Supreme Court dismissed appeal on cohabitation property enhancement, ruling expert opinion insufficient for ownership transfer.

Pfv.I.21.553/2009/3.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a korábban dr. Mocsai Zoltán ügyvéd, majd a felülvizsgálati eljárás során a Dr. Mocsai és Társa Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Mocsai Sándor ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Horváth Ákos ügyvéd által képviselt alperes ellen 4.000.000 forint megfizetése iránt a Kecskeméti Városi Bíróság előtt 9.P.22.700/2006. szám alatt folytatott és másodfokon a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2.Pf.20.145/2009/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2010. február 17. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta az alábbi

ítéletet:

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

Indokolás:

A felperes 2000. és 2004. között élettársi kapcsolatban együtt élt az alperes leányával. Az együttélés ideje alatt korszerűsítette és felújította az alperes l-i ingatlanát, amelynek felépítményében a lakótértől irodahelyiséget különített el és komfortosította az egész épületet egyes részek funkcióváltása mellett.

A teljes építési és felújítási munkát a Z. Kft. végezte az általa készített árajánlatnak megfelelő 2.978.125 forint vállalkozói díj ellenében.

A teljes vállalkozói díjat a felperes egyenlítette ki, amelynek fedezetét egy korábbi ingatlan eladásból származó bevétele jelentette (ez 9.000.000 forintot meghaladó összeg volt).

Az életközösség megszakadása után a felperes annak megállapítása iránt indított pert az alperessel szemben, hogy az ingatlanán végzett építkezéssel, annak résztulajdonát - ráépítés jogcímén - megszerezte.

A Bács-Kiskun Megyei Bíróság az 3.P.22.052/2004. szám alatt folytatott eljárásban szakértőként vonta be S.M. igazságügyi szakértőt, aki a 2005-ös árszinten az ingatlan felújított értékét 8.000.000 forintban, míg a felújítás nélküli értéket 4.000.000 forintban határozta meg.

A Szegedi Ítélőtábla Pf.20.156/2006/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perben a bíróság minden kétséget kizáró tényként megállapította az ingatlanon végzett korszerűsítő-felújító tevékenységet és azt, hogy annak anyagi fedezetét a Z. által felszámított összegben kizárólag a felperes biztosította, az alperes ahhoz sem házilagos kivitelezéssel, sem pénzzel nem járult hozzá.

A létrehozott értéknövekményt a szakvélemény szerinti 4.000.000 forintban elfogadta ugyan, de az volt a kifejtett jogi álláspontja, hogy az ezt az értékemelkedést létrehozó munka jellegénél fogva nem volt alkalmas a nyilvántartott tulajdoni helyzet megváltoztatására, mert nem felelt meg a Ptk. 137.§ (3) bekezdéséhez is kapcsolódó a Legfelsőbb Bíróság 7. sz. PK állásfoglalásának iránymutatása szerinti, az épület szerkezetét is érintő építési munkának. Ezért a tulajdonszerzés megállapítása iránti keresetet elutasította annak rögzítése mellett, hogy az alperes gazdagodása kétséget kizáróan bekövetkezett.

Az alperes az ingatlant 2004. áprilisában eladta úgy, hogy az adásvételi szerződésben eladási árként 3.000.000 forint szerepelt. Ezt az illetékhivatal nem fogadta el és a valós forgalmi értéket illetékalapként 5.000.000 forintban határozta meg.

A felperes a korábbi perben beszerzett szakértői vélemény és az ott kifejtett jogi álláspont figyelembevételével indította meg a jelen eljárást a volt ingatlantulajdonos alperes ellen a saját beruházásával létrehozott 4.000.000 forint értéknövekmény megfizetése iránt.

Az alperes megismételte azt a korábbi védekezését, amelyben a bizonyítás aktuális eredményéhez képest tagadta az értékemelő beruházás elvégzését, annak elfogadása esetén a költségkihatását, illetve azt, hogy a költség fedezetét a felperes biztosította volna.

A bíróság az ebben a körben lefolytatott részbizonyítás eredményeként megerősítette a korábbi pernek azt a ténymegállapítását, hogy a 3.000.000 forint körüli beruházást az ingatlanon a felperes végeztette el a saját különvagyoni pénzén.

Az értéknövekmény meghatározásához kiegészíttette S.M-nak az alapügyben adott szakvéleményét. Ez a szakvélemény bázispontnak a 2004-es eladás időpontját tekintette és a teljes forgalmi értékként 5.000.000, a felperes által végzett munkák nélküli értékként 3.500.000 forintot állapított meg a korábbi - azonos bontásban - 8.000.000 és 4.000.000, illetve a 2007. június 14-i szakvélemény szerinti, a 2007. II. negyedévi árszinten értékelt 9.500.000, illetve 4.500.000 forint helyett.

A bíróság ezt a szakvéleményt kézbesítette a feleknek, írásbeli észrevétel előterjesztésére az erre vonatkozó felhívás ellenére egyik fél részéről sem került sor és a tárgyalás berekesztése előtt a szakvéleményt az előzőek szerinti végső formájában szóban sem kifogásolták, kiegészítését nem kérték.

Az elsőfokú bíróság a kijavított ítéletével kötelezte az alperest 1.500.000 forint tőke és annak az ingatlan eladásától - mint késedelembe esési időponttól - számított kamatai megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet a marasztalás jogcímeként a Ptk. 137.§-ának (1) bekezdését jelölte meg.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezésében kért szakértői vizsgálatot a Pp.235.§-ának (1) bekezdése felhívásával mellőzte annak kiemelésével, hogy nincs helye bizonyításnak, mert annak szigorú feltételei az adott esetben nem állnak fenn.

Ehhez képest az elfogadott, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás figyelembevételével a meghozott érdemi döntést helybenhagyta a jogi indokolás módosításával, amely szerint a marasztalás tényleges jogcíme a Ptk. 361.§-ának (1) bekezdése.

A jogerős ítélet ellen felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet arra alapítottan, hogy a másodfokú bíróság hiányos tényállás alapján hozta meg a jogerős marasztaló rendelkezését, mert nem oldotta fel azokat a lényeges ellentmondásokat, amelyek a bekerülési költség és az ennek figyelembevételével a három szakvéleményben megállapított három teljesen eltérő forgalmi értéknövekedés tekintetében fennállott. Ehhez képest az ítélet hatályon kívül helyezését és a lefolytatandó kiegészítő bizonyítás eredményeként a marasztalási összeg 2.500.000 forinttal történő felemelését kérte.

A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése szerint felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. Ez a jogszabálysértés megvalósulhat az anyagi jog megsértésében, avagy olyan eljárási szabálysértésben, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.

A felperes a felülvizsgálati kérelmét eljárási szabálysértésre alapozta, amelynek eredményeként az ellentétek feloldatlansága miatt a helyes tényállás megállapítása nem történt meg.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Kétségtelen tény, hogy az ingatlan valós forgalmi értékének az APEH által 5.000.000 forintban történő megállapítása előtt a bevont igazságügyi szakértő két, az ötmillió forintot lényegesen meghaladó értékelését adta az ingatlannak. Az ezt követő, az APEH értékelését teljes egészében magáévá tevő szakvéleményét azzal indokolta, hogy az APEH rendelkezésére álló felhasznált összehasonlító adatok megbízhatóbbak, a hasonlóságok és eltérések feltárásban és értékelésében minden szélsőségtől, hibától mentesek, a valós érték kimunkálásánál jobban felhasználhatók voltak.

A felperes képviselője ügyfele jelenlétében a 2008. július 3. napján megtartott tárgyaláson a következő nyilatkozatot tette a kézbesített és a folytatólagos tárgyalás kezdetén ismertetett fenti szakvélemény ismeretében.

„A felperes által elvégzett és igazolt beruházások tekintetében többszörös szakvélemény készült, az újonnan készült szakértői vélemény megállapításaira észrevételt nem terjesztünk elő. (9.P.22.700/2006/47. sorszámú jegyzőkönyv 2. oldal 3. bekezdés.)

A Pp.235.§-ának (1) bekezdése (ahogyan arra a másodfokú bíróság helyesen utalt) akként rendelkezik, hogy a fellebbezésben, amelyben a felperes a jelen esetben további szakértői bizonyítás elrendelését kérte, új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új bizonyíték az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve, hogy az - elbírálása esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna.

Helyesen utalt tehát a másodfokú bíróság arra, hogy a fenti törvényhely alapján a felperesnek az elsőfokú eljárás során lehetősége volt arra, hogy a szakértői vélemény kiegészítését kérje, ha az a „számára kétségesnek mutatkozott”.

Mivel a felperes a fenti lehetőséggel szemben kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy az APEH értékelést elfogadó szakértői véleményre még észrevételt sem kíván tenni a fellebbezési eljárásban a szakvélemény aggályos voltát igazolni kívánó szakértői bizonyítás lefolytatását már nem kérhette.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Az alperesnek felszámítható felülvizsgálati költsége nem merült fel, ezért ebben a kérdésben rendelkezni nem kellett.

A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli.

Budapest, 2010. február 17.

Dr. Kazay László s.k. a tanács elnöke, Dr. Pilishegyi Mária s.k. előadó bíró, Dr. Harter Mária s.k. bíró