Supreme Court upholds conviction for attempted assault and obstruction of official proceedings due to malicious intent.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.I.463/2011/7.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2011. év szeptember hó 20. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A testi sértés bűntettének kísérlete miatt vádlott neve ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Békéscsabai Városi Bíróság 8.B.407/2009/51. számú, illetőleg a Békés Megyei Bíróság 1.Bf.332/2010/12. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s:

vádlott neve terheltet a Békéscsabai Városi Bíróság 8.B.407/2009/51. számú, 2010. június 3-án kelt ítéletével a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettének kísérlete miatt egy év négy hónapi börtönbüntetésre és két évi közügyektől eltiltásra ítélte; rendelkezett a terhelt előzetes letartóztatásának beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen bejelentett fellebbezésekre figyelemmel a a Békés Megyei Bíróság a 2011. január 12. napján kelt 1.Bf.332/2010/12. számú ítéletével az első fokú határozatot felülbírálta. Azt megváltoztatva a terhelt terhére megállapított bűncselekményt a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntette kísérletének, valamint a Btk. 242/A. § (1) bekezdésének I. és II. fordulatába ütköző és a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő hatósági eljárás akadályozása bűntettének minősítette; a kiszabott büntetést halmazatinak tekintette; egyebekben helybenhagyta azt.

Az alapügyben megállapított tényállás lényege szerint vádlott neve terhelt és a sértett közt 2007. évet követően rossz viszony alakult ki, mivel a terhelt és családja azt feltételezte, hogy a sértett és családtagjai szolgáltattak információt a fia ellen a bűnüldöző hatóságoknak, mely miatt előzetes letartóztatásba került.

vádlott neve terhelt a sértettet, valamint a családját rokonokon, illetve ismerősökön keresztül folyamatosan fenyegette, emiatt a sértett félt a terhelttől.

A sértettet 2009. június 30-án 9 óra 30 percre az Orosházi Városi Bíróságra tanúként idézték abban az ügyben, amelyben vádlottként szerepelt vádlott neve terhelt fia és több rokona is. A tárgyalás előtt a terhelt a sértettet és családját - ismerősökön és rokonokon keresztül - ismételten megfenyegette, azzal, hogy amennyiben ott megjelennek, bántalmazni fogják őket. Emiatt a sértett nevében jogi képviselője bejelentést tett az Orosházi Városi Bíróságon, melyben jelezte, hogy a sértett és családtagjai tartanak a terhelt családjának bántalmazásától.

A sértett és családtagjai 9 óra 25 perc körül érkeztek a bíróság épülete elé. Miután kiszálltak a gépkocsiból, elindultak az épület felé; leghátul a sértett haladt. A bíróság épületétől néhány méterre a járdán vádlott nevené és lányai - egyéb ismeretlen kilétű, roma származású nők mellett - vitát provokált vele. A vitából hangos veszekedés, illetve kiabálás lett. vádlott neve terhelt eközben fiának ügyvédjével beszélgetett, aki azonban a vita miatt a terheltet hátrahagyva bement a bíróság épületébe.

Mivel az asszonyok között a veszekedés egyre hangosabbá vált, a terhelt a sértettet megközelítette és a kezében tartott éles, szúró vagy vágó eszközzel - nagy valószínűséggel késsel - több esetben nagy erejű, szúró mozdulatot tett a sértett irányába, miközben azt kiabálta: „megöllek". A döfések a sértettet nem érték el, amikor azonban a sértett megfordult, hogy az épületbe bemenjen, a terhelt késével megvágta a bal fülét.

Ezt követően a sértettet a jelenlévő roma asszonyok közül néhányan a földre rántották, majd a füves területre húzták és ott tettlegesen bántalmazták. A bántalmazással csak akkor hagytak fel, amikor az ügyészségi iroda ablakából kiszólva valaki közölte velük, hogy értesítették a rendőrséget.

A sértett ekkor az épület ablaka előtt kiabálva több alkalommal megismételte, hogy „az öreg Gy." - ami a terhelt beceneve - szúrta meg. Ezalatt a terhelt a helyszínről eltávozott.

A terhelt cselekménye következtében a sértett bal fülén a fülkagyló középső harmadában kb. 2 cm-es vágott seb, a fülporcon kb. 1 cm-es vágott seb keletkezett, amelyek nyolc napon belüli gyógyuló sérülések voltak. A bántalmazás eszköze és módja azonban nyolc napon túl gyógyuló súlyos testi sérülés okozására is alkalmas volt.

A sértettet sérüléseinek ellátására a mentőszolgálat kórházba szállította, ezért a tárgyaláson tanúkénti kihallgatására nem kerülhetett sor.

A jogerős határozatok ellen a terhelt védője felülvizsgálati indítványt nyújtott be, amelynek jogalapját a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjában jelölte meg.

A védő az indítványban arra hivatkozott, hogy az első fokú ítélet tényállásában rögzítettek szerint a sértett bántalmazására azért került sor, mert a családból jelen lévő asszonyok és a sértett között a veszekedés egyre hangosabbá vált; ezért helytelenül hivatkozott a másodfokú bíróság arra, hogy az első fokú ítélet is tartalmazza: azért került sor a sértett bántalmazására, hogy az ne tudjon tanúvallomást tenni a terhelt fia, illetve húga elleni büntetőeljárásban. Ezért álláspontja szerint tévesen minősítette a másodfokú bíróság a terhelt cselekményét a testi sértéssel alaki halmazatban hatósági eljárás akadályozásának is; az utóbbi bűncselekmény csak egyenes szándékkal követhető el, és erre az egyenes szándékra az irányadó tényállás alapján nem lehet következtetést levonni.

Iratellenességre és megalapozatlanságra hivatkozva sérelmezte azt a következtetést is, hogy a sértett a terhelt fiára az Orosházi Városi Bíróság előtt folyó büntetőeljárásban terhelő vallomást tett volna, mivel a vádirat ezt meg sem említette; a terhelt húga pedig nem is volt ebben az ügyben vádlott.

Emellett eljárási szabálysértésre is utalt. Az indítvány szerint az első fokú ítélet rendelkező része és indokolása egymással teljes mértékben ellentétes, mivel a testi sértés bűntettének kísérletét aljas indokból elkövetettnek minősítette a bíróság, holott az ítéleti tényállás semmilyen aljas indokot nem rögzít. Ezért megítélése szerint a másodfokú bíróságnak a Be. 373. § (1) bekezdés III. b) pontja alapján hatályon kívül kellett volna helyeznie az első fokú ítéletet, és az első fokú bíróságot új eljárásra kellett volna utasítania.

Ezért elsődlegesen védence felmentését indítványozta a hatósági eljárás akadályozásának bűntette miatti vád alól, másodlagosan a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az első fokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.

Ugyan az indítványozó részben erre nem utalt, de annak indokolásában a védő vitatta az első fokú bíróság jogi álláspontját, a testi sértés aljas indokból elkövetettkénti minősítését is. Miután a terhelttel szemben kiszabott büntetés végrehajtásának felfüggesztését is kérte, ebből arra lehet következtetni, hogy indítványa a cselekménynek a Btk. 170. § (2) bekezdés szerinti testi sértés bűntettekénti minősítésére és a kiszabott büntetés enyhítésére is irányult.

A nyilvános ülésen indítványát fenntartotta, emellett arra is hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a tényálláshoz kötöttség elvét megsértve anélkül állapította meg más bűncselekményben is a terhelt bűnösségét, hogy annak kapcsán bizonyítást vett volna fel; ezért ebben a körben az ítélete nem lehet megalapozott.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó részében a törvényben kizártnak, egyebekben alaptalannak találta. Ezért a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt (Bf. 1475/2011.).

Indítványát a nyilvános ülésen fenntartotta.

A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot az indítványban megjelöltek alapján, emellett hivatalból a Be. 416. §-a (1) bekezdés c) pontjában megjelölt - és az indítványban fel nem hívott - esetleges egyéb eljárási szabálysértések kapcsán vizsgálta felül.

A felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt, részben nem megalapozott.

A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálatban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó.

A másodfokon eljárt megyei bíróság az első fokú ítéleti tényállást - a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjának felhatalmazása alapján eljárva - kiegészítette; részben azzal, hogy a sértett az őt ért bántalmazás miatt nem tudott tanúvallomást tenni az Orosházi Városi Bíróság előtt folyó büntetőügyben; emellett az első fokú bíróság által az ítélet jogi indokolásában rögzített azon tényt, amely szerint a terhelt korábban fenyegetéssel próbálta megakadályozni azt, hogy a sértett tanúvallomást tegyen, megerősítette, és a megállapított tényekből levonta azt a következtetését, hogy a terhelt részben azért bántalmazta a sértettet, hogy annak tanúvallomását megakadályozza (másodfokú ítélet 2. oldal negyedik bekezdés).

A Be. hivatkozott rendelkezése lehetővé teszi a másodfokú bíróságnak, hogy a tényállást az iratok alapján vagy ténybeli következtetéssel kiegészítse. Ebből következően a tényálláshoz kötöttség elve nem sérült, a tényállás kiegészítésének vagy helyesbítésének helye volt bizonyítás felvétele nélkül is.

Emellett a bírói gyakorlat a tényállás részének tekinti azokat a ténymegállapításokat is, amelyek nem az ítélet tényállásában, hanem annak más - a bizonyítékok értékelését vagy a jogi indokolást tartalmazó - részében szerepelnek.

Ezért a tényállás ezzel a kiegészítéssel irányadó a felülvizsgálati eljárásban is.

Miután pedig ebben a körben a védő az irányadó tényállást vitatta, indítványának ezt a részét - mint a törvényben kizártat - a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálhatta.

Ennek kapcsán azonban utal a következőkre:

Az egymással alaki halmazatban álló bűncselekményeket az elkövető ugyanazon magatartásával valósítja meg; így az, hogy a megállapított tényállás alapján akár az első, akár a másodfokú bíróság az elkövető bűnösségét egy vagy több bűncselekményben állapítja meg, minősítési kérdés. A minősítés tekintetében pedig a másodfokú bíróságot nem köti sem a vádirat, sem az első fokú bíróság ítélete. Így nincs eljárási akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság az első fokú bíróság által megállapított - és akár az általa az iratok alapján vagy ténybeli következtetéssel kiegészített vagy helyesbített - tényállás alapján a terhelt bűnösségét az első fokú ítélettől eltérően több bűncselekményben is megállapítsa.

A Be. 416. § (1) bekezdésének - az indítvány jogalapjaként felhívott - a) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, egyebek mellett akkor is, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

Az indítványban azonban ilyen anyagi jogi szabálysértésről nincs szó; az indítványozó ténylegesen a terhelt cselekményének minősítését támadta, arra hivatkozva, hogy részint azzal a terhelt - az egyik tényállási elem, az egyenes szándék hiánya miatt - a hatósági eljárás akadályozásának bűncselekményét nem valósította meg, részint pedig az nem a testi sértés minősített esetének minősül, miután az aljas indok nem volt a terhére megállapítható.

A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetés kiszabására került sor. A fentiekből következően a védő felülvizsgálati indítványát e részében - tartalmára figyelemmel - ténylegesen erre az okra alapította.

Az irányadó tényállás szerint korábban a sértett fenyegetésére azért került sor, hogy ne tegyen vallomást. Ugyanezen okból került sor bántalmazására is.

A Btk. 242/A. §-a szerinti igazságszolgáltatás elleni bűncselekményt az is elköveti, aki fenyegetéssel kényszerít mást arra, hogy bírósági vagy egyéb hatósági eljárásban kötelezettségét ne teljesítse; amennyiben a fenyegetés nem jár eredménnyel, az elkövető a bűncselekmény kísérletéért felel. Azaz a terhelt azzal, hogy korábban a sértettet bántalmazással fenyegette a vallomástétel megakadályozása érdekében, már megvalósította a bűncselekmény kísérletét; e cselekménnyel a bántalmazással megvalósított további magatartása - azaz az erőszakkal elkövetés - természetes egységet képez, és miután az utóbbival a bíróság előtti vallomás megtételét a terhelt meg is akadályozta, a bűncselekmény egységesen befejezettként értékelendő.

Így a terhelt cselekményét helyesen minősítette a Btk. 242/A. § (1) bekezdés I. és II. fordulatába ütköző hatósági eljárás akadályozásának bűncselekményeként a megyei bíróság.

Miután a bűncselekményt a terhelt büntetőügyben követte el, helyes annak a (2) bekezdés I. fordulata szerint büntetendőkénti értékelése is.

Emellett e bűncselekménnyel alaki halmazatban kell megállapítani az elkövető bűnösségét abban a bűncselekményben is, amelynek törvényi tényállását cselekménye szintén megvalósította.

Ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság elvi jelentőségű határozatában rámutatott: az aljas indokból (célból) elkövetés tipikus esete, amikor valamely más bűncselekmény felderítésének megakadályozása vagy megnehezítése céljából történik a cselekmény elkövetése. A hatósági eljárás akadályozásának törvényi tényállása azonban az erkölcsileg kétségtelenül elvetendő aljas indokot (célt) magában foglalja, így annak a cselekmény testi sértéskénti minősítése során történő figyelembe vétele ugyanannak a körülménynek a kétszeres értékelését jelentené (EBH 2006/1389.).

Ezért nem tévedett a másodfokú bíróság akkor sem, amikor a terhelt cselekményét egyben a Btk. 170. § (2) bekezdése szerint büntetendő testi sértés bűntettének kísérleteként minősítette.

Nem foghat helyt a védő eljárási kifogása sem.

A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés III. b) pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. Ez utóbbi törvényhely szerint feltétlen hatályon kívül helyezési ok, ha az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.

Azonban az ekként kifogásolt első fokú ítélet rendelkező része és indokolása egymással összhangban áll; az első fokú bíróság az általa megállapított tényálláson alapuló bűncselekmény rendelkező rész szerinti minősítésének indokairól adott számot az ítélet jogi indokolásában.

Nem követtek el az eljárt bíróságok egyéb, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti eljárási szabálysértést sem.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a Be. 426. § -a alapján hatályukban fenntartotta.

A végzés elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának (4) bekezdése, felülvizsgálatának lehetőségét pedig a Be. 416. § (4) bekezdésének b) pontja zárja ki, az ismételt felülvizsgálati indítvány tilalmáról a Be. 418. §-ának (3) és 421. §-ának (3) bekezdése rendelkezik.

Budapest, 2011. szeptember 20.

Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Péter

s. k. előadó bíró, Dr. Belegi József s. k. bíró

A kiadmány hiteléül:

bírósági ügyintéző

Mátyás Gyöngyi