Court dismisses defamation appeal, upholding that critical commentary on business services is protected speech.
Legislator summary
AI generatedThe Supreme Court dismissed the private prosecutor's appeal against a first-instance acquittal for defamation. The prosecutor argued the defendant's comments on a business service constituted an insult rather than protected criticism, while the court held that such statements fall within constitutional freedom of expression. Consequently, the court affirmed the lower courts' decision that the defendant's remarks were merely critical commentary and not actionable defamation.
Legislator headnote
AI generatedBtk. 182. §; Be. 423. § (5) bekezdése; A bíróság határozata elleni fellebbezés és felülvizsgálat nem lehetséges a Be. 3. § (4) bekezdése és Be. 416. § (4) bekezdésének b) pontja alapján. A rágalmazás bűncselekménye nem állapítható meg, ha a megállapítások a véleménynyilvánítás szabadságát védő kritika és bírálat körébe esnek.
Keywords
AI generatedCited Legislation
AI generatedCited Case Law
AI generatedRelated Decisions
AI generatedFull text
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA
Bfv.III.643/2011/3.szám
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2011. év november hó 15. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő
v é g z é s t :
A rágalmazás vétsége miatt G.G.Gy. ellen folyamatban volt büntetőügyben a magánvádló által - képviselője útján - benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 7.B.III.462/2010/15. számú ítéletét és a Fővárosi Bíróság 20.Bf.5906/2011/2. számú végzését hatályában fenntartja.
Leletezés mellett felhívja a magánvádlót a felülvizsgálati indítvány eljárási illetéke címén 7.000 (hétezer) forint le nem rótt eljárási illeték - illetékes adóhatóság előírása alapján történő - megfizetésére.
E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
G.G.Gy. terheltet a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság a 2011. január 6. napján kelt 7.B.III.462/2010/15. számú ítéletével az E.E. Ltd. magánvádló által indított büntetőügyben a rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
A bíróság által megállapított tényállás a következő.
A terhelt a HÍR TV Panaszkönyv című, 2010. január 11. napján sugárzott műsorában az E.E. Ltd. által üzemeltetett honlappal kapcsolatban a következőket mondta: „Ez egy olyan szolgáltatás típus ugyanis, ami egy tipikus dolog. Itt nem arra épít a szolgáltató, hogy készítek egy nagyon jó terméket, amit majd boldogan fog a felhasználó használni, hanem itt ugye az a módszer, hogy öntsétek be a hirdetéseket hozzánk, és aztán jól felejtsétek el, és akkor majd fizetünk, fizetni fogtok. Itt az emberi feledékenységre épít."
Az E.E. Ltd. magánvádló fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2011. március 10. napján jogerős 20.Bf.5906/2011/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta.
A jogerős határozatok ellen - képviselője útján - a magánvádló nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
A felülvizsgálati indítvány sérelmezi, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet kihirdetését követően a magánvádlót képviselő jogtanácsos számára nem biztosította a fellebbezési jog gyakorlását.
Ezen túlmenően a magánvádló véleménye szerint nem helytálló az alapügyben eljárt bíróságok azon jogi álláspontja, amely szerint a terhelt nyilatkozata csupán olyan véleménynyilvánításnak minősül, ami nem lépi túl a véleménynyilvánítás alkotmányos szabadságát.
A terhelt ugyanis a szóban lévő kijelentésével olyan értékítéletet fogalmazott meg, amely azt sugallja, hogy a magánvádló által működtetett rendszer nem törvényes, és a hirdetők kijátszásán alapul.
A magánvádló jogi álláspontja szerint alkalmasak a becsület csorbítására azok a tényállítások, amelyek valóságuk esetén a sértett ellen büntető- vagy szabálysértési eljárás megindítását, a sértett társadalmi megbecsülésének elvesztését, csökkenését, vagy méltóságának sérelmét eredményezhetik.
Ezekkel a körülményekkel az internet világában jártas terheltnek tisztában kellett lennie, vagyis tudomása volt arról, hogy kijelentései a magánvádlóról kialakult társadalmi értékítéletet negatívan befolyásolhatják.
A felülvizsgálati indítvány végezetül sérelmezi, hogy az alapügyben eljárt bíróságok nem vizsgálták a terhelt nyilatkozatának valóságtartalmát.
Mindezek alapján a megtámadott határozatok megváltoztatását, és a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyben nyilvános ülést tartott, amelyen a magánvádló a felülvizsgálati indítványát változatlan tartalommal fenntartotta, míg a terhelt és védője a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság előre bocsátja, hogy a rágalmazás passzív alanya lehet - természetes személyen kívül - gazdasági társulás is, amely olyan társadalmi kötelezettséget teljesít, mely megalapozhatja a társadalmi megbecsülésének kialakulását és annak büntetőjogi védelmét.
A sértettnek egyedileg meghatározottnak kell lennie, hogy egyértelműen megállapítható legyen: a vád tárgyává tett tényállítás mely személyt vagy személyeket, illetve személyösszességeket, esetleg magát a gazdasági társaságot érint.
A konkrét ügyben az ítéleti tényállás szerint a terhelt nem az E.E. Ltd.-ről, mint személyösszességről, hanem egy rendszer működéséről nyilvánított véleményt, illetve fogalmazott meg tényállítást.
A terhelt egy bizonyos, a magánfél által működtetett szolgáltatásról, illetve módszerről tett - egy vitaműsor keretében, szakértőként szerepelve - említést, és ezzel kapcsolatosan fejtette ki szigorúan szakmai alapokon nyugvó álláspontját, illetve kritikáját.
A televíziós vitaműsorban az érintett szolgáltató cég képviselője is részt vett, következésképpen kifejthette, cáfolhatta, vagy ugyancsak szakmai alapokon, azonos körülmények között - hely, idő és nyilvánosság biztosítása mellett - kétségbe vonhatta a terhelt állításait.
A terhelt - magánvádló által kifogásolt és vád tárgyává tett - kijelentései mellőzték a jogellenesség ismérveit.
A rágalmazás bűntette kapcsán kialakult bírói gyakorlat következetes abban, hogy a jogellenesség hiánya kizárja a bűncselekmény megállapíthatóságát.
Mindennek alapja pedig az, hogy léteznek olyan események, - mint jelen ügyben kifejezetten ezen témában összehívott és megrendezett szakmai vitafórum, - amikor a jó hírnevet is érintő negatív tartalmú tényközlések megtétele esetleg elkerülhetetlen.
Így nélkülözi a jogellenességet a vitaműsorban elhangzott vélemény, értékítélet, illetve kritika, ha az nem tartalmaz becsmérlő, megalázó, a becsület csorbítására alkalmas kijelentéseket.
A becsület védelméről szóló 1914. évi XLI. tc. nyomán kialakult ítélkezési gyakorlat a mai napig is töretlen atekintetben, hogy a bírálat és a vélemény nem esik a tényállítás fogalma alá, tehát alkalmatlan a rágalmazás bűncselekményének a megállapítására.
Ez a ma is helytálló büntetőjogi szemlélet összhangban van az Alkotmány 61. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal, amely szerint mindenkit megillet a szabad véleménynyilvánításra vonatkozó jog.
Az Alkotmány fentebb idézett rendelkezéseivel az a felfogás áll összhangban, hogy a kritika, a bírálat, a vélemény ténybeli valóságtartalma a büntetőeljárás során érdemben nem vizsgálható, és az nem lehet a Btk. 182. §-ában meghatározott valóság bizonyításának a tárgya sem. Ezért nem alapos a magánvádló, illetve a felülvizsgálati indítvány ezzel kapcsolatos kifogása, következésképpen az elsőfokú bíróság mindenben helytálló, kifogástalan jogi indokok alapján utasította el a magánvádló valóság bizonyítására irányuló indítványát.
Az ítélkezési gyakorlat egységes abban is, hogy a „becsület csorbítására alkalmasság", - mint a bűncselekmény törvényi tényállási eleme - nem az érintett személy szubjektív felfogása, hanem az objektív társadalmi értékítélet alapján ítélhető meg.
Az tehát, hogy a terhelt a magánvádló által folytatott szolgáltatásra vonatkozóan - kétségtelenül nem kedvező, sőt bizonyos szempontból elmarasztaló - kritikai megállapítást tett, még akkor sem adhat alapot a rágalmazás megállapítására, ha az egyébként a cég érzékenységét sérti, esetleg társadalmi megítélését, gazdasági szereplését netán kedvezőtlenül érintheti.
Az adott esetben a magánvádló által vád tárgyává tett megállapítás nem haladja meg a bírálat, illetőleg kritika körét, megfelel a hivatkozott véleménynyilvánítás szabadságának, ezért sem a rágalmazás, sem pedig a becsületsértés bűncselekménye nem állapítható meg.
A kifejtett indokoknak megfelelően nem sértették meg a büntető anyagi jog szabályait az alapügyben eljárt bíróságok, amikor a terheltet bűncselekmény hiányában felmentették a rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól.
A felülvizsgálati indítvány jogi álláspontjával szemben eljárási szabálysértést sem valósított meg az elsőfokú bíróság, amikor az ítélet kihirdetését követően nem biztosított lehetőséget a magánvádló képviselőjeként eljáró jogtanácsosnak a fellebbezés bejelentésére. A bíróság határozata ellen a törvény kizárólag a magánvádló számára biztosít személyesen gyakorolható fellebbezési jogot, ezért a bíróság a határozatot a magánvádló részére kézbesítette, aki törvényes határidőn belül élt a Be. 512.§ (1) bekezdésében írt jogorvoslati jogával.
Ekként a Legfelsőbb Bíróság - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság az Illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 52.§ (1) bekezdésére, és az 54.§ (4) bekezdésére figyelemmel felhívta a magánvádlót a felülvizsgálati indítványban le nem rótt eljárási illeték megfizetésére.
A végzés elleni fellebbezést a Be. 3.§-ának (4) bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416.§ (4) bekezdésének b) pontja zárja ki.
Budapest, 2011. november 15.
Dr. Akácz József s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró.
A kiadmány hiteléül:
írnok
MV