Supreme Court upheld lower court judgment dismissing claimant's property restitution and compensation request due to statute of limitations.

Pfv.V.21.653/2008/4.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Debreceni Róbert ügyvéd (1111 Budapest, Irinyi József u. 47. fsz. 2.) által képviselt felperesnek a Törökszentmiklósi Körzeti Földhivatal alperes ellen kártérítés iránt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság előtt 11.P.20.903/2007. szám alatt megindított és a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.108/2008/8. számú ítéletével jogerősen befejezett perében - amelybe a felperes pernyertességének előmozdítása érdekében E. F. beavatkozott - a felperes által 16. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán indult eljárásban a 2008. november 13-án tartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s :

A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, a f-i 062/1. hrsz-ú, 23,56 AK értékű, a 062/1. hrsz-ú, 28 AK értékű, a 063/1. hrsz-ú, 611,35 AK értékű és a k-i 0149/31. hrsz-ú, 89,56 AK értékű ingatlanok tulajdonjoga őt illeti és rendelje el az eredeti állapot visszaállítását. Amennyiben a tulajdonjog visszaállítása nem lehetséges, kötelezze az alperest közigazgatási jogkörben okozott kártérítés címén a termőföldeknek a keresetlevél 2006. december 18-ai előterjesztésekor megállapítható értékének és késedelmi kamatának, valamint 1994. évtől használati díjnak a megfizetésére. Az alperes jogellenes és felróható magatartását abban jelölte meg, hogy jogszabálysértően jegyezte be a keresetlevélben megjelölt ingatlanokon a K. A. Kft. tulajdonjogát. A határozatokat az ő és jogelődje részére nem kézbesítette. Minderről csak akkor szerzett tudomást, amikor ellene a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 2002. november 5-én hozott jogerős ítélet alapján megindult a végrehajtás és erre tekintettel az alperesnél megtekintette a vitatott tulajdonjogú termőföldekre vonatkozó szerződéseket. A keresetét módosította. Közigazgatási jogkörben okozott kártérítés címén 7.524.700 forint és ennek késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A 2008. január 28-án tartott tárgyaláson másodlagos kérelmet is előterjesztett. E szerint amennyiben a bíróság az alperesnek a tulajdonjog átjegyzésével okozott kártérítési felelősségét nem állapítaná meg, úgy a 2002. november 5-ei jogerős ítélettel az őt marasztaló összeg, mint kár tekintetében kérte az alperes kötelezését. A 2008. június 6-án tartott másodfokú tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy elsősorban az ingatlanok forgalmi értékére tartana igényt. Másodlagosan a beavatkozó felé fennálló tartozását szeretné az alperestől megkapni. Ennek pontos összegét a végrehajtó megkeresésével lehetne tisztázni.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elévülési kifogást terjesztett elő. Elismerte, hogy a tulajdonjog törléséről rendelkező határozatokat nem tértivevénnyel kézbesítette a felperes és édesanyja, E. J-né (a továbbiakban: a felperes jogelődje) részére. Vitatta, hogy a felperes csak 2006. évben szerzett tudomást a tulajdonjog törléséről.

A perbe a felperes pernyertességének előmozdítása érdekében E. F. beavatkozott.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes a felperesnek a f-i 062. hrsz-ú ingatlanon fennálló tulajdonjogát 1994. március 17-én kelt 31653/1995. számú határozattal, a f-i 063. hrsz-ú ingatlanon fennálló tulajdonjogát az 1995. február 15-én kelt 31648/1995. számú határozattal, a felperes jogelődjének a k-i 0149/31. hrsz-ú ingatlanon fennálló tulajdonjogát az 1996. szeptember 23-án kelt 38755/1996. számú határozattal törölte. A határozatok ellen a felperes és jogelődje nem terjesztettek elő fellebbezést. Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a határozatokat a volt tulajdonosok átvették, mert azokat nem tértivevényes küldeményként kézbesítette. Az iratokhoz csatolt, a Szolnoki Városi Bíróság előtt 3.P.20.366/2001. szám alatt indult per iratai alapján megállapította, hogy a peres iratok között megtalálhatók azok a tulajdoni lap másolatok, amelyekből a felperes már 1998. évben értesülhetett a tulajdonjog törléséről, ezért a követelése a Ptk. 324. § /1/ bekezdése értelmében elévült.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a másodlagos kereseti kérelméről nem határozott, erre vonatkozóan az ítélet nem tartalmaz indokolást. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy ő és jogelődje valamennyi ingatlanát értékesítette, ennek ellentmond a két szerződés tartalma, valamint a beavatkozó és N. A. által 1993. december 3-án kötött megállapodás. Az adásvételi szerződésekre rávezetett záradék alapján az alperes a tulajdonjogot nem törölhette volna és a K. A. Kft. tulajdonjogát nem jegyezhette volna be.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, a felperesnek az előzményi perben a felperesi beavatkozó javára történő marasztalása mind ténybeli alapját, mind jogcímét tekintve eltér az elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetétől. A fellebbezési tárgyaláson előterjesztett és a marasztalásának az alperesre történő továbbhárítását célzó másodlagos követelése a Pp. 247. §-a értelmében meg nem engedhető kereset-kiterjesztésnek minősül. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a követelés elévült, ezért szükségtelenül tárgyalta érdemben is a keresetet.

A felperes kára akkor következett be, amikor az alperes az ő és jogelődje tulajdonjogát az utalvánnyal szerzett ingatlanokra vonatkozóan is törölte. A Ptk. 360. §-ának /1/ bekezdése értelmében a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, ezért az alperessel szemben támasztott igény elévülése a Ptk. 326. §-ának /1/ bekezdésében foglaltakra figyelemmel a felperes esetében 1994. március 17-én, a jogelődje esetében pedig 1995. február 15-én elkezdődött. A perben az alperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a tulajdonjog törléséről szóló határozatokat közölte a felperessel, illetve a jogelődjével.

Maga is elismerte, hogy a határozatokat nem tértivevénnyel közölte, ezért a Ptk. 326. §-ának /2/ bekezdésére figyelemmel a felperesi követelés elévülése mindaddig nyugodott, amíg a felperes bizonyítottan tudomást nem szerzett arról, hogy sem a saját, sem a jogelődje, de még a felperesi beavatkozó tulajdonában sincsenek nyilvántartva az utalvánnyal megszerzett ingatlanok. A felperesi beavatkozó által a felperes ellen 2001. december 4-én megindított perben a felperesi beavatkozó a 2001. május 30-án megtartott tárgyaláson csatolta a perbeli ingatlanokra vonatkozó tulajdoni lapokat, amelyek mindegyikén tulajdonosként már a K.

A. Kft. szerepelt. Ha ezek tartalmáról a felperest a jogi képviselője nem is tájékoztatta, megállapítható, hogy a jogi képviselő 2001. november 22-én becsatolta a perben a felperesi beavatkozónak a felpereshez címzett azt a 2001. november 12-ei levelét, amelyben felhívta a felperes figyelmét arra, hogy az utalványos földekre vonatkozóan mind az ő, mind a jogelődje tulajdonjogát törölték, noha azokra soha senki nem nyújtott be szerződést. E levelezést nyilvánvalóan a felperes bocsátotta a jogi képviselője rendelkezésére.

Ugyanebben a perben 2001. november 28-án a Szolnoki Városi Bíróság személyesen meghallgatta a felperest, aki ez alkalommal úgy nyilatkozott, hogy valamennyi kárpótlási jegyet, illetve utalványt átadták a beavatkozónak, így az ő nevére tulajdonjog már nincs bejegyezve. Mindezeket figyelembe véve a felperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy a tulajdonjoga törléséről csak 2006. évben szerzett tudomást. Minthogy a jelen perbeli keresetét az előbbiekben jelzett legkésőbbi időponthoz képest is egy éven túl terjesztette elő, a követelése elévült.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság azt helyezze hatályon kívül és hozzon a jogszabályoknak megfelelő, a kereseti kérelmének helytadó ítéletet. Másodlagosan az eljárt bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a felülvizsgálni kért ítélet jogszabálysértő. A Pp. 1. §-ába, 2. §-ába, 3. §-ában, 146. §-ába, 164. §-ába, 213. §-ába és a 247. §-ába ütközik. A másodlagos kereseti kérelmet az elsőfokú eljárásban, a tárgyalás berekesztése előtt előterjesztette. A perben eljárt bíróságok ezt a kereseti kérelmet jogszabálysértően nem vizsgálták. Tévesen állapították meg, hogy az elsődleges kereseti kérelem elévült. Iratellenesen állapították meg, a beavatkozó által indított perben úgy nyilatkozott, hogy nincs a tulajdonukban ingatlan. Az eljárt bíróságok nem vették figyelembe, abban a tudatban volt, hogy az ingatlanaik egy részét N. A. részére eladták, a többi feletti rendelkezési jogot pedig átadták a beavatkozó részére. Nem a tulajdonjog törlése a követelés alapja, hanem az, hogy azt az alperes olyan személy javára jegyezte be, akinek a részére sem ő, sem a jogelődje nem rendelkezett. A másodfokú bíróság helytelen következtetésre jutott, amikor azt állapította meg, a jogi képviselője által becsatolt és a beavatkozó részére 2001. november 12-én írt levélből tudnia kellett, hogy a kielégítési alapul szolgáló utalványos földek tulajdonjogát törölték. A felülvizsgálni kért ítéletet hozó bíróság nem vizsgálta, hogy a beavatkozó által indított perben az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, ami az utalványos földekkel kapcsolatos álláspontját erősítette meg. Ezt a döntést a 2002. november 5-én kelt másodfokú ítélet megváltoztatta, a jogi képviselője azonban elmulasztotta ennek a közlését. Emiatt az ellene indult fegyelmi eljárásban a felelősségét meg is állapították.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte.

A Pp. 270. §-ának /2/ bekezdése értelmében a fél a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozással kérheti.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.

Az alperes ellenkérelmében a felperesi igény elévülésére hivatkozott. A felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletet hozó bíróság helytállóan fejti ki, a Ptk. 325. § /1/ bekezdése szerint az elévülés jogkövetkezménye, hogy az elévült követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni. Ebből következően elévülési kifogás esetén a bíróságnak először abban a kérdésben kell döntenie, hogy a perbeli követelés elévült-e. Helyes a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a felperes kára akkor következett be, amikor az alperes az ő és a jogelődje tulajdonjogát az utalvánnyal szerzett ingatlanokra vonatkozóan is törölte. A kártérítés a Ptk. 360. § /1/ bekezdése értelmében ekkor esedékessé vált, az öt éves elévülési idő ekkor elkezdődött. A Pp. 164. §-ának /1/ bekezdése alapján az alperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a tulajdonjog törléséről szóló határozatokat közölte a felperessel és a jogelődjével. Mivel az alperes a határozatokat nem tértivevényes küldeményként kézbesítette, a felperes követelése mindaddig nyugodott, amíg nem szerzett tudomást arról, hogy az alperes a saját és jogelődje utalvánnyal szerzett ingatlanaira vonatkozóan is törölte a bejegyzett tulajdonjogot. A tudomásszerzést követően egy év állt a rendelkezésére ahhoz, hogy a követelést érvényesítse (Ptk. 326. § /2/ bekezdés). A perben eljárt bíróságok a Pp. 206. §-ának a rendelkezéseire tekintettel okszerűen mérlegelték azokat a bizonyítékokat, amelyek azt bizonyították, hogy a felperes a kárpótlási jegyen és utalványon szerzett ingatlanok tulajdonjogának törléséről 2006. szeptember 1-jét megelőzően tudomást szerzett. A másodfokú ítélet indokolása utal arra, hogy a felperes jogelődje 1997. augusztus 5-én meghalt. A keresetlevélhez csatolt öröklési bizonyítvány kiállítására az örökösök (köztük a felperes) előadása szerint azért került sor, mert az örökhagyó után ingatlanhagyaték nem maradt, hagyatéki eljárás nem indult.

A felperes megalapozottan hivatkozik arra, hogy a másodlagos kereseti kérelmét az elsőfokú tárgyaláson előterjesztette. Téves a másodfokú ítéletnek az ezzel ellentétes megállapítása. Az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 221. § /1/ bekezdésének a rendelkezését, mert az ítélete erre vonatkozóan nem tartalmaz indokolást. A felperes a másodlagos kereseti kérelme ténybeli alapjaként azt adta elő, hogy az alperes az utalvánnyal szerzett ingatlanok tulajdonjogának törlésével elvonta a kielégítési alapot, amivel a beavatkozó részére teljesíthetett volna. E kérelem szerint az alperes jogellenes és felróható magatartása azonos az elsődleges kereseti kérelemben megjelölt magatartással. A felperes és jogelődje tulajdonjogának törlésekor ez a követelés is esedékessé vált. Az öt éves elévülés elkezdődött, és mindaddig, amíg a felperes nem szerzett tudomást arról, hogy az utalványon szerzett ingatlanok nem szolgálhatnak a beavatkozóval szembeni követelésének alapjául, nyugodott. A beavatkozó által indított perben hozott ítélet meghozatalakor a felperes jogi képviselője erről a tényről tudomást szerzett. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint annak, hogy a jogi képviselő erről a felperest - állítása szerint - nem tájékoztatta, a kártérítési igény iránti perben nincs jogi jelentősége. Ahhoz, hogy a bíróság e követelését érdemben elbírálja, a beavatkozó által indított per 2002. november 5-ei jogerős befejezését követő egy éven belül a pert meg kellett volna indítania. Az elsőfokú tárgyaláson az alperes a másodlagos kereseti kérelem tekintetében is az elévülésre hivatkozott. Mivel a perben feltárt adatok alapján megállapítható, hogy a másodlagos követelés is elévült, nem minősül az ügy érdemi elbírálására kiható lényeges eljárási szabálysértésnek az, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a másodlagos keresetre vonatkozó indokolást nem tartalmaz.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban megtérítendő költsége nem merült fel, a Legfelsőbb Bíróságnak ezért a felülvizsgálati eljárási költség viseléséről nem kellett határoznia.

A felperes személyes költségmentességére tekintettel a felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának /1/ bekezdése és 14. §-a értelmében az állam viseli.

Budapest, 2008. november 13.

Dr. Uttó György s.k. a tanács elnöke, dr. Bella Mária s.k. bíró, dr. Erményi Lajos s. k. bíró

A kiadmány hiteléül:

Nné

tisztviselő