Supreme Court upheld lower court's partial liability ruling for neighbor's construction damage, rejecting appeal on evidence evaluation.

Pfv.VII.21.253/2010/4.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Tárkányi Tamás ügyvédáltal képviselt felperesnek a alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Debreceni Városi Bíróságon 55.P.22.211/2006. szám alatt indult és a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2.Pf.20.113/2010/5. számú ítéletével befejezett perében a felperes felülvizsgálati kérelme folytán megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részében nem érinti, egyebekben hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperes részére 10.000 (Tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

I n d o k o l á s :

A ... hrsz. alatt nyilvántartott, ténylegesen ... szám alatt elhelyezkedő ingatlan 190/900 arányban a felperes tulajdonát képezi. Az ingatlanon az 1800-as évek végén, illetve az 1900-as évek elején készült lakóépület található, melyből egy 64 m2 alapterületű lakrész a felperes elkülönült használatában áll. A szomszédos, jelenleg ... hrsz-ú, ... szám alatti ingatlanon korábban állt épületet a II. világháború idején bombatalálat érte. Ezt követően a károsodott épületet elbontották, és az ingatlan hosszú időn keresztül beépítetlen maradt. Végül 2002-2003. évben az alperes a ... hrsz-ú ingatlanon lakóépületet és irodákat létesített.

A felperes keresetében 1.426.436 forint kártérítés és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy az alperesi építkezés következtében lakóépületének falai megrepedtek, nedvesedtek, a padló megsüllyedt, a nyílászárók deformálódtak, a vakolat pedig lehullott. A javítás költsége előadása szerint 1.426.436 forintot tesz ki.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 359.430 forint és járulékai megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolása szerint a felperesi ingatlan károsodása a beszerzett igazságügyi szakértői véleményből és a meghallgatott tanúk vallomásaiból következően részben az épület állapota miatt, részben pedig azért következett be, mert az alperes az építkezés során a kár megelőzése érdekében nem vett igénybe minden elérhető technológiai lehetőséget. Az igazságügyi szakértő a kár bekövetkeztében szerepet játszó okok közül a felperes, illetve az alperes érdekkörében felmerült körülmények közrehatásának arányát műszaki szempontból 50 % - 50 %-ban határozta meg. A bíróság azonban a döntése meghozatala során azt is értékelte, hogy a peres feleket a felperesi ingatlan állagának megóvását illetően milyen kötelezettségek terhelték, és e kötelezettségüknek mennyiben tettek eleget. Ezért - arra is figyelemmel, hogy a felperes a kárenyhítési kötelezettségét nem teljesítette - arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a szakvélemény alapján 1.026.941 forintban meghatározható kár 35 %-ának megtérítésére köteles.

A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése, és elsődlegesen az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása és a keresetének maradéktalanul helyt adó döntés meghozatala, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt - a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel.

Kifejtette, hogy a bíróság a döntése meghozatala során figyelmen kívül hagyta azt, hogy az alperes a 2002. március 4-én kelt nyilatkozatában kötelezettséget vállalt az építési tevékenységével összefüggésben bekövetkező károk teljes körű megszűntetésére. E nyilatkozatra tekintettel a kármegosztás alkalmazására a véleménye szerint nem kerülhetett volna sor.

Előadta továbbá, hogy a bíróság a döntését szerinte helytelenül alapította a beszerzett igazságügyi szakértői véleményben foglaltakra. Az ügyben eljárt nyíregyházi illetőségű szakértő ugyanis az alperes által kivitelezett szomszédos ingatlanban működő ... Mérnöki Kamara tagja, így szerinte elfogultnak minősül. Emellett a megítélése szerint a szakvélemény homályos, hiányos, és önmagával, valamint a perben keletkezett egyéb bizonyítékokkal ellentmondásban is áll. Kiemelte, hogy a szakértő a helyszínen nem végzett méréseket, illetve talajszerkezeti vizsgálatot; a hibákat csak szemrevételezéssel állapította meg. A talaj összetételére és a felszíni víz elvezetésére vonatkozó szakértői megállapítások ezért szerinte megalapozatlanok. A szakértő következtetéseit, illetve a jogerős ítéletnek a szakvéleményen alapuló megállapításait az álláspontja szerint a becsatolt fényképek, a ... Város Jegyzője által a 2002. október 9. napján megtartott szemléről készített jegyzőkönyv tartalma, B. S. magánszakértői véleménye, és Sz. J. 1988. májusában készített statikai szakvéleménye is cáfolják.

Miután pedig a szakvélemény hiányosságait szerinte sem a vélemény kiegészítése, sem a szakértő további nyilatkozatai nem szüntették meg, új szakértő kirendelését indítványozta, a bíróság azonban indítványa teljesítését a megítélése szerint indokolatlanul mellőzte.

Kiemelte azt is, hogy ő maga maradéktalanul eleget tett a tőle elvárható karbantartási kötelezettségnek, ugyanakkor az alperes a véleménye szerint a társasház térszín alatti földmunkáit a talajmechanikai szakvéleménytől és a tartószerkezeti szakági tervtől eltérően végezte el, és a társasháznak az ő lakóépületéhez való csatlakozását sem a talajmechnikai szakvéleményben javasolt megoldással valósította meg. Ezért szerinte egyértelműen megállapítható, hogy lakása károsodását kizárólag az idézte elő, hogy az alperes az építési munka elvégzése során nem az előírt technológiát alkalmazta. Hangsúlyozta, hogy a károk csak azt követően jelentkeztek, hogy az alperes megkezdte az építkezést.

Végül megjegyezte, hogy a bíróság az ítéletében nem is adta kellő indokát annak, hogy az igazságügyi szakértői véleményben rögzített 50 % - 50 %-os közrehatási arányhoz képest miért 35 % - 65 %-os arányú kármegosztást alkalmazott.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.

A felperes felülvizsgálati kérelmében tartalmilag a kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményének figyelembe vételét, a további szakértői bizonyítás iránti indítványa mellőzését, a tényállás megállapítását, a bizonyítékok értékelését, valamint a kármegosztás alkalmazását és mértékének meghatározását kifogásolta.

Annak megítélése, hogy a felperesi ingatlan károsodását milyen okok idézték elő, építészeti szakkérdésnek minősül. Nem tévedett ezért a bíróság, amikor e vonatkozásban szakértői bizonyítást folytatott le. A kirendelt igazságügyi szakértő pedig - Sz. J. 1988-ban készített felmérése és 1991-ben kelt szakvéleménye, a rendelkezésre álló fényképek, a felperes által csatolt videofelvétel, B. S., K. Sz. M. és dr. L. A. szakvéleményei, a periratok, az alperes építkezésével összefüggésben folyamatban volt építésügyi hatósági eljárás iratai, valamint a helyszíni szemle tapasztalatai alapján - a felmerült szakkérdésben egyértelműen állást foglalt, a szakvéleményét kellően megindokolta, és a részére feltett, a felülvizsgálati kérelemben is említett kérdéseket is maradéktalanul megválaszolta. Így a szakvélemény aggálytalannak tekinthető, kiegészítését, illetve másik szakértői vélemény beszerzését a bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte. A szakértő elfogultsága a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem állapítható meg, és a peradatok szerint a kizárását megalapozó egyéb körülmények sem merültek fel.

Mindezekre figyelemmel a szakértői vélemény az érdemi döntés alapjául szolgálhatott.

A bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabály, a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértése pedig csak akkor következhet be, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás a bizonyítás anyagától eltér (iratellenes), illetőleg a bíróság a bizonyítékok egybevetése és értékelése során okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó következtetésre jutott.

A perbeli esetben azonban a bíróság a jogvita eldöntése szempontjából releváns tények tisztázása érdekében széleskörű, rendkívül alapos bizonyítási eljárást folytatott le. Az általa megállapított tényállás pedig összhangban áll az ítéletében részletesen megjelölt bizonyítékokkal. Határozatában a bíróság megfelelő indokát adta annak is, hogy a per során felmerült számos, részben ellentétes adat közül miért e bizonyítékoknak tulajdonított döntő jelentőséget.

A jogerős ítéletben megállapított tényállás ezért nem minősíthető iratellenesnek, és az sem állapítható meg, hogy a bíróság a bizonyítékok értékelése során kirívóan okszerűtlen következtetésre jutott volna akkor, amikor úgy foglalt állást, hogy az alperes csupán részben kötelezhető a felmerült kár megtérítésére.

Jogszabálysértés hiányában pedig a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére nem kerülhet sor (BH 1999/44. számú jogeset).

A kármegosztás alkalmazásának mellőzésére az alperes 2002. március 4-én kelt nyilatkozata sem adhat alapot. E nyilatkozat helyes értelmezése szerint ugyanis az alperes az építkezéssel összefüggő azon károk megszűntetését vállalta, amelyekért felelősséggel tartozik. Az alperes kártérítési felelőssége pedig a teljes kárért - a korábban kifejtetteknek megfelelően - nem állapítható meg.

Jogszabálysértés nélkül, a mérlegelés szempontjainak megfelelő megjelölésével határozta meg a bíróság a kármegosztás arányát is. A döntés nem áll ellentétben az igazságügyi szakértői véleményben foglaltakkal, a szakértő ugyanis műszaki szempontból vizsgálta a hibák bekövetkeztében szerepet játszó okok közrehatásának arányát. A kármegosztás aránya viszont - a bíróság helyes eljárásának megfelelően - bírói mérlegeléssel állapítható meg. Az e körben jogszabálysértés nélkül hozott döntés felülmérlegelésére pedig a felülvizsgálati eljárásban nem kerülhet sor.

Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében az alperes útiköltségből álló felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére kötelezte.

Budapest, 2010. december 09.

Dr. Fehér Ferenc s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Attila sk. előadó bíró, Dr. Bartal Géza s.k bíró