Court dismissed appeal against dismissal for unsatisfactory work performance citing statutory provisions.
Legislator summary
AI generatedThe Supreme Administrative Court upheld the lower court's decision dismissing the plaintiff's appeal against his dismissal from public service. The plaintiff argued that the employer's assessment of his unsatisfactory work performance was arbitrary and lacked legal basis. The court rejected this, finding the employer's evidence of persistent poor performance sufficient to justify termination under the relevant employment law.
Legislator headnote
AI generatedKjt. 30. § (1) bekezdése c) pontja; A munkáltató jogosan szüntetheti meg a közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel, ha a közalkalmazott munkáját nem végzi megfelelően, ha a tényállás helytálló és a jogerős ítélet nem sértette a megjelölt jogszabályhelyet.
Keywords
AI generatedCited Legislation
AI generatedRelated Decisions
AI generatedFull text
A KÚRIA
mint felülvizsgálati bíróság
Mfv.II.10.053/2015/5.szám
A Kúria dr. Gáspár Zsuzsanna ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Posta Attila ügyvéd által képviselt alperes ellen felmentés jogellenességének megállapítása, továbbá a minősítés ténymegállapításainak megsemmisítése iránt a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 6.M.728/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Győri Törvényszék 2.Mf.20.341/2014/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében, az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Győri Törvényszék 2.Mf.20.341/2014/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000,- (azaz tízezer) forint + 2.700,- (azaz kettőezerhétszáz) forint ÁFA felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1987. január 1-jétől állt munkaviszonyban, majd közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel világosító, majd 1998. szeptember 1-jétől fővilágító-helyettes munkakörben. A 2010. március 30-án kelt minősítésében 60-65%-ban találták alkalmasnak munkavégzését. A 2011. április 6-án kelt feljegyzés alapján közvetlen felettese és a műszaki vezető több hanyagságot tapasztalt munkavégzése közben. 2011. április 21-én írásbeli figyelmeztetésben részesítették, mivel a jelenléti ívet nem vezette pontosan, a munkaidőt nem tartotta be, a próbákon nem megfelelően vett részt, és munkavégzésével kapcsolatban több esetben panasszal éltek. Erre reagálva a felperes akként nyilatkozott, hogy az ellene felhozott problémák túlzóak, részben megalapozatlanok. A 2012. október 5-én illetve október 9-én kelt feljegyzések szintén a felperes nem megfelelő munkavégzését kifogásolták.
A munkáltató a 2012. évi minősítésében a felperes 2010. április 1-jétől 2012. novemberéig terjedő időszakra vonatkozó munkáját értékelte, amelynek megállapításaival a felperes nem értett egyet. A munkáltató 2012. december 19-én a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. § (1) bekezdése c) pontja alapján felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát.
Az intézkedést sérelmezve a felperes kérte minősítése ténymegállapításainak hatálytalanítását, felmentése jogellenességének a megállapítását, és a jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményeinek az alkalmazását.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy jogszerűen került sor az intézkedések meghozatalára.
A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.728/2012/19. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, és 95.250,- forint perköltség megfizetésére kötelezte. A bíróság határozata indokolásában részletesen elemezte a minősítés egyet pontjait és megállapította, hogy a felperes munkavégzésével huzamosabb ideje problémák voltak. A munkáltató már nem tűrte el azt a felperesi gyakorlatot, amelyet a minősítésben kifogásolt, kérdőre vonta, felhívta a figyelmét a problémák megfelelő kezelésére, munkavégzése azonban nem változott. Az alperes kizárólag a 2010. áprilisától fennálló felperesi feladatvégzést vizsgálta, amelynek körében túlnyomó részt valós ténymegállapításokat tett. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a felperes az intelligens robot lámpák kezelésének az elsajátítása és a hidegindítás közben nem megfelelően járt el, a fizikai munkában ritkán vett részt, a problémák megoldását mástól várta, többszöri utasítás után tett eleget a kérésnek, a munkaidőt nem tartotta be, az előadás biztonságos levezetését veszélyeztette, a pontosításokat nem tudta nyomon követni, nem megfelelő felkészülése miatt a végszó kezelése pontatlan volt, több kollégája nem megfelelő munkavégzésére panaszkodott. Mindezek alapján azt állapította meg, hogy a minősítés megfelelt a Kjt. 40. §-ában foglaltaknak, így felmentése jogszerű volt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Győri Törvényszék 2.Mf.20.341/2014/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és 40.000,-forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a felperest. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság részletes bizonyítási eljárást folytatott le, a beszerzett bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának megfelelően helyesen, okszerűen értékelve állapította meg a tényállást, az abból levont jogi következtetése is helytálló. A törvényszék a minősítés egyes ténymegállapításai vonatkozásában részletes indokát adta annak, hogy az abban foglaltak miért helytállóak.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, és hozzon a kereseti kérelemnek helyt adó, a jogszabályoknak megfelelő ítéletet. Kifejtette, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő figyelemmel arra, hogy a tényállás megállapítása iratellenesen történt, továbbá az elsőfokú bíróság is a bizonyítékok okszerűtlen és logikai ellentmondást tartalmazó mérlegelésével hozta meg ítéletét. Ezt követően a felülvizsgálati kérelem részletesen vitatta a minősítése 3.2.-3.5. pontjaiban, 4. pontjában, 5.1.-5.2. pontjaiba foglalt ténymegállapításokat. Álláspontja szerint nem elegendő a munkáltatói minősítésben az az egyébként tényszerűen fennálló indok, amelyből elfogadhatóan nem lehet arra következtetni, hogy emiatt a közalkalmazott munkája a munkáltató számára nem megfelelő, így a munkakör ellátására alkalmatlan. Olyan mulasztás vagy kötelezettségszegés, amely bárkivel előfordulhat, okszerűen nem adhat alapot a tényállítás esetleges valósága alapján sem az alkalmatlan minősítésre. A törvényszék az egymásnak ellentmondó bizonyítékokat helytelenül értékelte, és okszerűtlen következtetéssel hozta meg határozatát, sértve ezzel Kjt. 30. § (1) bekezdése c) pontjában foglaltakat.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn, és marasztalja a felperest a felülvizsgálati eljárás költségeiben figyelemmel arra, hogy az megfelel a jogszabályoknak.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelem önálló jogorvoslati kérelem, abban a törvény értelmében pontosan meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá, elő kell adni a jogszabálysértés, és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellet, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja /Pp. 272. § (2)/. Ebből következően nem felel meg a törvénynek, ha a felülvizsgálati érvelés konkrét jogszabálysértést nem jelöl meg, a Kúria ennek megfelelően a felülvizsgálati kérelemnek csak azon részét bírálhatja el, amely e jogszabályhelynek megfelel (BH 1995.99.).
A felperes megsértett jogszabályhelyként a Kjt. 30. § (1) bekezdése c) pontját jelölte meg. A Kúria - a jogszabályi hivatkozás hiányában - a bizonyítékok mérlegelését nem vizsgálta és az elsőfokú bíróság által megállapított, és a másodfokú bíróság által helyesnek ítélt tényállást tekintette irányadónak, és ezt alapul véve vizsgálhatta a jogerős ítélet jogszerűségét.
A Kjt. 30. § (1) bekezdése c) pontja szerint a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha a közalkalmazott munkaköri feladatainak az ellátására tartósan alkalmatlanná vált, vagy munkáját nem végzi megfelelően. Az eljárt bíróságok azt tárták fel, hogy a minősítésben szereplő ténymegállapítások helytállóak voltak, a felperes munkavégzése huzamosabb időn keresztül nem volt megfelelő, ennek megfelelően a jogerős ítélet nem sértette a felperes által a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyet.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárási költségét, míg a felülvizsgálati eljárási illetéket - a felperest megillető munkavállalói költségkedvezményre figyelemmel - a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. június 10.
dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
A kiadmány hiteléül:
tisztviselő