Hungarian court rules prosecutor appeal against bail revocation must be heard even if suspect is no longer detained.

2011.El.II.E.3/5.szám

BKv 94.

Ha a vádirat benyújtása előtt elrendelt előzetes letartóztatás megszüntetése miatt bejelentett ügyészi fellebbezés elbírálásának időpontjában a gyanúsított már nincs ténylegesen fogvatartásban - mert az elrendelt előzetes letartóztatás tartama meghosszabbítás nélkül lejárt vagy az elsőfokú bíróság döntése folytán enyhébb személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés hatálya alatt áll -, a végzés elleni fellebbezést a megyei bíróság másodfokú tanácsának el kell bírálnia.

Amennyiben a gyanúsított előzetes letartóztatása továbbra is indokolt, úgy a másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú határozatot megváltoztatja, az előzetes letartóztatást meghosszabbítja és ismételt foganatba vételét rendeli el.

(Be. 131. §; 136. § (2) bekezdés; 215. § (3) és (6) bekezdés; 347. § (1) bekezdés; 348. §; 370. §).

A vádirat benyújtása előtt elrendelt előzetes letartóztatás meghosszabbításáról a nyomozási bíró vagy a nyomozási bíró eljárására vonatkozó szabályok szerint a megyei bíróság egyesbírája dönt.

A meghosszabbítás tárgyában hozott határozat ellen fellebbezésnek van helye. Az előzetes letartóztatás megszüntetése miatt bejelentett ügyészi fellebbezés halasztó hatályú. A halasztó hatály azonban kizárólag a kényszerintézkedést elrendelő korábbi határozatban megjelölt időtartam lejártáig áll fenn. Ha ez az időtartam letelt és az ügyészi fellebbezés másodfokú elbírálása még nem történt meg, úgy az előzetes letartóztatás a Be. 136. §-ának (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezés alapján megszűnik és a gyanúsított szabadlábra - vagy enyhébb kényszerintézkedés hatálya alá - kerül. Ezekben az esetekben a másodfokú bíróságnak az ügyészi fellebbezésről annak a ténynek az ismeretében kell döntenie, hogy a gyanúsított már nincs fogvatartásban.

A Be. 347. §-ának (1) bekezdése szerint a végzés elleni fellebbezés elintézésére az ítélet elleni fellebbezés szabályai az irányadók. A felülbírálat terjedelméről a Be. 348. §-a rendelkezik. A nem ügydöntő végzés felülbírálatára a törvény külön, eltérő szabályokat nem állapít meg. A végzés felülbírálatának eredményeképpen hozott másodfokú határozatokra is a Be. XIV. Fejezetének III. Címében foglalt rendelkezései az irányadók.

A törvény azokra az esetekre sem állapít meg eltérő szabályozást, ha a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés tárgyában hozott határozat ellen bejelentett fellebbezést a folyamatban levő nyomozati szakban akkor kell elbírálni, amikor a gyanúsított fogvatartásának ténye megszűnt.

Nincs tehát olyan büntetőeljárási rendelkezés, amely ezekben az esetekben mentesítené a másodfokú bíróságot a fellebbezés elbírálásának kötelezettsége alól. A joghatályos ügyészi fellebbezést tehát el kell bírálni. A másodfokú eljárásban tanácsülésen azt kell vizsgálni, hogy a kényszerintézkedés megszüntetéséről az elsőfokú bíróság a törvény rendelkezéseinek helyes alkalmazásával döntött-e avagy az ügyészi jogorvoslatban felhozottak a megtámadott végzés megváltoztatását indokolják.

Amennyiben a tanácsülésen eljáró megyei bíróság másodfokú tanácsa úgy ítéli meg, hogy az elsőfokú bíróság jogszabályt helytelenül alkalmazott, amikor az előzetes letartóztatást megszüntette, akkor megváltoztatja az elsőfokú végzést, és maga hoz a törvénynek megfelelő határozatot (Be. 372. § (1) bekezdés). A megszüntetést kimondó végzés - törvénynek megfelelő - megváltoztatása pedig értelemszerűen szólhat az előzetes letartóztatás meghosszabbításáról és annak foganatba vételéről.

E határozat meghozatalának nem akadálya az a tény, hogy a gyanúsított ténylegesen szabadlábon van vagy enyhébb kényszerintézkedés hatálya alatt áll. A fellebbezés elintézése során a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot bírálja felül és felülbírálatának terjedelmét a bejelentett (vissza nem vont) fellebbezés adja meg. A hibás elsőfokú döntés orvoslásának a másodfokú bíróság tehát csak a tényleges megváltoztatással, azaz a jogszabálynak megfelelő tartalmú döntéssel, adott esetben az előzetes letartóztatás meghosszabbításával tehet eleget. A ténybeli változás szükségszerű konzekvenciája pedig az, hogy a szabadlábon levő terhelttel szemben a letartóztatást ismét foganatba kell venni.

A másodfokú bíróságnak tehát nem szűnik meg a kényszerintézkedés megszüntetése tárgyában bejelentett ügyészi fellebbezés elintézésének hatáskörébe tartozó - a jogorvoslattal vitássá tett elsőfokú döntés megváltoztatásának lehetőségét is magában foglaló - törvényes kötelezettsége annak a ténynek az alapján, hogy az elsőfokú bíróság - esetlegesen téves, jogszabályt helytelenül alkalmazó - rendelkezése alapján átmenetileg szabadlábra került a büntetőeljárás olyan terheltje, akinek egyébként fogvatartásban a helye.

Budapest, 2011. május 4.

Dr. Kónya István Dr. Márki Zoltán

kollégiumvezető a kollégium jegyzője