Court upheld disciplinary exclusion for club member attempting to lease dock space to rival organization.

Pfv.IV.20.153/2015/7.szám

A Kúria a dr. Rákosfalvy Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a Dr. Udvarhelyi Miklós Ügyvédi Iroda (dr. Udvarhelyi Miklós ügyvéd) által képviselt alperes ellen közgyűlési határozat felülvizsgálata iránt a Veszprémi Törvényszéken 7.P.20.494/2013. számon indult és a Győri Ítélőtábla Pf.III.20.089/2014/4. sorszámú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 20. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet által megállapított tényállás értelmében, a per tárgyát képező időszakban az alperes bérelte az állam tulajdonát képező, a .. vagyonkezelésében álló ingatlanon kialakított, ..i vitorlás kikötőt is magában foglaló ingatlant. A 2002. február 13-án létrejött bérleti szerződés alapján a bérlemény részét képezte a kikötő medencében található összes hajóhely, de a bérbeadóval kötött szóbeli megállapodás alapján az alperes négy hajóhelyet fenntartott a .., illetve harmadik személyek részére. .. felperes a per tárgyát képező időszakban az alperesi egyesület tagja, korábban annak vezetőségi tagja is volt. A felperes egyidejűleg alapító tagja az .. elnevezésű egyesületnek, melynek céljára bérbe kívánta venni az .. vitorlás kikötő külső medencéinek hajóhelyeit. Ebből a célból 2009-ben a felperes személyesen és levélben is megkereste az .. jogi főosztályvezetőjét, akit tájékoztatott az alperes alkalmatlan vezetéséről, célszerűtlen működéséről és vagyonkezeléséről, továbbá arról, hogy az általa alapított sportkör részére bérbe kívánja venni az alsóörsi kikötő középső mólójának külső 12 hajóhelyét, mert álláspontja szerint ez az alperes bérleti szerződésének nem képezi részét. 2009. április 9-én a .. igazgatója, .. látogatást tett az alperes vezetőségénél és beszámolt erről, valamint arról is, hogy a történtekért a minisztériumba felrendelték és jelentéseket kellett írnia. A bérleti szerződéssel kapcsolatban ő azt a megállapítást tette, hogy a jelenlegi munkaterület rovására is csak az alperes hozzájárulásával, az általa bérelt területen való átjárás és a kikötő használatához szükséges szolgáltatások biztosításával köthetne külön a felperessel, illetve az általa képviselt másik egyesülettel bérleti szerződést.

A felperes az alperes által bérelt területén tárolta a H-55041-2 nyilvántartási számú, „.." nevű vitorlás kishajót. 2008-ban a .. felszólította az alperest a kikötő vízterületén található vízi járművek hajólistájának és okmányainak bemutatására. Ennek nyomán az alperes felhívta az egyesület tagjait a hajólevelek benyújtására. A felperes ennek kapcsán egy 1995. március 31-én kelt, a .. és az .. között a .. adásvétele tárgyában létrejött szerződést mutatott be, amelyben az .. ügyvezetőjeként ő maga szerepelt. A szerződést a .. nem tartotta alkalmasnak a hajó tulajdoni viszonyainak tisztázására, ezért 2009. február 9-én közölte az alperessel, hogy tudomására jutott: a kikötő területén olyan hajót is tárolnak, amelynek tulajdonviszonya tisztázatlan. A .. azt közölte, hogy a H-55041-2 nyilvántartási számú vitorláshajó nyilvántartott tulajdonosa nem azonos az alperes által feltételezett tulajdonossal, emiatt felmerülhet a gyanú, hogy a hajó nem törvényes úton került jelenlegi tulajdonosához. A .. felszólította az alperest a helyzet mielőbbi tisztázására és a hajó eltávolítására a kikötő vízterületéről. 2009. július 15-ig hozzájárultak a hajónak a külső kikötő medence vizén való tárolásához azzal, hogy amennyiben ezen időpontig a hajó okmánybeszerzése nem fejeződik be, a felperes köteles a hajót a vízfelületről eltávolítani.

A felperes kérésére az egyesület daruja megkísérelte a hajó kiemelését, ami nem jár sikerrel. Ezt követően a felperes az alperes elnökhelyettesével, ..el egyeztetett, majd a hajó kiemelését megrendelte a ..-től. A daruzási költségről a cég az alperes nevére állított ki számlát, az alperes a hajó kiemelését megelőzően és azt követően szóban és írásban közölte a felperessel, hogy a daruzás költségeit neki kell viselni, azt az alperes csupán megelőlegezi. A felperesnek a .. nevű hajó tekintetében tulajdonjog bejegyzése iránti kérelme nyomán a hatóság 2013. június 20-án kelt határozatával jegyezte be a tulajdonjogot.

.. egyesületi tag a tulajdonát képező „.." nevű, Balaton 18 típusú vitorlás hajó tárolási díját 2008. július 14. napjával bezárólag fizette meg. Ezt követő időben elterjedt az egyesület tagjai között, hogy a parton tárolt hajó valódi tulajdonosa a felperes. A hajóokmányok bérbeadó általi bekérése kapcsán az alperes 2008 novembere és 2009 februárja között több ízben e-mailban szólította fel a felperest: nyilatkozzon arról, hogy a hajó az ő tulajdonát képezi-e és ha igen, a hajó okmányait mutassa be. A felperes a felhívásokra nem nyilatkozott, majd 2009 tavaszán .. felé úgy nyilatkozott, hogy a .. az ő tulajdonát képezi és kötelezettséget vállalt arra szóban, hogy 2008. szeptember 1. napjától a tárolási díjat megfizeti. Arról adott tájékoztatást az alperes elnökhelyettesének, hogy 2009 júniusáig kívánja a hajót a kikötőben tárolni, ezért megállapodtak abban, hogy 45.000 forint tárolási díjat fog fizetni. 2009. július 20-án a megállapodott tárolási díj összegével megegyező 45.000 forintot a felperes az alperesnek megfizetett, de a hajót csak 2009 októberében vitte el a kikötőből.

A felperes 2010. december 13-án az alperes működését, létesítő okiratát és egyéb belső szabályzatait kifogásoló kérelmet nyújtott be a Veszprém Megyei Főügyészséghez. A címzett szerv 2011 áprilisában arról tájékoztatta a felperest, hogy az alperes módosított egységes szerkezetű alapszabályában, valamint működési szabályzatában, valamint a felügyelő bizottság ellenőrzési és fegyelmi szabályzatában jogszabálysértő rendelkezések vannak. Az ügyészség a felperes beadványát az adóhatósághoz továbbította. A NAV Nyugat-dunántúli Regionális Bűnügyi Igazgatósága az eljárást bűncselekmény hiányában megszüntette, de az alperesnél feltárt szabálytalanság miatt az alperest 70.000 forint mulasztási bírsággal sújtotta.

Az alperes 2007. november 24-én tartott közgyűlése olyan határozatot hozott, hogy az egyesület területén tárolt lakókocsit illetően a tag évi 20.000 forintos áramátalány megfizetésére köteles. Alperes 2009. január 31-től kezdődően tartotta nyilván a felperes tartozásaként a 2009. évi lakókocsi áramátalányt, a második hajó havi 5.000 forintos tárolási díját, 2009. július 21. napjától a daruzás 75.000 forintos költségét. A 2009. január hónaptól kezdődően, a felperes fizetési késedelmére tekintettel az alperes havi 10.000 forint késedelmi díjat számított fel. Ezen tartozások megfizetésére a felperest több esetben felszólították. Az alperes 2009 és 2010 évben tartott közgyűlésein ismertették, hogy a felperesnek az egyesülettel szemben tartozása van, illetve hogy az alperes által bérelt kikötő egy részét kívánta bérbe venni a ..-től, hajójának tulajdonviszonyát nem igazolta megfelelően, valamint, hogy az alperessel szemben feljelentést tett a hatóságoknál.

Az alperes felügyelőbizottsága 2011. június 26-án kelt határozatával a felperest az egyesület tagjai közül kizárta. A felperes keresete alapján a Veszprémi Törvényszék 7.P.21.682/2011-I. számú ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette, lényegében a fegyelmi eljárás rendjének megsértése miatt.

Ezt követően megismételt fegyelmi eljárásra került sor a felperessel szemben. Ennek során az alperes felügyelőbizottsága a 2012. október 27-én hozott határozatával a felperest az egyesület tagjai közül kizárta. A határozat alapját öt fegyelmi vétség képezte:

1. Az egyesülettel szemben 305.735 forintos fizetési kötelezettség nem teljesítése

2. Az alperes ellenében történő fellépés a kikötő bérletének ügyében

3. Rendezetlen tulajdonviszonyú hajó tárolása

4. Feljelentések

5. Az egyesülettől kapott levelek negligálása, parlagi hangnemű levelek küldése.

A felügyelőbizottság határozatával szemben a felperes fellebbezést nyújtott be. Az alperes 2013. április 14-én tartott közgyűlése a 2013/1. közgyűlés 4. számú határozatával a felperes fellebbezését elutasította.

Ezt követően a felperes keresettel fordult a bírósághoz, amelyben az alperes 2013. április 14-én hozott közgyűlési határozatának a felügyelőbizottság 2012. október 27-i határozatára is kiterjedő megsemmisítését kérte azzal, hogy a határozat megalapozatlan, valótlan, az abban foglaltak kizárása alapjául nem szolgálhatnak. A fegyelmi határozat első pontjával kapcsolatban állította, hogy az alperessel szemben tartozása nem keletkezett, sőt túlfizetésben van. Álláspontja szerint a második hajó tekintetében megalapozatlanul számították fel a tárolási díjat, a 20.000 forintos áramátalánydíj felszámítását jogsértőnek minősítette. Előadta, hogy a daruzási költség viselésére nem köteles, mert azt az alperes vállalta. Fizetési késedelem hiányában indokolatlannak ítélte meg a kötbér felszámítását. A határozat második pontjával kapcsolatban kifejtette, hogy nem az alperes által bérelt területet kívánta a ..-től bérbe venni, mert a kikötő középső mólójának külső 12 hajóhelye nem része az alperes bérleményének. A határozat harmadik pontjával kapcsolatban kifejtette, hogy a .. nevű hajó tulajdonviszonyait megfelelően igazolta, adásvételi szerződését bemutatta. A negyedik pont tekintetében kifejtette, hogy az ügyészségnél kezdeményezett eljárásban az ügyészség az ő szándéka nélkül továbbította bejelentését az adóhatóságnak. Utalt arra, hogy az ügyészség a szabályzatok törvénysértő voltát megállapította, a bejelentés célja kizárólag a törvényes működés helyreállítása volt. A határozat ötödik pontja kapcsán kifejtette, hogy a vezetőséghez intézett levelek hangneme semmilyen módon nem ad alapot a kizárásra. A felperes hivatkozott arra is, hogy a fegyelmi eljárás szabálytalan volt, mert a ..-gel kötött bérleti szerződést nem kapta meg, így a védekezéshez való joga korlátozott volt.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a kizáró határozat valamennyi pontja tekintetében a döntés teljes mértékben megalapozott volt, összhangban az alperes alapszabályával, szervezeti és működési szabályzatával és a közgyűlés egyes határozataival. Álláspontja szerint a jelentős összegű tartozás a kikötő bérletére irányuló törekvés és a rendezetlen tulajdonviszonyú hajó tárolása olyan súlyú magatartások, amelyek a felperes kizárását önmagukban is megalapozzák.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Alapelvként rögzítette, hogy a fegyelmi eljárás szabályszerűsége csak az eljárás lefolytatásának idején irányadó szabályzatok alapján ítélhető meg. Fegyelmi vétségként értékelt magatartások minősítésére pedig csak a magatartás tanúsítása idején hatályos alapszabály és egyéb szabályzatok alapján kerülhet sor.

Az első ponttal kapcsolatban az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapíthatónak találta a tartozás fennállását. A második hajó 65.000 forintos bérleti díját illetően arra a megállapításra jutott, hogy ennek megfizetését a felperes vállalta. Ugyancsak .. tanúvallomása alapján találta elfogadhatónak azt, hogy a 75.000 forintos daruzási költség megelőlegezését vállalta csak az alperes, viselését azonban nem. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az összeg felperesre való terhelése összhangban állt az alperes szabályzataival, még ha a szabályzattal maga a felperes nem is értett egyet. A második hajó tárolási díja, illetve a daruzási költség meg nem fizetése kapcsán az elsőfokú bíróság megállapította, hogy jogosult volt a szabályzatok alapján ezek miatt az alperes kötbért felszámítani, ezáltal a felperes tartozása a fegyelmi határozat meghozatalakor elérte a 210.000 forintot és ez a felperes kizárását önmagában is megalapozta. A második fegyelmi vétség kapcsán megállapíthatónak találta, hogy az alsóörsi vitorlás kikötő mindkét mólója és a hozzájuk tartozó összes hajóhely az alperes bérleménye volt. Az elsőfokú bíróság megalapozatlannak találta a felperes azon védekezését, hogy nem ismerhette meg a bérleti szerződést és ezért nem tudta a fegyelmi eljárásban a védekezéshez való jogát gyakorolni. Más alkalommal ugyanis a felperes úgy nyilatkozott, hogy a bérleti szerződést 2009-ben a .. igazgatója révén megismerte. Az elsőfokú bíróság szerint helytállóan minősítette a fegyelmi határozat a felperes bérleti szerződéssel kapcsolatos magatartását az egyesület érdekeivel élesen ellentétben állónak, az egyesület érdekeit súlyosan veszélyeztetőnek, ezáltal a kizárásra alapot adó oknak.

A harmadik kizárási okkal kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperesnek felróható, hogy 2008-ban, illetve 2009-ben nem tett eleget a kikötő bérbeadójával való együttműködési kötelezettségnek, a felperes sem .., sem az alperes felhívására nem igazolta, hogy a .. nevű hajó a tulajdonát képezi vagy annak használatára, birtoklására egyéb jogcímen jogosult lenne. Az első fokú ítélet megállapította azt is, hogy alaptalanul hivatkozott a felperes a .. és az .. közötti adásvételi szerződésre, mint olyanra, amely a hajó tulajdonviszonyainak igazolására alkalmas lenne. Az alperes ugyanis cégadatokkal bizonyította, hogy a szerződés keltének időpontjában .. nevű gazdasági társaság nem is létezett és ezt önmagában a felperes nem is vitatta. Úgy nyilatkozott, hogy a szerződést valójában az .. kötötte meg vevőként, amelynek ő kültagja volt. A felperes adta elő, hogy ezen céget 1999-ben felszámolták, ugyanakkor azt is előadta, hogy a hajó még a cég megszűnése előtt a tulajdonába került. Az elsőfokú bíróság összességében úgy foglalt állást, hogy egy nem létezett, illetve megszűnt cég által kötött adásvételi szerződés a tulajdonszerzésnek, a hajó tulajdoni viszonyainak igazolására nem alkalmas.

A negyedik kizárási okkal kapcsolatban azt az elsőfokú bíróság alaptalannak minősítette, tekintettel arra, hogy az alperes nem tudta igazolni azt, hogy az ügyészségen, illetve a NAV-nál alaptalan rágalmazó bejelentést tett volna a felperes. Rámutatott az első fokú ítélet, hogy a bejelentéshez, illetve a feljelentéshez való jog alanyi jogosultság, abban meggátolni a felperest érdemben nem lehet. Az megállapítható volt, hogy az ügyészség, illetve az adóhatóság talált hibát az alperes működésében, így a bejelentéseket eleve alaptalannak nem lehet minősíteni. Az elsőfokú bíróság ezért úgy foglalt állást, hogy ezekkel a bejelentésekkel a felperes nem valósított meg fegyelmi vétséget.

Hasonlóan rendelkezett az elsőfokú bíróság az ötödik kizárási okkal kapcsolatban. A bíróság álláspontja szerint az alperes leveleinek negligálása, illetve egyes beadványok stílusa nem minősíthető az egyesületből való kizárással sújtható fegyelmi vétségnek. Szubjektív lehet ugyanis annak megítélése, hogy a felperesnek az alperes elnökéhez intézett levelei stílusa parlagi volt-e vagy csak élesen kritikus, ironikus vagy gúnyos. A véleménynyilvánítás szabadságából, a kritikához való jogból az állapítható meg, hogy ezek közösség működése szempontjából fontos, védendő értékek, így az elnökhöz intézett levelek stílusa nem valósítja meg a működési szabályzat meghatározott pontjában foglaltak sérelmét. Összességében az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az első, második és harmadik okból önmagában is megalapozott volt a felperes kizárása, ezért összességében a felperes keresetét elutasította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása rögzítette: a fegyelmi határozat alapjául szolgáló magatartás minősítésének a tanúsításakor hatályos szabályzatok alapján van helye, ugyanakkor a fegyelmi eljárás rendjére az annak lefolytatásakor hatályos előírások alkalmazandóak. Azt is rögzítette a jogerős ítélet indokolása, hogy a jelen per keretei között nem lehetséges az alperesi szabályzatok felülvizsgálata. Ehhez képest a bíróság csak azt vizsgálhatta, hogy a felperes a terhére rótt magatartást megvalósította-e és ha igen, akkor ezen esetekre az alperesi szabályzatok lehetővé teszik-e a kizárás alkalmazását. Igenlő válasz esetén a bíróság azt nem vizsgálhatta, hogy helyes volt-e az adott büntetési nem megválasztása és az arányosnak ítélhető-e a magatartás súlyával, mert az az egyesületi autonómia körébe tartozik.

Ezt követően a jogerős ítélet tételesen vizsgálta az egyes, kettes és hármas számú kizárási okokat. Az egyes kizárási ok a fizetési kötelezettség nem megfelelő teljesítése volt. A jogerős ítélet tételesen levezette azt, hogy a második hajó tárolási díjának, illetőleg a daruzás költségeinek figyelmen kívül hagyása mellett is fennmaradt a felperesnek 20.000 forint tartozása 2009. február 1-jétől. Ezt követően a mulasztó felperes a fennálló tartozására figyelemmel havi 10.000 forint kötbér megfizetésére is köteles volt.

A jogerős ítélet indokolása azt is tételesen levezette, hogy a 2009. július 20-i 45.000 forint befizetése után is mindenképpen fennmaradt a felperesnek 13.000 forint tartozása, így a kötbérfizetési kötelezettség is megalapozott volt. A jogerős ítélet megállapította, hogy a felperes később eszközölt különböző összegű befizetései nem érték el az addigra már részben a kötbér folytán egyre halmozódó tartozásának összegét, azaz nem talált a jogerős ítélet olyan időpontot, még a második hajó tárolási díjának és a daruzási költségnek a figyelmen kívül hagyása mellett sem a fegyelmi határozat alapjául szolgáló időszak során, amikor a felperes fizetési kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett volna.

Erre figyelemmel a teljes irányadó időszakra alappal számított fel az alperes kötbért a felperes terhére és a földbér önmagában meghaladja azt a 210.000 forintot, ami az ún. nagyhajós tagi hozzájárulás mértékét tette ki, amelynek elérése alapot adhat kizárásra. A felperesi érvelés kapcsán a jogerős ítélet kifejtette, hogy nincs olyan rendelkezés az alperes irányadó szabályzataiban, amely szerint e körben kizárólag a tőketartozás értékelhető, így a kötbér, illetőleg a kamat vagy késedelmi díj nem. Az alperes 2009. október 1-jei felszólító levele sem ad alapot a jogerős ítélet indokolása szerint arra, hogy csak 2009. november 1-jétől lenne felszámítható a havi 10.000 forintos kötbér.

A felszólító levél ugyanis a jogerős ítélet szerint úgy értékelhető, hogy egyfajta alperesi ajánlat történt a felperes felé arra az esetre, ha a felperes a felszólításra eleget tesz fizetési kötelezettségének. Miután a felperes ezen kötelezettségét elmulasztotta és a felhívásnak sem tett eleget, alappal döntött úgy az alperes a fegyelmi határozat meghozatala során, hogy 2009. február 1-jétől számítandó a felperessel szemben a kötbér. A jogerős ítélet ezen túlmenően egyetértett az elsőfokú bírósággal a második hajó tárolási díjával kapcsolatos fizetési kötelezettség körében, illetve a daruzási költség felszámítása kapcsán is.

A jogerős ítélet sem fogadta el azt a felperesi érvelést, hogy az alperesnek a második hajó tárolási díját ..től kellett volna igényelnie. A daruzási díj vonatkozásában a jogerős ítélet is arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezzel kapcsolatban az alperes működési, kikötő használati és környezetvédelmi szabályzatának IV.2. pontja időbeli kereteket szab meg ezen szolgáltatás ingyenes igénybevételéhez. A felperes viszont ezt a szolgáltatást nem a szabályzatban meghatározott időszakban vette igénybe, így az ingyenes daruhasználat lehetőségével nem élhetett.

A másodfokú bíróság is indokoltnak minősítette azt, hogy az alperes a daruzási költség átvállalásától elzárkózott. Ismételten utalt ebben a körben arra a másodfokú bíróság, hogy nem feladata a bíróságnak az alperesi szabályzatok felülvizsgálata. Összességében tehát arra a következtetésre jutott a jogerős ítélet, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a felperes tartozásának fennállását és azt, hogy ez alapján a felperes tartozása az adott időpontban elérte az ún. nagyhajós tagdíj hozzájárulás összegét és ez megalapozta az alperes szabályzata szerint a felperes kizárását.

A jogerős ítélet szerint a második kizárási ok is helytálló volt, mert az alperes és a .. közötti bérleti szerződés egyértelműen meghatározta annak területi hatályát és ebből megállapítható, hogy a bérbeadó a vázrajzon feltüntetett kezelésében álló teljes területet, a tulajdonát képező alépítményeket, berendezéseket és felszereléseket is, azaz a teljes kikötői létesítményt az alperesnek adta tartós bérleti jogviszonyba. Ehhez képest kétséget kizáróan megállapíthatónak találta a jogerős ítélet azt, hogy az ún. külső hajóhelyek, azaz a középső móló külső 12 hajóhelye is az alperes által béreltek közé tartozott az irányadó időszakban. Azt a felperesi törekvést, hogy az általa létrehozott új egyesület számára ezeket a hajóhelyeket kívánta a ..től bérelni, alátámasztotta .. .. igazgatónak 2009. április 9-én kelt feljegyzése, amely az iratok közé becsatolást nyert. Ez a felperesi magatartás teljesen nyilvánvalóan ellentétes az alperes alapvető érdekeivel, nem egyeztethető össze az egyesült működésével és az alperesi egyesület céljának elérését akadályozná, azt veszélyeztetni képes. Ilyen magatartás pedig az egyesület 2008. május 1-jétől hatályos alapszabálya alapján kizárással sújtható.

A harmadik kizárási ok vonatkozásában (a .. nevű hajó tulajdonjogának nem megfelelő igazolása) a jogerős ítélet is úgy foglalt állást, hogy az ilyen jellegű vétséget kifejezetten csak a 2010. november 7-től hatályos alapszabály nevesíti, így az a felperes korábbi magatartására nem alkalmazható. Helyesnek találta ugyanakkor az elsőfokú bíróság állásfoglalását a jogerős ítélet abban, hogy a nevezett hajó tulajdonviszonyainak igazolását többszöri felhívás ellenére elmulasztó felperes mégis a kizárás megalapozására alkalmas magatartást követett el, mert az alperes szerződéses partnere, a kikötőt bérbeadó .. már 2009. február 9-én felszólította az alperest a hajó tulajdoni viszonyainak megfelelő tisztázására és ennek elmulasztása esetén a hajó kikötőből való eltávolítására. A bérbeadó ezen felhívásának tartalmával a felperes tisztában volt, hiszen 2009. június 16-án maga kérte a .. hozzájárulását a hajó külső medencében való tárolásához. Alperes felszólításának elmulasztása a kikötőt bérbeadó .. jogos elvárásainak nem teljesítése alkalmas volt arra, hogy az egyesület céljai a kikötő bérbeadójával való együttműködési kötelezettség keretei között veszélyeztesse. Ez a magatartás nem egyeztethető össze az egyesület működésével és veszélyezteti az egyesület céljainak elérését, ez pedig az alapszabály alapján alapot adhat a kizárásra. A jogerős ítélet helytállónak találta az elsőfokú bíróság érvelését a .. nevezetű hajóra vonatkozó adásvételi szerződéssel kapcsolatban. Megjegyezte a jogerős ítélet azt, hogy a Nemzeti Közlekedési Hatóság 2013-as lajstromozó határozata nyilvánvalóan nem lehet alkalmas arra, hogy a felperes ezzel tegyen eleget a hozzá 2009-ben intézett, igazolásra vonatkozó felszólításnak. Utalt arra is a másodfokú bíróság, hogy ezen határozatot a bizonyítékok értékelése korlátaira vonatkozó Pp. rendelkezés alapján nem is lehetett érdemben figyelembe venni. Összességében tehát a jogerős ítélet egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a fegyelmi határozat első három pontjában foglalt kizárási okok ténylegesen fennállnak és a felperes terhére rótt magatartás kizárással sújtható fegyelmi vétségnek minősült.

A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben elsődlegesen kérte a jogerős ítélet megváltoztatását és a keresetnek helyt adó ítélet meghozatalát. Másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, harmadlagosan pedig a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Előadta, hogy a jogerős ítélet indokolása nem felel meg a Pp. 221. §-ában foglalt követelményeknek, ezen túlmenően súlyos eljárási szabálysértésként értékelte, hogy nem nyilatkozhatott az ügyben szereplő tanúvallomásra. A kérelem azt is tartalmazta, hogy semmilyen számítás szerint nem jön ki 210.000 forintos tartozása az alperes irányába, márpedig ilyen összegű tartozás a feltétele a kizárás fegyelmi büntetés alkalmazásának. Ebben a körben hivatkozott arra is, hogy a tárolt második hajó vonatkozásában őt tárolási díjfizetési kötelezettség csak a tulajdonszerzést követően terhelte. A daruzás kapcsán felmerült költség tekintetében kifejtette a kérelem, hogy nincs olyan szabály, mely szerint a hajó tulajdonosának bizonyos időszakon kívül saját költségén kéne megoldani a daruzást. Arra is utalt a kérelem, hogy a 210.000 forintos tartozásba semmiképpen nem lehetne beszámítani a kamat és a kötbér összegét. A második kizárási ok tekintetében kifejtette, hogy pontatlan az alperes és a .. közötti bérleti szerződés és ez nem róható a felperes terhére. A „.." nevű hajó vonatkozásában fenntartotta a felperes azon álláspontját, hogy a hajó tulajdonjogát az adásvételi szerződéssel megfelelően igazolta, ezt alátámasztja az is, hogy a lajstromozó hatóság ugyanezt az adásvételi szerződést a bejegyzés alapján elfogadta. A kérelem szerint az alperes megsértette a Ptk-ban rögzített együttműködési kötelezettségét, joggal való visszaélést követett el, sérült a Ptk. 7. §-ában foglalt rendelkezés is. A kérelem álláspontja szerint az alperes vele szemben mindezeken túlmenően aránytalanul súlyos büntetést, szankciót alkalmazott, amikor a kizárásáról döntött.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a tényállást a szükséges mértékben feltárták, az egyes indokok önmagukban is egyenként elegendőek a kizáráshoz, amelyek közül legsúlyosabb indok, hogy a kikötő egy részét saját szakállára kívánta hasznosítani a felperes, és ez az alperes érdekeit alapvetően sérti.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.

A Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A (2) bekezdés értelmében a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek a kialakult bírói gyakorlat szerint, azaz nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének. Jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg (BH 1999.44. jogeset, BH 2013.119. jogeset). A Ptk. 62. § (2) bekezdése értelmében az egyesület alapszabálya, az abban meghatározott célkitűzéseknek megfelelően biztosítja a szervezet működését, elősegíti a tagok jogainak és kötelességeinek érvényesülését. A (6) bekezdés szerint az egyesület szervei által hozott jog- vagy alapszabálysértő határozat megsemmisítése iránt bármely tag a határozat tudomására jutásától számított 30 napos jogvesztő határidőben pert indíthat. A perindítás a határozat végrehajtását nem gátolja, a bíróság azonban indokolt esetben a tag kérelmére a határozat végrehajtását felfüggesztheti. A per a törvényszék hatáskörébe tartozik. Az eljárt bíróságok helytállóan rögzítették azt, hogy a bírósági felülvizsgálat során kizárólag arra van lehetőség, hogy a bíróság megvizsgálja a határozatnak az egyesület alapszabályával való megfelelőségét, illetve az egyesület egyéb belső szabályzataival való megfelelőségét. A bíróságoknak azonban nincs hatásköre az egyes belső szabályok célszerűségét illetően érdemi állásfoglalást tenni, a belső szabályzatok a jelen eljárás keretében nem vizsgálhatóak felül. Ugyancsak nincs lehetősége a bíróságnak arra, hogy fegyelmi vétség elkövetése esetén állást foglaljon abban a kérdésben, hogy az alapszabályban, vagy más belső szabályzatban kilátásba helyezett lehetséges büntetések arányosságáról vagy súlyosságáról állást foglaljon. Mindezek ugyanis az egyesületi belső autonómia részét képező kérdések.

A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen súlyos eljárási szabálysértésekre hivatkozott. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek (Pp. 221. §). Nem indokolták azt, hogy miért mellőzték a fegyelmi bizottság elnökének, ..nak a tanúkénti meghallgatását, noha ezt a felperes már az elsőfokú eljárás során indítványozta. Sérelmezte továbbá az eljárási szabályok megsértése körében azt is, hogy az alperes álláspontját alátámasztó vezetőségi tag tanúkénti meghallgatását követően az elsőfokú bíróság nem biztosított számára lehetőséget arra, hogy a nyilatkozatokra érdemben, megfelelő időtartamban és megfelelő formában nyilatkozzon.

A Kúria szerint a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy az eljárt bíróságok nem jelölték meg eljárásuk jogszabályi alapjait, hiszen kifejezetten utaltak a Ptk. 62. § (2) és (6) bekezdésére, illetve a döntés indokaként az elsőfokú bíróság a joggyakorlatot igazoló bírósági határozatok számát is megjelölte. A Kúria szerint a felperes alaptalanul kifogásolta, hogy tanúbizonyítási indítványát az eljárt bíróságok indokolás nélkül mellőzték volna, mert a valóságban ilyen bizonyítási indítványt a felperes nem tett a jelen eljárás keretei között.

A 6. sorszámú jegyzőkönyvben az szerepel, hogy bizonyítási indítványait írásban kívánja megtenni, majd a 11/F/1. jelű előkészítő iratában ilyen bizonyítási indítványt nem tett a felperes, majd jogi képviselője az elsőfokú tárgyalás berekesztését közvetlenül megelőzően kérdésre úgy nyilatkozott, hogy további, vagyis nem teljesített bizonyítási indítványa nincs. .. tanú meghallgatására vonatkozó indítvány a fellebbezésben sem szerepel, ehhez képest tehát az ő meghallgatásának mellőzéséről indítvány hiányában az eljárt bíróságok nem voltak kötelesek számot adni.

A Kúria szerint a felperes iratellenesen kifogásolta azt is, hogy .. tanú nyilatkozatára nem tehetett észrevételt, nyilatkozatot. A 11. sorszámú jegyzőkönyv tanúsága szerint az ítélethozatalt közvetlenül megelőző tárgyaláson a tanút a bíróság meghallgatta, hozzá a felperes és az alperes képviselője is kérdéseket intézhetett, illetve nyilatkozatára észrevételt tehetett. A jegyzőkönyvben semmilyen nyoma sincs annak, hogy a felperes vagy képviselője .. tanúhoz további kérdések feltételét indítványozta volna, s azt az eljárt bíróság megtagadta volna.

Nem jelent eljárási szabálysértést az, ha a tanú meghallgatását követően az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást befejezi, a tárgyalást szabályszerűen berekeszti, majd pedig első fokú ítéletet hoz. Miután a peres felek képviselői a tanú meghallgatását követően kifejezetten úgy nyilatkoztak, hogy további bizonyítási indítványuk nincs, az elsőfokú bíróságnak nem volt olyan kötelezettsége, hogy a tárgyalást elhalassza azért, hogy a tanú nyilatkozatára a felperes észrevételt tehessen, ráadásul a jegyzőkönyv tanúsága szerint a felperes, illetve képviselője ilyen kérelmet elő sem terjesztett a bíróság irányába.

Egyértelműen megállapítható volt tehát a Kúria szerint az, hogy nem történt az eljárt bíróságok részéről olyan eljárási szabálysértés, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná eljárási okokból.

A Kúria érdemben sem találta alaposnak a felülvizsgálati kérelmet. A jogerős ítélet tételesen levezette azt, hogy milyen módon volt jogszerű a felperes tartozása összegének felszámítása. A Kúria szerint a jogerős ítélet helytálló számítással jutott arra a következtetésre a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, hogy a felperes tartozása meghaladta a kizárás alapját képezhető 210.000 forintot. Arra is helytállóan mutatott rá a jogerős ítélet, hogy az alperes belső szabályzatai alapján felszámított kötbér is a tartozás részét képezhette. A Kúria álláspontja szerint a jogerős ítélet kellő indokát adta annak, hogy a második hajó tárolásának díja, illetve az ún. daruzási költség miért képezhette a felperes tartozásának részét. Az eljárt bíróságok kellő indokát adták annak, hogy ebben a körben .. tanú nyilatkozatát fogadták el a tényállás alapjaként annyiban, hogy a felperes úgy a második hajó tárolási díjának megfizetését, mint a daruzási költséget illetően a tartozás megfizetésére utaló vállalást tett, de ennek nem tett eleget. Helytállóan állapította meg tehát a jogerős ítélet indokolási kötelezettségének is eleget téve azt, hogy a felperesnek a határozat meghozatalakor fennállt a kizárás büntetés alkalmazásához elegendő összegű tartozása.

A Kúria álláspontja szerint a legsúlyosabban figyelembe vehető magatartás a kizárás alapjául az volt, hogy a felperes lépéseket tett az alperes által létrehozott kikötő egy részének az általa alapított konkurens egyesület részére történő bérbeadása érdekében a vízügyi igazgatóságnál. A felperesnek, aki korábban maga is az alperes egyik vezető tisztségviselője volt, pontosan tudnia kellett arról, hogy a kérdéses hajóállásokat az alperes bérelte, tehát ezek bérletét csak az alperes terhére tudta volna új egyesülete számára megszerezni. A jogerős ítélet ebben a körben is eleget tett a Kúria szerint indokolási kötelezettségének, okszerűen, ellentmondás nélkül adta indokát annak, hogy a felperesnek miért kellett, hogy tudomása legyen az alperes bérleti jogának terjedelméről. Nyilvánvaló és egyértelmű, hogy az alperes bérleti jogainak csorbítására irányuló törekvés, szándék nyilvánvalóan ellentétes az alperesi egyesület alapvető érdekeivel és ilyen magatartás tanúsítása önmagában is megalapozza a kizárás büntetés alkalmazását.

A Kúria ugyancsak osztotta a jogerős ítéletnek a tulajdonjog igazolása elmaradásának tekintetében kifejtett álláspontját. Ebben a tekintetben nem bír érdemi jelentőséggel az, hogy a lajstromozást végző hatóság évekkel később az adásvételi szerződést elfogadta a lajstromozás alapjául. Egy olyan adásvételi szerződés alappal figyelmen kívül volt hagyható a peres felek viszonylatában, ahol vevőként ténylegesen nem létező vállalkozás, illetve más gazdasági formában egy utóbb felszámolt vállalkozás szerepelt. A Pp. 4. § (1) bekezdése szerint a bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti. Alappal hivatkozott a jogerős ítélet arra, hogy a felperes által felmutatott adásvételi szerződés nem volt megfelelően alkalmas fegyelmi büntetés kiszabását megelőző időszakban a tulajdonjog igazolására.

Összességében az eljárt bíróságoknak a fegyelmi eljárás egészének figyelembevételével kellett azt megítélnie, hogy a felhozott okok egyenként, illetve összességükben alapot adnak-e a kizárás fegyelmi büntetés alkalmazására. A Kúria álláspontja szerint már önmagában a kikötő-bérlésnek a szervezése az alperes alapvető érdekeivel szemben tanúsított olyan magatartás, amely önmagában is alapot ad a felperes kizárására.

Mindezekre figyelemmel a Kúria az érdemben helytálló jogerős döntést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a perköltség viselésére. A pervesztes felperes a felülvizsgálati eljárás illetékét előzetesen lerótta. Az alperesi képviselő munkadíja a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet alapján került megállapításra.

Budapest, 2015. május 6.

Dr. Mészáros Mátyás s.k. a tanács elnöke, Dr. Pataki Árpád s.k. előadó bíró, Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

Vné

tisztviselő