Supreme Court upheld lower court damages award for property return breach, rejecting defendant's appeal on calculation grounds.

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.21.053/2015/5.szám

A Kúria a Jávor és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Jávor Béla ügyvéd) által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a jogtanácsosáltal képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 34.P.24.332/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.206/2014/3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről 36. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felpereseknek személyenként 60.000-60.000 (hatvanezer-hatvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a 820.000 (nyolcszázhúszezer) forint illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Jogerős közbenső ítélet állapította meg, hogy az alperest kártérítési felelősség terheli az I.r. és II.r. felpereseknél bekövetkezett azért a kárért, hogy az általuk az alperestől 1994. február 14-én megvásárolt lakást 2009 nyarán az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosoknak kiszolgáltatták.

A felperesek módosított keresetükben egymás között egyenlő arányban 9.801.000 forint kártérítés és ennek törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérték az alperes kötelezését. Arra hivatkoztak, hogy káruk a lakás visszaadáskori forgalmi értéke, függetlenül attól, hogy 1994-ben mennyiért vásárolták meg.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a káronszerzés tilalmára tekintettel a felperesek nem kerülhetnek kedvezőbb helyzetbe, mint amiben a károkozást megelőzően voltak. Nem bizonyították, hogy 2009. évben tulajdonukban állt volna a perbeli lakás, ezáltal a kár mértéke sem bizonyított. Az az érték, amelyet a forgalmi értékből az adásvételi szerződés megkötésekor meg sem fizettek, nem jelentkezhet utóbb kárként. Ezért a szerződéskötéskori forgalmi érték és a csökkentett vételár különbözete, 1.462.000 forint levonandó a kártérítés címén előterjesztett követelés összegéből. Hivatkozott az alperes arra is, hogy a kár összegének a megállapításánál az 1994. január 20-án kelt forgalmi értékbecslés figyelembevételével kell eljárni és az abban szereplő összeget a lakás 2009. évi forgalmi értékéből le kell vonni.

Az elsőfokú bíróság az újabb eljárásban meghozott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek - egymás közt egyenlő arányban - 9.800.000 forintot és ennek törvényes mértékű késedelmi kamatát, a keresetet ezt meghaladóan elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az 1994-ben kötött adásvételi szerződésben foglaltak szerint a lakás teljes vételára 215.622 forint volt, de a vételárkedvezmény miatt 137.998 forint vételárat fizettek ki a felperesek. A jogerős közbenső ítélet szerint a felperesek kára 2009 nyarán következett be. Vagyoni károkozás esetén a kártérítésre köteles személynek olyan helyzetbe kell hoznia a károsultat, amilyenben a károsodás előtt volt; az alperesnek olyan helyzetet kell teremtenie, mintha szolgáltatása jogilag hiánytalan lett volna. Az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik a felperesek bekövetkezett káráért; 2009 nyarán, amikor a felpereseket a kár érte, a perbeli lakás forgalmi értéke 9.800.000 forint volt.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezését nem érintette, fellebbezett rendelkezését helybenhagyta. Az ítéletének indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntése alapjául szolgáló tényeket a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg, döntésével és annak indokaival egyetértett, az elsőfokú ítéletet a Pp. 254. § (3) bekezdése szerint indokai alapján hagyta helyben. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel megállapította, hogy a felperesek kára 2009 nyarán azáltal következett be, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonosnak kiszolgáltatták a lakást. „Az általuk 1994-ben kifizetett összeg az ingatlan tulajdonosának 1/1 vételára volt, 2009-ben pedig ezt az 1/1 tulajdoni hányadot kellett visszaadniuk". A tényleges káruk a lakás visszaadáskori értékével azonos, hiszen ilyen értékű vagyoncsökkenést szenvedtek el. Nem vitás, hogy a vásárláskor bérlői kedvezményben részesültek, ezt azonban a károkozásra tekintettel, a károkozó javára nem lehet tőlük visszavonni. Az általuk kötött szerződés érvényes volt, ezért alapíthattak a Ptk. 369. §-a alapján kártérítési igényt annak megszegésére. A kártérítés az elállás joga mellett megilleti őket. Az alperes feladata volt, hogy lebonyolítsa az eladott lakás ingatlan-nyilvántartási bejegyzését. Megállapítható, hogy a lakás értékesítésekor olyan tartalmú adásvételi szerződéseket kötött, amelyek a házfelügyelői szolgálati lakással kapcsolatban tartalmazták a társasházi alapító okirat módosításához való hozzájárulást; meg lett volna ezért a lehetősége a tulajdonjog megszerzésére. A közbenső ítélettel eldőlt a kártérítési felelősség jogalapja, nem lehet ezért visszatérni a közbenső ítéletet követő eljárásban a jogalap újabb tárgyalására és elbírálására.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és annak a kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozatot, illetőleg az első, vagy másodfokon eljárt bíróság új eljárás és új határozat hozatalra utasítását kérte. A másodfokú bíróság a feltárt tényállásból jogszabálysértő következtetést vont le, így a kereset összegszerűségének történt marasztalás nincs összhangban a Ptk. 339. § (1) bekezdésével. Az alperes álláspontja szerint, mivel az alperes nem tudta megszerezni az ingatlan tulajdonjogát, ezért nem tudta azt átruházni a felperesekre, akik így nem szereztek tulajdonjogot a perbeli ingatlanon. A jogerős ítélet ennek ellenére a felperesek vagyonában bekövetkezett értékcsökkenésként jelöli meg a perbeli ingatlan tulajdonjogának 2009-es forgalmi értékét. A felperesek vagyonában bekövetkezett értékcsökkenés az 1994-ben kifizetett vételár, amelyért az ellenszolgáltatást nem kapták meg. Ezen felül további, a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenésre nem hivatkoztak a felperesek és ilyet nem is bizonyítottak. Elmaradt haszon címén csak az igazolhatóan és bizonyítottan elmaradt haszon illeti meg a jogosultat, a felperesek esetében ez az ingatlan 1994-es forgalmi értéke és a kifizetett ellenérték különbözete. A kamatfizetés kezdő időpontját 2009-ben kérte megállapítani.

A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.

A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Kúria azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Az alperes már a fellebbezési eljárás során sem támadta az elsőfokú ítéletnek az 1.600.000 forintnak és késedelmi kamatának a megfizetésére irányuló, keresetet elutasító rendelkezését, csak az ezt meghaladó kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú ítélet e körben fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.

Az adott esetben jogerős közbenső ítélet állapította meg az alperes kártérítő felelősségét, ezért helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a jogalap, a jog fennállta körében nem volt már vizsgálható az alperes felelőssége, és az új eljárásban a kártérítés összegének a meghatározása volt a bíróság feladata. A jogerős ítélet indokolásában utalt arra, hogy a jogerős közbenső ítélet megállapította, hogy a felperesek kára 2009 nyarán következett be, így vagyoni károkozás esetén a kártérítésre köteles személynek olyan helyzetbe kell hoznia a károsultat, amilyenben a károsodás előtt volt, ezért az alperesnek olyan helyzetet kell teremteni, mintha szolgáltatása jogilag hiánytalan lett volna. A bíróság az aggálytalan igazságügyi szakértői vélemény alapján megállapította, hogy az ingatlan forgalmi értéke 2009 nyarának megfelelő árszinten, közepes műszaki állapotot feltételezve 9.800.000 forint volt, ez a felperesek kára, amit az alperes köteles megfizetni.

Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperesek kára 2009 nyarán azáltal következett be, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonosnak kiszolgáltatták a lakást. Helytállóan mutatott rá arra is a másodfokú bíróság, hogy a felperesek tényleges kára a lakás visszaadáskori értékével azonos, mert ilyen értékű vagyoncsökkenést szenvedtek el; amikor a vételárat kifizették az 1/1 tulajdoni hányad vételárát fizették ki, 2009-ben pedig ezt a tulajdoni hányadot kellett visszaadniuk. Helytálló a másodfokú bíróság ítélet indokolásában rögzített álláspontja; az adott esetben a felperesek által kötött szerződés érvényes volt, ezért alapíthattak a Ptk. 369. §-a alapján kártérítési igényt annak megszegése miatt, a kártérítési követelés pedig az elállás joga mellett megillette őket.

A felülvizsgálati kérelemben az alperes a kamat kezdő fizetési időpontját is támadta, és arra hivatkozott, hogy a „közbenső ítélet szerint a kár 2009-ben következett be, ennek megfelelően kérjük a kamatfizetés kezdő időpontját megállapítani". A jogerős ítélet 2009. szeptember 1-től állapította meg a kamatfizetés kezdő időpontját, ezért az alperes alaptalanul sérelmezi a fizetési időpont meghatározását.

A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati eljárásban pervesztes alperest a felperesek felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, míg a felülvizsgálati illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdésén és a 14. §-án alapul.

Budapest, 2015. szeptember 16.

Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Almásy Mária s.k. előadó bíró, Dr. Udvary Katalin s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

kúriai tisztviselő

HM