Court dismissed appeal claiming civil code violation regarding non-pecuniary damages calculation without fault sharing.

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.20.053/2015/7.szám

A Kúria a dr. Frisch Gábor pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kovács Róbert Pálügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Budaörsi Járásbíróságon 8.P.21.668/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Budapest Környéki Törvényszék 2.Pf.20.443/2014/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről Pfv.4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2015. szeptember 9. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartja.

A 180.000 (száznyolcvanezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Megállapítja, hogy a felülvizsgálati eljárásban a felperes pervesztes lett.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesnél 1996-ban porckorongsérv miatt gerincműtétet végeztek, ezután egy évig 67%-os, majd 50%-os munkaképesség-csökkenést állapítottak meg nála, később azonban munkavégzésre teljes mértékben alkalmassá vált. 2001. augusztustól asztalosként dolgozott, a korábbi megbetegedésére figyelemmel a nehezebb fizikai megterhelést jelentő munkától tartózkodott. A felperes 2001. november 29-én deréktáji fájdalmai miatt kereste fel az alperes reumatológus szakorvosát, aki gyógyszeres kezelést rendelt el, 2001. december 9-én pedig CT vizsgálatra utalta.

A december 20-i vizsgálaton a CT vizsgálat eredményét értékelve megállapította, hogy az sérv kialakulását nem mutatta. Ennek ismeretében a kezelőorvos nem tartotta szükségesnek a felperes keresőképtelen állományba vételét, őt a nehéz munkától való tartózkodásra hívta fel, a szigorú ágynyugalom, az emeléstől és hajolástól történő tartózkodás szükségességéről azonban nem tájékoztatta. A felperes fájdalmai ezt követően felerősödtek, ezért 2002. év elején más egészségügyi intézményhez fordult, és a 2002. február 27-én elvégzett MRI vizsgálat alapján megállapították a gerincsérv ismételt kialakulását.

A felperes 2002. március 6-tól 17-ig fekvőbeteg ellátásban részesült, 2002. júniusban ismét megműtötték, majd megtörtént a „leszázalékolása". A felperesnél a gerinctáji panaszai ismételt jelentkezését, a sérv kialakulását követően a betegség szintjét elérő pszichés panaszok jelentkeztek, ezek a betegség elhúzódó gyógytartamával erősödtek. A felperesnél 2002. januárban, majd 2005-ben elvégzett felülvizsgálat alkalmával 67%-os munkaképesség-csökkenést állapítottak meg, 2008-ban 54%-os mértékű össz-szervezeti egészségkárosodást véleményeztek, amely 67%-os mértékű munkaképesség-csökkenésnek felel meg.

Jelenleg a felperesnél 62%-os össz-szervezeti egészségkárosodás állapítható meg, amelyből mozgásszervi károsodásként 40%-ot, pszichés kárként 33%-ot, hepatológiai kárként 10%-ot határoztak meg. A felperes állapota 2008. évet követően is romlott, jelenleg két könyökmankó segítségével jár, gerincfűzőt visel. A felperes mozgásszervi állapotában, a porckorong sérvesedés miatti műtéti beavatkozások után fennmaradt maradványtünetekben, értékelhető mértékű javulás nem várható, további műtéti beavatkozástól sem várható állapotjavító hatás, mozgásszervi állapota végleges, a mozgásszervi funkciók számottevően nem javíthatók.

A felperes a módosított keresetében vagyoni és nem vagyoni kárai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Arra hivatkozott, hogy az alperes elmulasztotta a tájékoztatás megadását a részére a kezelés során, elmaradt a fekvőbeteg intézménybe való utalása és keresőképtelen állományba vétele. A jelenlegi állapota, betegségének ismételt kialakulása és emiatt bekövetkezett kárai az alperes e jogellenes magatartásainak a következményei. Állította, hogy az újabb sérv nagyobb valószínűséggel 2001 decemberében alakult ki; a nagyobb fizikai terheléssel járó munkavégzés során nagyobb a valószínűsége a sérv kialakulásának mintha betegállományban lett volna és ilyen megterheléssel járó tevékenységet nem folytat.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta a jogellenes magatartást, az okozati összefüggés fennállását, a kár összegét is, de arra is hivatkozott, hogy a felperes a kár elhárítása, illetőleg a kár enyhítése érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható lett volna. A CT vizsgálat betegséget nem mutatott ki, és a felperes 2001. december 20. napjától nem dolgozott, így a táppénzes állományba vétel elmaradása nem állhat okozati összefüggésben a felperes jelenlegi állapotával.

Az elsőfokú bíróság az új eljárásában meghozott ítéletével vagyoni károk megállapítása mellett 400.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. Az ítéletének indokolásában megállapította, hogy a porckorongsérv műtéti előzménnyel, fokozódó gerinctáji fájdalommal, alsó végtagba sugárzó fájdalmakkal szakorvoshoz forduló beteg esetében a gerinckíméletre, szigorú ágynyugalomra, valamint emeléstől és hajolástól való tartózkodásra vonatkozó tájékoztatás megadása szükséges, ennek tartalmát az orvosi dokumentációban is rögzíteni kell, ami az adott esetben elmaradt.

Mulasztást követett el az alperes, amikor a felperest nem vette táppénzes állományba 2001. december 3-án, figyelemmel arra, hogy akkor még asztalos munkakörben dolgozott. Ez akkor is indokolt lett volna, ha a CT nem mutat ki elváltozást és önmagában az a körülmény, hogy a háziorvos is jogosult ilyen keresőképtelen állományba venni a beteget, az alperes mulasztását nem menti. Utalt azonban arra is, hogy a felperesnél kialakult gerincsérv megbetegedés nem kizárólag az alperes mulasztásának következménye, csupán az eredmény kialakulásában szerepet játszó okként vehető figyelembe, a betegség ismételt kialakulásának az alperestől független okai is voltak, és az alperes magatartása a felperes állapotának rosszabbodásához járult hozzá bizonyos mértékben.

A korábbi gerincműtétre is figyelemmel a felperesnek tudomással kellett bírnia arról, hogy gerinckímélet indokolt a panaszok jelentkezésekor, és a fizikai megterheléstől tartózkodnia kell, és a jelenlegi állapotának kialakulásában, a betegség elhúzódásában a pszichés panaszai, a pszichés megbetegedése is szerepet játszott. A korábbi megbetegedése, a műtéti előzmény a felperest hajlamossá tette mozgásszervi problémák újbóli jelentkezésére. Értékelte azt a körülményt is, hogy 2001. december 3. napját követően az ünnepekig eltelt időszak vehető csak figyelembe az alperes mulasztásának értékelésekor, arra is figyelemmel, hogy december 20-a után a felperes már nem dolgozott.

A testi egészségkárosodás és a testi megbetegedések elhúzódó gyógyulása csak egyik és nem kizárólagos oka a felperesnél kialakult pszichiátriai betegség kialakulásának. Minderre figyelemmel az alperes felelősségét, a kár bekövetkeztében történt közrehatását 30%-ban határozta meg. A nem vagyoni kár összegének meghatározásánál a felperes által igényelt 3.000.000 forintot eltúlzottnak ítélte, az alperesi közrehatásának mértékére figyelemmel mérlegeléssel 400.000 forintban határozta meg az összegét.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a nem vagyoni kár összegét 1.200.000 forintra felemelte, az ítélethozatalkori ár- és értékviszonyok alapján határozva meg annak összegét, a kamatfizetési kötelezettséget ezért mellőzte. Az ítéletének indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság téves jogi következtetésre jutott, amikor a kármegosztás alkalmazására lehetőséget látott. Azt helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes kártérítési felelőssége azért a kárért állapítható meg, amely a jogellenes magatartásával okozati összefüggésben áll. A felperes állapotának rosszabbodásában közrejátszott ugyan a felperesnél kialakult pszichés betegség, de azt is megállapította a szakértői vélemény, hogy a felperes mozgásszervi állapotát ez a betegség nem befolyásolta. A pszichiátriai kezelés elmaradását felróható magatartásként a felperes terhére értékelni nem lehet - e betegség velejáró tünete a betegségtudat hiánya -, ahogy a korábbi, 1996-os gerincsérv megbetegedésre vonatkozó ismeretei sem alapozzák meg a felperes közrehatását, mert a kezelőorvosnak a konkrét panaszokra, tünetekre tekintettel kellett megadni a felperes részére a tájékoztatást, függetlenül attól, hogy a felperes rendelkezett-e ilyen tartalmú ismerettel, tudással. A felperes felróhatóságának hiányában kármegosztás alkalmazása kizárt, az alperes felelőssége a jogellenes magatartásával okozati összefüggésben fennálló kárért fennáll. A mozgásszervi megbetegedés a felperesnél munkaképesség-csökkenést okozott, sérült a testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi joga. A károsodás és az igényérvényesítés időpontja között jelentős időtartam telt el, erre is figyelemmel az ítélethozatalkori ár- és értékviszonyokat vette figyelembe a nem vagyoni kár összegének a meghatározásánál és mellőzte a kamatfizetési kötelezettség megállapítását.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen új határozat meghozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértette a bíróság a Pp. 206. §-át, amikor nem értékelte és nem vette kellően figyelembe a bizonyítékokat; a nem vagyoni kártérítés összegének a felemelését kérte 3.000.000 forintra. A másodfokú bíróság utalt arra az ítéletének indokolásában, hogy a felperes alapbetegségére figyelemmel a nem vagyoni kártérítés összege nem eltúlzott, kármegosztás alkalmazásának pedig nem volt helye. A másodfokú bíróság minderre figyelemmel megsértette a Ptk. 359. § (1) bekezdését, mert nem indokolta, hogy miért nem adott helyt a felperes felemelt igényének, amikor a kármegosztást sem tartotta helyesnek.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.

A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése és a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a Kúria azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott része a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében egyrészt azt állítja, hogy sérült a Pp. 206. §-ának bizonyítékértékelésről szóló szabálya, másfelől pedig azt, hogy sérült a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 359. § (1) bekezdése is, mert a másodfokú bíróság nem tartotta túlzottnak a kártérítési összeget, ugyanakkor kármegosztást nem alkalmazott, így átalány kártérítésnek lett volna helye.

A Pp. 206. § (1) bekezdésének helytelen alkalmazása miatt is lehet jogszabálysértő az ítélet; a megalapozatlan ítélet jogszabálysértő és alapja lehet a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének, megalapozatlanságról azonban csak akkor lehet szó, ha a tényállás feltáratlan maradt, vagy a megállapított tényállás iratellenes, illetőleg okszerűtlen, vagy logikai ellentmondást tartalmazó bizonyítékértékelésen alapul. Az adott esetben a bizonyítékok értékelése nem sérült, sőt jól feltárt és jól értékeltek a bizonyítékok, és ténylegesen a felperes nem is ezt sérelmezi. A felperes a felülvizsgálatában azt támadja, hogy a megállapított tényállás alapján alacsony összegű a nem vagyoni kártérítés mértéke. Erre azonban a felülvizsgálati kérelem nem hivatkozott, mert nem jelölte meg a Ptk. 355. § (4) bekezdését; ez a szabály mondja meg, hogy a hátrányok kiegyenlítésére, kompenzálására alkalmas, megfelelő összegűnek kell lennie a nem vagyoni kártérítésnek. A bíróság - ha nem is mondta kifejezetten - ennek alapján határozta meg a nem vagyoni kártérítés mértékét (a felperes közrehatása nélkül). Tehát ezen alapul a nem vagyoni kártérítés mértéke, azonban e tekintetben a felülvizsgálat ennek a szabálynak a megsértését nem állítja, erre nem hivatkozik. Ebből következik, hogy ilyen hivatkozás nélkül az ítélethozatalkori időre vonatkozóan, kármegosztás nélküli összeg helytállósága nem vizsgálható.

A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Ptk. 359. § (1) bekezdésében szabályozott általános kártérítés nem azonos igény a nem vagyoni kártérítéssel, azzal nem is helyettesíthető, az vagyoni kár, és ezen a címen nem is volt követelése a felperesnek és nem is volt ezen az alapon megítélt, vagy megítélendő követelés, így e szabály nem sérülhetett. Így az a felülvizsgálati állítás sem értékelhető, hogy a másodfokú bíróság nem alkalmazott kármegosztást, mégis az összeget így állapította meg.

A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott része a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt nem jogszabálysértő, ezért a Kúria a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be, ezért a felülvizsgálati eljárásban költsége sem merült fel, míg a felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről szóló rendelkezés a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdésén és a 14. §-án alapul.

A felperes pervesztességének megállapítására vonatkozó rendelkezés a Pp.87. §-ának (2) bekezdésén alapul.

Budapest, 2015. szeptember 9.

Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Almásy Mária s.k. előadó bíró, Dr. Udvary Katalin s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

kúriai tisztviselő

HM