Supreme Court dismisses appeal on medical malpractice claim barred by statute of limitations after full knowledge existed.

Pfv.III.22.053/2007/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Hadfi János ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártalanítás iránt a Csongrád Megyei Bíróságnál 2.P.20.286/2006. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.263/2007/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről 37. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2008. évi április hó 2. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 20.000 (Húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg a felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes az 1990. november 5-től 14-ig tartó kórházi kezelése alatt, november 7-én négy donortól származó vértranszfúziót kapott. A 2004. januárjában elvégzett vírus-szerológiai vizsgálatok kimutatták a vérében a Hepatitis C vírus-ellenanyag jelenlétét, a C vírus eredetű idült májgyulladását pedig a 2004. júniusában elvégzett májbiopszia igazolta. Ezt követően a felperes egy éven át gyógyszeres kezelést kapott, amelynek 12. hetében a vírusvizsgálat negatívvá vált és a májfunkciós értékei is fokozatosan normalizálódtak.

A felperes 2005. október 14-én - jogi képviselője útján - megbízta a SZOEIOI-t a betegségével kapcsolatos szakvélemény elkészítésére, majd a vélemény 2005. november 15-én történt megérkezését követően a 2006. február 15-én indított keresetében a vértranszfúzió okozta vírusfertőzésére és az emiatt bekövetkezett egészségkárosodására hivatkozással 6.000.000 forint nem vagyoni kártérítés, 2.000.000 forint általános kártérítés, valamint az ítélet jogerőre emelkedésétől kezdődően havi 65.000 forint járadék megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

Az alperes elsődlegesen elévülésre hivatkozással kérte a kereset elutasítását, de a felperes követelését érdemben is alaptalannak tartotta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 4.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és kamata, 2.000.000 forint általános kártérítés és kamata, valamint 2007. május 1-jétől havi 35.000 forint járadék megfizetésére. Az ezt meghaladó keresetet értelemszerűen elutasította. Megállapította, hogy a felperes az 1990. novemberében kapott vérátömlesztéstől fertőződött, ezért az alperes az egészségügyről szóló, akkor hatályban volt 1972. évi II. törvény (Eütv.) 22. §-ának (2) és 58. §-ának (3) bekezdése alapján kártalanításra köteles.

Az alperes elévülési kifogását alaptalannak tartotta, mert megállapította, hogy a felperes károsodása 1990. november 7-én bekövetkezett ugyan, a követelése esedékessé vált és az elévülés elkezdődött, de nyugodott mindaddig, amíg azt menthető okból nem tudta érvényesíteni. Ez a menthető ok csak akkor szűnt meg, amikor 2005. november 15-én a magánszakértői vélemény megérkezett a jogi képviselőjéhez, és ettől számítottan a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése szerinti időben érvényesítette a követelését. A felperes kárát a bizonyítékok mérlegelése alapján állapította meg.

A másodfokú bíróság fellebbezett részében megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és a kereset teljesen elutasította. Megállapította, hogy a felperes legkésőbb 2004. októberéig részletes és precíz tájékoztatást kapott a kezelőorvosától a betegsége fennállásáról, annak természetéről, a gyógyulása esélyeiről és a vírusfertőzés kialakulásának legvalószínűbb lehetséges okáról. Eddig az időpontig a betegségtudata szubjektíve is kialakult, tehát már a magánszakértői vélemény beérkezése előtt minden tekintetben az igényérvényesítés helyzetébe került. Ekkor az elévülés nyugvása megszűnt, így a 2006. február 15-én indított keresete elkésett.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta az elévülés szabályait, figyelmen kívül hagyta az általános elévülési időt, és azt, hogy az igényérvényesítés akadályának megszűnésétől számítottan a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése értelmében egy éven belül kellett érvényesítenie az igényét. Miután csak 2005. november 15-én, a magánszakértői vélemény megismerésével jutott az igényérvényesítéshez szükséges információk birtokába, a 2006. február 15-i keresetindítással nem késett el.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felülvizsgálati eljárásban nem volt vitás, hogy a felperes károsodása 1990. november 7-én következett be, amikor a kapott vérkészítménytől Hepatitis C vírussal fertőződött. A Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése értelmében a követelése ekkor esedékessé vált és a Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése szerint az elévülés elkezdődött, de nyugodott mindaddig, amíg a fertőzöttségéről nem volt tudomása. A vírusfertőzésének diagnosztizálása 2004. év tavaszán történt meg, de az erről való tudomásszerzése sem jelenti feltétlenül az igényérvényesítés akadályának megszűnését, mert ez csak akkor állapítható meg a nyugvás megszűnésének hatályával, ha a követelésének érvényesítéséhez szükséges információk teljeskörűen a rendelkezésére állanak.

Miután a felperes csak 2006. február 15-én indította a keresetét, a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint - az alperes ellenkérelméhez képest - őt terhelte annak bizonyítása, hogy a követelését a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdésében meghatározott időben érvényesítette.

Az igényérvényesítés akadályának megszűnése körében a rendelkezésre álló bizonyítékokat a másodfokú bíróság értékelte helyesen, mert a felperes kezelőorvosának tanúvallomásából, de magának a felperesnek a perben tett személyes előadásából is egyértelműen megállapítható, hogy a betegségének 2004. tavaszán történt diagnosztizálását követően 2004. év őszéig folyamatosan, és minden kérdésben pontos tájékoztatást kapott a betegségével kapcsolatos kérdésekben. Ez kiterjedt a vírusfertőzés legvalószínűbb okára a vértranszfúzióra is, tehát alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy nem tudta azt, kivel szemben kell érvényesítenie az igényét. A károsodásának idején hatályban volt Eütv. rendelkezett az állam kártalanítási kötelezettségéről, ha a károsult olyan anyagtól (készítménytől) fertőződött meg, amely az Eütv. hatálya alá tartozik, és az állam kártalanítási kötelezettségének a körébe esik. A felperes tudta azt, hogy nagy valószínűséggel vérkészítménytől fertőződött meg, ezért azt is tudhatta, hogy a követelését a jogszabályból eredően az alperessel szemben érvényesítheti. A teljeskörű tájékoztatására utal az a tény is, hogy a betegségével kapcsolatos ismereteit másoknak is elmondta, így P.Gy.E-né tanúvallomásából is megállapítható, hogy a felperes 2004. évben már az igénye érvényesítéséhez szükséges információk teljes körének a birtokában volt.

Megállapítható tehát, hogy a felperes nem a 2005. novemberében elkészült szakértői véleményből szerezte a betegségével kapcsolatos ismereteit, hanem ez éppen azt erősítette meg, hogy a szükséges és lényeges információkkal már 2004. év őszén rendelkezett. Ha pedig ekkor már az igényérvényesítés helyzetébe került, az elévülés nyugvása megszűnt, és a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése szerint egy éven belül bíróság útján érvényesítenie kellett volna az igényét, de ezt elmulasztotta. A gyógyszeres kezelése nem volt akadálya a követelés érvényesítésének. Az elévülés nyugvásának megszűnése után rendelkezésre álló egy éves határidő jogvesztő jellegű, nem szakad meg és nem is nyugszik.

A jogerős ítélet tehát nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

A felperest a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes méltányos összegben megállapított felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére. A felülvizsgálati illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a 14. §-a alapján az állam viseli.

Budapest, 2008. április 2.

Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Besenyeiné dr. Varga Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Udvary Katalin s.k. bíró