Court upheld lower court ruling dismissing insurance claim due to plaintiff's failure to prove loss occurred.

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.V.21.453/2014/5.szám

A Kúria a Somogyi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Somogyi Péter ügyvéd) által képviselt felperesnek a Telek és Vasenszki Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Telek Zoltán ügyvéd) által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 16.P.51.611/2007. számon megindított perében -mely perbe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott a Dr. Szontághné dr. Kovács Erzsébet ügyvéd által képviselt beavatkozó- a Fővárosi Törvényszék 2014. április 10. napján meghozott 41.Pf.641.642/2013/4. számú jogerős ítélete ellen a felperes 2014. július 8. napján előterjesztett felülvizsgálati kérelme, az alperes 2014. december 20. napján a beavatkozó 2015. január 1. napján előterjesztett felülvizsgálati ellenkérelme folytán meghozta a következő

Í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek és a beavatkozónak 15 nap alatt külön - külön 70.000 - 70.000 (Hetvenezer) - (Hetvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperes 2005. október 14.-én vette bérbe a ház földszintjén lévő üzlethelyiséget. Az üzlethelyiségben szőrme és bőráru boltot nyitott. A bolt árukészletére az alperesi beavatkozóval szándékozott vagyonbiztosítási szerződést kötni. Az ajánlatot az ajánlat megtételére szolgáló, megfelelően kitöltött nyomtatványon lévő keltezés tanúsága szerint 2005. november 11.-én az alperes közvetítésével kívánta megtenni. Az alperes megbízottja útján juttatta el az alperesi beavatkozóhoz a biztosítási ajánlatot. A megbízott azt 2005. december 1-jén adta át a beavatkozónak. A felperes üzlete kirakatának többrétegű fóliával borított üvegét betörték, az üveg mögötti acél rácsot két helyen átvágták. Az üzlethelyiség riasztóberendezéssel volt ellátva. A riasztóberendezés jelzését a távfelügyeletet ellátó Kft. december 2.-án 6 óra 28 perc 40 másodperckor észlelte, megbízottjának járőre 6 óra 38 perckor érkezett a helyszínre. Az esetről feljegyzést készítettek, mely szerint „a kirakat üvegének utcafronti jobb oldalán egy méteres magasságban 10 X 5 cm-es anyaghiány látható az üveg mögött a kirakatvédő fémrács átvágott állapotú. A kirakatban egy ruhaállvány volt látható, előtte a talajon egy bunda volt leesve, a ruha felső része az állványon sértetlen állapotban volt. Az elkövető feltehetőleg az anyaghiány előidézésével kívánta eltulajdonítani a kabátot, azonban ez nem sikerült neki. Az eset során így lopási kár nem keletkezett". A felperes kárbejelentést tett a beavatkozónál. A beavatkozó 2005. december 2.-án keltezett, de csak 2005. december 8.-án postára adott levelében közölte a felperessel, hogy a biztosítási ajánlatát nem fogadta el. A felperesnek az volt az álláspontja, hogy a biztosítási szerződés létrejött és kárának megtérítése iránt keresetet indított a beavatkozó ellen, majd perbe vonta az alperest is. Ezt követően a beavatkozóval szemben a keresetétől elállt. A továbbiakban a beavatkozó, mint az alperes felelősségbiztosítója vett részt a perben.

A felperes keresetében 4.519.800 Ft kártérítés és 2005. december 21-től járó kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A keresetét arra alapította, hogy az alperes a biztosítási ügylet megkötésével kapcsolatos tevékenység elvégzésére kötött biztosítási szerződést megszegte azzal, hogy az ajánlatát késedelmesen továbbította a beavatkozóhoz, ezért a biztosítási esemény bekövetkezése előtt a biztosítási szerződés nem jött létre. Az alperes által megtérítendő kár egyenlő azzal az összeggel, amelyet a beavatkozótól a biztosítási szerződés létrejötte esetén kapott volna.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletét a következőkkel indokolta:

A biztosítási alkusz a biztosítási ajánlatok közvetítése során az ügyfél megbízottjaként jár el, tehát az alperes a felperes és nem a biztosító, a beavatkozó megbízottjaként járt el. A biztosítási szerződés a káresemény bekövetkezéséig akkor sem jött volna létre, ha az alperes a felperes ajánlatát haladéktalanul továbbítja a beavatkozóhoz, ugyanis a felperes ajánlata kiegészítésre és pontosításra szorult. A megfelelő ajánlat benyújtását követően a beavatkozónak 15 napja lett volna megfontolni, hogy az ajánlatot elfogadja-e vagy sem, s ez a 15 napos határidő mindenképpen a káresemény bekövetkezését követően járt volna le.

A felperes tehát kártérítéshez a beavatkozótól akkor sem jutott volna, ha az alperes a megbízotti kötelezettségét megfelelően teljesíti. A felperes a biztosítási szerződés kellő időben való megkötése érdekében nem is tanúsított gondos magatartást. Az üzletét már a 2005. november 7.-ei megnyitása előtt feltöltötte áruval. Az elvárható gondos magatartás ezzel szemben az lett volna, ha ezt csak érvényes biztosítási szerződés birtokában teszi meg. A kármegelőzés körében értékelendő mulasztás az is, hogy az üzlet már felszerelt kamerarendszere felvételek készítésére nem volt alkalmas állapotban.

Ha a kamera felvételeket készít, az megkönnyítette volna az elkövető kézre kerítését. Mindezek mellett a felperes a káreseményt sem bizonyította. A kirakat üvegen keletkezett résen az ellopott bundákat nem lehetett úgy kihúzni, hogy az üvegszéleken anyagmaradványok ne legyenek. Anyagmaradványok azonban nem voltak fellelhetők. A riasztó jelzésétől a biztonsági szolgálat helyszínre érkezéséig eltelt rövid idő 9 db bunda kihúzására a szűk résen nem is volt elegendő. Kétségessé teszi a felperes kárbejelentésében megjelölt bundák és bőrkabátok ellopását az is, hogy a helyszínre érkezésekor a felperes, a biztonsági őr, és a rendőrjárőr is úgy ítélte meg, hogy csak betörési kísérlet történt, mert az ellopottnak állított áruk hiánya nem tűnt fel; a padlón nem hevertek vállfák és az állványon is csak egy db fehér vállfa lógott.

Az üzletben foglalkoztatott eladó a tanúvallomásában azt állította, hogy az értékesebb bundákat zárás után felvitte a galériára. A felperes által a bundabeszerzésekről kiállított számlák szerint az ellopottnak megjelölt bundák a legértékesebbek közé tartoztak. A 2005. november 8.-án felvett leltárjegyzékben felsorolt a bundák közül csak 2-3 db bunda volt értékesebbek ezeknél. Ezért érthetetlen, hogy miért hagyták a legértékesebb bundákat közvetlenül a kirakat mellett. Az eset összes körülményeit mérlegelve a lopás megtörténtét nem lehetett bizonyítottnak tekinteni, ezért a felperes keresete nem volt megalapozott.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy a felek között „vagyonbiztosítási szerződés közvetítésére (alkuszi tevékenység ellátására) irányuló megbízási szerződés írásban nem jött létre". A jogi álláspontja az volt, hogy írásbafoglalt szerződés hiányában a felek között érvényes megbízási szerződés sem létesült. A Ptk. 474. § (3) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy „ha a megbízás teljesítéséhez szerződéskötésre van szükség, a megbízáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket a jogszabály a megbízás alapján kötendő szerződésekre előír".

A Ptk. 537. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy „a biztosítási szerződés a felek írásbeli megállapodásával jön létre". A felek közötti megbízási szerződés ezért az alakszerűség megsértése miatt a Ptk. 217. § (1) bekezdése értelmében semmis. A felperes a hibás teljesítésen, Ptk. 305. § (1) bekezdésén, 310. §-án, 318. § (1) bekezdésén és 339. § (1) bekezdésén alapuló igénye a megbízási szerződés semmissége miatt nem volt megalapozott. Nem lett volna teljesíthető azonban a felperes keresete az esetben sem, ha a felek között a szerződés érvényesen létrejön. Téves az elsőfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, miszerint a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes mulasztása hiányában a felperesnek a káresemény időpontjában érvényes és hatályos vagyonbiztosítási szerződése lett volna.

Az alperes és a beavatkozó közötti szerződésben a biztosítási ajánlatok továbbítására megjelölt határidők a peres felek közötti jogviszonyban közömbösek, az alperesnek ezektől a határidőktől függetlenül a felperes biztosítási ajánlatát haladéktalanul, de legkésőbb négy nap alatt továbbítania kellett volna a beavatkozóhoz. Ez esetben, figyelemmel a biztosítási ajánlat elfogadásának megfontolására a beavatkozó rendelkezésére álló 15 napos határidőre is, a biztosítási szerződés legkésőbb 2005. november 30.-án létrejöhetett volna.

Annak bizonyítása pedig, hogy a beavatkozó a biztosítási ajánlatot visszautasította volna, az alperest terhelte. Az alperes ezt bizonyítani nem tudta. Az ajánlat mind alakilag, mind tartalmilag megfelelő volt. Az ajánlat fogyatékosságát egyébként is az alperes terhére kellene értékelni. Mindezt mérlegelve azt kellett megállapítani, hogy alperesi mulasztás hiányában a felperes és a beavatkozó között a betörés időpontjáig a biztosítási szerződés létrejött volna. A felperesnek ezért a betöréses lopást mind biztosítási eseményt kellett volna bizonyítania.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a betörés folytán keletkezett kárát bizonyítani nem tudta. Ebből az is következik, hogy a felperes önhibáját már nem is volt szükséges vizsgálni.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének helytadó ítélet meghozatalát kérte. Azzal érvelt, hogy az alkuszi szerződés érvénytelenségére az alperes nem hivatkozott, így a másodfokú bíróság az ellenkérelem korlátain túlterjeszkedett, ami a Pp. 215. §-ába ütközik s ezért lényeges eljárási szabálysértés. A biztosítási szerződés létrejöttéhez a biztosító írásbeli nyilatkozatára a Ptk. 537. § (2) bekezdése értelmében nincs is szükség, ha ugyanis a biztosítási ajánlatra 15 nap alatt a biztosító nem nyilatkozik, a biztosítási szerződés létrejön. A beavatkozó szabályzatának 14.8 pontja valóban azt tartalmazza, hogy a biztosítási esemény bekövetkezésének és a kár összegszerűségének bizonyítása a biztosítottat terheli. Ez a szerződési kikötés a Ptk. 544. § (1) bekezdésével ellentétes, ezért a Ptk. 567. § (1) bekezdése értelmében semmis. A betörést bizonyította, a kárt pedig a beavatkozónak kellett volna bizonyítania.

Az alperes és az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A beavatkozó azt hangsúlyozta, hogy a kárt a felperesnek kellett volna bizonyítania. Helyesen állapította meg mindkét eljáró bíróság, hogy a felperes a kárát nem bizonyította. Alapvetően téves a felperesnek az a jogi álláspontja, hogy a biztosítottat csak kárbejelentési kötelezettség terheli s ezzel szemben a biztosítónak kell bizonyítania, hogy a biztosítottat kár nem érte. Az alperes helyesnek tartotta a jogerős ítéletnek azt az indokát, hogy közte és a felperes között érvényes megbízási szerződés nem jött létre, ezért szerződésszegéssel okozott kárért kártérítési felelősség sem terhelheti. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes és a beavatkozó között a biztosítási szerződés érvényesen létrejött. Ha a felperes a kárát bizonyítani tudná azért a beavatkozó lenne köteles helytállni. A vele szemben indított keresetet ez okból is el kellene utasítani. A beavatkozó 2005. december 2.-án kelt levelében utasította vissza a felperes biztosítási ajánlatát. Ekkor a biztosító nyilatkozattételére megállapított az ajánlat keltezésétől számított 15 napos határidő már eltelt, ezért a beavatkozónak kellett volna bizonyítania, hogy az ajánlat közlésétől az ajánlat visszautasításáig a 15 napos határidő is eltelt, s ezért a biztosítási szerződés nem jött létre. Előadta, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes a kárát nem bizonyította.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés esetén teszi lehetővé. A felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az abban megállapított tényállás alapján bírálja felül. Ettől a tényállástól csak az esetben térhet el, ha azt a jogerős ítéletet hozó bíróság a bizonyítékok nyilvánvalóan okszerűtlen mérlegelésével, ellentmondásos következtetéssel állapította meg, vagy ha az iratok tartalmával ellentétes.

Az eljárt bíróságok a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, helyes következtetéssel állapították meg és az ítéletük iratellenes ténymegállapítást sem tartalmaz, így a jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállást a felülvizsgálati eljárásban is irányadónak kellett tekinteni. Helytálló az eljárt bíróságok érdemi döntése is. Téves azonban a másodfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a peres felek között érvényes megbízási szerződés nem jött létre az alakszerűségi követelmény megsértése miatt. A felek között létrejött megbízási szerződés képviselet ellátására szolgáló meghatalmazást nem foglalt magában. Az alperes feladata nem a felperes nevében történő szerződéskötés volt, hanem a felperes által személyesen megtett biztosítási ajánlatát tartalmazó irat -amelynek kiállításában közreműködött- beavatkozóhoz való továbbítása; ehhez a megbízási szerződéshez pedig írásbeli alakra nem volt szükség, így a felek között szóban is érvényes biztosítási szerződés jött létre. A biztosítási ajánlatot az alperes, illetve közreműködője, akinek magatartásáért felelős, késve továbbította. Az ajánlat késedelmes továbbításával az alperes a megbízotti kötelezettségeit megszegte és ha a felperest a szerződésszegéssel okozati összefüggésben károk érték volna azok megtérítéséért az alperest a Ptk. 474. § (1) bekezdésére és a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján felelősség terhelné. A kártérítéssel a felperest olyan helyzetbe kellene hoznia, mint amilyenben lenne ha közte és a beavatkozó között a biztosítási szerződés érvényesen létrejött volna. Biztosítási szerződés esetén a biztosítási esemény bekövetkeztét és a kárt a biztosítottnak kell bizonyítania. Ez a bizonyítási kötelezettség terhelné a felperest ha a beavatkozóval szemben érvényesíthetne igényt, így az alperes elleni sikeres igényérvényesítésnek is ennek a bizonyítási kötelezettségnek a teljesítése volt a feltétele. Mivel a felperes a kárát nem tudta bizonyítani, érvényes biztosítási szerződés esetén a beavatkozótól sem kapott volna kártérítést, így kártérítést megalapozottan az alperestől sem követelhetett.

A Kúria mindezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni az alperes és az alperesi beavatkozó felülvizsgálati költségét.

Budapest, 2015. február 11.

Dr. Molnár Ambrus s.k. a tanács elnöke Dr. Szűcs József s.k. előadó bíró Dr. Madarász Anna s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

tisztviselő