Supreme Court upheld lower court ruling on lawful extraordinary resignation due to employer's unjustified actions.

Mfv.I.10.053/2008/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Biharyné dr. Mónus Katalin ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Farkas Sándor ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli lemondás jogkövetkezményei iránt a Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróságnál 1.M.315/2006. szám alatt megindított és másodfokon a Zala Megyei Bíróság Mf.20.887/2007/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2009. február 11-én megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Zala Megyei Bíróság Mf.20.887/2007/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy - tizenöt napon belül - fizessen meg az alperesnek 50.000 (Ötvenezer) forint és 10.000 (Tízezer) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.

I n d o k o l á s :

A felperes keresetében rendkívüli lemondása jogszerűségének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.

A Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság 1.M.315/2006/14. számú ítéletével megállapította, hogy a felperes 2005. október 11. napján kelt rendkívüli lemondása jogszerű, továbbá hogy a közalkalmazotti jogviszonya az alperesi munkáltatónál 2006. április 12. napjával szűnt meg. Kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek felmentési időre járó átlagkereset címén 3.503.848 forintot, végkielégítés kétszeresének megfelelő összeg címén 1.751.924 forintot, perköltségként pedig 314.000 forintot.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes osztályvezető főorvos munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel 2005. október 11-éig, amikor közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli lemondással szüntette meg. Ennek indokai szerint:

1.) 2005. szeptember 29-én az alperes - a folyamatban lévő fegyelmi eljárás ellenére - újabb fegyelmi eljárást kezdeményezett a felperessel szemben,

2.) 2005. szeptember 30. napjával az alperes a felperest a kórház informatikai rendszeréből töröltette,

3.) 2005. szeptember 30-án az alperes a felperes személyes ingóságait az osztályvezető főorvosi szobából kivitette és a felperes tulajdonában álló mobil klímaberendezést, valamint hűtőszekrényt a megbízott főorvos használatába engedte át a felperes hozzájárulása nélkül,

4.) 2005. október 1. napjától kezdődően az alperes új személyt bízott meg az osztályvezető főorvosi teendők ellátásával,

5.) a felperes munkaköri leírásának tartalmát az alperes - a felperes hátrányára - megváltoztatta.

A munkaügyi bíróság a felperes által megjelölt öt indok közül a 2., 3., és 4. indok vonatkozásában állapította meg annak valós és okszerű tartalmát, és azt, hogy ezáltal a rendkívüli lemondás jogszerűen történt. Kifejtette, hogy indokolatlan volt az alperes intézkedése, amely lehetetlenné tette a felperesnek az informatikai rendszer adataihoz történő hozzáférését. Megállapította, hogy 2005. szeptember 30-án a főigazgatónő az osztályvezető főorvosi szobát kiüríttette, a felperes személyes ingóságait és iratait egy raktárhelyiségbe vitette. A felperes rendkívüli lemondásának jogszerűségét megalapozza annak a ténye, hogy a szoba kiüríttetése során a felperest nem tájékoztatták az intézkedés megtételét megelőzően. E körben figyelemmel volt a munkaügyi bíróság az alperesi törvényes képviselő azon nyilatkozatára, amely szerint ténylegesen nem tett intézkedést arra vonatkozóan, hogy a felperes személyes holmijait zárja el. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperesi munkáltató azzal, hogy az osztályvezetői teendők ellátására már 2005. szeptember 19-én az áthelyezésre vonatkozó kérelmet a Z. kórház részére megküldte annak ellenére, hogy a fegyelmi tárgyalás megtartására csak 2005. október 6. napján került sor, olyan magatartást tanusított, amely a Kjt. 29. § /1/ bekezdés b./ pontjában foglaltakat megvalósította, azaz a közalkalmazotti jogviszony fenntartását lehetetlenné tette. A munkaügyi bíróság a rendkívüli lemondás 1. és 5. §-ában foglaltakat nem találta jogszerű indoknak a rendelkezésre álló bizonyítékok, illetőleg tanúvallomások alapján.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt Zala Megyei Bíróság Mf.20.887/2007/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasítva a felperest 180.000 forint első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.

Ítélete szerint az elrendelt fegyelmi eljárás kapcsán 2005. augusztus 26-án az alperes a felperest felfüggesztette az állásából. 2005. szeptemberétől ennek folytán munkájával a felperes felhagyott, és nem jelent meg munkahelyén, vagyis munkavégzéséhez nem volt szükség a számítógép használatára. Mivel a felperesnek munkavégzési kötelezettsége a kérdéses időszakban nem volt, nem jelenthetett számára sérelmet az a jogszerű, a munkáltató döntési körébe tartozó intézkedés, hogy a felfüggesztés tartamára a felperesnek az informatikai rendszerhez való hozzáférését letiltotta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyan a korrekt munkáltatói magatartás a szoba kiürítése előtt a felperes értesítése lett volna, azonban ennek elmaradása - még a felperes által felhozott többi rendkívüli lemondási indokkal összefüggésben értékelve sem - adhat okot a rendkívüli lemondásra. Az alperes a másodfokú bíróság szerint kellőképpen bizonyította, hogy dr. H. F. P.-t 2005. október 1-jai hatállyal csupán főorvos munkakörbe (nem pedig osztályvezető főorvos munkakörbe) nevezte ki, és hogy nevezett osztályvezető főorvosi megbízása csupán a felperes távolléte idejére szólt. Az alperest a felperes ellen indított fegyelmi eljárások lezártával - feltéve ha nem a jogviszony megszüntetésével végződnek - továbbfoglalkoztatási kötelezettség terhelte volna a felperessel szemben. A felperesi rendkívüli lemondásban felhozott indokok tehát sem egyenként, sem összességükben nem adnak alapot a Kjt. 29. § /1/ bekezdés b./ pontjára alapított felperesi rendkívüli lemondásra.

A felperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az alperes kereset szerinti marasztalására, míg másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett. Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság számítási hibát is vétett, ezt azonban a másodfokú bíróság elfoglalt jogi álláspontjára tekintettel nem vizsgálta.

A felülvizsgálati érvelés szerint az alperes által a másodfokú tárgyaláson a bíróság a részére bemutatott levél alapján megalapozatlan következtetést vont le, amely ellentétes az alperes által becsatolt, valamint a munkaügyi bíróság részére megkeresésre megküldött iratokkal, továbbá az alperesi törvényes képviselő nyilatkozatával és a tanúvallomásokkal. A kikérőlevél és az áthelyezés elnevezésű háromoldalú megállapodás nem tartalmaz semmilyen ideiglenességre utaló kifejezést, nem tesz említést arról, hogy van kinevezett osztályvezető főorvos a sebészeti osztályon.

Az alperesi munkáltató a felperes sorozatos megalázását követte el a kórház dolgozói, a betegek, és K. város polgárai előtt azáltal, hogy az alaptalanul kezdeményezett, és utóbb a másodfokú bíróság által „adminisztratív hibáknak" minősített dokumentáció állított, de nem bizonyított hiányosságai miatti zaklatások és alaptalan gyanúsítgatások célpontjává tette a felperesi osztályvezető főorvost. A bizonyítás a fegyelmi eljárás szabálytalanságára is kiterjedt és kellő eredményt hozott, amely értékelés nélkül maradt a másodfokú eljárásban.

A rendkívüli lemondás indokait csak látszólag vizsgálta összességében a megyei bíróság. A másodfokú ítéletében állítja, hogy dr. H. F. P. kinevezése csak a felperes munkavégzés alóli felfüggesztésének idejére szólt, holott a bizonyítékok nagy többsége ezt nem igazolja. A megyei bíróság nem vizsgálta, hogy a felfüggesztés fenntartása meddig volt indokolt, figyelembevéve, hogy a főigazgató már az eljárás megindítása előtt bekérte, és a saját irodájában lévő páncélszekrényben elzárva őrizte azokat a kórlapokat és dokumentációt, amelyre az alperes a fegyelmi eljárást kívánta alapozni.

A felperesi vélemény szerint az alperesi munkáltató által tanusított magatartás komplexen értékelendő a rendkívüli lemondás jogszerűségének vizsgálata során. A munkáltató az Mt. 4. §-ában foglaltakat, vagyis a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét folytatólagosan és szándékosan megszegte azzal a célzattal, hogy jogos indok nélkül eltiltsa a munkavégzéstől a felperest, majd véglegesen eltávolítsa munkahelyéről. Az informatikai rendszerhez való hozzáférés letiltása a többi rendkívüli lemondási okkal együttesen következett be, egymásra épülő és a jogviszony fenntartását összességében lehetetlenné tevő intézkedések történtek felperessel szemben.

A felperest megillető munkavégzési jogosultság többszörösen és súlyosan szenvedett csorbát az alperes magatartása által, ami az első fokú eljárás során részletesen bizonyításra került. A felperes rendkívüli lemondására okot adó alperesi intézkedések végleges jellegét erősíti az, hogy dr. O. L. osztályvezető helyettes rendelkezésre állása ellenére más személyt bízott meg a véglegesség szándékával „időlegesen eltávolított" felperes helyett az osztályvezetői teendők ellátásával. A felperesi érvelés szerint a bíróságok megsértették a Pp. 206.

§-ában, illetve a Pp. 221. §-ában foglaltakat. Utalt a felülvizsgálati kérelmében az EBH.2001.465. számú határozatra, amely szerint a munkáltató fegyelmi vétségre utaló tényállításának bizonyítása az alperest terhelte, e körben a felfüggesztés fenntartásának indokoltságát is neki kellett volna bizonyítania az orvoshiány miatt is. Ennek az alperes nem tett eleget, így az figyelmen kívül maradt a másodfokú eljárásban.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult, a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok újra értékelésének, azaz felülmérlegelésnek. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés, BH 2001/197., BH 2002/29.].

A felperes felülvizsgálati kérelme jogszabálysértés megállapítására nem adott módot.

A felperes a rendkívüli lemondásában hivatkozott arra, hogy a munkáltató 2005. szeptember 30. napjával töröltette személyét a kórház informatikai rendszeréből, illetve megakadályozta abban, hogy ebbe felhasználóként belépjen. Helytállóan fejtette ki a jogerős ítélet, hogy a felperes a perbeli időszakban fel volt függesztve állásából, munkavégzési kötelezettség 2005. szeptemberében nem terhelte. Az a tény, hogy a körülmények tisztázása idejére - a felperes munkahelyétől való távolléte alatt - az alperes a számítógép használatától eltiltotta, illetve ideiglenesen kivezette a felperes személyét a rendszerből - többlet tényállás hiányában - nem tekinthető olyan jogsértésnek, amely a felperes közalkalmazotti jogviszonyának azonnali megszüntetését indokolttá tenné.

Ugyancsak megalapozottan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes felfüggesztésének idejére a főorvosi szoba átengedése, illetve a felperes személyes ingóságainak dobozba helyezése akkor sem alapozza meg a rendkívüli lemondást, ha a munkáltatónak együttműködési kötelezettségéből adódóan a felperest erről előzetesen tájékoztatnia kellett volna. A felperes személyes tárgyai megőrzésre kerültek, azok átadása részére megtörtént, a sebészeti osztály zavartalan működése érdekében pedig a főorvosi szoba ideiglenes átengedése a megbízott főorvos részére szükségszerű volt, és az nem járt a felperes jelentős érdeksérelmével.

Alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, hogy amennyiben a munkáltató a felperes távollétét illetően rövid idővel számolt, akkor dr. H. F. P.-nek csupán orvoskénti áthelyezését kellett volna kezdeményezni, mivel dr. O. L. osztályvezető helyettesként funkcionált a sebészeti osztályon. Az alperes 2005. szeptember 19-én kelt áthelyezés iránti kérelme egyértelműen azt rögzíti, hogy dr. H. F. P.-t megbízott osztályvezető főorvosként kívánják foglalkoztatni, illetve a 2005. október 1-jén kelt „megbízás osztályvezető főorvosi teendők helyettesítés keretén belül történő ellátására" vonatkozó irat is azt rögzíti, hogy „megbízatása ideiglenes helyettesítésre terjed ki a kinevezett osztályvezető távollétének idejére". Mindebből pedig nem következik, hogy az alperes a megbízott osztályvezető foglalkoztatását véglegesnek tekintette. Az a körülmény, hogy a sebészeten osztályvezető helyettesként működő dr. O. L. helyett más személyt kívánt a munkáltató foglalkoztatni osztályvezetőként, nem tekinthető jogellenes magatartásnak.

Az Mt. 10. §-ának /2/ bekezdése értelmében a jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítésének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul, vagy az arra vezet. Ebből következően a felperes eltávolítását célzó kereseti előadást a rendeltetésellenes joggyakorlásra vonatkozó bizonyítási szabályok alapján kellett vizsgálni, amely szerint a bizonyítási teher a felperest terhelte (Pp. 164. § /1/ bekezdés).

A másodfokú bíróság ebben a körben törvénysértés nélkül állapította meg, hogy önmagában abból a tényből, miszerint a felperes távolléte alatt az alperes más intézményből áthelyezett személlyel oldotta meg ideiglenesen a sebészeti osztály vezetését, a jogellenességre nem lehet következtetni.

Megalapozatlan azon felülvizsgálati érvelés is, hogy a bíróságok nem vizsgálták kellő súllyal a közalkalmazotti jogviszony felfüggesztésének okait, illetve nem megfelelően értékelték, hogy annak fennállta meddig volt indokolt. Ezen kérdések tisztázása a fegyelmi eljárásban volt vizsgálható, jelen perben kizárólag a rendkívüli lemondás indokai voltak vizsgálat tárgyává tehetőek. Erre tekintettel a felperes által hivatkozott EBH.2001.465. számú eseti döntés sem lehetett jelen per eldöntésénél irányadó. Minderre tekintettel az eljáró bíróságok jogszabálysértés nélkül eleget tettek eljárási jogi kötelezettségüknek, az alperes magatartását összességében értékelték, és jogszerű döntést hoztak, amelyek megfeleltek a Pp. 221. §-ában foglaltaknak is.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

A felperes perköltségviselési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának /1/ bekezdésén alapul.

Az adott ügyben még irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.

Budapest, 2009. február 11.

Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

Nné

tisztviselő