Supreme Court upholds lower court ruling dismissing plaintiff's claim against road authority for icy road accident.

Pfv.V.21.453/2008/4.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Radnai Miklós ügyvéd (1075 Budapest, Síp u. 4.) által képviselt felperesnek a dr. Fekete Anna ügyvéd (9021 Győr, Árpád u. 5.) által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Győri Városi Bíróság előtt G.21.289/2007. szám alatt megindított és a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 1.Pf.20.237/2008/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által 38. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán indult eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (Tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget és az államnak, az állami adóhatóság felhívására 66.600 (Hatvanhatezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s :

A felperes módosított keresetében 1.109.417 forint és ennek késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Előadta, hogy 2005. február 11-én hajnalban a 85-ös főúton az általa vezetett járműszerelvénnyel az ónos esőzés következtében a lefagyott úttesten megcsúszott, áttért a menetirány szerinti baloldalra és az árokba borult. A tulajdonában álló tehergépkocsiban 1.109.417 forint összegű kár keletkezett. Álláspontja szerint a kára az alperes jogellenes és felróható magatartásával okozati összefüggésben következett be, mert nem tett eleget a közúti közlekedésről szóló 1998. évi I. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 34. §-ában meghatározott síkosság-mentesítési kötelezettségének.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a síkosság elleni védekezésre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket betartotta.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Indokolása szerint a Ktv. a közutak tisztántartásáért felelős szervezet kötelezettségét csak általános jelleggel határozza meg. Az országos közutak kezelésének szabályozásáról szóló 6/1998. (III.11.) KHVM. rendelet mellékletét képező Országos Közutak Kezelési Szabályzata (a továbbiakban: Szabályzat) részletezi, hogy az alperesnek hogyan kell a kötelezettségét teljesítenie. A Szabályzat a szórási munka megkezdésének az időpontját az észleléstől és nem a csapadékhullás kezdetétől határozza meg. Az alperes okiratokkal bizonyította, hogy a balesettel érintett útszakaszon Csorna irányából - a csapadék észlelését követően - 2 óra 30 perckor megkezdte a szórást. A meteorológiai szakvélemény a mérési eredmények alapján az adott térségben hajnali 2 és 4 óra közötti időpontban határozta meg az ónos esőzés kezdetét. A kiegészítő vélemény szerint nagyjából az éjféli időszaktól fordulhatott elő csak a radarképeken észlelhető esőszitálás, amely szintén az útra fagyhatott. Az alperestől nem volt elvárható, hogy csak a radarokkal észlelhető, szitáló csapadékot azonnal észlelje. Nemcsak az ónos eső észlelésétől, de lényegében a csapadék megjelenésétől számított három órán belül megkezdte a síkosság-mentesítést. A kárfelelősségnek a Ptk. 339. § /1/ bekezdésében meghatározott jogellenességi és felróhatósági eleme hiányzik.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a keresetének történő helytadás érdekében a felperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Mivel arra annak indokai alapján került sor, az ítélet indokolásában csupán erre a körülményre utalt.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság azt az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatállyal helyezze hatályon kívül és hozzon a jogszabályoknak megfelelő, a kereseti kérelmének helytadó új határozatot. Álláspontja szerint a felülvizsgálni kért ítélet jogszabálysértő, az a Ktv. 34. § /5/ bekezdésébe, a 35. §-ába, a Ptk. 339. § /1/ bekezdésébe, valamint a 355. § /1/ és /4/ bekezdésébe ütközik. Nem vitatott tény, hogy az ónos esőzés következtében lefagyott úton megcsúszott és emiatt következett be a balesete.

Ennek a jogi minősítése során az elsőfokú bíróság mégis a Ptk. általános szabályaiból indult ki, figyelmen kívül hagyva, hogy azok a jelen esetben csak a Ktv. 35. §-án keresztül érvényesülnek. Ezért nem a Ptk. 339. § /1/ bekezdése szerinti általános elvárhatósági követelmények az irányadóak, hanem a Ktv. 35. §-a alapján a közút kezelőjével szemben fennálló speciális elvárhatóság követelményei. A Ktv. 34. § /5/ bekezdése értelmében a síkosság elleni védekezés az alperes kötelezettségét képezte és egyértelmű, hogy ennek nem tett eleget.

A felelősség alól csak akkor mentesülhetne, ha a Ptk. 339. § /1/ bekezdés második fordulatának megfelelően bizonyítaná, hogy az adott helyzetben úgy járt el, ahogy az a közút kezelőjétől általában elvárható. Az alperes kimentésként a Szabályzat 1.1. és 4.16. pontjára hivatkozott. Az elsőfokú bíróság azonban nem a kimentés sikeressége miatt mentesítette a fizetési kötelezettség alól, hanem azon az alapon, hogy a kárfelelősségének mind a jogellenességi, mind a felróhatósági eleme hiányzik. Ez téves jogi álláspont, hiszen az út lefagyásának a tényét az elsőfokú bíróság is megállapította.

A közútkezelő eljárásának az értékelése nem szűkíthető le kizárólag a szabályzat 4.16. pontjában foglalt időhatárok vizsgálatára. Vizsgálni kell, hogy mikor észlelte vagy észlelhette volna a veszélyhelyzetet előidéző csapadék megjelenését és milyen lehetőségekkel rendelkezett a veszélyhelyzet elhárítására, azokat kihasználta-e annak érdekében, hogy eleget tegyen a síkosság-mentesítési kötelezettségének. A szabályzat 4.16. pontjában foglaltakkal kapcsolatban az eseménynapló és a menetlevél is rendelkezésre áll.

Megállapítható, hogy az alperes rendeltetésszerű használatra alkalmas technikai eszközökkel és az ügyeleti szolgálatot ellátó munkaerővel is rendelkezett. A csapadék észlelésére, a szórás megkezdésének időpontjára és annak lefolytatási módjára vonatkozóan azonban nem áll rendelkezésre olyan peradat, amely az alperes felelősségének a kimentésére alkalmas lenne. A meteorológiai szolgálat kiegészítő szakvéleménye alapján megállapítható, hogy a csapadék már éjfél előtt észlelhető volt. Az ónos esőt előre jelezték.

Az alperes ezért a szórást későn kezdte meg ahhoz, hogy a veszélyhelyzetet elhárítsa.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A Pp. 270. §-ának /2/ bekezdése értelmében a fél a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozással kérheti.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.

A felperes helytállóan hivatkozik arra, hogy a jogvita elbírálásánál az alperesnek a Ktv-ben meghatározott jogszabályi kötelezettségeiből kell kiindulni. A Ktv. 34. §-ának /1/ bekezdése értelmében a közút kezelője köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas legyen. A számára előírt kötelezettség általános megfogalmazása folytán a bíróságnak az adott ügyben egyedileg kell meghatároznia a kötelezettség tartalmát és terjedelmét, mert ennek megszegéséhez kapcsolódik a közút kezelőjének a Ktv. 35. §-a szerinti felelőssége. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint is a kötelezettség tartalmának és terjedelmének a meghatározásakor jelentősége van annak, hogy a Szabályzat az alperesnek a síkosság elleni védekezés körében milyen konkrét feladatokat ír elő. Az alperesnek a Ktv. 35. §-a szerinti felelőssége nem a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatására irányadó szabályok szerint, hanem a Ptk. 339. §-ának /1/ bekezdése szerint vizsgálandó. A Pp. 164. §-ának /1/ bekezdésében megfogalmazott eljárási rendelkezés határozza meg, hogy a Ptk. 339. §-ának /1/ bekezdésében foglalt anyagi jogi felelősségi szabály alapján mely tények tekintetében, kit terhel a bizonyítási kötelezettség. Ebből következően a felperest terhelte annak a bizonyítása, hogy az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben károsodott és a bizonyítás sikere esetén jöhet szóba az alperes kártérítési felelősség alóli mentesülése annak a bizonyításával, hogy a magatartása nem volt felróható. A felperes bizonyította a baleset bekövetkezésének a körülményeit. Ennek alapján tényként megállapítható, a balesete bekövetkezésében közrejátszott, hogy az úttest az ónos eső miatt síkos volt. Az alperesnek mint a közút kezelőjének a felelőssége nem objektív, ezért azt kellett vizsgálni, hogy az általános szabályok szerint megállapítható-e a kártérítési felelőssége. A felelősség alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy mindent megtett, ami az adott helyzetben a közút kezelőjétől elvárható, a baleset mégis bekövetkezett.

A perben eljárt bíróságok a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, helytállóan állapították meg, hogy az alperes a Szabályzatban előírt kötelezettségét teljesítette. Az észleléstől számított időn belül megkezdte a szórási munkát. A bíróságnak azt kellett eldöntenie, hogy a kezelőtől ezen felül elvárható-e olyan többlettevékenység, amelynek a hiányáért felel. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a felperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy az ónos eső előrejelzése és az éjfél előtt észlelhető csapadék miatt az alperesnek a védekezést, a sószórást előbb el kellett volna kezdenie. A perben eljárt bíróságok helyesen állapították meg, nem minősíthető a közút kezelőjétől elvárható magatartásnak, hogy csak a radarképeken észlelhető esőszitálás miatt megkezdje a síkosság elleni védekezést.

A Legfelsőbb Bíróság a felperes álláspontjával ellentétben azt állapította meg, hogy az alperesnek a felelősség alól sikerült magát kimentenie, ezért a felülvizsgálni kért ítéletet a Pp. 275. §-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

A Pp. 270. §-áank /1/ bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 78. §-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte a felperest, hogy fizesse meg az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségét.

A felperes a tárgyi illetékfeljegyzési jogra tekintettel le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának /2/ bekezdése alapján köteles az állam részére megtéríteni.

Budapest, 2008. október 15.

Dr. Uttó György s.k. a tanács elnöke, dr. Bella Mária s.k. bíró, dr. Erményi Lajos s. k. bíró

A kiadmány hiteléül:

Nné

tisztviselő