Supreme Court upheld guardianship order for mentally ill client due to lack of capacity for medication compliance.

Pfv.II.21.953/2014/5.

A Kúria az ügygondnok által képviselt felperesnek az alperes ellen gondnokság alá helyezés megszüntetése iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 2.P.100.372/2012. számon megindított és a Fővárosi Törvényszék 54.Pf.638.977/2013/16. számú ítéletével befejezett perében az említett számú jogerős határozat ellen a felperes részéről 34. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályában fenntartja.

A felperest képviselő ügygondnok díját 15.000 (Tizenötezer) forintban határozza meg.

Felhívja a Kúria Költségvetési és Ellátási Főosztályát, hogy a fenti ügygondnoki díjat a számla bemutatását követően utalja ki a felperes ügygondnokának.

A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illeték az állam terhén marad.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesnél 1995-ben paranoid pszichózist diagnosztizáltak és pszichiátriai gondozását, valamint gyógyszeres kezelését írták elő.

A felperes a gyógyszereit rendszertelenül szedte és a pszichiátriai gondozó kezelőorvosával megtagadta az együttműködést. A társasházban lakó szomszédaival rendszeresen konfliktusba keveredett, hangos, kiszámíthatatlan, ijesztő és ellenséges viselkedésével zavarta a házban lakók nyugalmát. 2009-ben gázszivárgás kapcsán elrendelt ellenőrzéskor a gázszerelőket nem engedte be a lakásába, ezért rendőrségi beavatkozást követően a pszichiátriai osztályra szállították, majd a bíróság elrendelte kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelését is. Három hetes gyógykezelést követően a kórház a felperest kompenzált állapotban bocsátotta otthonába azzal, hogy indokolt rendszeres kontrollja és gyógyszerezése.

A felperes a kórházból történő elbocsátását követően nem járt a pszichiátriai gondozóba és a gyógyszereit sem szedte.

A felperes tulajdonosa volt a B., A. u. 77. II/6. sz. alatti lakásingatlannak. A lakásra az érdekeivel ellentétes csereszerződést kötött, melyet utóbb fia, az alperes segítségével felbontott.

A felperest a Budai Központi Kerületi Bíróság 8.P.I.30.221/2010/24 sorszámú 2011. március 16. napján jogerőre emelkedett ítéletével cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte. Ítéletét azzal indokolta, hogy a felperes mentális állapotával kapcsolatban rendelkezésre álló adatok, valamint a felperes által a tulajdonát képező ingatlanra kötött lakáscsere szerződés - a felperesi érdekekkel ellentétes jellegéből következően - alátámasztják a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés indokoltságát.

A gyámhatóság a felperes részére először az alperest rendelte ki gondnokul, majd a felperes alperessel való kapcsolatának megromlását követően részére hivatásos gondnokot rendelt. A hivatásos gondnok a gyámhatóság hozzájárulásával a felperes lakását értékesítette és a felperest szociális otthonban helyezte el.

A felperes az otthonba nehezen illeszkedett be, ellenségesen viselkedett, betegtársaitól elzárkózott. Ugyanakkor a felügyelt, rendszeres gyógyszerszedés mellett állapota stabilizálódott.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság gondnokság alá helyezését szüntesse meg.

Keresetét azzal indokolta, hogy önmaga ellátására képes és szeretne a saját lakásában élni.

Az alperes a kereset teljesítését ellenezte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezését megváltoztatta és a felperest cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte az egészségügyi ellátással kapcsolatos jogok gyakorlása vonatkozásában. A kötelező felülvizsgálat időpontját 5 évben jelölte meg.

A perben beszerzett igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperes évtizedek óta téveszmés, hasadásos elmezavarban szenved, de az intézményi körülmények között alkalmazott és ellenőrzött gyógyszeres kezelés hatására pszichésen kiegyensúlyozott állapotban van. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. 14.§-ának (4) bekezdése alapján - figyelemmel arra, hogy a szakértői vélemény szerint korlátozó gondnokság javasolt az egészségügyi ellátással kapcsolatos jogok gyakorlása vonatkozásban - a felperest ezen egy ügycsoport vonatkozásában helyezte cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá.

Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést.

Fellebbezésében a gondnokság alá helyezés megszüntetését kérte, hivatkozva arra, hogy pert indított a gondnoka által a lakására kötött adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt, és, hogy a lakással kapcsolatos ügyei intézéséhez teljes cselekvőképességre van szükség.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezéseit nem érintette, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, és a felperest cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezte az egészségügyi ellátással kapcsolatos jogok gyakorlása ügycsoportban. A felperest a választójogból nem zárta ki.

Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az ítéletét megküldte a gyámhatóságnak a felperes részére támogató kirendelése céljából az ingó- és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezés, a hivatalos ügyek intézése és a lakóhely és tartózkodási hely megválasztása ügycsoportokban.

A másodfokú bíróság a 2013. évi CLXXVII. tv. 4.§-ának (1) bekezdése alapján az időközben hatályba lépett Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (Ptk.) szabályait alkalmazta, és a Ptk. 2:21.§-ának (2) bekezdése alapján vizsgálta felül a felperes gondnokság alá helyezésének indokoltságát.

Megállapította, hogy az egyébként megalapozott elsőfokú ítélet indokolásában rögzítettek alapján, az új Ptk. szabályait alkalmazva is indokolt a felperes részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezése az egészségügyi ellátással kapcsolatos jogok gyakorlása ügycsoportban.

A másodfokú bíróság észlelte, hogy a felperes a lakásának elidegenítése miatt támogatást igényel, ezért a Ptk. 2:38.§-ának alkalmazásával támogató kirendelése iránt megkereste a gyámhatóságot.

Rámutatott arra, hogy a felperes önálló lakhatásának megoldatlansága önmagában nem alapozza meg olyan tartalmú gondnokság alá helyezését, melynek alapján intézeti elhelyezése akarata ellenére is fenntartható.

A jogerős ítélet ellen a felperes személyesen terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amit a felperesi ügygondnok fenntartott.

A felperes által írt kérelmet összefoglalva az ügygondnok a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes gondnokság alá helyezésének megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a Ptk. 2:19.§-ának (4) bekezdése szerint a cselekvőképesség részlegesen sem korlátozható, ha az érintett személy jogainak védelme a cselekvőképességet nem érintő más módon is biztosítható. Álláspontja szerint a támogatott döntéshozatal igénybevételével a felperes az egészségügyi ellátással kapcsolatos jogait is képes gyakorolni.

Az alperes nem terjesztett elő felülvizsgálati ellenkérelmet.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A bíróság a felperest 2011. március 16. napján első fokon jogerőre emelkedett ítéletével cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte azzal az indokkal, hogy mentális állapota miatt érdekei védelmet igényelnek.

A 2013. évi CLXXVII. tv. 4.§-ának (1) bekezdése alapján a perben alkalmazandó Ptk. 2:30.§-ának (1)bekezdése szerint a cselekvőképességet érintő gondnokságot a bíróság megszünteti, ha elrendelésének oka már nem áll fenn.

A felperes a jelen perben beszerzett, aggálytalan orvosszakértő vélemény szerint évtizedek óta olyan mentális zavarban (téveszmés, hasadásos elmezavar) szenved, amely az ügyei viteléhez szükséges belátási képességét csökkenti. Betegsége krónikus, állapotában javulás nem valószínű, de stabilizálódás rendszeres gyógyszerszedéssel elérhető.

A szakvéleményből, a pszichiátriai osztály által kiállított zárójelentésekből és az alperes által előadottakból megállapítható, hogy a felperesnek nincs betegségtudata, ezért felügyelet nélkül a gyógyszereit nem szedi és nem tarja a kezelőorvosával a kapcsolatot. Jelenlegi pszichésen kiegyensúlyozott állapota az intézményi körülmények között alkalmazott és ellenőrzött gyógyszeres kezelés eredménye.

A felperes rendszeres és ellenőrzött gyógyszeres kezelés nélkül dekompenzálódik, viselkedése agresszív, összeférhetetlen, a környezetével szemben ellenséges, a magára és a közvetlen környezetére irányuló veszélyforrásokat nem ismeri fel, érdekeinek megfelelő döntések meghozatalára nem képes.

A fentiekre tekintettel elsősorban a felperes, de a környezete érdekében is szükséges és indokolt egy ügycsoportot érintően a részleges gondnokság alá helyezés fenntartása, ezért a gondnokság alá helyezése megszüntetésének feltételei nem állnak fenn, de nem indokolt a cselekvőképesség teljes korlátozása sem.

A felperesnél rendszeres orvosi ellenőrzéssel és folyamatos gyógyszerszedéssel pszichésen kiegyensúlyozott állapot érhető el, mely alkalmassá teheti ügyei intézésére. Ez a kontroll azonban - ahogyan arra az eljáró bíróságok a bizonyítékok okszerű mérlegelésével és a Ptk. 2:19.§-ának (2) bekezdése megfelelő alkalmazásával jutottak - csak úgy valósítható meg, ha az egészségügyi ellátással kapcsolatos jogai vonatkozásában a gondnokság alá helyezést a bíróság fenntartja.

A felperes arra hivatkozott, hogy jogainak védelme a cselekvőképességét nem érintő módon, támogatott döntéshozatal igénybevételével is biztosítható, ezért a Ptk. 2:19.§-ának (4) bekezdése szerint a cselekvőképessége részlegesen sem korlátozható.

A Ptk. 2:38.§-ának (1) bekezdése alapján a támogatót a gyámhatóság csak az érintett személy kérelmére rendelheti ki, és a támogató a támogatott döntéshozatalról szóló 2013. évi CLV. tv. 4.§-ának (1) bekezdése szerint csak a támogatott személy kérésére nyújthat segítséget a támogatott személy döntéseinek meghozatalánál. A rendszeres gyógyszerbevétel ellenőrzése, biztosítása nem minősül a támogató lehetséges feladatai közé tartozónak.

A felperes pszichésen stabil állapotának feltétele a rendszeres gyógyszeres kezelés, amelynek akadálya a betegségbelátás hiánya. A betegségtudat hiánya miatt a felperes jogainak védelme a támogatott döntéshozatallal - annak önkéntessége miatt - egyébként sem lenne biztosított, ezért a másodfokú bíróság helytálló döntést hozott, amikor a felperest cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezte az egészségügyi ellátással kapcsolatos jogok gyakorlása ügycsoportban és csak az ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezés, a hivatalos ügyek intézése és a lakóhely és tartózkodási hely megválasztása ügycsoportokban kereste meg a gyámhatóságot támogató kirendelése céljából (feltéve, hogy ezzel a felperes is egyetért).

A kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (Pp.) 275.§-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

A kirendelt ügygondnok díját, illetve a felülvizsgálati eljárási illetéket a Pp. 311.§-ának (6) bekezdése, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13.§-ának (1) bekezdése, illetve 14.§-a alapján az állam viseli.

Budapest, 2015. október 6.

Dr. Makai Katalin s.k. a tanács elnöke, dr. Molnár Andrea s.k. előadó bíró, dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

tisztviselő