miatt 4 év 6 hónapi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte, egyben vele szemben 36.296.400 forint vagyonelkobzást alkalmazott.

II. [2] A jogerős ítélet ellen a terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontjaira hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

[3] A védő a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapított felülvizsgálati indítványát arra a jogi okfejtésre alapította, hogy az alapügyben eljárt bíróságok tévesen minősítették a terhelt cselekményét a Btk. 299. § (2) bekezdés a) pontja szerint, ugyanis a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem állapítható meg, hogy a terhelt azt állította vagy azt a látszatot keltette volna, hogy hivatalos személyt veszteget meg.

[4] Hivatkozása szerint ezt az elsőfokú bíróság annak ellenére állapította meg, hogy a beszerzett bizonyítékok alapján sem Sz. A.-val, sem dr. K. I.-vel folytatott kommunikáció során a terhelt soha nem hivatkozott hivatalos személyek megvesztegetésére. Az alapügyben eljárt bíróság ezzel kapcsolatosan arra hivatkozott, hogy a minősítés szempontjából nem kell konkrét személynek lennie, akire a befolyással üzérkedő hivatkozik, elegendő az, hogy félreérthetetlen legyen a résztvevők számára, hogy hová, nyomozóhoz, ügyészhez kerül az általuk adott pénz.

[5] A felülvizsgálati indítvány álláspontja szerint az elsőfokú ítélet 31. oldalának 2 bekezdésében írt megállapítás az eljárás irataiból nem állapítható meg. Hivatkozása szerint a terhelt soha nem állította, hogy a nyomozás megszüntetésre kerülhet, és azt sem, hogy vádemelésre sem kerül sor, ugyanis a rendelkezésre álló bizonyítékokból, és a terhelt vallomásából is mindössze az állapítható meg, hogy a terhelt „kifejezetten azt mondta, hogy az érintetteket az ügyészség megvádolja, majd a bíróság menti fel jogerősen dr. K. I.-t és a pénz egy személynek kell, aki ezt a miniszterelnökkel elfogadtatja".

[6] Ezzel összefüggésben idézi a felülvizsgálati indítvány az elsőfokú ítélet 18. oldalának 1 bekezdésében rögzített terhelti vallomást.

[7] A felülvizsgálati indítvány részletesen idézi a nyomozati iratok 39. oldalán lévő lehallgatási jegyzőkönyvek tartalmát majd kijelenti, hogy „ebből tehát kategorikusan az állapítható meg, hogy az ítéletben is említett hivatalos kapcsolatok barátságból csinálják, amit csinálnak, míg a pénz csak és kizárólag arra kell, hogy az érintett személy (a megfizetett, akit faszinak nevez dr. K. E. J.) ezt a dolgot, dr. K.-t felmentő jogerős ítéletet elfogadtassa a miniszterelnökkel". A védő tehát arra hivatkozik, hogy az érintettek számára nem volt nyilvánvaló, hogy hivatalos személyt kell megvesztegetni. Ennek alátámasztására idézi a felülvizsgálati indítvány, hogy a 2012. január 11-én lehallgatott telefonbeszélgetés során mit mondott a terhelt.

[8] Mindezek alapján a felülvizsgálati indítvány szerint az eljárás során nem merült fel olyan egyértelmű bizonyíték, amelynek alapján megállapítható lett volna, hogy a terhelt azt állította, vagy azt a látszatot teremtette volna, hogy hivatalos személyt veszteget meg.

[9] A felülvizsgálati indítvány a továbbiakban a 2) pontban arra hivatkozik, hogy a vagyonelkobzás elrendelésére törvénysértő módon került sor, ugyanis a terhelt 2011. december 20-án Sz. A.-tól a 120.000 eurót kifejezetten abban a tudatban vette át, hogy azzal a munkadíját fizették ki. Hivatkozása szerint Sz. A. ezzel kapcsolatosan folyamatosan változtatta vallomását, és hol munkadíjról, sikerdíjról, hol zsarolási pénzről tett említést.

[10] Ezzel összefüggésben szó szerint idézi a 2015. június 23-án tartott tárgyalási anyagot, nevezetesen azt, hogy Sz. A. milyen válaszokat adott az ügyész, a bíró, illetve a védő kérdéseire.

[11] A védő állítása szerint ezekből a válaszokból mindössze az állapítható meg, hogy volt munkadíj-megállapodás, de, hogy hány alkalommal és mennyi pénzt adott át a terhelt részére az már nem állapítható meg.

[12] Sz. A. vallomását e tekintetben dr. K. I. vallomása, a titkos adatszerzés során rögzített beszélgetés és dr. K. E. J. vallomása minden tekintetben megerősítette. Mindazonáltal a védő állítása szerint Sz. A. az ügyben nem tekinthető érdektelen tanúnak.

[13] A védő a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára alapított felülvizsgálati indítványát azzal indokolja, hogy a bíróság indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy e miatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.

[14] Ennek keretében a felülvizsgálati indítvány - az elsőfokú ítélet 24. oldalán található indokolással szemben - a titkos információgyűjtés során alkalmazott telefonlehallgatás, illetve helyiséglehallgatás során beszerzett adatok bizonyítékként történő felhasználását törvénysértőnek, ezáltal kizártnak tartja.

[15] A védő álláspontja szerint az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy a védelem miért nem tekinthetett bele a telefonlehallgatás elrendelésével kapcsolatos iratokba, annak, hogy miért tekintette törvényesnek a 2012. január 11-én 10 órától sürgősséggel elrendelő NVSZ határozatot, amely nyilvánvalóan valótlan adatokat tartalmazott, és annak sem, hogy milyen indokok alapján látta felhasználhatónak ezen bizonyítékokat.

[16] A sürgősségi elrendeléssel kapcsolatosan - dr. K. I. vallomásainak és nyilatkozatainak szó szerinti idézése mellett - arra hivatkozik a védő, hogy nevezett személy egy időben, 2011. január 11-én ugyanazon a helyen, a Nemzeti Védelmi Szolgálat épületében két, egymásnak teljesen ellentmondó nyilatkozatot tett, amely amellett, hogy még a bűncselekmény gyanúját is felvetheti, kizárólag a helyiséglehallgatás sürgősségi elrendelését célozta.

[17] Mindebből pedig egyértelműen következik, hogy a sürgősségi határozat egyrészt tartalmilag valótlan adatokat tartalmaz, másrészt tartalmi és formai hiányosságban szenved, következésképpen már helyiséglehallgatás sürgősségi elrendelése is törvénysértő módon történt.

[18] A védő hivatkozása szerint az indokolási kötelezettségét nem csupán az első-, hanem a másodfokú bíróság sem teljesítette, ugyanis egyik bíróság sem adta indokát, hogy többször ellentmondásba keveredett Sz. A. ismételt tanúkihallgatását - a védői indítvánnyal szemben - miért nem tartotta szükségesnek, és a másodfokú bíróság milyen megfontolásból vetette el Sz. A., dr. H. G. és T. L. tanúkénti kihallgatására tett védői indítványt, illetve miért nem vette figyelembe a fellebbezéshez mellékelt közokiratot, amely egyébként T. L. vallomását tartalmazta.

[19] Mindezekre figyelemmel a védő a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.

[20] A Legfőbb Ügyészség a BF.255/2016/1-I. számú átiratában a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

III. [21] A felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt, részben pedig alaptalan.

[22] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetve a büntetés végrehajtását a Btk. 86. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.

[23] A védő erre alapított felülvizsgálati indítványa arra hivatkozott, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a terhelt cselekményét tévesen minősítették a Btk. 299. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő befolyással üzérkedésnek, ugyanis a terhelt az eljárás során soha nem állította, illetve nem hivatkozott arra, hogy a pénz hivatalos személyek részére kerül továbbításra, következésképpen a minősített eset megállapítására egyetlen bizonyíték sem volt.

[24] Ez a hivatkozás azonban két okból sem alapos.

[25] Az egyik ok az, hogy a Be. 423. § (1) bekezdés szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és az sem közvetlenül, sem közvetve a bizonyítékok mérlegelésén keresztül nem támadható.

[26] Ebből egyértelműen következik, hogy a felülvizsgálati indítványban felvetett jogkérdések, miként jelen ügyben a cselekmény jogi minősítése is, kizárólag változatlan tényállás mellett válaszolhatók meg.

[27] A fentiekre figyelemmel a felülvizsgálat során a bíróság jogerős ítéletének azon megállapításai, miszerint a terhelt közölte, hogy a pénzt olyan személy részére továbbítja, aki a büntetőeljárás kimenetelét akár pozitív, akár negatív irányba befolyásolni tudja, már nem kérdőjelezhető meg.

[28] A másik ok az, hogy a védő felülvizsgálati indítványában a cselekmény minősítésével kapcsolatos jogi álláspontjára viszont bizonyítékok eltérő értékelésével jutott el, amely viszont nem lehet eredményes, ugyanis a bizonyítékok felülmérlegelésére, vagy bizonyításra a felülvizsgálat során nincs törvényes lehetőség.

[29] Ugyancsak az eljárt bíróságok bizonyítékértékelő tevékenységének támadása az indítványnak a titkos információgyűjtés eredménye felhasználását sérelmező része.

[30] A titkos információgyűjtés törvényessége, ezáltal a helyiséglehallgatás eredményének bizonyítékként való értékelhetősége nem anyagi, hanem eljárásjogi - ugyanakkor azonban a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjába nem vonható - kérdés. Valamely - esetlegesen akár törvénysértő módon beszerzett - bizonyíték figyelembevétele, illetőleg annak kirekeszthetősége nem a bűnösségre vont jogi következtetést vagy a bűncselekmény minősítésének törvényességét érinti, hanem a tényállás megalapozottságának támadása, amely a felülvizsgálati eljárásban nem megengedett, ekként tehát felülvizsgálat alapjául sem szolgálhat (BH 2012.186.III.).

[31] A felülvizsgálati indítvány szerint sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, ezért a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.

[32] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

[33] A Be. 373. § (1) bekezdés III/a) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a bíróság a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.

[34] Az indokolási kötelezettség felülvizsgálati eljárásra okot adó megsértése nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozat(ok)ból kitűnik az eljárt bíróság(ok)nak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját - a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel és/vagy intézkedéssel kapcsolatban - mire alapozta. A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása ( BH 2013.10.).

[35] Jelen ügyben mind az első-, mind a másodfokú bíróság eleget tett indokolási kötelezettségének, ugyanis azokból egyértelműen megállapítható, hogy a bíróság mire alapozta döntését, a bűnösség megállapítását, a büntetés kiszabását és az intézkedés alkalmazását.

[36] Önmagában az a körülmény, hogy a bíróság ítéletében nem adott minden védői felvetésre érdemi választ, nem jelenti az indokolási kötelezettség megsértését, ugyanis a Be. 373. § (1) bekezdés III. pontjából egyértelműen kiderül, hogy az indokolásnak mire, a büntetőjogi felelősségre vonás mely főkérdéseire kell kiterjednie.

[37] A bíróságok eleget tettek ezen kötelezettségeiknek, és a felülvizsgálati indítványban írtakkal szemben a másodfokú bíróság is megindokolta a védő által előterjesztett bizonyítási indítványok elvetésének okait (másodfokú ítélet 4. oldal első bekezdés).

[38] A felülvizsgálati indítvány hivatkozik arra is, hogy a vagyonelkobzás alkalmazása a büntetőjog más szabályainak megsértésével történt, következésképpen az intézkedés törvénysértő volt.

[39] Ez a hivatkozás azonban alaptalan, ugyanis a felülvizsgálati indítvány nem a bűnösség kimondását [Be. 416. § (1) bekezdés a) pont], hanem a cselekmény minősítésének törvényességét támadta, vagyis azt, hogy a terhelt nem állította, hogy hivatalos személyt fog megvesztegetni.

[40] Ilyen körülményekre tekintettel a vagyonelkobzás jogalapja sem kérdőjelezhető meg, figyelemmel arra, hogy az intézkedés alkalmazását nem a minősített eset megállapítása indokolta, és a felülvizsgálat során irányadó tényállásban a pénzösszeg átvételével összefüggő tévedésre utaló körülmények sem kerültek rögzítésre.

[41] Figyelemmel arra, hogy a megtámadott határozatok egyéb rendelkezései törvényesek és a Kúria a Be. 423. § (5) bekezdésében írt jogkörében eljárva feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem észlelt, azokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

IV. [42] A végzés elleni fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be. 3. § (4) bekezdésén, illetve a Be. 416. § (4) bekezdés b) pontján, továbbá a Be. 418. § (3) bekezdésén és a 421. § (2) és (3) bekezdésén alapul.

Budapest, 2016. augusztus 17.

Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Krecsik Eldoróda s.k. bíró

Kiadmány hiteléül:

Horváth Anita

bírósági ügyintéző