Court partially allows claim for future orthopedic shoe costs, rejecting past medication reimbursement due to lack of proof.

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.20.249/2015/4.szám

A Kúria a dr. Erdélyi Leonóra ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Békésiné dr. Tóth Ilona ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 68.P.21.029/2010. szám alatt folyamatban volt és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.22.195/2013/8. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által 58. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit részben hatályon kívül helyezi, a Fővárosi Törvényszék 68.P.21.029/2010/53. számú ítéletét - ebben a részében - megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek további 15.640 (tizenötezer-hatszáznegyven) forintot, valamint ennek 2015. január 11-től 2013. június 30. napjáig járó a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű, míg 2013. július 01. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát. Kötelezi az alperest, hogy évente 2016. január 1-től minden év január 10. napjáig előre esedékesen, fizessen meg a felperesnek 15.640 (tizenötezer-hatszáznegyven) forintot. Egyebekben a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit a perköltségre is kiterjedően hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 25.000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint térítsen meg az államnak külön felhívásra 256.100 (kétszázötvenhatezer-száz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket, míg az alperes 1.500 (ezerötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére köteles az állam külön felhívására.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A Németországban élő magyar és szerb állampolgár 80 éves felperes gyalogosként szenvedett közlekedési balesetet 2005. július 7-én. A baleset következtében a felperes agyrázkódást, a hajas fejbőr homlokbőrének zúzódását, a bal oldali válltájék bőrének zúzódását, a könyöktájék és térdtájék bőrének a zúzódását szenvedte el, valamint keményburok alatti vérgyülem alakult ki nála. A keményburok alatti bevérzés miatt műtéti beavatkozást végeztek, a gyógytartam meghaladta a hat hónapot, ennek következtében a felperesnél maradandó testi fogyatékosságként a jobboldali végtagok petyhüdt bénulása és izomerejének gyengülése, a jobb oldali alsó és felső végtag izomzatának sorvadása, járásbizonytalanság, epilepsziás rosszullétek, valamint szorongásos neurózis alakult ki.

A felperes a keresetében a balesettel összefüggő nem vagyoni kártérítés és különböző jogcímeken részben egyösszegű, részben pedig járadék formájában teljesítendő vagyoni kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 20.917.205 eurót, 147.431 forintot és ezek járulékait, továbbá kötelezte az alperest, hogy 2013. október 1-től véghatáridő nélkül térítsen meg a felperesnek gyógyszerköltség címén havonta minden hónap 10. napjáig előre esedékesen 73,77 euró kártérítést, valamint rehabilitációs költség címén 120 eurót akként, hogy minden harmadik hónap harmincadik napjáig 30 eurót teljesítsen. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A felperes az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést nyújtott be a gondozási költség, a háztartási kisegítő, a rehabilitációs járadék, az ortopéd cipő és a gyógyszerköltség vonatkozásában. Az alperes a fellebbezésében a nem vagyoni kártérítés leszállítását kérte.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezéseit nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit pedig helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában a kísérő költségét is magába foglaló gondozási költség tekintetében kifejtette, hogy a felperes kísérő költsége címén határozott kereseti kérelmet az elsőfokú eljárás során nem terjesztett elő, de annak megítélése indokolatlan is lett volna, mert a szakértő a tárgyaláson egyértelműen azt nyilatkozta, hogy a felperes képes tömegközlekedési eszközön önállóan utazni, kísérő igénybevétele számára nem szükséges. A háztartási kisegítőre vonatkozó felperesi igényt sem tartotta a másodfokú bíróság megalapozottnak, mivel álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével vont le következtetést arra, hogy a felperesnek többletköltsége ezen a címen nem merült fel, az alperes a Ptk. 355.§ (1) és (4) bekezdése alapján kizárólag a balesettel okozati összefüggésben ténylegesen felmerült károkat köteles megtéríteni.

A rehabilitációs költség tekintetében utalt arra, hogy a felek által sem vitatott szakértői vélemény alapján évente négy alkalommal, alkalmanként egy-egy hónap időtartamban indokolt a felperes rehabilitációja, amelynek költsége - elfogadva a felperes által benyújtott összehasonlító árajánlatokat - havi 30 euró. A felperes nem bizonyította az ezt meghaladó igényét. Az ortopéd cipő költsége vonatkozásában a másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a széleskörű bizonyítási eljárás eredményeként helytállóan állapította meg azt az elsőfokú bíróság, hogy a felperesnek ezen a címen kizárólag 2009. június 9. napján merült fel költsége, sem azt megelőzően, sem azt követően esetlegesen felmerült ilyen eredetű költségét nem igazolta annak ellenére, hogy a bizonyításban nem lehetett akadályozott.

A másodfokú bíróság a gyógyszerköltség tekintetében is osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint a felperesnek a balesettel összefüggésben a Milgamma, az Adumbran és a Betahistin gyógyszerek szedése következtében merült fel költsége, azonban ezt csupán 2008. és 2013. évre vonatkozó számlákkal tudta igazolni, ezért a gyógyszerköltség visszamenőleges megállapítására nem volt lehetőség. A másodfokú bíróság is úgy foglalt állást, hogy a felperes nem volt elzárva attól, hogy a korábbi, 2013.

évet megelőző esetleges kiadásait is számlákkal igazolja, azonban ezt elmulasztotta, ezért az erre vonatkozó kártérítési igénye megalapozatlan. Utalt arra is, hogy a Ptk. 359.§-a szerinti általános kártérítés törvényi feltételei a perbeli esetben nem állnak fenn, figyelemmel arra, hogy a gyógyszerköltség mértéke pontosan kiszámítható.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet és elsődlegesen az ítéletek részbeni hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalát kérte a Pp. 275.§ (4) bekezdése alapján. Kérte, hogy a Kúria kötelezze az alperest 2005. november 1-től gondozási költség címén havi 450.00 euró járadék, háztartási kisegítő jogcímén 2005. december 1-től havi 128.00 euró járadék megfizetésére. Kérte a rehabilitációs költség 2013. október 1-től negyedévenként 30,00 euróról 2006. január 1-től havi 30,00 euróra történő emelését. Kérte továbbá az alperes kötelezését 2009. június 1-től ortopéd cipő költsége címén évi 15.640 forint járadék megfizetésére, továbbá a gyógyszerköltség címén járó járadékot 2006. január 1-től havi 73,77 euróban kérte megállapítani. Másodlagosan kérte az ítéletek részbeni hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára történő utasítását. A felperes igényelte továbbá az alperesnek az elsőfokú, a másodfokú és a felülvizsgálati perköltségben történő marasztalását is. A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Pp. 221.§ (1), a Pp. 206.§ (1), és a Pp. 3.§ (3) bekezdésében foglaltak megsértésére. Állította, hogy a bíróság, egyes általa hivatkozott tények bizonyítatlanságáról a hosszú és bonyolult bizonyítási eljárás során a Pp. 3.§ (3) bekezdése alapján nem tájékoztatta.

A gondozási költség vonatkozásában előadta, hogy részgondozási tevékenységnek minősül a házból való kikísérés, amelyet álláspontja szerint az orvosszakértői vélemény alátámaszt, mivel a szakértői vélemény kimondja, hogy az utcai közlekedésben, a tömegközlekedésben, a szabadidős tevékenységben, a háztartási munkák és az önellátás terén napi négy óra időtartamban segítségre, illetve folyamatos gondoskodásra szorul. Előadta, hogy a segítség az utcai közlekedésben, tömegközlekedésben és a szabadidős tevékenységben kísérő személy szükségességét jelenti, amely egyértelműen rész-gondozásnak számít.

Állította, hogy önállóan tömegközlekedésre nem képes. A háztartási kisegítő vonatkozásában az volt a felperes álláspontja, hogy amennyiben a károsult helyett a baleset előtt a házastársa, illetve részben a fizetett alkalmazott végezte a károsult személyével kapcsolatos háztartási munkákat, úgy ez nem lehet indoka az igény elutasításának. Hivatkozott arra, hogy a károkozó nem mentesülhet a háztartási segítség költségeinek viselése alól azon az alapon, hogy egy rokon a munkát önként, a rokoni kapcsolatra tekintettel elvégzi.

Előadta, hogy a háztartási kisegítő költsége azon az alapon jár, hogy a károsult elveszítette részben vagy egészben a képességét arra, hogy a személyével kapcsolatban felmerülő háztartási munkát maga elvégezze. A rehabilitációs költség tekintetében vitatta az összegszerűség levezetését. A szakértői vélemény szerint heti három kezelésre van szüksége évente négyszer egy hónapon keresztül, ami 12 kezelés havonta, 48 kezelés évente. Előadta, hogy egy kezelés költsége 30,00 euró, így évente 360,00 euró költsége merül fel ezen a jogcímen.

Az ortopéd cipő vonatkozásában hivatkozott arra, hogy számlával igazolta a költség összegszerűségét és az igazságügyi orvosszakértői vélemény évente egy cipő igénybevételének az indokoltságát alátámasztja. Előadta, hogy a járadék akkor is jár neki, ha nem igazolta a következő évekre a cipő megvásárlását, mert nem volt rá pénze. Vitatta azt is, hogy a jövőre nézve sem állapítottak meg részére járadékot a bíróságok ezen a címen. A gyógyszerköltség tekintetében előadta, hogy az elsőfokú ítélet csak az ítélet hozataltól állapította meg a járadékot annak ellenére, hogy a gyógyszerek szükségességét az orvosszakértői véleménnyel bizonyította, a költségek nagyságát pedig számlákkal igazolta.

Hivatkozott arra, hogy nem köteles a per teljes tartamára valamennyi kiadását bizonylatolni, mert ez túlzott bizonyítási nehézséget ró a károsultra.

Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a felperes felülvizsgálati kérelmének az elutasítását és a jogerős ítélet hatályban történő fenntartását kérte. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság 2010. 07. 13-án a Pp. 3.§ (3) bekezdése alapján felhívta a bizonyítatlanság jogkövetkezményeire a felperest, így iratellenesnek tartotta az ezzel ellentétes felperesi állítást. Utalt arra is, hogy a felperes a kioktatás sérelmezett elmaradására a másodfokú eljárásban nem hivatkozott. Az alperesnek az volt az álláspontja, hogy a bíróságok a tényállást teljes körűen feltárták és a rendelkezésre álló bizonyítékok helyes és okszerű mérlegelésével hozták meg a határozatukat. A gondozási és háztartási kisegítő költsége vonatkozásában előadta, hogy dr. T.K. igazságügyi orvosszakértő a véleménye szóbeli kiegészítése során azt adta elő, hogy a felperes gondozásra nem szorul és a háztartási munkák elvégzésére már a baleset előtt is, a természetes kórokú megbetegedései miatt a nehéz és a közepesen nehéz munkák körében alkalmatlan volt. Hivatkozott arra, hogy mivel ezeket a munkákat a felperes soha nem végezte, ezért a majdani lehetőség elvesztése nem releváns. A rehabilitációs járadék vonatkozásában előadta, hogy a bíróságok annak összegét helyesen állapították meg mérlegeléssel, különösen annak ismeretében, hogy a felperest mint magyar állampolgárt a vonatkozó jogszabályok alapján a magyar TB ellátás ingyenesen megilletné. Az ortopéd cipő költsége jogcímén érvényesített igényt álláspontja szerint a bíróság helyesen utasította el, mivel a felperes az e körben felmerült kiadását nem igazolta. A gyógyszerköltség tekintetében utalt arra, hogy alapos bizonyítás után a szakvélemény ismeretében jutott arra a következtetésre a bíróság, hogy visszamenőleg nem állapít meg járadékot, mivel addig a felperes részére a bizonyított költséget megítélte.

A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése és a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a Kúria azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott része a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból jogszabálysértő-e.

A felülvizsgálati kérelem kis részben alapos.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletben foglaltakat a gondozási költség, a háztartási kisegítő költsége, a rehabilitációs költség, az ortopéd cipő költsége és a gyógyszerköltség címén járó kártérítési igények tekintetében támadta.

Nem volt vitatott, hogy a balesettel összefüggő kárnak a bizonyítása, amelyért az alperes az elsőfokú ítélet indokolásában hivatkozott anyagi jogi szabályok [190/2004. (VI.8.) Korm. rendelet 8.§ (1) bekezdés, Ptk. 346.§ (1) bekezdés, 339.§ (1) bekezdés] alapján helytállni tartozik, a felperest terheli.

A felperes által kifogásolt jogcímek vonatkozásában a felülvizsgálat csak akkor lehet eredményes, ha a bíróságok a szükséges bizonyítást nem folytatták le, a tényállást teljes körűen nem tárták fel, illetőleg a rendelkezésre álló bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelték.

A perbeli esetben azonban ez, az ortopéd cipő jövőre nézve járó járadék iránti követelés kivételével nem állapítható meg. A bíróságok részletes indokát adták annak, hogy a szakértői kompetenciába tartozó szakkérdések megítélésénél minek tulajdonítottak jelentőséget, az összegszerűség meghatározásánál milyen bizonyítékokat vagy azok hiányát értékelték. Megállapítható az is, hogy az elsőfokú bíróság a 8-II. számú végzésében a Pp. 3.§ (3) bekezdésben foglalt kötelezettségének eleget tett, ezért a felperes alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati eljárásban ennek a megsértésére.

Ezekre tekintettel megállapítható, hogy a gondozási költség vonatkozásában az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat helyesen mérlegelték, az orvosszakértői véleményben foglaltakat kellő súllyal vették figyelembe. Az orvosszakértői vélemény alapján megállapítható, hogy a felperes a balesettel okozati összefüggésben 2006. március 8-ig tarthat alappal igényt a gondozó igénybevétele címén felmerült többletköltségeire, ezt követően még részgondozásra sem szorult, a mindennapi élettevékenységeket önállóan el tudja látni. Az pedig, hogy a felperes az utcai közlekedésben - korára és természetes kórokú megbetegedéseire is figyelemmel - időnként igényli a kísérő segítségét, gondozás címén járó többletköltséget nem alapoz meg.

A háztartási kisegítő tekintetében a Kúria osztotta az eljárt bíróságok álláspontját, miszerint a felperes nem bizonyította, hogy a perbeli balesetet megelőzően olyan háztartási munkákat végzett az otthonában, amelyeket a baleset következtében kialakult állapota miatt ellátni nem tud, ezért ezzel összefüggésben többletköltséget jelentő kisegítőre szorul. A következetes bírói gyakorlat szerint a balesetben sérült személy kiesett munkájának a pótlásával a hozzátartozók nem kötelesek a kárért felelős személy kötelezettségét enyhíteni, ezért az e munkák költségeinek megtérítése iránti igény jogalapja fennáll és nincs jogi akadálya annak, hogy a károsult a káreseménnyel összefüggő, a jövőben rendszeresen felmerülő költségei megtérítését igényelje. Erre figyelemmel a felperesnek kizárólag az olyan többlettevékenysége jelentkezik kárként, amelyet korábban ellátott, az általa korábban elvégzett tevékenység pótlásának a szükségessége teremti meg a tevékenység ellenszolgáltatásából adódó igény követelését. A felperes azonban saját előadása szerint a balesetet megelőzően sem vett részt a háztartási munkákban, azokat részben a felesége, részben a bejárónőjük végezte. Erre figyelemmel a felperesnek a háztartás körében nincs olyan kiesett tevékenysége, amelyet a balesettel okozati összefüggésben kialakult állapota folytán a jövőben nem tud ellátni és ennek következtében helyette más személy munkáját kellene igénybe venni. Önmagában az, hogy a felperes a jövőben már nem képes ellátni az általa korábban sem végzett közepesen nehéz és a nehéz háztartási munkákat, a kártérítési igényt nem alapozza meg. Egyetért a Kúria a bíróságokkal abban is, hogy a felperes baleseti eredetű mozgáskorlátozottságán túl, a kialakult állapota a természetes kórokú megbetegedéseivel is összefüggésben van, amelynek következményeiért az alperes helytállási kötelezettséggel nem tartozik.

A rehabilitációs költség vonatkozásában helytálló az a fejtegetés, hogy a felperesnek indokolt az állapota fenntartása érdekében a rendszeres fizikoterápiás kezelése, a rendszeres mozgás. A bíróságok az orvosszakértői véleményben foglaltak alapján helyesen mérlegelték, hogy a felperesnek évente négyszer egy-egy hónap időtartamban van szüksége a rehabilitációs kezelésekre. A felperes a havi kezelés költségét maga határozta meg 30 euró/hóban, amelyet a bíróságok elfogadtak. Mivel a felperes az évi tizenkét hónapból csak négy hónapban tarthat igényt a kezelések ellenértékére, így ezen a címen a bíróságok a kártérítés összegszerűségét helyesen határozták meg, annak felülmérlegelésére nincs alap.

A gyógyszerköltség vonatkozásában az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy az alperes csak azoknak a gyógyszereknek az ellenértékét köteles megtéríteni, amelyeket a felperesnek a baleseti sérüléseivel okozati összefüggésben kellett vagy kell szednie. A Pp. 164.§ (1) bekezdésében foglaltak alapján a felperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a szükséges gyógyszereket ténylegesen kiváltotta és rendszeresen beszedte. A múltra nézve a felperes még a valószínűség szintjén sem igazolta, hogy ezen a címen olyan tényleges kiadása merült volna fel, amelyet az alperes nem térített meg. Mivel a Ptk. 355.§ (1) és (4) bekezdése alapján az alperes a tényleges kárt köteles megtéríteni, ezért nem elegendő a felperes részéről annak bizonyítása, hogy a balesettel okozati összefüggésben kialakult állapotában mely gyógyszerek szedése volt indokolt, hanem azt is kellett volna igazolnia, hogy azokat ténylegesen ki is váltotta, és hogy azok megvásárlásával milyen összegű kiadása merült fel.

Tévedtek azonban az eljárt bíróságok, amikor a felperesnek az ortopéd cipő ellenértékeként a jövőre nézve járó járadékigényét nem tartották megalapozottnak. Az orvosszakértői véleményben foglaltak alapján a felperes megfelelően bizonyította, hogy évente egy pár ortopéd cipő megvásárlása számára a balesettel okozati összefüggésben indokolt és annak az összegszerűségét is számlával igazolta, így jogszerűen érvényesíthet igényt ezen a címen a jövőre nézve folyamatosan.

Ennek figyelembevételével a bíróságok a felperes ortopéd cipő jövőre nézve járó költségével kapcsolatos igényét alaptalanul utasították el, ezért a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését a Pp. 274.§-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275.§-ának (4) bekezdése alapján részben hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a részében megváltoztatta és kötelezte az alperest 2015. január 1. napjától évi 15.640 forint járadék megfizetésére.

A felperes részéről a felülvizsgálati eljárás csak olyan csekély mértékben vezetett eredményre, hogy nem volt alap az eljárásban megítélt perköltségek összegének a megváltoztatására.

A Pp. 270.§-ának (1) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78.§-ának (1) bekezdése alapján a Kúria kötelezte a felülvizsgálati eljárásban nagyobb részben pervesztes felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, míg a le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről szóló rendelkezés a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§-ának (2) bekezdésén alapul.

Budapest, 2015. március 30.

Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Antónia s.k. előadó bíró, Dr. Almásy Mária s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

kúriai tisztviselő

HM