Court vacated appeal judgment for child placement change, upholding first instance ruling on contract stability.

Pfv.II.21.653/2013/5.

A Kúria a dr. Haller Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Hallerné dr. Gulyás Ildikó ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Nemesi Csaba László ügyvéd által képviselt alperes ellen gyermek elhelyezés megváltoztatása és járulékai iránt az Esztergomi Városi Bíróságon 6.P.20.076/2011. számon megindított és a Tatabányai Törvényszék 1.Pf.20.135/2013/7. számú ítéletével befejezett perében az említett számú jogerős határozat ellen az alperes részéről 54. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 60.000 (hatvanezer) forint + 16.200 (tizenhatezer-kettőszáz) forint ÁFA, összesen 76.200 (hetvenhatezer-kettőszáz) forint együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 43.200 (negyvenháromezer-kettőszáz) forint fellebbezési és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket a Magyar Állam viseli.

A másodfokú eljárásban felmerült 26.320 (huszonhatezer-háromszázhúsz) forint másodfokú szakértői díj a Magyar Állam terhén marad.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A jogerős ítéleti tényállás alapján a peres felek 1996 októberétől 2010 januárjáig tartó élettársi kapcsolatából 2003. december 31. napján Z. J., 2006. szeptember 10. napján Cs. utónevű gyermekeik születtek. A peres felek 2010. március 26. napján ügyvéd közreműködésével szerződést kötöttek, amelyben megállapodtak, hogy Z. J. a felperesnél, Cs. az alperesnél kerül elhelyezésre. A gyermekek osztott elhelyezése miatt gyermektartásdíj iránti igényt egymással szemben nem érvényesítettek. A kapcsolattartást előzetes egyeztetetés alapján biztosították egymás számára, ennek hiányában részletesen szabályozták azt, a gyermekek érdekeinek figyelembevételével oly módon, hogy minden hétvégét együtt tudjanak tölteni. Ezt meghaladóan a szerződésben rendelkeztek az utolsó közös lakás használatáról, megosztották a közös vagyont képező ingóságaikat és elszámolták megtérítési igényeiket.

A szerződés - mind a vagyonjogi rendelkezések, mind pedig a gyermekek osztott elhelyezése vonatkozásában - foganatba ment. A szülők a kapcsolattartást a szerződésben foglaltak szerint gyakorolták. A szerződés megkötését követően objektív és szubjektív körülményeik nem változtak, mindkét peres fél alkalmas a gyermekek nevelésére és a számukra megfelelő környezet biztosítására.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a 2003. december 31. napján született Z. J.-t a felperesi édesanyánál helyezte el, ezt meghaladóan a felperes keresetét Cs. nála történő elhelyezésére elutasította. Az elsőfokú bíróság Z. J. elhelyezéséről a szülők egyező nyilatkozata alapján a Csjt. 72/A §. (1) bekezdésére figyelemmel rendelkezett. Cs. elhelyezésében a szülők között nem jött létre konszenzus, ezért a felperest terhelte a Pp. 164. § (1) bekezdés szerint a körülmények lényeges változásának bizonyítása, valamint az, hogy az elhelyezés megváltoztatása a kisebbik gyermek érdekének megfelel-e. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes nem tudta bizonyítani a Csjt. 72/A. § (2) bekezdésében előírt törvényi követelmények fennállását. Cs. az édesapa gondozásában megfelelően nevelkedik, őt veszélyeztető körülmény nem áll fenn. A beszerzett szakértői vélemény ellenére úgy ítélte meg, hogy Z. J. Cs.-hez való erős kötődése és a testvérétől való elszakítás miatt kialakult pszichés zavara nem indokolja Cs. elhelyezésének megváltoztatását. Egyrészt Z. J. pszichés sérülése a felperes érdekkörében felmerülő okra - az elköltözésre, ezáltal a testvérétől való elszakadásra - vezethető vissza, másrészt a bíróságnak Cs. érdekei kellett vizsgálnia, mert a kérelem az ő elhelyezésének megváltoztatására irányult. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint önmagában a testvérek szoros kapcsolata, valamint az, hogy Cs. aktuálisan éppen örülne az édesanyjánál történő elhelyezésének, nem minősül lényeges körülményváltozásnak és hosszú távon Cs. érdekében sem áll.

Az elsőfokú ítéletnek a keresetét elutasító rendelkezése ellen a felperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság részbizonyítás keretében meghallgatta az elsőfokú eljárásban kirendelt igazságügyi pszichológus szakértőt. A kiegészített tényállás alapján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érintve (Z. J. felperesi elhelyezése), fellebbezett rendelkezését Cs. elhelyezésére vonatkozóan megváltoztatta, őt is a felperes nevelésébe és gondozásába helyezte el, a gyermek és személyes tárgyai, okmányai kiadásával. Kötelezte alperest mindenkori jövedelme 20 %-át kitevő, gyermekenként 30.000-30.000 forint alapösszegű gyermektartásdíj, valamint minden év augusztus 15. napjáig bezárólag gyermekenként 15-15.000 forint, összesen 30.000 forint beiskolázási költség megfizetésére. Részletesen szabályozta a különélő szülő és a két gyermek közötti folyamatos és időszaki kapcsolattartást, rendelkezett az elmaradt kapcsolattartások pótlásáról. A gyermekek átadásának és visszaadásának helyeként a felperes mindenkori lakását határozta meg.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság túlnyomórészt lefolytatta a szükséges bizonyítást, nem vizsgálta azonban azt, hogy a gyermekek osztott elhelyezésének változatlan fenntartása milyen hatást gyakorol egészséges lelki- és személyiségfejlődésükre. Az elsőfokú bíróság a helyesen felhívott Csjt. 72/A. § (1) és (2) bekezdését tévesen, a gyermekek érdekét figyelmen kívül hagyva, a jogalkotó szándékával ellentétesen értelmezte.

A másodfokú bíróság a gyermekek alapvető jogaként definiálta az egy családban, testvérükkel való együtt nevelkedési jogát. A konkrét ügyben a testvérek egymáshoz való kötődése olyan erős, hogy megelőzi a szülőkhöz való kötődésüket is. A szülők az osztott elhelyezésben gyermekeik akarata ellenére, a döntésbe való bevonásuk nélkül állapodtak meg, ezáltal megállapodásuk sérti a gyermekek érdekeit, függetlenül attól, hogy az osztott elhelyezés - különösen Cs. kedvező személyiségjegyei folytán - többé-kevésbé zökkenőmentesen megvalósul. Mivel Cs. csak alkalmazkodott az általa nem választott apai elhelyezéshez, hangsúlyozottan értékelendő a szakértői vizsgálaton tett, anyai elhelyezésre vonatkozó nyilatkozata. Téves az elsőfokú bíróság Cs. érdekeinek elsődlegességére vonatkozó álláspontja, mert a két gyermek jogi helyzetének, érdekének vizsgálata akkor sem választható el, ha a perben kizárólag Cs. elhelyezése a vitás. A másodfokú bíróság az alperes szülői nevelői alkalmasságát jelentősen lerontó tényezőként értékelte, hogy az alperes nem ismeri fel, illetve nem hajlandó akceptálni a gyermekek közötti rendkívül erős testvér kötődést és a gyermekek azon vágyát, hogy egy családban az anyánál elhelyezve együtt nevelkedjenek.

A másodfokú bíróság a perbeli bizonyítékokat egybevetette, újraértékelte és a gyermekek - különösen Cs. - kinyilvánított akaratára, a perbeli eset „rendhagyó" voltára is figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését megváltoztatta.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását a Pp.275.§ ának (4) bekezdése alapján.

Az alperes felülvizsgálati érvelése szerint a másodfokú bíróság megsértette a Csjt. 72/A. § (1) és (2) bekezdését, mivel a feltárt tényállásból megalapozatlan és jogszabálysértő következtetést vont le. Az elsőfokú bíróság a jogszabálynak megfelelően tájékoztatta a feleket a bizonyítási teherről és a perbeli adatok alapján helytállóan állapította meg, hogy mindkét peres fél alkalmas a gyermekek nevelésére, objektív körülményeikben a szerződés megkötése óta változás nem történt. Nincs jogszabályi alapja a két és fél éve különélő testvérek elhelyezése megváltoztatásának és nem merült fel olyan lényeges körülményváltozás sem, amely ezt a gyermek érdekében szükségessé tenné. A másodfokú tárgyaláson meghallgatott szakértő saját gyakorlatából kiindulva általános felvetéseket fogalmazott meg és nem a konkrét eset tényeire támaszkodott. Jogszabálysértően járt el a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú bíróság döntését indokolatlanul és okszerűtlenül felülmérlegelte.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.

A Pp. 270. § (2) bekezdése és a 275. § (3) (4) bekezdései alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatának az alapja jogszabálysértés lehet. A felülvizsgálatot mind anyagi jogi, mind eljárásjogi jogszabálysértés megalapozhatja, de ez utóbbi csak abban az esetben, ha az az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a lefolytatott bizonyítás adatainak szembeállítására, újraértékelésére. A Kúria azonban vizsgálhatja azt, hogy a mérlegelés eredményét meghatározó indokok tarthatóak-e, nincs-e bennük nyilvánvalóan helytelen következtetés.

A Csjt. 72/A. § (2) bekezdése alapján a gyermekelhelyezés megváltoztatását abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság a döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak és ennek következtében az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll. A következetes bírói gyakorlat alapján a fenti rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a gyermeket az egyik szülő a másik szülővel történt peren kívüli megállapodás alapján huzamosabb ideig egyedül gondozta. Tévesen jelölték meg a bíróságok az elbírálásra vonatkozóan a Csjt. 72/A. § (1) bekezdését, mert a perbeli esetre a Csjt. 72/A. § (2) bekezdése az irányadó, figyelemmel a Kúria 17. sz. Irányelvének V. pontjára, valamint a Legfelsőbb Bíróság EBH 2000/1/212. sz. Elvi Határozatára is.

A felülvizsgálati kérelem elbírálásakor a Kúriának abban kellett döntenie, hogy a Csjt. 72/A. § (2). bekezdésének törvényi követelményei alapján lényeges körülményváltozásnak minősül-e - egyéb körülmények változatlan fennállása mellett - , ha a szülők osztott elhelyezésben való megállapodását követően a gyermekek kinyilvánítják közös háztartásban való együttes nevelkedésük igényét.

A perbeli esetben a felek által 2010. március 26. napján megkötött szerződésben rögzítésre került, hogy a szerződés aláírásakor a gyermekek mindketten életvitelszerűen az alperesi édesapával éltek együtt. A felperes maga is elismerte, hogy a szerződés aláírásakor tisztában volt azzal, hogy a gyermekek szétválasztása „nem jó döntés, mert a gyermekek nagyon ragaszkodnak egymáshoz" (3. sorszámú jegyzőkönyv, felperesi személyes meghallgatás). A közös vagyon peres úton történő megosztásának elkerülése érdekében egyezett bele az alperes által javasolt osztott elhelyezésbe, de a szerződés megkötésekor egyikül sem mérte fel, hogy a jövőben ez a gyermekekre milyen hatással lesz (23. sz. beadvány). Annak tényleges megvalósulásakor szembesült azzal, hogy Z. J.-t pszichésen megviseli a helyzet (36. sz. jegyzőkönyv). Az alperes maga sem tartotta helyesnek a gyermekek szétválasztását (36. sz. jegyzőkönyv 4. oldal).

A másodfokú bíróság által is felhívott, az 1991. évi LXIV. 3. cikkének első pontjával összhangban a Csjt. 1. § (2) bekezdésével írja elő a kiskorú gyermek érdekének figyelembevételét a törvény alkalmazása során. Az Egyezmény 18. cikk 1. pontja és a Csjt. 72/A. §-a azonban ezt alapvetően a szülők közös felelősségeként fogalmazza meg, rögzítve, hogy elsődlegesen a szülők felelőssége, hogy gyermekük nevelését és gondozását a gyermek érdekének figyelembevételével valósítsák meg.

A Csjt. 72/A. § (1) bekezdése a szülői felelősség fenti feltételezéséből kiindulva az elhelyezés kérdésében történő döntést elsősorban a szülők feladatává teszi. Kötelező alaki és tartalmi előírás hiányában a szerződés tartalmát a szülők szabadon határozzák meg. A megállapodás meghozatalakor azonban figyelembe kell venniük saját körülményeiket, gyermekük egyéniségét, érzelmi kötődését, hogy mindezek alapján fel tudják ismerni milyen helyzet szolgálja legkedvezőbben gyermekük érdekét. A Csjt. 71. §-ának (1) bekezdése alapján a szülőknek biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában levő gyermekük az őt érintő döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson, és véleményét - korára, érettségére figyelemmel - tekintetbe kell venni. Általános elvárás tehát, hogy a szülők tájékoztassák gyermeküket az őt érintő döntésekről és ne a döntés meghozatalát követően állítsák „kész helyzet" elé. Közös felelősségük, hogy a gyermeküket érintő legfontosabb kérdésben - a család szétesését követően nevelésében és gondozásában - gyermekük érdekét elsődlegesnek tekintve jövőjéről megfontoltan és hosszútávon megnyugtató módon rendelkezzenek. A felelős szülői magatartás elvárhatósági mércéje tehát, hogy a gyermekük egyéniségét, személyiségét, érzelmeit legjobban ismerő szülők döntésüket annak következményei felmérésével hozzák meg.

A perbeli esetben a szülők a gyermekek osztott elhelyezésében való megállapodásuk előkészítésekor gyermekeik véleményét nem kérték ki, döntésükbe őket nem vonták be. Figyelmen kívül hagyva szoros testvéri kapcsolatukat, nem mérték fel annak a gyermekeik életére kiható következményeit. A kialakult helyzetért mindkét szülő felelős, az egyoldalúan az alperesnek nem róható fel.

Nem foghat helyt a felperes érvelése - és ezáltal lényeges körülményváltozásnak sem minősül -, hogy az osztott elhelyezés tényleges megvalósulását követően szembesült gyermekei szoros testvéri kapcsolatával, mert a szerződés megkötésekor ennek tudatában volt. A szerződés feljogosította a felperest a nagyobbik gyermek E.-be való költöztetésére, ezáltal a felperesnek nyilvánvalóan tisztában kellett lennie azzal, hogy a fizikai távolság miatt a gyermekek csak hétvégén tudnak találkozni.

A kisebbik gyermek szakértői vizsgálatakor aktuálisan megfogalmazott - az édesanyjánál való elhelyezés iránti - igénye önmagában, a szerződéssel szemben, körülményváltozásként még nem alapozza meg a gyermek elhelyezésének megváltoztatását. Az ítélőképessége birtokában nem levő gyermek nyilatkozata, akaratának kinyilvánítása nem hagyható ugyan figyelmen kívül, de a per összes adataival együttesen, azokkal összevetve értékelendő. A csatolt iratok alapján megállapítható, hogy Cs. személyiségénél fogva könnyebben dolgozta fel a kialakult helyzetet, környezete változatlansága kellő stabilitást nyújtott számára. Z. J. egyszerre élte meg a család szétesését, a testvérétől történő elszakadást, megszokott környezete megváltozását. Helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy a gyermekek érdeke együtt vizsgálandó, nem értékelte azonban kellő súllyal, hogy az elhelyezésben a szülők közösen állapodtak meg, az elköltözés a felperes döntése volt és ez eredményezte a gyermekek kapcsolatának hétvégi együttlétre korlátozódását.

Tévesen értékelte a másodfokú bíróság az alperes nevelési képességét rontó tényezőként azt, hogy a két gyermek egy családban való nevelésének igényét, ezáltal a gyermekek érdekét indok nélkül figyelmen kívül hagyta. Az alperes a szerződést betartotta, az foganatba ment. Mindez a felperes javára, aki a szerződést - általa állítottan a gyermekek érdekével ellentétesen - aláírta, nem értékelhető.

Mindezen körülmények együttes vizsgálatával az elsőfokú bíróság a jogszabály helyes értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a lényeges körülményváltozás törvényi feltételét nem bizonyította. A jogerős ítélet a Csjt. 72/A. § (2) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő, ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján azt hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az alperes felülvizsgálati kérelme eredményre vezetett, a Kúria a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdésére, valamint a Pp. 86. § (3) bekezdésére figyelemmel kötelezte felperest a felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére, amelynek összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet alapján mérlegeléssel határozta meg. A felperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illeték, illetőleg másodfokú szakértői díj a Pp. 86. § (2) bekezdése alapján, figyelemmel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-nak (1) bekezdésére és 14. §-ára a Magyar Állam terhén marad. Az 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű, le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes teljes

személyes költségmentessége folytán a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-a szerint a Magyar Állam viseli.

Budapest, 2014. szeptember 30.

dr. Kőrös András s.k. a tanács elnöke, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Makai Katalin s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

tisztviselő