Supreme Court upheld lower court dismissal of contract invalidity claim based on alleged fraud regarding gas pipeline permits.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.VI.21.353/2008/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Szécsi Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Szécsi István ügyvéd által képviselt I.r., II.r., III.r., IV.r. és az V.r. felpereseknek a Beke Dezsőné dr. ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt a Gyulai Városi Bíróságnál 1.P.20.183/2007. szám alatt megindított és másodfokon a Békés Megyei Bíróság 2.Pf.25.220/2008/4. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 50 000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - az illetékes adóhatóság felhívására - 210 000 (kettőszáztízezer) forint felülvizsgálati illetéket.

I n d o k o l á s :

A perbeli ingatlan tulajdonosai, a haszonélvezeti jogosultjai és a bérlő, 2005. január 14-én megállapodtak az alperessel az ingatlan alatt húzódó két gázelosztó vezeték áthelyezéséről. A szerződő felek a megállapodásban rögzítették a gázelosztó áthelyezésével kapcsolatos feladatokat és abból a felperesek, illetve az alperes által vállalt kötelezettségeket.

A felek abban is megállapodtak, hogy az alperest terhelő munkálatok - összesen 4 875 000 forint - költségéből a I.-IV.r. felperesek 2 500 000 forintot, az V.r. felperes pedig 1 000 000 forintot megfizet az alperes részére.

Az V.r. felperes fizetési kötelezettségének eleget tett; míg a I.-IV.r. felperesek részéről az alperes felszólítása ellenére teljesítés nem történt.

Az alperes a megállapodásban vállalt kötelezettségét teljesítette; az ingatlanon húzódó két gázelosztó vezeték kiváltásra került egy új, nagy középnyomású vezetékkel, melyre a Bányakapitányság létesítési engedélyt adott.

A felperesek keresetükben az alperessel kötött szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérték tévedésre, megtévesztésre alapítottan. Arra hivatkoztak, hogy a közöttük folyamatban volt másik perben jutott a tudomásukra, hogy a megállapodásukkal érintett két vezeték közül az egyik használatbavételi engedéllyel nem rendelkezik, melynek ismeretében az alperes a jogügylet tekintetében megtévesztette őket.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.

Megállapította, hogy az alperes szerződéskötéskori magatartásával nem okozhatta a felperesek tévedését, mert sem a szerződéskötést megelőző tárgyalások során, sem a szerződéskötéskor nem esett szó arról, hogy az áthelyezendő gázelosztó vezetékek rendelkeznek-e használatbavételi engedéllyel. Nem tartotta a szerződés megkötésekor „tévesen elbírált „lényeges kérdésnek” a vezeték használatbavételi engedélyének meglétét, mert a felperesek szándéka célzottan a vezeték áthelyezése volt. Hangsúlyozta, hogy az eljárás során nem nyert igazolást, hogy a gázelosztó vezeték nem rendelkezett használatbavételi engedéllyel, különös figyelemmel arra, hogy a kérdéses vezetékek a várost ellátó nagynyomású és ténylegesen évek óta üzemelő vezetékek, amelyeknél elképzelhetetlen, hogy az engedélyeztetési eljárás elmaradt volna.

Az elsőfokú ítélet ellen, annak megváltoztatása és keresetük szerinti határozat meghozatala érdekében, a felperesek fellebbeztek.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Indokolása szerint a perbeli szerződés tartalma és célja az volt, hogy a felperesek tervezett gazdasági jellegű beruházását akadályozó, üzemelő gázelosztó vezetékek használata, üzemeltetése megszűnjön; helyettük a felperesek gazdasági célját nem akadályozó módon kerüljenek elhelyezésre a gázelosztó vezetékek. Ennek érdekében kötöttek a peres felek szerződést, amelyhez képest nem tekinthető lényeges körülménynek, hogy a felperesek érdekében áthelyezendő gázvezetékek használatbavételi engedély alapján, vagy annak hiányában kerültek-e üzemeltetésre az alperes részéről. Rámutatott, hogy a felperesek által hivatkozott ez a körülmény a szerződéskötés szempontjából nem bírt jelentőséggel, mert a felperesek annak érdekében kötötték a szerződést és vállalták az áthelyezés költségei egy részének a megfizetését, hogy az üzemelő gázelosztó vezetékek ne húzódjanak azon a földterületen, ahol a mezőgazdasági jellegű beruházást kívánták megvalósítani. A peres felek szerződési akaratát tehát nem befolyásolta, hogy az áthelyezendő gázelosztó vezetékek rendelkeznek-e használatbavételi engedéllyel vagy sem. Hivatkozott a továbbiakban arra, hogy a felperesek az elsőfokú eljárás során független szakértő kirendelését nem kérték, bizonyítási kérelem teljesítésére ezért a Pp. 235. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel jogszerűen nem kerülhet sor. Ettől függetlenül a jelen jogkérdés eldöntéséhez szakértői bizonyítás nem szükséges. Annak eldöntése ugyanis, hogy a gázelosztó vezeték üzemelhet-e használatbavételi engedély nélkül, jogkérdés, nem pedig szakkérdés, ezért az elsőfokú bíróságnak nem kellett szakértelme hiányát észlelnie, amelyre a felperesek hivatkoztak.

A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltozatása és kereseti kérelmük szerinti döntés meghozatala érdekében - a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet.

Előadták, hogy az eljáró bíróságok a tényállást a szerződés lényeges körülményei vonatkozásában hiányosan állapították meg, így az ebből levont jogi következtetés sem tekinthető helytállónak. Megítélésük szerint az ügyben eljárt bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem, illetve nem kellő súllyal vették figyelembe. Álláspontjuk szerint határozatukkal a bíróságok anyagi és eljárásjogi szabályt is sértettek. Előadták, hogy az alperesi gazdasági társaság szerződéskötéskori magatartásával a felperesek tévedését okozta, amikor nem tájékoztatta arról a tényről, hogy a kérdéses gázelosztó vezeték rendelkezik-e használatbavételi engedéllyel. Ez igen fontos, a szerződés megkötése szempontjából lényeges kérdés, mert amennyiben nincs jogszerűen létesített használatbavételi engedély, úgy az áthelyezésről és az áthelyezéssel kapcsolatosan felmerülő költségek viseléséről nem lehetett volna jogszerűen megállapodást kötni. Az ilyen magatartás a társadalom általános erkölcsi felfogásával ellentétes, amely a jóerkölcsbe ütközik és emiatt a szerződés semmis; az eredeti állapot helyreállításának van helye.

P. Gy. vallomását elfogulatlannak tekinteni nem lehetett volna, mert a Bányakapitányság az alperesi gazdasági társaság felügyeleti szerve, ezért nem volt elvárható a tanútól, hogy akár önmagára, akár munkáltatójára nézve terhelő vallomást tegyen. Sérelmezték, hogy az eljárt bíróságok bizonyítási kérelmüket elutasította azzal, hogy nem rendelt ki független szakértőt. Utaltak arra, hogy a másodfokú bíróság megalapozatlanul hivatkozik arra, hogy nem kérték független szakértő kirendelését, mert tény, hogy a Bányakapitánysághoz 38 kérdést intéztek, amellyel szemben az elsőfokú bíróság kizárólag megkeresést küldött, amelyre nyilvánvaló kérdésükre válasz nem érkezhetett. Állították, hogy szakértői kérdés lett volna annak eldöntése, hogy a perbeli ingatlanterület alatt fekvő földgázelosztó vezeték rendelkezett-e használatbavételi engedéllyel vagy sem, illetve, hogy ilyen engedély hiányában üzemelhetett-e. Amennyiben engedéllyel nem rendelkezett, az alperesnek költségtérítési igénye a kiváltás vonatkozásában nem lehet. Az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy az 1984-ben létesített gázelosztó vezeték vonatkozásában elképzelhetetlen, hogy engedélyezési eljárás elmaradt volna, feltételezésre alapítottnak tekintik, mert az tényekkel nincs alátámasztva. Hangsúlyozták, hogy a megállapodás megkötésére részükről kényszerhelyzetben került sor, mert a perbeli ingatlanon létesítendő felülépítménnyel összefüggésben megkért építési engedély megadása iránti kérelem feltételei között feltüntetésre került a közműnyilatkozatok beszerzése is. Az alperes azonban a közműnyilatkozat kiadását a gázvezeték áthelyezéséhez, illetőleg a közös költségviselést tartalmazó megállapodás aláírásához kötötte.

Hivatkoztak arra, hogy az iratok között nem szerepel az, hogy a perbeli közművekre nézve az alperes használatbavételi engedélyt kapott volna, ezért ezeket a gázvezetékeket az alperes jogszerűen nem is használhatta volna. Megjegyezték, hogy a gázvezetékek közül az 1992-ben létesített gázvezeték kapott használatbavételi engedélyt, de csak 2006. május 29. napján vált jogerőssé, vagyis két év múlva azt követően, hogy az alperes aláíratta velük a tárgybani megállapodást. Ha pedig a gázvezetékeket az alperes nem használhatta, úgy nem is kötelezhette magánjogi megállapodással őket az anyagilag terhelő átépítési költség megfizetésére, mivel ezen gázvezeték jogszerűen nem működhetett volna.

Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Téves a felpereseknek a felülvizsgálati kérelmükben foglalt előadása, amely szerint a perben eljárt bíróságok anyagi és eljárási jogszabályt sértettek volna, a tényállást hiányosan határozták volna meg, illetve bármilyen jogi következtetésük megalapozatlan lenne. Ezzel szemben a perben eljárt bíróságok a felperesek keresetének elbírálása szempontjából irányadó tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak a helyes egybevetésével állapították meg és abból helytálló jogi következtetéseket vontak le.

A jelen per tárgya a 2005. január 14. napján létrejött megállapodás, amely a felperesek kezdeményezésére és érdekkörükben felmerülő okból jött létre az 1984 óta üzemelő gázvezeték nyomvonalának részbeni áthelyezése, mint szerződési cél megvalósítása érdekében. Ennek a szerződési célnak a megvalósítása érdekében kötött megállapodás érvényességét nem érinti az a körülmény, hogy az üzemelő gázvezeték használatbavételi engedélye nem lelhető fel. Arra helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság ítéletében, hogy a peradatok alapján nem igazolt, hogy a gázvezeték nem rendelkezik használatbavételi engedéllyel, csupán az erre vonatkozó iratok nem lelhetők fel. Helytállóan állapította meg a bíróság jogerős ítéletében, hogy a perbeli szerződés teljes tartalma és célja az volt, hogy a felperesek tervezett gazdasági jellegű beruházását akadályozó, üzemelő gázelosztó vezetékek használata, üzemeltetése megszűnjön, helyettük a felperesek gazdasági célját nem akadályozó módon kerüljenek elhelyezésre a gázelosztó vezetékek. Ezért nem tekinthető lényeges körülménynek, hogy az áthelyezendő gázvezetékek használatbavételi engedély alapján, vagy annak hiányában kerültek-e üzemeltetésre az alperes részéről. Ez a körülmény a felperesek szerződéskötése szempontjából nem bírt jelentőséggel, mert a felperesek annak érdekében kötötték a szerződést és vállalták az áthelyezés költségei egy részének a megfizetését, hogy a gázelosztó vezetékek ne húzódjanak azon a földterületen, ahol beruházásukat meg kívánták valósítani. A szerződés célja tehát a gázvezeték addigi nyomvonalának részbeni áthelyezése volt, és ezt a célt nem befolyásolta a felpereseknek a fizetési kötelezettség beállta utáni az a hivatkozása, amely szerint az egyik vezetékszakasz használatbavételi engedélye nem lelhető fel. A szerződési cél megvalósítása teremtette meg a megállapodásban foglalt további kötelezettség teljesítését, vagyis a felperesek fizetési kötelezettségét.

Ettől eltekintve a bizonyítási eljárás anyaga alapján tényként állapítható meg, hogy az új nyomvonalra helyezett vezetékre a létesítési engedélyt a Bányakapitányság megadta, amely igazolja, hogy a felperesek kezdeményezésére elvégeztetett vezetékáthelyezés a műszaki feltételeknek megfelel.

A perben eljárt bíróságok helyesen állapították meg azt is, hogy a gázvezeték használatbavételi engedélyével kapcsolatos polémiák eldöntése nem szakkérdés, hanem jogkérdés, amelyben a bíróságnak kellett döntenie. Döntése pedig helytálló volt, amikor a szerződés érvénytelenségére, semmisségére nem talált alapot, mert nem volt olyan ok, amely az alperes részéről a megtévesztést, vagy a szerződés jóerkölcsbe ütköző voltát alátámasztotta volna. A felperesek kereseti kérelme annyiban ellentmondásos is, hogy az eredeti állapot helyreállítását nem kérték, de nem is tudtak magyarázatot adni arra, hogy milyen módon kerülhetne sor az eredeti állapot visszaállítására. A perbeli megállapodásban foglaltak a felperesek részéről megerősítésre kerültek a vezetékjogi megállapodásokkal és részteljesítésükkel; a perbeli követelésük egyértelmű alapja, hogy fizetési kötelezettségük alól mentesüljenek.

A perben eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felek szerződése nem jogszabálysértő, ebből következően a felperesek kötelesek a megállapodásban vállalt fizetési kötelezettségüket az alperes részére teljesíteni.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

A felperesek felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján egyetemlegesen kötelesek az alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére.

A felperesek eredménytelen felülvizsgálati kérelmük és illetékfeljegyzési joguk folytán kötelesek az állam által előlegezett felülvizsgálati illetéket az államnak az illetékes adóhatóság felhívására egyetemlegesen megtéríteni a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése szerint.

Budapest, 2009. március 3.

Dr. Kollár Márta sk. a tanács elnöke, dr. Rőth Pálné sk. előadó bíró, Tamáné dr. Nagy Erzsébet sk. bíró.