Court upheld lower court ruling that employer must pay specific accident costs beyond general compensation annuity.

Mfv.II.10.153/2015/5.szám

A Kúria dr. Turek Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 40.M.145/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.635.100/2014/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.635.100/2014/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1983. október 13-án szolgálati viszonyával összefüggésben balesetet szenvedett. Az alperes ... számú határozatában megállapította a „teljes kártalanítási igény jogosultságát". Az alperes 2013. január 1-jétől 191.325 forintra emelte a felperes kártérítési járadéka összegét.

A felperes 2012. október 15-én kelt kérelmében gépkocsi javításával és alkatrész vásárlásával kapcsolatban 169.899 forint megtérítését kérte, melyet az alperes ... számú határozatával elutasított. A felperes 2012. november 12-én kelt kérelmében kerekesszék-alkatrész vásárlásából és zuhanyzóülés vásárlásából eredő összesen 25.065 forint kiadása megtérítését kérte. Az alperes szintén 2012. december 10-én kelt határozatával nem engedélyezte ezen kiadások megtérítését. A felperes újabb kérelmében gépkocsi használatával kapcsolatban 272.888 forint költség megtérítését kérte, az alperes azonban elutasította igényét.

A felperes keresetében kérte, a bíróság kötelezze az alperest ezen kiadások és járulékaik megfizetésére. Előadta, hogy a károk a balesettel okozati összefüggésben állnak, és a munkáltató köteles a felmerült indokolt költségeket megtéríteni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Álláspontja szerint a felperes általános kártérítést kapott járadék formájában, amely hivatott volt fedezni a megváltozott életkörülményekkel, a balesettel okozati összefüggésben felmerült károkat. A járadék magában foglalja az egyes alkalmanként felmerülő költségeket is, ezért azokat nem köteles tételesen külön-külön megtéríteni. Álláspontja szerint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 165. §-a nem értelmezhető akként, hogy az objektív felelősség alapján a károsult szokásos életvitelében és környezetében felmerült költséget a baleseti kártérítési járadék mellett külön megtérítendő összegek. Hivatkozott arra is, hogy amennyiben a bíróság megállapítaná a követelés jogcímének jogszerűségét, úgy kármegosztást kell alkalmazni figyelemmel arra, hogy csak annyiban köteles hozzájárulni a gépkocsi üzemeltetési és fenntartási költségeihez, amennyiben az a hétköznapi létfenntartáshoz szükséges.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.145/2013/11. számú ítéletével kötelezte az alperest 191.964 forint és kamatai, valamint 272.888 forint és kamatai megfizetésére a perköltség viselése mellett.

Indokolásában kifejtette, hogy a Hszt. 162. §, illetve 164.-165. §-aira tekintettel a járadék a felperes kiesett jövedelmét hivatott pótolni, és az nem foglalja magában a keresettel érvényesített igényt. A gépkocsi használatával kapcsolatban felmerült költséget teljes mértékben indokoltnak találta, s nem látott alapot a kármegosztás alkalmazására.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 51.Mf.635.100/2014/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy az alperes maga is elismerte, hogy korábban megfizette a felperes hasonló jellegű költségeit, és nem vitatta, hogy a kerekesszékhez történő alkatrész beszerzés és zuhanyzóülés vásárlása a balesettel összefüggő állapot következménye. Kifejtette, hogy a baleseti járadék összegén felül a munkáltató köteles megtéríteni a sérelemmel, illetve az annak elhárításával összefüggésben felmerült költségeket. Az alperes nem általános kártérítést fizetett, és abból a körülményből, hogy a járadék a tartást hivatott szolgálni, nem következik az, hogy a káreseménnyel összefüggő egyéb károk megtérítése alól a kötelezett mentesülne.

Nem találta megalapozottnak a felperes fellebbezését a gépkocsihasználat költségeinek megosztása tekintetében sem. A felperes a gépkocsit kizárólag személyesen használja, az a körülmény pedig, hogy nem csak orvoshoz jár vele, hanem a mindennapi életvitellel járó életszerű használati körben is igénybe veszi, a kármegosztást nem alapozza meg. Megállapította azt is, hogy az alperes kártérítési kötelezettségét nem befolyásolja az a tény, hogy a korábbi években milyen nagyságrendű összegeket fizetett meg a felperesnek.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a felperes keresetét utasítsa el, illetve a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően helyezze hatályon kívül, és utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára a perköltség megfizetése mellett.

Álláspontja szerint az eljárt bíróságok jogsértően kiterjesztően értelmezték a Hszt. 162. § (1) bekezdését, 164. § (1) és (4) bekezdését, 165. §-át, illetve 171. § (1) és (2) bekezdését.

Kifejtette, hogy a megtérítésnek két formája van. Az egyik a Hszt. 171. § (1) bekezdése szerinti kártérítési járadék, a másik a Hszt. 171. § (2) bekezdése szerinti általános kártérítési összeg, ami teljesíthető járadék formájában is. Az általános kártérítés esetében utóbb keletkezett kiadások költsége nem változtatnak a fizetendő kár mértékén. Álláspontja szerint a felperes által hivatkozott kúriai határozatok egyike sem a hivatásos szolgálati viszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó munkavállalókat érintő jogeset, így a másodfokú bíróság jogsértő módon kiterjesztően analógiát alkalmazva hozta meg ítéletét.

Előadta továbbá, hogy jogsértően nem tulajdonítottak az eljárt bíróságok a per elbírálását befolyásoló jelentőséget annak a körülménynek, hogy eddig mekkora összegeket fizetett meg a felperes számára, e körben azonban nem jelölte meg a megsértett jogszabályhelyet.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet „hagyja helyben", és marasztalja az alperest a felülvizsgálati eljárás költségében figyelemmel arra, hogy az eljárt bíróságok a jogszabályoknak megfelelő határozatot hoztak.

Álláspontja szerint az alperes által csatolt határozatból is kitűnik, hogy a kártérítési járadékot nem általános kártérítésként kapta, és az szükségképpen nem foglalja magába az összes felmerülő kárt.

A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felülvizsgálati eljárással érintett perben nem volt vitatott az a tény, hogy a felperes a szolgálati viszonyával összefüggésben szenvedett balesetet, amelyért az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik. Az alperes azt sem vitatta, hogy a felperes által igényelt eszközök, illetve a javítás költsége a balesettel összefüggő állapottal kapcsolatban merültek fel. Erre figyelemmel az eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy az alperes által havi rendszerességgel fizetett járadék általános kártérítésnek minősült-e, illetve az magában foglalta-e a keresettel érvényesített költségeket, kiadásokat.

Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a Hszt. 165. §-a értelmében az alperes köteles megtéríteni a felperesnek az elmaradt jövedelmét, dologi és nem vagyoni kárát, a sérelemmel, illetve annak elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit. A kártérítés módja egyszeri, egy összegű kifizetés vagy a járadékként történő megfizetés. A Hszt. 171. § (1) bekezdése szerint rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a károsult vagy a vele szemben tartásra jogosult hozzátartozója tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni. Ha a károk bekövetkezte teljes bizonyossággal megállapítható, de nagysága csak becsléssel állapítható meg, általános kártérítés megállapítására van lehetőség a Hszt. 171. § (2) bekezdése alapján, amely járadék formájában is megítélhető.

Az alperes járadékot állapított a felperes számára, melynek meghatározása során a kártérítési határozatban rögzített, konkrét mértékben megállapítható felmerült károk összegét vette figyelembe. Mindezekből következik, hogy a kár nagysága megállapítható volt, így nem általános kártérítés járadék formájában történő megállapítására került sor.

Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a járadékként megállapított összeg a felperes tartását volt hivatkozott szolgálni, a munkáltató azonban teljes kártérítési felelősségéből következően nem mentesülhet a káreseménnyel összefüggő egyéb, esetenként felmerülő konkrét károk megfizetésének kötelezettsége alól. Ezt támasztja alá a bírósági gyakorlat is, amely a Hszt.-vel azonos tartalmú szabályozás alapján született, így analógia alkalmazására nem volt szükség (BH 1988.250., BH 2007.424., BH 2005.404.).

A felperes ezen felül azt kifogásolta felülvizsgálati kérelmében, hogy az eljárt bíróságok nem tulajdonítottak a per elbírálását befolyásoló jelentőséget annak a körülménynek, hogy az alperes eddig mekkora összegeket fizetett meg a felperes részére, e körben azonban jogsértésre nem hivatkozott. A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a jogszabálysértést, a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett. Ebből következően nem felel meg a törvénynek, ha a felülvizsgálati érvelés konkrét jogszabálysértésre nem hivatkozik, így a Kúria a felülvizsgálati kérelem ezen érvelését nem bírálhatta el.

Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

A pervesztes alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a felülvizsgálati eljárási költséget, míg a felülvizsgálati eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja, illetve a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.

Budapest, 2015. július 1.

Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

bírósági tisztviselő