Supreme Court upheld lower court dismissal of residence permit extension due to failure to prove employment.

Kfv.II.37.853/2009/8.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Elek Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal alperes ellen tartózkodási engedély ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2009. június 22. napján kelt 20.K.32.304/2008/10. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 12. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 20.K.32.304/2008/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000 (azaz harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A Bevándorlás és Állampolgársági Hivatal Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatósága (elsőfokú hatóság) a 2008. január 4. napján kelt 106-1-1166/2008-T. számú határozatában a felperes tartózkodási engedély meghosszabbítása iránt 2005. április 12-én benyújtott kérelmét - a felperessel szemben embercsempészés bűntette miatt indult büntetőeljárásra figyelemmel felfüggesztett, majd a büntetőeljárás jogerős befejezését követően folytatott eljárásban - elutasította, egyidejűleg arra kötelezte a felperest, hogy 2008. február 3. napjáig hagyja el a Magyar Köztársaság területét. Az elsőfokú hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy a felperes a magyarországi tartózkodásának megjelölt célját - munkavállalás - nem igazolta, mert munkaviszonya fennállását és a rendszeres jövedelemszerzés tényét a 2006. május 19-ét követő időre nem bizonyította, ezért sem magyarországi megélhetését, sem magyarországi szálláshelyét, sem egészségügyi ellátásra való jogosultságát (biztosítotti jogviszonyát) nem igazolta, és a felperes kiutazásának/visszautazásának feltételei - igazolt jövedelem hiányában - nem álltak fenn a határozathozatal idején. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2008. március 5. napján kelt 106-T-2551/1/2008. számú határozatában az elsőfokú határozatot helyes indokainál fogva helybenhagyta, egyidejűleg a felperes tartózkodásra jogosító okmányát visszavonta. Rámutatott arra, hogy a felperes magyarországi tartózkodása feltételeinek fennálltát nem bizonyította.

A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és tartózkodási engedélye meghosszabbítását kérte. Állította, hogy a hatóságok jogszabálysértő eljárást folytattak le, mert nem tisztázták a tényállást, nem tájékoztatták eljárási jogairól és kötelezettségeiről, így megfosztották attól a lehetőségtől, hogy tartózkodásának célját igazolja, vagy újabb jogcímen terjesszen elő kérelmet. A felperes az elsőfokú per során csatolta a Kft-től származó, 2009. június 17-én kelt, felperes jövőbeni foglalkoztatására vonatkozó szándéknyilatkozatot, mellyel azt kívánta bizonyítani, hogy tartózkodási engedély birtokában munkát tudna vállalni.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megalapozatlannak találta a felperes eljárási kifogásait, és megállapította, hogy az alperes a tényfeltárási kötelezettségének eleget tett, a felperes eljárási jogait nem korlátozta, és a felperes eljárási kötelezettségeivel tisztában volt, továbbá a felperessel szemben folyamatban volt büntetőeljárásra figyelemmel jogszerűen függesztette fel az eljárását, végül megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes foglalkoztatásának igazolására becsatolt egyetlen bizonyíték - a Bt-vel kötött, 2006. május 19-ig való foglalkoztatásról szóló munkaszerződés - a határozathozatal idején már nem támasztotta alá a felperes a munkavállalási célú magyarországi tartózkodását. A felperes foglalkoztatási jogviszonyának hiányában a felperes magyarországi megélhetését, lakhatását, kiutazási költséget biztosító anyagi fedezetének meglétét, egészségügyi ellátások teljes körére vonatkozó biztosítását sem látta igazoltnak, mely okból az alperesi határozatot törvényesnek minősítette.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 1.§ (1) bekezdését, 3.§ (1) bekezdését, 5.§ (1) bekezdését, 50.§ (1) bekezdését, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164.§-át, 336/A.§-át, 339/A.§-át, mert az elsőfokú bíróság nem értékelte, hogy a hatóságok a tájékoztatási és kitanítási kötelezettségüknek az eljárás során nem tettek eleget és ezzel a jogi képviselő nélkül eljáró felperest megakadályozták abban, hogy állításait bizonyítsa; továbbá elmulasztották a tényállás feltárását. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a 2007. július 1-én hatályba lépett a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásról szóló 2007. évi II. törvény (Harmtv.) 110.§-ának rendelkezései ellenére a tárgyaláson becsatolt új bizonyítékot nem értékelte és nem vette figyelembe, hogy azzal a felperes igazolta magyarországi tartózkodásának kérelemben hivatkozott célját.

Alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján törvényes és megalapozott döntést hozott, mert az eljárása során kellően tájékoztatta a felperest, a tényállást szükséges mértékben feltárta, és a felperes előadása alapján hozta meg a döntését, amely a keresőtevékenység folytatásának igazolása hiányában nem eredményezhette a tartózkodási engedély meghosszabbítását.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§ (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275.§ (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, hogy az nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okokból.

A Pp. 270.§ (2) bekezdése alapján a felülvizsgálat tárgya a jogerős ítélet, amelyet az elsőfokú bíróság az eljárására vonatkozó szabályok szerint lefolytatott eljárás keretében hoz meg, és amelyben arról dönt, hogy az alperes határozata törvénysértő-e a kereseti kérelemben hivatkozott okokból. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság eljárására a Pp. és nem a Ket. szabályai alkalmazandók, a jogerős ítélet és az elsőfokú bíróság eljárása sem sértheti a Ket. felülvizsgálati kérelemben hivatkozott rendelkezéseit, így a közigazgatási hatóság eljárásával szemben tett felperesi kifogások megítélése a tényfeltárás és a bizonyítékok értékelése körében vitatható - a Pp. 206.§ (1) bekezdése alapján -, melyre a felperes felülvizsgálati kérelmében tartalmilag hivatkozott. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmének a Ket. 1.§ (1) bekezdésének, 3.§ (1) bekezdésének, 5.§ (1) bekezdésének, 50.§ (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó érveit a bizonyításra vonatkozó szabályok körében vizsgálta.

A jogerős ítélet nem sérti a Pp. 164.§ (1) bekezdését, a felülvizsgálati kérelemben számszerűen meg nem jelölt, de tartalmilag hivatkozott Pp. 206.§ (1) bekezdését, a Pp. 336/A.§-át, a Pp. 339.§-át és 339/A.§-át.

A Pp. 324.§ (1) bekezdése folytán a közigazgatási perekben is alkalmazandó a 164.§ (1) bekezdése, mely kimondja, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítani, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Ezért az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperesi határozat törvényességét vitató felperes terhére esik az, ha nem tudta bizonyítani a keresetben állított eljárási és anyagi jogsértések fennálltát, így azt, hogy eljárási jogait a megfelelő tájékoztatás elmaradása miatt nem tudta gyakorolni és kötelezettségeinek teljesítésében az alperes akadályozta, továbbá, hogy az eljáró hatóságok lényeges - a kérelem érdemi elbírálását befolyásoló - körülmény feltárását mulasztották el.

A felperes tartózkodási kérelmének meghosszabbítását munkavállalási célból kérte, és a hatóság hiánypótlási felhívását követően csatolta a Bt-vel kötött munkaszerződését, mely 2006. május 19. napjáig igazolta foglalkoztatási viszonyát. Ezt követő időre vonatkozóan a felperes annak ellenére nem igazolt foglalkoztatási jogviszonyt, azaz a tartózkodásának munkavállalási célját, hogy az igazolás szükségességével tisztában volt, hiszen a hatóság hiánypótlási felhívásából, és az elsőfokú elutasító határozatból erről kétségtelenül értesült. A felperes a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról 1991. évi IV. törvény 7.§-a alapján, és az ehhez kapcsolódóan a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről szóló 8/1999.(XI.10.) SzCsM rendelet 3-5.§-a alapján munkavállalási engedélyének beszerzésében és annak birtokában munkaszerződés megkötésében nem volt akadályozott, tekintettel arra, hogy a munkavállalási engedély kiadásának nem előfeltétele, hogy a munkavállaló tartózkodási engedéllyel rendelkezzen, ezért a munkavállalási célú tartózkodásának igazolásában a hatósági eljárás nem gátolta. A fentiek alapján okszerűen rótta az ügyben eljárt hatóság és a törvényességi felülvizsgálatot végző elsőfokú bíróság a felperes terhére a munkavállalási cél bizonyításának elmaradását, ezért ítélete a Pp. 164.§ (1) bekezdését nem sérti, és az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206.§ (1) bekezdése szerint értékelte, és jogszerűen állapította meg a tartózkodás engedélyezési feltételeinek hiányát.

A közigazgatási perben az alperes kivételes esetben - a Pp. 336./A.§ (2) bekezdés alapján - köteles lehet határozata alapjául szolgáló tényállás valóságának bizonyítására, ehhez azonban az szükséges, hogy a felperes a határozati tényállás valóságát meggyőző erővel vitassa, az általa felajánlott bizonyítékok a határozatban hivatkozott tények fennálltát cáfolják, de legalább kétségbe vonják. A felperes ilyen előadást nem tett és ilyen bizonyítást nem ajánlott fel, ezért az elsőfokú bíróság eljárása során a bizonyítás e szabályát sem sértette, nem is tartotta alkalmazhatónak.

A Pp. 339/A.§-a alapján a bíróság a közigazgatási határozatot - jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában - a meghozatalakor hatályban volt jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül. Helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy e jogszabályi rendelkezés alapján a bíróság köteles figyelembe venni olyan bizonyítékot is, mely a hatóság előtt nem volt ismert, de a határozathozatal idején fennálló tény(eke)t - így a felperes által bizonyítani kívánt foglalkoztatást - igazolja. Az elsőfokú bíróság ítélete azonban nem ellentétes a Pp. 339/A.§-ával sem, mert az elsőfokú bíróság okszerűen hagyta figyelmen kívül a 2009. június 22-i tárgyaláson a felperes által becsatolt, a Kft. által 2009. június 17-én kiállított szándéknyilatkozatot, mert e bizonyíték nem a határozathozatal idején fennálló tényt - munkaviszonyt - igazolt és önmagában is alkalmatlan volt a felperes foglalkoztatásának bizonyítására, tekintettel arra, hogy az nem munkaszerződés, vagy egyéb jövedelemszerző tevékenységre vonatkozó megállapodás volt, hanem egy ígéret, amelyhez a magyarországi munkavállaláshoz szükséges hatósági engedély sem társult.

A felperes Harmtv. 110.§-ának pontosan meg nem jelölt rendelkezésére alapított eljárási kifogása - felperes új jogcímre vonatkozó nyilatkozatának elmaradása miatti kifogás - alaptalan, mert a felperes 2007. november 20-ai személyes meghallgatásán korábbi, munkavállalási célú tartózkodása engedélyezésére vonatkozó kérelmét fenntartotta, emellett a felperes sem a másodfokú eljárásban, sem az elsőfokú peres eljárásban nem jelölt meg olyan egyéb tartózkodási jogcímet, amely érdemi vizsgálata számára a kérelme kedvező elbírálását eredményezte volna. Az eljárási szabályszegésre - így a nem megfelelő tájékoztatásra, és a tények feltárásának elmaradására - vonatkozó kifogás akkor eredményezheti a határozat, de a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését is, ha az eljárási szabályszegés az ügy érdemi elbírálására kihatással volt. Tekintettel arra, hogy a felperes nem jelölte meg, hogy milyen más jogcímen várhatta volna kérelme teljesítését, és melyek azok a releváns körülmények, melyeket az alperes feltárni elmulasztott, ezért a kereseti kérelmének elutasítása e körben is jogszerű volt.

A Legfelsőbb Bíróság a fentiek alapján megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okokból, ezért azt a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

A felperes a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére köteles a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján.

Az alperesi képviselő a felülvizsgálati eljárásban nem jogtanácsosi minőségben járt el, ezért részére felülvizsgálati költség megállapítására nem került sor a Pp. 270.§ (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 75.§ (3) bekezdése alapján.

Budapest, 2010. április 14.

Dr. Kaszainé dr. Mezey Katalin sk. a tanács elnöke, Dr. Tóth Kincső sk. előadó bíró, Dr. Kalas Tibor sk. bíró