Supreme Court upheld lower court's liability ruling for a slip-and-fall injury case, dismissing the appeal on evidence evaluation grounds.

Pfv.III.20.153/2008/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Király László ügyvéd által képviselt felperesnek a dr.Bobvos Pál ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Szegedi Városi Bíróságnál 16.P.22.090/2005. szám alatt megindított és másodfokon a Csongrád Megyei Bíróság 2.Pf.21.785/2007/2. számú ítéletével befejezett perében, amely perbe a II.r. alperes pernyertessége érdekében a dr.Havasi Karolin ügyvéd által képviselt Biztosító Rt. beavatkozott, a jogerős ítélet ellen a felperes részéről 46. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a II.r. alperesnek 10.000 (Tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget 15 nap alatt, míg a felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes 2004. november 8-án a bal térdkalács törésével járó balesetet szenvedett, amikor a M-i Gyógyfürdőben a tusolóból az öltözőbe menet a szintkülönbség miatt az egyensúlyát elveszítette és elesett. Módosított keresetében 2.883.024 forintban megjelölt kárának megtérítésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését. A kár összegéből 518.524 forintot elmaradt jövedelemként, 364.500 forintot a balesettel felmerül közlekedési és gyógyszerköltségként, míg 2.000.000 forintot nem vagyoni kártérítés jogcímén követelt.

Az alperesek és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték.

A Szegedi Városi Bíróság a 16.P.22.090/2005/15. számú közbenső ítéletével megállapította a II.r. alperes kártérítési felelősségét a felperesnek a perbeli balesettel kapcsolatos káraiért. Közbenső ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta.

A kár összegére folyt eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II.r. alperest 608.673 forint és kamata megfizetésére, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felperes az elmaradt jövedelem iránti és az útiköltséggel kapcsolatos kárigényét nem bizonyította, a gyógyszerköltségekből pedig csak a szakértői vélemény, illetőleg a háziorvos és a szakorvos tájékoztatása szerint szükségszerűen felmerült 8.673 forint megtérítésére tarthat igényt. A felperes további vagyoni kárigényét elutasította. A 2.000.000 forintban előterjesztett nem vagyoni kárigény körében kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a felperes térdsérülése nem gyógyult maradványtünet nélkül, emiatt a munkaképessége 16 %-ban csökkent, amely hátrányt jelent a számára és megalapozza a nem vagyoni kárpótlás iránti igényét. Annak összegét a felperes körülményeinek mérlegelése és a baleset bekövetkezésének időpontjában irányadó ár- és értékviszonyok figyelembevételével állapította meg 600.000 forintban.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta és a II.r. alperes által fizetendő kártérítés összegét 650.000 forintra felemelte, egyebekben helybenhagyta. Az orvosszakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperes a baleset után két hónapig gépkocsi igénybevételére szorult, tehát közlekedési többletköltsége biztosan felmerült és további gyógyszerköltségek felmerülését is igazolta. Miután a kárának mértéke pontosan nem volt megállapítható, e költségekre a Ptk. 359. §-ának (1) bekezdése alapján általános kártérítésként 50.000 forint megítélését látta indokoltnak.

A jogerős ítélet részbeni megváltoztatása iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A jogszabálysértést a bizonyítékok téves, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétes mérlegelésében és emiatt a jogerős ítélet megalapozatlanságában jelölte meg. Megítélése szerint a jövedelemveszteség iránti követelése közvetett bizonyítékok alapján megállapítható lett volna, mert bár a baleset időpontjában munkaviszonnyal nem rendelkezett, de korábban a szakképzettségének megfelelően folyamatosan dolgozott az egészségügyben, amikor azt a jogszabály és a természetes okú megbetegedései lehetővé tették. Ha a baleset nem következett volna be, továbbra is dolgozhatott volna. Az 518.524 forintban megjelölt, elmaradt jövedelem iránti keresetének elutasítását jogszabálysértőnek tartotta. A nem vagyoni kárigénye körében kifejtette, hogy a baleset előtt fennállott 67 %-os munkaképesség-csökkenése sem a részleges munkavégzését, sem a családi, illetőleg társasági életben való részvételét nem zárta ki. A balesete után elveszítette a barátait és kiesett abból az életritmusból, amelyet éveken keresztül rendszeresen követett. Pusztán az a tény, hogy már az idősebb korosztály körébe tartozik, és egyébként is voltak egyéb betegségei, nem indokolja az ilyen méltánytalanul alacsony összegben meghatározott nem vagyoni kártérítés megítélését. Kérte annak 2.000.000 forintra való felemelését.

A II.r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálattal támadott részében, és a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján abban a körben vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felülvizsgálati kérelem a jogerős ítéletben a bizonyítékok értékelése alapján megállapított tényállást vitatja, és emiatt a jogerős ítéletet megalapozatlannak tartja. Ez alapja lehet a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének, megalapozatlanságról azonban csak akkor lehet szó, ha a tényállás feltáratlan maradt, vagy a megállapított tényállás iratellenes, illetőleg okszerűtlen következtetéseket vagy logikai ellentmondást tartalmaz.

Az adott esetben a bíróságok a jogvita eldöntéséhez szükséges bizonyítást lefolytatták és annak alapján a tényállást helyesen állapították meg.

A felperes kártérítési igényt érvényesített, ezért a Pp. 164. §-ának (1) bekezdéséből következően őt terhelte annak bizonyítása, hogy a balesettel okozati összefüggésben a keresetben érvényesített jövedelemveszteség, és olyan nem vagyoni hátrány érte, amelynek ellensúlyozására a keresetben megjelölt összeg szükséges.

A jövedelemveszteség körében helyesen fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a felperes a balesetet megelőzően is csak átmeneti, rövidebb időre vállalt munkát, mert a munkaképessége már korábban is 67 %-ot meghaladóan csökkent volt, a szakértői vélemény szerint pedig az ápolói feladatok ellátására még részmunkaidőben sem volt alkalmas. Azt nem bizonyította, hogy ha a balesete nem következett volna be, akkor a korábbi munkáltatója foglalkoztatta és így jövedelme keletkezett volna. A jövedelemveszteség iránti keresetének elutasítása nem jogszabálysértő.

A nem vagyoni kártérítés körében helyesen értékelte a másodfokú bíróság azokat a körülményeket, amelyek a felperest ért baleset hátrányos következményei folytán nem vagyoni kártérítéssel kompenzálhatók. A felperes egészségében károsodott, de a személyiségi sérelem, hátrány hozzávetőleges kiegyensúlyozására alkalmas az a pénzbeli szolgáltatás, amelynek megfizetésére a bíróság a II.r. alperest kötelezte [Ptk. 355. § (4) bek.]. E körben a bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, a tényállást kellően feltárta és a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint mérlegelte. Miután a bizonyítékértékelés során jogszabálysértés nem történt, nincs lehetőség arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelje a bizonyítékokat.

A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint - tárgyaláson kívül hozott határozatával - a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

A felperest a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a II.r. alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére, míg a felülvizsgálati illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a 14. §-a alapján az állam viseli.

Budapest, 2008. március 31.

Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Besenyeiné dr. Varga Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Udvary Katalin s.k. bíró