Court vacated lower court judgment and ordered new administrative proceeding due to insufficient reasoning.

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.II.37.853/2014/8.szám

A Kúria a Dr. Pusztai Attila ügyvéd (cím) által képviselt Felperes (cím) felperesnek a Dr. ... jogtanácsos által képviselt Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata (6000 Kecskemét, Kossuth tér 1.) alperes ellen önkormányzati ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. május 13. napján kelt 7.K.27.131/2014/10. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 13. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon – tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

ítéletet:

A Kúria a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.131/2014/10. számú ítéletét, valamint az alperes 38/2014.(II.12.) számú határozatát - az elsőfokú határozatra kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 40.000 (negyvenezer) forint elsőfokú és 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 30.000 (harmincezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A Kecskemét ... helyrajzi számú, természetben ... szám alatti ingatlan a felperes és házastársa tulajdonában van. Kecskemét Megyei Jogú Város Polgármestere, mint elsőfokú önkormányzati hatóság 2013. október 9. napján kelt 34479/2013. számú határozatával „a nem megfelelő helyre és engedély nélkül elhelyezett és a szabálytalanul folytatott reklámozási tevékenység megszüntetésére” kötelezte a felperest és házastársát. A határozat rendelkező része kitért a bontási munkálatok mikéntjére, továbbá a keletkező hulladék elszállítására is. A kötelezés indoka az volt, hogy az ingatlanon található óriásplakátok elhelyezése városképet rontó módon, egyben jogszabályellenesen történt meg.

A K. Kft. (a továbbiakban: Kft.), mint az ingatlanon található reklámtáblák tulajdonosa fellebbezése nyomán eljárt másodfokú hatóság, az alperes 2014. február 12. napján tartott közgyűlésen hozott 38/2014.(II.12.) számú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. A határozat indokolásában hivatkozott a Kecskemét Megyei Jogú Város Helyi Építési Szabályzatáról, valamint Szabályozási Tervének Jóváhagyásáról szóló 19/2005.(VI.1.)Önk. rendelet (a továbbiakban: HÉSZ) 84.§ (4) bekezdésre, amely szerint a perbeli területen óriásplakátot kizárólag gazdasági épületen vagy többszintes és középmagas épületek nyílás nélküli falain, közterületeken pedig a reklámelhelyezési-tervnek megfelelően lehet elhelyezni. Emellett utalt az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 29.§ (6) bekezdésére, továbbá a településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló 314/2012.(XI.8.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 26.§ (1) bekezdése felhatalmazásán alapuló Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a városkép kialakításáról és védelméről, valamint a műszaki tervtanácsról szóló 6/2013.(II.14.) Önk. rendelete (a továbbiakban: Önk.r.) 7.§ (1) bekezdés b) pontjára, amely kimondja, hogy a polgármester településképi kötelezési eljárást folytat le a településképet rontó reklámok, cégérek megszüntetése érdekében.

A felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította. Ítéletének indokolása szerint az eljáró szervek az alkalmazott jogszabályokat helyesen értelmezték, az Étv., a Korm.r. és az Önk.r. egymással, illetőleg az Alaptörvénnyel nem ellentétesek. A felperes által felhozottak nem alkalmasak arra, hogy az alperesi határozat jogsértő mivoltát meg lehessen állapítani. A bíróság álláspontja szerint az Önk.r. 7.§ (1) bekezdése egyértelművé teszi, hogy nem a reklámtábla építtetőjét, hanem a tulajdonost kell kötelezni. Kifejtette, hogy a felperes részéről az időmúlásra, az Étv. 48/A.§ (5) bekezdésre történt hivatkozás nem helytálló, mivel a fenti jogszabályhely a fennmaradási engedélyezési eljárás szabályait tartalmazza, ilyet pedig a felperes nem terjesztett elő. Miután a hatóság számára egyértelművé vált, hogy a fennmaradási engedélyezési eljárás eredményre nem vezetne, hiszen a reklámhordozó fennmaradása nem engedélyezhető, nem vétett a jogszabályok ellen azzal, hogy mellőzte a felperes felhívását a fennmaradási engedélykérelem benyújtására. Az elsőfokú bíróság cáfolta a felperes azon állítását is, hogy az elsőfokú határozat nem rendelte el a reklámberendezés bontását, mindössze a reklámtevékenység abbahagyására szólított fel, mert a határozat szóhasználata ellenére egyértelmű volt, hogy a kötelezés a bontásra irányult.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereseti kérelmének megfelelő új döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a határozatok a reklámtábla bontását rendelték el, ehelyett a reklámozási tevékenység beszüntetésére, a „bontás” kifejezés alatt sem a reklámtábla szerkezetének bontására, hanem a reklámanyagok eltávolítására kötelezték a felperest. A felperes előadta, hogy éppen a Korm.r. 26.§ (2) bekezdésében foglaltak miatt nem válhatott a kötelezés alanyává. Mindez mutatja, hogy az elsőfokú bíróság téves jogértelmezése folytán jogsértő ítéletet hozott. A jogerős ítélet sérti az Étv. 1.§ (1) bekezdését, 2.§ 8. pontját, 29.§ (6) bekezdését, 48/A.§ (8) bekezdését, a Korm.r. 26.§ (2) bekezdését.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

Álláspontja szerint a felperes összemossa a keresettel támadott határozat jogszerűségének és az alapjául szolgáló jogszabályok alkotmányosságának vizsgálatát. Kifejtette, hogy a hatóság a reklámozási tevékenység megszüntetésének előírásakor egyszersmind a reklámszerkezet bontására is kötelezte a felperest. Ezt támasztja alá az Étv. és a Korm.r. rendelet már idézett szövegének helyes értelmezése is.

A 10 éves intézkedési határidő tekintetében kifejtette, hogy bár a településképi kötelezés is az Étv. hatálya alá tartozó eljárás, de nem hozható összefüggésbe az Étv. 48.-53.§-aiban szabályozott építéshatósági eljárással, mivel a jogalkotó - a jegyzői hatásköröktől eltérően - a polgármesterhez telepítette ezt a speciális eljárást, amelyben - mint a településkép mindenkori őre - időbeli korlátok nélkül jogosult és köteles eljárni.

A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274.§ (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el és a jogerős ítéletet a Pp. 275.§ (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta.

A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.

A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a részben helyesen megállapított tényállásból téves következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság nem ért egyet.

A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel az alábbiakra mutat rá.

Az nem volt vitás sem a hatósági eljárásban, sem a perben, hogy a perbeli reklám nem felel meg a HÉSZ 84.§ (4) bekezdésében foglalt előírásnak. Az sem vitatható, hogy az Étv. 29.§ (6) bekezdése feljogosította az önkormányzatot - a Korm.r.-ben meghatározottak szerint - rendelet alkotására, melynek eredményeképpen megalkotásra került az Önk.r., mely szerint a polgármester jogosult településképi eljárás lefolytatására és annak eredményeképpen kötelezheti az ingatlan tulajdonosát építmény, építményrész felújítására, átalakítására vagy elbontására [7.§ (1) bekezdés]. E körben egyetért a Kúria azzal az alperesi állásponttal, hogy az önkormányzat egyértelmű felhatalmazást kapott a rendeletalkotásra, mégpedig abból a célból, hogy a településképet rontó reklámok, cégérek megszüntetését elrendelhesse, a polgármester hatásköre ezáltal megalapozott. Az Étv. és a Korm.r. együttes értelmezése alapján megállapítható a kötelezés jellege is. Sajnálatos azonban, hogy a jogalkotó figyelmen kívül hagyta a reklámhordozók tekintetében jellemző tulajdoni viszonyokat. Az idézett jogszabályhely azért nevesíti kötelezhető személyként az ingatlan tulajdonosát, mert értelemszerűen az érintett építmény tulajdonosának tekinti. Az Önk.r. nem szól arról az esetről, amikor az ingatlan tulajdonosa nem egyezik az építmény, jelen esetben a hirdető berendezés tulajdonosával.

Az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a jogszabályok rendelkezéseit, azok összevetését elmulasztotta. Tévedett mindenekelőtt akkor, amikor figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes és házastársa, mint az ingatlan tulajdonosai nem jogosultak a Kft. tulajdonában álló reklámtábla elbontására, mivel azzal rendelkezni nem jogosultak és ezen intézkedésükkel nyilvánvalóan a Kft. polgári jogi igényét alapozhatnák meg. A fentiekre tekintettel megalapozott az a felperesi érvelés, miszerint a hatóság nem tisztázta kellő körültekintéssel a tényállást [a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 50.§ (1) bekezdése], a felhívott jogszabályokat nem vetette össze az Étv. 51.§-ával, sem a kötelezés tartalmát, sem a kötelezett személyét érintően az egyedi körülményeket nem tárta fel és döntését kellően nem indokolta.

Ugyanakkor tévedett az elsőfokú bíróság az elsőfokú hatóság határozatának értelmezése körében is. A per tárgyát képező alperesi határozat ugyanis változtatás nélkül helybenhagyta az elsőfokú határozat rendelkező részét, azaz megerősítette, hogy a felperes a reklámozási tevékenység megszüntetésére köteles. Az a körülmény, hogy a rendelkező rész a továbbiakban bontásról szól, nem írja felül az elsődleges kötelezést, amelyből kiindulva a bontásra kötelezés elsősorban úgy értelmezhető, hogy a felperes a reklám, az elsődleges reklámhordozó (plakát, stb.) felszámolására köteles és nem a tartószerkezet elbontásra. A fenti értelmezést megerősíti az elsőfokú határozat indokolásának azon része (2. oldal 2. bekezdés), amely a következőket tartalmazza: „A tulajdonosokat a reklámozás jövőbeni korlátozásán túl a meglevő reklámanyagok eltávolításra köteleztem. Egyben felhívom a figyelmet a reklámoktól megtisztított hirdető-berendezések településképi szempontból megfelelő igényességű karbantartására vagy szükség szerinti elbontására”. Az idézett szövegből nem vezethető le az a következtetés, hogy a felperes e határozat alapján a reklám-berendezés bontására vagy a jogkövetkezmények elviselésére köteles. Ebből eredően a kötelezés egyértelmű megfogalmazása és a kötelezett jogi lehetőségeihez igazítása is elmaradt.

A megismételt eljárásban az önkormányzati hatóságnak mindenekelőtt arról kell döntenie, hogy továbbra is településképi eljárást kíván-e lefolytatni, és ha igen, a jogszabályok összevetése és a fentiek szerinti értelmezés után kell meghatároznia, kit tekint ügyfélnek, kit kíván kötelezni. A kötelezett személyének kiválasztása után dönthet a kötelezés tartalmáról, az alkalmazható jogkövetkezményekről, s mindezeket jogszabályi hivatkozással köteles indokolni. Tekintettel arra, hogy a perbeli eljárás hivatalból indult, amennyiben a hatóság nem lát indokot, nem talál jogszabályi alapot az intézkedésre, mérlegelheti az eljárás megszüntetésének lehetőségét is.

Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§ (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a Pp. 339.§ (1) bekezdése alapján a felperes keresetét részben alaposnak értékelve az alperes határozatát, az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.

A pervesztes alperes a Pp. 270.§ (1) bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó Pp. 78.§ (1) bekezdése és 83.§ (1) bekezdése alapján köteles a felperes oldalán felmerült elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére, melynek összegét a Kúria a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§ (3) és (5) bekezdései alapján állapította meg az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban kifejtett munkára tekintettel.

Az alperes személyes költségmentessége okán a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli.

Budapest, 2015. május 27.

Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, dr. Rothermel Erika s.k. előadó bíró, Krajcsovics Józsefné dr. Illés Ibolya s.k. bíró