Supreme Court upheld lower court ruling dismissing employee's claim against employer's lawful termination for lack of required ID.

Mfv.I.11.053/2008/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Slezák Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Richter Attila ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 32.M.568/2007. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 49.Mf.631.482/2008/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 49.Mf.631.482/2008/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 32.M.568/2007/8. számú ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek

- tizenöt nap alatt - 20.000 (húszezer) forint másodfokú és felülvizsgálati eljárási együttes költséget, valamint az államnak - felhívásra - 60.000 (hatvanezer) forint másodfokú és felülvizsgálati együttes illetéket.

I n d o k o l á s :

A felperes keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 32.M.568/2008/8. számú ítéletével megállapította, hogy a munkáltató a felperes munkaviszonyát 2007. január 2-án rendkívüli felmondással jogellenesen szüntette meg, és a munkaviszony 2007. május 3-án szűnt meg az alperesnél. Kötelezte a munkáltatót elmaradt munkabér, átalánykár, végkielégítés és felmentési időre járó átlagkereset megtérítésére, rögzítve, hogy a felek a költségeiket maguk viselik.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2003. augusztus 1-jétől állt az alperes alkalmazásában értékszállító munkakörben.

A munkáltató 2007. január 2-án rendkívüli felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát azon indokolással, hogy 2006. év során több alkalommal felhívta a munkavállalója figyelmét a 2007. január 1-jétől várható jogszabályi változásokra. A felperes tájékoztatók és felszólítások ellenére a rendkívüli felmondás kibocsátásának napjáig nem tett eleget az új személy- és vagyonőri igazolvány beszerzésére és bemutatására vonatkozó kötelezettségének. Ennek következtében - figyelemmel arra, hogy a felperes nem rendelkezik a munkaköre betöltéséhez szükséges alkalmazási feltétellel - kellett a jogviszonyát megszüntetni. Álláspontja szerint az érvényes személy- és vagyonőri igazolvánnyal nem rendelkező munkavállaló továbbfoglalkoztatása a munkáltatóra nézve az SZvmt-ben foglalt előírások súlyos megsértésének minősül, és a munkáltatót ezzel összefüggésben súlyos hátrányok érhetik. A munkáltató hivatkozása szerint a Kollektív Szerződésben leírtakra tekintettel határozott a munkáltató arról, hogy a munkaviszonyt rendkívüli felmondással szüntesse meg.

A munkaügyi bíróság megállapítása szerint - az alperes által sem vitatottan - a felperes 2007. január 2. napján szabadságon volt. A szabadságra menetelét a munkáltató engedélyezte. A felperes által becsatolt, és 2007. január 2-án kelt B. R. I. O. által kiállított tájékoztató levél a határidő hosszabbításáról egyértelműen igazolja azt a tényt, hogy 2007. január 2-án az új igazolvány még kiállításra nem került, azonban a kérelem elbírálása megtörtént, és az irat legyártása folyamatban volt. A bíróság bizonyítottnak találta, hogy a kérelmet november 22-én a felperes előterjesztette. Korábbi időpontban is eleget tehetett volna a munkáltató utasításának, azonban kötelezettségszegése csak gondatlannak minősíthető. Az, hogy a felperes a munkáltató által megadott határidőn belül nem rendelkezett az új igazolvánnyal annak ellenére, hogy a határidőt megelőző 40 nappal kérelmét benyújtotta, legfeljebb rendes felmondás alapjául szolgálhatott volna.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 49.Mf.631.482/2008/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította, és a felperest 180.000 forint együttes első-, és másodfokú perköltség viselésére kötelezte. A másodfokú bíróság álláspontja szerint tény, hogy az alperes 2006. évben több alkalommal felhívta az érintett munkavállaló figyelmét arra, miszerint 2007. január 1-jétől az értékszállítási tevékenység végzése a törvényi előírás szerint csak új igazolvány birtokában lehetséges. 2006. december 20-án a felperest személyesen is felszólította az igazolvány beszerzésére azzal, hogy azt mutassa be az alperes részére, illetve ha akadályoztatva van, akkor annak fénymásolatát küldje meg. Felhívta a figyelmét arra, hogy ennek elmulasztása esetén a munkakörére előírt feltételek teljesítésének elmaradása miatt szolgálatba nem állítható, ezért a munkáltató az Mt. által előírt jogkövetkezményeket lesz kénytelen alkalmazni. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a munkáltató mindent elkövetett annak érdekében, hogy munkavállalói határidőre érvényes igazolvánnyal rendelkezzenek. A felperes ezzel szemben nem tett eleget az Mt. 3. § (1) bekezdés szerinti együttműködési kötelezettségének, nem hajtotta végre a munkáltató utasítását, miszerint a munkavállalók az új igazolványukat 2006. október 31-éig kötelesek beszerezni. A felperes csak ezt követően, 2006. november 22-én nyújtotta be a kérelmét a r.-hez az igazolvány kiadása iránt. Ez ügyben feltűnően közömbösen járt el, így megállapítható a részéről a munkaköri kötelezettség súlyos gondatlansággal történő megszegése. Erre figyelemmel az alperes jogszerűen alkalmazta a rendkívüli felmondás kiadásakor a kollektív szerződésben foglaltakat, és megalapozottan döntött a törvényi kötelezettségét súlyos gondatlansággal elmulasztó felperes munkaviszonyának rendkívüli felmondással történő megszüntetéséről az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja alapján.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatását", és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint kellő gondossággal járt el, amikor több mint 30 nappal a határidő lejárta előtt a személy- és vagyonőri igazolvány iránti kérelmét az illetékes r.-nél előterjesztette. Nem tanusított olyan magatartást, amely az Mt. 96. § (1) bekezdésben foglaltakat megvalósította volna.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

Az eljáró bíróságok helytállóan indultak ki a 2005. évi CXXXIII. törvény (Szvmt.) 6. §-ának (1) és 75. §-ának (3) bekezdésében foglaltakból, amelyek értelmében 2007. január 1-jétől a felperes által betöltött értékszállítói munkakör csak a törvény által előírt új, a rendőrség által kiadott igazolvány birtokában látható el, a korábbi igazolványok érvényessége 2006. december 31-én lejárt. Ebből következően az új személy- és vagyonőri igazolvány beszerzése a felperes esetében alkalmazási feltétel volt, amire nem vitásan a munkáltató többször is felhívta a figyelmet.

A periratok alapján megállapítható volt, hogy a felperes 2006. november 22-én nyújtotta be kérelmét a rendőrkapitánysághoz, bízva az igazolás határidőben történő elkészültére, figyelemmel a Ket. 33. §-ának (1) és (5) bekezdésében foglalt 30 napos ügyintézési határidőre is. Iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a munkavállalók az igazolást 2006. október 31-éig voltak kötelesek beszerezni, mivel a munkáltató 2006. augusztus 9-én kelt tájékoztatása csupán azt tartalmazta, hogy „a társaság azoknak a munkatársaknak, akik 2006. október 31-éig bemutatják az újonnan kiváltott igazolványukat, a J. S. L. és B. K. névre kiállított számla ellenében a befizetett díjat megtéríti" (beadvány). Az a körülmény, hogy a felperes ezen időpontig nem szerezte be az igazolványt, csupán annak alátámasztására szolgál, hogy a munkáltatót nem terhelte az igazolvány költsége.

A jogvita eldöntése során az sem volt figyelmen kívül hagyható, hogy a munkáltató 2006. december 20-án kelt levelében az igazolás bemutatásának határidejéül 2007. január 2-át jelölte meg, amely napon a felperest nem terhelte munkavégzési kötelezettség. Ennek hiányában pedig a rendkívüli felmondás kiadásakor nem is késett el az igazolvány bemutatásával. Az R. pedig 2007. január 2-ai levelével tájékoztatta a felperest arról, hogy „kérelmének elbírálása megtörtént, az igazolvány legyártása folyamatban van".

Az Mt. 96. §-ának (2) bekezdése szerint a munkáltatói rendkívüli felmondás közlése előtt lehetőséget kell adni a munkavállalónak a tervezett intézkedés indokainak megismerésére, és a vele szemben felhozott kifogások elleni védekezésre. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint ennek elmaradása nem teszi a munkáltató intézkedését jogellenessé, azonban adott esetben e rendelkezés alkalmazásával lehetősége lett volna az alperesnek a konkrét körülmények megismerésére, és ennek megfelelően tudott volna dönteni a szükséges intézkedés megtételéről.

A fentiek alapján az elsőfokú bíróság értékelte helytállóan a felperes magatartását, és helyesen állapította meg, hogy az Mt. 96. § (1) a) pontjában foglalt törvényi feltételek megvalósulása nem volt bizonyított, a felperes súlyosan gondatlan eljárása nem volt igazolt.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az alperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes másodfokú és felülvizsgálati eljárási együttes költsége megfizetésére.

A másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét az ügyben még irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 3. §-a alapján köteles az alperes az államnak megfizetni.

Budapest, 2009. december 9.

Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Sztojkoné dr. Hajdu Edit s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

Nné

tisztviselő