Court upheld lower court ruling that construction delays caused business loss, rejecting appeal on evidence evaluation grounds.

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.21.753/2013/8.szám

A Kúria a dr. Sándor Csaba ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Faludi Csaba ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt a Szegedi Törvényszék előtt 7.G.40.231/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Ítélőtábla Gf.IV.30.174/2013/2. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által 70. és a II.r. alperes által 67. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. május 21. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a II.r. alperesnek 500.000 (ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket, míg az 1.296.500 (egymillió-kétszázkilencvenhatezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az építőanyag kereskedelemmel foglalkozó felperes gazdasági társaság az értékesítési tevékenységét a székhelyén és a P-i alatti telephelyén folytatta. A Megyei Jogú Város Közgyűlésének határozata alapján a II.r. alperes vállalkozási szerződést kötött a Sz-i 1-es villamospálya és felsővezeték, valamint a kapcsolódó létesítmények építési munkálataira, amelyeknek a 2009. augusztus 26-tól 2009. december 3-ig terjedő időszakra tervezett része tekintetében a teljesítési határidő 2010. május 28. napjára módosult. Az építkezés érintette a felperes P. utcai telephelyét, ezért a felperes az üzletet 2009 novemberében bezárta, azt raktárként üzemeltette és értékesítési tevékenységet a székhelyén folytatott. A felperes romló pénzügyi helyzete miatt fizetésképtelenné vált, ellene a felszámolás 2010. szeptember 21. napján kezdődött. A II.r. alperes az árbevétel kiesés kompenzálására 2010. március 2-án támogatási szerződést kötött a felperessel és a szerződés alapján a 2009. szeptember 1-jétől 2009. december 31-ig terjedő időszakra 6.000.000 forint egyszeri, vissza nem térítendő támogatást nyújtott. A felperes kijelentette, hogy a pályázattal érintett területen a II.r. alperes beruházásaival kapcsolatosan kártérítési igényt nem érvényesít. A 2010. január 1. és március 31. közötti időszakra felajánlott támogatásra vonatkozó szerződést a felperes már nem írta alá.

A felperes a felemelt keresetében 262.994.819 forint kártérítés egyetemleges megfizetésére kérte az alperesek kötelezését arra hivatkozással, hogy az alperesek megrendelésére végzett villamosvonal felújítás ellehetetlenítette a kereskedelmi tevékenységét és emiatt a felperest árbevétel csökkenésből, kamattartozásból, a készletek selejtezéséből, ügyviteli többletköltségből, vagyoni értékcsökkenésből álló kár érte.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában megállapította, hogy a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 108. §-ának (1) bekezdése nem alkalmazható, a Ptk. 100. §-a alapján pedig kárfelelősség azért nem állapítható meg, mert a zavarás nem volt szükségtelen. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy a felperes a támogatási szerződésben lemondott a támogatási összeget meghaladó kártérítési igényről. Amennyiben pedig a zavarás szükségtelen, a kárigény akkor is alaptalan, mert minden kétséget kizáróan nem bizonyított az okozati összefüggés az üzleti forgalomcsökkenés és a felújítási munkálatok között. Az I.r. alperes a felújításnak nem volt megrendelője, ezért a felperesnek az I.r. alperessel szemben nincs kereshetőségi joga.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és kötelezte a II.r. alperest 12.965.000 forint megfizetésére, a per főtárgya tekintetében egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a kárigény a szükségtelen zavarásban megnyilvánuló jogellenes magatartás tényleges tanúsítójával szemben érvényesíthető, azaz jelen esetben a II.r. alperessel mint a beruházás megvalósítójával szemben. Az I.r. alperessel szembeni igényérvényesítés megalapozatlan. A Ptk. 100. §-a értelmében a felek érdekeinek összemérése során nem volt figyelmen kívül hagyható a felperes üzleti érdeke. A másodfokú bíróság szerint bizonyított, hogy az elhúzódó kivitelezés zavarta a felperest és emiatt árbevétel kiesése keletkezett. A kártalanítás fizetésével, valamint a beruházást végző céggel szembeni kötbérigény érvényesítésével a II.r. alperes is elismerte a szükségtelen zavarást. A felperes 2010 februárjában lemondott a 2009-ben bekövetkezett, kártalanításon felüli kárának megtérítéséről, ez azonban a 2010-ben esedékes kárigényére nem vonatkozott, ezért a II.r. alperes köteles megtéríteni a 2010. évre eső és a keresetben megjelölt 12.965.000 forint bevétel kiesésből eredő kárt, amely a szakértői vélemény alapján megállapítható volt. Nem tartotta bizonyítottnak a másodfokú bíróság, hogy az ügyviteli költségek a II.r. alperes által megrendelt kivitelezéssel állnak okozati összefüggésben. A felperes által felvett hitelek tekintetében a másodfokú bíróság utalt arra, hogy a felperesnek már a kivitelezés előtt is nagy összegű tartozásai voltak, és nem bizonyított, hogy a hitelfelvétel a kivitelezéssel függött össze.

A felperes felülvizsgálati kérelme a keresetének helyt adó döntés meghozatalára irányult. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet megalapozatlan, iratellenes, indokolása hiányos. A felperes szerint nem állapítható meg az, hogy a 2009. évi kártérítésről lemondott volna, a lemondáskor a tényleges kárát fel sem mérhette, az előzetes joglemondás pedig semmis. Az alperesek a tájékoztatási és a forgalomszervező kötelezettségüknek nem tettek eleget. A könyvszakértői vélemény nem elfogadható, ellentmondásait a bíróság nem oldotta fel, a számszaki tévedéseket nem vette figyelembe. A felperes 2009. elején nem volt fizetésképtelen és ha a kivitelezés miatt a forgalom nem esik vissza drasztikusan, kötelezettségeit teljesíthette volna. A pénzforgalmi szemléletet kell a bíróságnak figyelembe vennie. A felperes szerint téves a Ptk. 100. §-a szerinti elbírálás és a Ptk. 108. §-ának felhívása. A kivitelezés közel egy évet csúszott, a szükségtelen zavarás fennállott, ezért a felperest mind a kártalanítás, mind a kártérítés megilleti a kereset szerint.

A II.r. alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, vagy ennek teljesíthetősége hiányában az „eljáró bíróság új eljárásra" utasítását kérte. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet megalapozatlan, sérti a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését, valamint a Ptk. 100. §-át és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdését. A felek érdekeinek összemérése során a másodfokú bíróság az ésszerű tűrési határt a 2009.

évi munkák tekintetében jogszerűnek tartotta, a 2010. évi munkák kapcsán azonban szükségtelen zavarást állapított meg, a közérdeket szolgáló munka azonban kártérítési felelősséget nem alapoz meg. A másodfokú bíróság tévesen rögzítette, hogy a szükségtelen zavarás, a jogellenes állapot ténye igazolt. A felperes nem tudta bizonyítani a tényleges kapcsolatot a forgalom csökkenése és a kivitelezési munkák elvégzése között. Ellentmondásos az ítélet, mert ha a felperes a P. utcai telephelyét 2009 novemberében bezárta, akkor nem érthető, hogy miért jelentkezett bevételkiesés egy bezárt, raktárként használt telephelyen.

A szakértői vélemény szerint az árbevétel csökkenés már 2006-tól folyamatos volt és a felperes azért került felszámolás alá, mert a 2009. augusztus 18-i esedékességtől kezdődően nem egyenlítette ki a számláit, vagyis a felperes már a beruházás elkezdése előtt fizetésképtelenné vált. A bíróságnak a reális és ellenőrizhető hozamkiesésből kellett volna kiindulnia. A II.r. alperes nem érvényesített kötbérigényt a beruházás kapcsán, így ezzel el sem ismerhette a kivitelezés szükségtelen elhúzódását.

A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta Sz.Z. közlekedési szakértő szakvéleményét, amely szerint a zavarás a szükséges és elkerülhetetlen mértéket nem lépte túl. A II.r. alperes kifogásolta, hogy a kivitelezési határidők módosításának indokoltsága körében a tényállás feltáratlan maradt. A módosítás az építkezés menete során felmerülő műszaki megoldások következménye volt, nincs adat arra, hogy az valamelyik félnek felróható lenne. A lakosság zavarása elkerülhetetlen és szükségszerű műszaki indokokon alapult.

A II.r. alperes szerint a kártérítési felelősség konjunktív feltételei nem következtek be, a felperes és a II.r. alperes között kárfelelősségi jogviszony nem jött létre, ezért a Ptk. 339. §-ának alkalmazása jogsértő.

A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése és 275. §-ának (2) bekezdése alapján a Kúria azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felperes és a II.r. alperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt okokból jogszabálysértő-e.

A felperes és a II.r. alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.

Az eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a Ptk. 100. §-ába foglalt szomszédjogi, általános tilalmat felállító szabály alapján kellett vizsgálni, hogy azt a II.r. alperes megsértette-e és ez a kárigényt megalapozza-e. Azzal, hogy az önkormányzat jogszabály alapján meghatározott feladata teljesítése érdekében végezte a felújítási munkákat a felperes telephelyével szomszédos területen, önmagában még nem mentesül a kárfelelősség alól. Ha a Ptk. 100. §-a szerint a jogellenes magatartás fennáll, a kártérítési felelősség a Ptk. 339.

§-ának (1) bekezdése alapján megállapítható. A jogellenes magatartás alapjául szolgáló szükségtelen zavarást az érdekek összevetésével, az adott egyedi helyzet alapján kell vizsgálni. Nem vitás, hogy a II.r. alperes közérdekből, széles kör javát szolgáló infrastrukturális fejlesztést végzett, amely együtt jár bizonyos mértékű zavarással, a szükséges mértéket meghaladó zavarást azonban a felperesnek nem kell elviselnie. A zavarás mértékének megállapítása körében a bíróság a bizonyítékokat helytállóan, jogszabálysértés nélkül értékelte.

Nem maga a felújítás, illetőleg annak módja volt szükségtelenül zavaró, hanem az elhúzódó kivitelezés, még akkor is, ha a többszöri szerződésmódosításnak volt műszaki oka, mert az már jelentős korlátozást jelentett a felperes üzletvitelében, forgalomcsökkenést és árbevétel csökkenést okozva. E körben a bíróság jól értékelte a háromszori szerződésmódosítást, amelyekkel kitolódott a kivitelezés ideje és helyesen tulajdonított jelentőséget annak, hogy a 2010. március 2-án kötött támogatási szerződés alapján a felperes a 2009.

évi kártérítési igényéről lemondott, olyan időben, amikor a 2009. évi kárát már ismerhette. Ez a lemondás a jövőre nem vonatkozott. A felajánlott, illetőleg el nem fogadott újabb támogatás ténye arra utal, hogy felmerült a további károkozás is, amelyet a II.r. alperes kompenzálni kívánt. Miután a lemondás kiterjesztően nem volt értelmezhető, ezért a felperes a 2010. évi kárigényét érvényesíthette. Keresetében a 2010. május végéig felmerült árbevétel csökkenését 12.965.000 forintban jelölte meg.

Az e körbe eső, az üzlet megközelíthetőségére és az üzleti forgalomcsökkenésre vonatkozó valamennyi bizonyíték, a tanúvallomások és a szakértői vélemények értékelése jogszerű volt, megfelelt a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében írt követelménynek, ennek alapján a felperesnek a keresetben megjelölt követelése megalapozott. A jogerős döntés kellően megindokolt a tekintetben is, hogy a megítélt kártérítésen felül igényelt többletkiadások milyen okok miatt nem érvényesíthetőek és a bíróság megfelelően értékelte a felperes forgalmának a felújítást megelőzően kezdődő csökkenését, illetőleg a bevételcsökkenésben, majd a fizetésképtelenség kialakulásában közrejátszó egyéb körülményeket is.

Az e körben kifejtettekkel a Kúria egyetértett. Ebből következően a felújítás nem okozója, hanem felgyorsítója volt a felperes fizetésképtelenné válásának.

Miután a bíróság a jogvita, a szükségtelen zavarás elbírálásához szükséges tényállást feltárta, a megállapított tényállás nem a bizonyítékok helytelen értékelésén alapul, a felülvizsgálati eljárásban nincs jogi lehetőség a bizonyítékok felülmérlegelésére.

A jogerős ítélet felülvizsgálatokkal támadott rendelkezése a kifejtettekre tekintettel a felülvizsgálati kérelmekben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest a II.r. alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, míg a felülvizsgálati illetékek viseléséről szóló rendelkezés a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (1) és (2) bekezdésén, valamint a 14. §-án alapul.

Budapest, 2014. május 21.

Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Udvary Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Almásy Mária s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

kúriai tisztviselő

HM