Court upheld previous judgment on lost future earnings, rejecting claim of uncertain career progression.

Pfv.III.20.341/2008/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az ifj.dr.Janka Ferenc ügyvéd által képviselt felperesnek az alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróságnál 61.P.29.829/2005. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.811/2007/6. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről 40. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2008. évi június hó 11. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 80.000 (Nyolcvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, és külön felhívásra térítsen meg az államnak 225.800 (Kettőszázhuszonötezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati illetéket.

I n d o k o l á s

A felperes 2001. december 11-én, 29 éves korában Ausztriában gépkocsi utasaként súlyos közlekedési balesetet szenvedett. A biztonsági öve nem volt bekapcsolva, a gépkocsi hátsó szélvédőjén keresztül kiesett, és bordatörést, koponyasérülést, kétoldali keresztszalag-szakadást szenvedett. Többszörös agyműtétre szorult, és schuntot is be kellett ültetni az agyvíz elvezetésére. A munkaképességét teljes egészében elveszítette, önálló életvitelre csak segítséggel képes.

A felperes a baleset időpontjában Könyvszakértő és Pénzügyi Tanácsadó cégnél könyvelői beosztásban dolgozott, havi bruttó 380.000 forintos jövedelemmel. A munkáltatója javaslatára és támogatásával 2000. novemberétől az MKK szervezésében indított, hároméves felsőfokú könyvvizsgálói képzésen vett volna részt, de a tanulmányait csak a balesetig terjedő időben folytathatta, és egyetlen vizsgát tehetett le. A baleseti sérülései a további tanulmányait megakadályozták.

A felperes részére a Társadalombiztosítási Igazgatóság rokkantnyugdíjat folyósít.

A felperes módosított keresetében az alperes által már peren kívül kifizetett 8.000.000 forinton felül további 10.000.000 forintot követelt nem vagyoni kártérítésként, és 2003. július 1-től keresetveszteséget pótló járadékra tartott igényt. Az volt az álláspontja, hogy ha a baleset nem éri, akkor a tanulmányai befejezését követően 2003. július 1-től menedzseri fokozatban foglalkoztatták volna kiemelkedő jövedelemmel. Ettől a lehetőségtől és a vele járó jövedelemtől elesett. A keresetveszteségét 2003. július 1-től az elérhető jövedelem figyelembevételével határozta meg, és 2007. április 30-ig terjedő időre lejárt keresetveszteség címén 23.249.712 forintra tartott igényt évenként középarányos kamattal. Kérte továbbá az alperes kötelezését 2007. május 1-től kezdődően jövedelempótló járadék címén havi 812.676 forint megfizetésére.

Az alperes nem vitatta, hogy az általa biztosított gépkocsi üzemeltetése során okozott kárt meg kell térítenie, de a felperes közrehatásának mértékét a biztonsági öv bekapcsolásának elmulasztása miatt 20%-ban látta megállapíthatónak. A felperes nem vagyoni kárigényét alaptalannak tartotta, mert úgy ítélte meg, hogy az általa peren kívül kifizetett 8.000.000 forinttal ellensúlyozta a felperest ért nem vagyoni hátrányt. A keresetveszteséggel kapcsolatos járadékigényére pedig előadta, hogy a felperes menedzser-könyvvizsgálóként sem biztos, hogy olyan tényleges előmenetelt, olyan magas jövedelmet ért volna el, mint amelyre az igényét alapítja. Álláspontja szerint csak a Munkaügyi Minisztérium tájékoztatásában foglalt adatok vehetők figyelembe a keresetveszteség kiszámításakor, de ő még ennél is magasabb átlagkeresetből - havi 535.708 forintból - indult ki a járadék megállapításánál.

Az elsőfokú bíróság ítéletével 7.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és kamata, valamint 23.249.712 forint lejárt keresetpótló járadék és ebből különböző összegek után eltérő időpontoktól járó kamat, míg 2007. május 1-től havi 812.676 forint jövedelempótló járadék megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan elutasította a keresetet és rendelkezett a perköltség, valamint a kereseti illeték térítéséről.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelése alapján bizonyítottnak látta, hogy a felperest a felsőfokú könyvvizsgálói képzés sikeres elvégzését követően a munkáltatója menedzser-könyvvizsgálóként alkalmazta volna, ezért a Ptk. 357. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alkalmazásakor a felperes munkáltatójának igazolásából indult ki és az átlagkereset meghatározásánál a PK 35. számú állásfoglalás alapján a nyugdíjjárulékkal csökkentett összegben vette figyelembe a keresetet. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának véleményére is figyelemmel a járadék alapjául szolgáló valamennyi összeget bruttósított számítással vette figyelembe. Megállapította, hogy a felperes 2003-ban bruttó 950.000 forint, 2004-ben 1.050.000 forint, 2005-ben 1.150.000 forint, 2006-ban 1.207.500 forint elérhető jövedelemmel rendelkezett volna, és ezt csökkentette a kármegosztás, a kifizetett nyugdíj, valamint az alperes által fizetett havi járadék összegével. A 2003. július 1-től 2004. április 30-ig terjedő időre lejárt járadékot 23.249.712 forintban határozta meg, míg 2007. május 1-től havi bruttó 812.676 forint járadék megfizetésére kötelezte az alperest.

A felperes nem vagyoni kárigényét túlzottnak tartotta, és abból csak 7.000.000 forint megtérítésére látott alapot.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés összege után csak a késedelmi kamat kezdő időpontját változtatta meg, azt 2005. szeptember 7-től állapította meg, míg a 2003. július 1-től 2007. április 30-ig lejárt keresetveszteséget pótló járadékot 24.701.007 forintban határozta meg, és ebből különböző összegek után eltérő időpontoktól járó kamatot ítélt meg. A 2007. május 1-től fizetendő havi járadék összegét pedig 849.356 forintra módosította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróságnak a keresetveszteség számításával kapcsolatos bizonyítékértékelését helyesnek tartotta, de a számításait helyesbítette, és „kijavítva a számítási hibát" a 2003. július 1-től 2007. április 30-a közötti időre fizetendő járadékok összegét felemelte, hasonlóan a 2007. május 1-től esedékes járadék összegét is.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, és részbeni megváltoztatásával azt kérte, hogy a felperes járadékának havi bruttó 535.708 forintra, „illetőleg ezen összeg és az alperesi teljesítés figyelembevételével állapítsa meg felperes lejárt keresetveszteségi járadékkülönbözetét, továbbá marasztalja felperest a perköltségben".

Álláspontja szerint a jogerős ítélet által megállapított tényállás iratellenes, a bizonyítékok egyoldalú és okszerűtlen mérlegelésén alapul és sérti a Ptk. 357. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat. Arra hivatkozott, hogy a perben nincs olyan adat, amely kétséget kizáróan bizonyította volna: ha a baleset nem következik be, a felperes befejezte volna a tanulmányait, majd egy-két év alatt olyan hihetetlen gyors és sikeres szakmai karriert futott volna be, amit a hasonló munkakörben dolgozóknak csak több tíz éves szakmai előmenetel után sikerül. Érvelése szerint előre, teljes bizonyossággal nem lehetett számolni azzal, hogy a felperes a tanulmányai elvégzése után menedzseri kinevezést kap, és kiemelkedően magas javadalmazásban részesül. Szerinte az általa keresetveszteség címén folyósított járadék felel meg a felperest megillető keresetveszteség összegének.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében csak a felülvizsgálattal támadott részében, és a Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján abban a körben vizsgálta, hogy a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A perben nem volt vitás, hogy a felperes kárát az alperes biztosítottja okozta a gépkocsi üzemeltetése során, ezért az alperes helytállásra köteles, de mert a felperes a gépkocsi utasaként nem használta a biztonsági övet, a kár súlyosbodásában maga is közrehatott. Ennek a mértékét a felek egyezően 20%-ra tették, ezért a bíróság jogerős ítéletében a felperes vagyoni kárát - helyesen - ennek a figyelembevételével állapította meg.

A felperes keresetveszteségének elbírálásánál irányadó anyagi jogi szabályokat - a Ptk. 356. §-ának (1) és (2) bekezdésében, valamint a Ptk. 357. §-ának (1) és (4) bekezdésében foglaltakat -, és az ehhez kapcsolódó iránymutatásokat helyesen értékelték és alkalmazták a bíróságok. Az elsőfokú bíróság által megállapított lejárt járadék összegétől a másodfokú bíróság eltért ugyan, és magasabb összegben állapította meg a felperes lejárt járadékának összegét, annak ellenére, hogy az alperes az összeg mérséklése iránt fellebbezett. Ez a kérdés azonban a felülvizsgálati eljárásnak nem volt a tárgya. Ha a másodfokú bíróság számítási hibát észlelt, akkor az ítélet kijavításának [Pp. 224. § (1) bek.] lett volna helye.

A felperes a baleset során a munkaképességét teljesen elveszítette, kereső foglalkozását folytatni nem tudja, rokkantnyugdíjat kap. A keresetpótló járadékra való jogosultságának jogi alapját a Ptk. 356. §-ának (1) bekezdése adja meg, járadékként pedig az elmaradt keresetnek (jövedelemnek) a társadalombiztosítási ellátásokkal (rokkantnyugdíjjal) csökkentett összegét kell megítélni [Ptk. 356. § (2) bek.].

A balesetet szenvedett személy keresetveszteségének (jövedelemkiesésének) számításáról a Ptk. 357. §-a rendelkezik. Miután a felperesnek a balesetkor rendszeres jellegű és határozott összegű havi keresménye volt, az azonos vagy hasonló munkát végző személyek keresetének figyelembevételére [(3) bek.] nem volt ok. A felperes keresetvesztesége az (1) és (4) bekezdés alapján megállapítható volt. Miután a jogerős ítélet a jövőre nézve megállapított járadéknál figyelembe vette azt a jövőbeli változást is, amelynek bekövetkezésével már előre, teljes bizonyossággal lehet számolni, a döntés lényege a (4) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása volt, amely a felperes esetében a munkahelyi előmenetel változó keresményének a figyelembevételét jelentette.

Az alperes ebben a körben támadta a jogerős ítéletet, mert a felperes előmenetelét csupán feltevésnek tartotta, és nem tekintette olyan jövőbeli változásnak, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre teljes bizonyossággal lehet számolni. E körben a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelését okszerűtlennek és logikátlannak tartotta [Pp. 206. § (1) bek.].

A balesetet szenvedett személy jövedelemváltozásának figyelembevétele a Ptk. 357. §-ának (4) bekezdésén, vagy a Pp. 230. §-ának (1) bekezdésén alapulhat. Ez utóbbi esetben a bíróság által már megítélt járadék megváltoztatásáról van szó, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság az ítéletét alapította, utóbb lényegesen megváltoztak. A felperes esetében azonban az előbbi, a Ptk. 357. §-ának (4) bekezdése szerinti rendelkezést kellett alkalmazni, amelyre elegendő bizonyíték volt is. Ezek helytálló értékelésével a felperes keresetveszteségének jövőben teljes bizonyossággal számolható változása megállapítható.

A felperes előmenetelét és emelkedő bérezését a peradatok egyértelműen megerősítik. Az előrelátható bizonyosság megállapíthatóságát az adja, hogy a munkáltatójánál minden objektív feltétel és lehetőség megvolt az emelkedő bérezéssel járó előmenetel biztosításához, de a felperes oldalán is, hogy az ehhez szükséges tanulmányokat elvégezve végül menedzser-könyvvizsgálóvá váljon. A felperes a tényleges beosztását és a balesetkori jövedelmét igazolta, miként azt is, hogy a magasabb beosztásához szükséges továbbképzést megkezdte. Ennek elvégzésével alkalmassá vált volna a menedzseri feladatokra. A munkahelyének igazolásaiból, valamint munkahelyi vezetőjének a tanúvallomásából kitűnően a munkáltató rátermettnek, alkalmasnak tartotta arra, hogy az okleveles könyvvizsgálói képzésben vegyen részt, ezért beiskolázta és a képzés költségeit is magára vállalta. A tanúvallomás szerint a felperes munkája és tehetsége miatt gyors előmenetel volt számára garantált, és a menedzseri pozíció megszerzésére biztosan számíthatott. Ezekből a bizonyítékokból okszerűen következtetett a bíróság jogerős ítéletében arra, hogy a felperes előmenetele és ezzel együtt a magasabb bérezése bizonyosan bekövetkezik.

Az összegszerűséget megerősítő bizonyítékok rendelkezésre álltak, amelyeket megerősítettek a hasonló cégeknél azonos munkakörben dolgozók bérezéséről szóló közlések is. A Munkaügyi Minisztérium mintavételes adatfelvételéből származó, tájékoztató jellegű bérközlései nem alkalmasak az adott ügyben bizonyított konkrét adatok mellőzésére.

A jogerős ítélet bizonyítékértékelése nem volt jogszabálysértő, megfelelt a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak. Az arra alapított tényállás helyes, a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat.

A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - felülvizsgálattal támadott részében - a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére.

A felülvizsgálati illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján az alperes köteles az államnak megtéríteni.

Budapest, 2008. június 11.

Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Besenyeiné dr. Varga Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Udvary Katalin s.k. bíró