Supreme Court upheld lower court ruling dismissing appeal against contract invalidity claim due to lack of unjust enrichment basis.

Pfv.VI.21 853/2008/4.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Szabó Ottó ügyvéd által képviselt felpereseknek a dr. Kazinczy Tibor ügyvéd által képviselt I.r. és II.r., és a személyesen eljáró III.r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt a Pest Megyei Bíróságnál 13.P.25 047/2006. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20 535/2008/5. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2009. évi január hó 27. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az I.-II.r. alpereseknek, mint együttes jogosultaknak 100 000 (egyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá felhívásra az államnak 882 000 (nyolcszáznyolcvan-kettőezer) forint felülvizsgálati illetéket.

I n d o k o l á s :

A felperesek házastársak. Házassági életközösségük fennállása alatt 2006-ban a II.r. felperes és a II.r. alperes között szerelmi kapcsolat alakult ki. A II.r. felperes és a II.r. alperes elhatározták, hogy közösen vásárolnak egy családi házat. Annak érdekében, hogy az ingatlan tulajdonjogából az I.r. felperes ne részesüljön, az ingatlan tulajdonosaként az adásvételi szerződésben a II.r. alperes kerül tulajdonosként feltüntetésre. A 2006. június 9-én megkötött adásvételi szerződés alapján a III.r. alperes 15 500 000 forint vételárért eladta a II.r. alperesnek a k.-i hétvégi ház és udvar megjelölésű ingatlant. A szerződés aláírásával egyidejűleg 2 000 000 forint foglaló került megfizetésre; a fennmaradó hátralékból a vevő 7 000 000 forintot 2006. június 23-áig, 6 500 000 forintot pedig 2006. július 28-áig volt köteles megfizetni. Az eladó vállalta a szerződés szükségszerű módosítását, amennyiben a későbbiekben a vevő személyében változás áll be.

A szerződés második 7 000 000 forintos vételárrészlete hiánytalanul megfizetésre került. A szerződést 2006. július 28-án módosították, ennek értelmében az I.r. alperes állagvevővé, a II.r. felperes és a II.r. alperes pedig haszonélvezeti vevőkké váltak. Rögzítették, hogy az adásvételi szerződés alapján átvett vételárrészlet a szerződés módosítása alapján elszámolásra kerül, így a szerződés módosítása alkalmával kizárólag a fennmaradó vételárrészlet kerül kifizetésre. A szerződés aláírásával egyidejűleg a vevők összesen 6 500 000 forintot fizettek meg a III.r. alperes részére. A III.r. alperes hozzájárult az I.r. alperes tulajdonjoga és a II.r. felperes, valamint a II.r. alperes 1/2 - 1/2 arányú haszonélvezeti joga ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez.

A II.r. felperes és a II.r. alperes kapcsolata az adásvételi szerződés megkötését követően megromlott és a felperesek az életközösséget helyreállították.

A felperesek keresetükben a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése alapján a szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérték arra hivatkozva, hogy a felek a szerződéskötéskor kapcsolatuk tartósságát illetően ugyanabban a téves feltevésben voltak, ezért a szerződést jogosultak megtámadni. Előadták, hogy a szerződés jóerkölcsbe ütköző, mert 14 700 000 forintot a II.r. felperes a házastársi közös vagyonból fizetett meg. Kérték annak megállapítását, hogy a II.r. felperes által kifizetett pénzből vásárolt ingatlan a felperesek tulajdona; 1/2 részben tulajdonosa a II.r. felperes, míg 1/2 részben az I.r. felperes szerzett ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjogot. Tulajdonjoguk megállapításával egyidejűleg vállalták, hogy az I.r. alperes részére 1 300 000 forintot megfizetnek. Az elsődleges kereseti kérelmük elutasítása esetére vagylagosan azt kérték, hogy a bíróság kötelezze az I. és II.r. alpereseket 14 700 000 forint egyetemleges megfizetésére a Ptk. 361. § (1) bekezdése szerinti jogalap nélküli gazdagodás jogcímén, mert az I.r. alperes úgy szerzett tulajdont, hogy a vételárat nem ő fizette ki.

Az I. és II.r. alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult; a III.r. alperes ellenkérelmet, érdemi védekezést nem terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a II.r. felperes és a II.r. alperes szerződéskötési akaratát létrehozó közös feltevés a III.r. alperesre is kihatóan a szerződés tartalmát nem érintette. A perbeli adásvételi szerződés olyan jogügylet, amelynek sem a célja, sem a tartalma nem sérti a jóerkölcsöt. Megállapította a továbbiakban, hogy az I. és a II.r. alperesek nem jogalap nélkül, hanem a perbeli adásvételi szerződés alapján szereztek tulajdonjogot, illetve haszonélvezeti jogot. Szerződő fél volt a II.r. felperes is, aki a szerződés aláírásával kifejezte arra irányuló akaratát, hogy a vételárhoz történő hozzájárulása ellenében haszonélvezeti jogot szerezzen. Mivel a felek jogviszonyát írásbafoglalt szerződés szabályozza, az ezzel kapcsolatosan jogot szerző felek nem jogalap nélkül, hanem a szerződés alapján jutottak hozzá a gazdagodásukhoz, ezért az e címen előterjesztett kereset is alaptalan. Az indokolás szerint a kereset jogalap hiánya miatti elutasítása folytán nincs jelentősége annak, hogy a II.r. felperes valójában milyen összeget adott a vételárhoz, ezért ebben a kérdésben nem foglalt állást.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és az I. és II.r. alpereseket 14 700 000 forint megfizetésére kérték kötelezni jogalap nélküli gazdagodás jogcímén.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az ítélet indokolása szerint a jogalap nélküli gazdagodás szabályai addig nem alkalmazhatóak, míg a követelésnek más jogalapja van. Az erre alapított követelés csak akkor tekinthető alaposnak, ha a jogosult más jogcímen a kötelezettel szembeni igényét nem érvényesítheti. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésére is hivatkozva kifejtette, hogy a jogalap nélküli gazdagodás nem a szerződés megkötésével következett be, hanem a II.r. felperes és az I.r. és II.r. alperesek egymásközti jogviszonyában. Az adásvételi szerződéssel létrejött jogviszony, valamint a II.r. felperes és az I.r. és II.r. alperesek közötti jogviszony nem különíthető el egészében, mert a II.r. felperes által rendelkezésre bocsátott pénznek a III.r. alperes részére történt kifizetése fejében a szerződő fél az ingatlanon vagyoni értékű jogot, holtig tartó haszonélvezetet vásárolt, amivel az I.r. és II.r. alperesek nem gazdagodhattak. Hivatkozott a 2006. július 28-án kelt adásvételi szerződést módosító okiratra, amelyben a II.r. felperes és az I.-II.r. alperesek úgy nyilatkoztak, hogy a köztük létrejött pénzügyi megállapodás eredménye a szerződésmódosításnak megfelelő jogszerzés, továbbá az átvett, illetve átadott vételárrészlet jelen módosítás alapján elszámolásra kerül. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a II.r. felperes és az I.r.-II.r. alperesek teljes bizonyítóerejű magánokiratban foglalt nyilatkozata a Ptk.-ban nem nevesített megállapodás, amelynek eredményeként az adásvételi szerződést módosították.

Hivatkozott a felperesek keresetében foglalt nyilatkozatra, amely szerint a szerződésmódosítást a vevői oldalon felmerült az az ügyleti akarat motiválta, hogy a felek rájöttek arra, a haszonélvezeti jog személyhez fűződik, nem örökölhető, nem forgalomképes, így tökéletes megoldásnak tűnt. Ezek a körülmények pedig a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazását kizárják.

A továbbiakban megállapította, hogy a létrejött jogviszony tartalma az eljárás során nem került feltárásra, mert a felperesek eltérő jogi álláspontjuk folytán éppen a jogcím hiányára hivatkoztak. A Pp. 3. § (3) bekezdésének felhívásával megállapította, hogy a tájékoztatási kötelezettség nem terjed ki a kereseti kérelem jogcímének megjelölésére.

A felperesek között a perbeli időszakban házassági vagyonközösség állt fen, így a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdéséből következően a II.r. felperes által kötött szerződést az I.r. felperes hozzájárulásával megkötöttnek kell tekinteni; a szerzett jogosultságot a házastársi vagyonközösség körében lehet elszámolni. Egyetértett az elsőfokú bíróság indokolásban foglaltakkal, amely az erkölcsi kérdésekre is kitért, mert a felperesek maguk hivatkoztak a II.r. felperes és a II.r. alperes jóerkölcsbe ütköző magatartására.

A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása, másodlagosan az ítéletek megváltoztatása és az I.r.-II.r. alpereseket 14 700 000 forint megfizetésére kötelező határozat meghozatala iránt a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtették, hogy a perben eljárt bíróságok ítéletei iratellenesek, téves következtetésen alapulóak és ezért jogszabálysértők. Hivatkoztak a jogerős ítélet megállapítására, amely szerint azért nem alkalmazható a jogalap nélküli gazdagodás, mert a II.r. felperes az ingatlanon vagyonértékű jogot, haszonélvezeti jogot vásárolt; ebből következően az alperesek nem gazdagodhattak. Sérelmezték ezt az álláspontot és hivatkoztak arra, hogy a II.r. felperes haszonélvezeti joga nem kizárólagos, az 1/2 részben illeti meg, míg a másik 1/2 rész haszonélvezeti jogosultja a II.r. alperes, amelyből adódóan a haszonélvezeti jog értéke alig néhány millió forint, ami köszönő viszonyban sincs azzal a 14 700 000 forinttal, amelyet kifizettek az ingatlan vételárába. Ez az okfejtés azért sem fogadható el, mert a II.r. felperes 1/2 haszonélvezeti jogot szerzett, így e jog értékét el lehetett volna számolni. A jogalap nélküli gazdagodás ebben az esetben is fennáll, mert az 1/2 haszonélvezeti jog értékét a ténylegesen kifizetett vételár nagyságrendileg meghaladja.

Hivatkoztak arra, hogy a jogalap nélküli gazdagodás alkalmazható akkor, ha a felek vagyoni viszonyaiban bekövetkezett jogilag nem indokolt vagyoni eltolódás állapítható meg és a felek között speciális kötelmi viszony nincs. Állították, hogy a II.r. felperest ajándékozási és kölcsönadási szándék, illetőleg szerződés nem vezette, ezért el kellett volna számolni a vételár tekintetében. Álláspontjuk szerint a vagyoni előnynek oksági kapcsolatban kell állnia a másik fél veszteségével és az alaptalan gazdagodás feltétele, hogy az egyik fél a másik fél rovására vagyoni előnyhöz jusson. Megdöbbentőnek tartották, hogy erkölcsjogokra hivatkozva hozta meg mindkétfokú bíróság szubjektív döntését és semmibe vették azt, hogy 14 700 000 forintot a II.r. felperes a házastársi közös vagyonból kifizetett az I. és a II.r. alpereseknek. Előadták: nonszensz és érthetetlen, hogy a perben eljárt bíróságok miként dönthettek úgy, hogy semmilyen elszámolást nem eszközöltek a felek között. Álláspontjuk szerint a döntés olyan helyzetet legalizál, amely az alperesi oldalon jogalap nélküli vagyonszerzést eredményez. Hivatkoztak arra, hogy az I.r. és a II.r. alperesek 7 000 000 forint megfizetését elismerték, ennek ellenére ebben a kérdésben sem döntött a bíróság, pedig a jogalap egyértelműen fennáll.

Az I.-II.r. alperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Jogerős ítéletében a bíróság a felperesek keresetének elbírálása szempontjából irányadó tényállást helyesen állapította meg és az abból levont jogkövetkeztetések is helytállóak.

A jelen perben az volt a vitás, hogy az I.-II.r. alperesek jogalap nélkül gazdagodtak-e a felperesek terhére. Ez nem volt megállapítható. A bíróság jogerős ítéletében helytállóan mutatott rá arra, hogy a Ptk. 361. §-ában szabályozott jogalap nélküli gazdagodás jogcímére alapított követelés csak akkor tekinthető alaposnak, ha a jogosult más jogcímen a kötelezettel szemben igényét nem érvényesítheti.

Az I.-II.r. alperesek elismerése folytán az tény, hogy a II.r. felperes a vételárhoz a szerzett jogosultság értékénél nagyobb összeggel járult hozzá. Ennek ellenére a felperesek követelése azért nem megalapozott, mert követelésük jogalapja nem áll fenn.

A perbeli jogügylettel kapcsolatban a felek között több jogviszony keletkezett. Az egyik jogviszony a vevők, a II.r. felperes és az I.-II.r. alperesek és az eladó, a III.r. alperes között áll fenn. Ebben a jogviszonyban kell értékelni az I.r. felperes hozzájárulását az adásvételi szerződéshez. A peradatokból nem állapítható meg, de az I.r. felperes sem hivatkozott arra, hogy a III.r. alperes tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy az I.r. felperes az ügylethez nem járult hozzá. Ilyen módon a II.r. felperes által kötött szerződést az I.r. felperes hozzájárulásával megkötöttnek kell tekinteni a jogerős ítéletben helyesen hivatkozott a Csjt. 30. § (2) bekezdésében foglaltak alapján.

A további jogviszony a 2006. július 28-án kelt adásvételi szerződést módosító megállapodás szerint a vevők közötti jogviszony, amelyben a vevők megállapodással rendezték jogszerzésüket. Ehhez már nem kellett az I.r. felperes hozzájárulása, mert az I.r. felperes részéről az első jogviszony keretében a hozzájárulás megtörtént.

A II.r. felperes, mint a jogügylet alanya ezt az utóbbi megállapodást támadhatta volna meg.

Az esetleges gazdagodás nem jogalap nélküli, az a II.r. felperes és az I.-II.r. alperesek megállapodásán alapul, ezért a felperesek eredménytelenül terjesztették elő keresetüket a jogalap nélküli gazdagodás jogcímére alapítottan az alperesekkel szemben.

A bíróság jogerős ítéletében azt is helyesen állapította meg, hogy a jogviszony tartalma azért nem került feltárásra, mert a felperesek - eltérő jogi álláspontjuk folytán - éppen a jogcím hiányára hivatkoztak. Ezért nem kerülhetett elszámolásra az I.-II.r. alperesek által elismert 7 000 000 forint felperesi hozzájárulás sem.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a mindenben helytálló jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján fenntartotta.

A felperesek felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján egyetemlegesen kötelesek az I.-II.r. alpereseknek, mint együttes jogosultaknak a felülvizsgálati eljárási költség megtérítésére.

A felperesek illetékfeljegyzési joguk folytán és eredménytelen felülvizsgálati kérelmük miatt kötelesek az államnak - az illetékes adóhatóság felhívására - a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárási illeték egyetemleges megtérítésére.

Budapest, 2009. január 27.

. Kollár Márta sk. a tanács elnöke, dr. Rőth Pálné sk. előadó bíró, Tamáné dr. Nagy Erzsébet sk. bíró.

Kovácsné A kiadmány hiteléül:

bírósági írnok