Supreme Court upholds acquittal on negligence for drunk driver unable to assess victim's danger.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.II.341/2008/5.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2008. november 20. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

Az ittas járművezetés vétsége miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kecskeméti Városi Bíróság 3.B.3045/2005/9. számú ítéletét, és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1.Bf.169/2007/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálat során felmerült 3 600 (háromezer-hatszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I. A Kecskeméti Városi Bíróság a 2007. év március hó 1. napján kihirdetett 3. B.3045/2005/9. számú ítéletével a terheltet ittas járművezetés vétsége miatt 75 000 forint pénzbüntetésre és 3 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

A terheltet az ellene segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt 1973. óta rendelkezik gépjárművezetői engedéllyel. A bíróság őt három esetben marasztalta ittas járművezetés vétsége, illetve bűntette miatt.

2005. év október hó 12. napján az esti órákban szeszesitaltól súlyos-igen súlyos fokban befolyásolt állapotban vezette a személygépkocsiját. Ittassága miatt egy balra ívelő útkanyarban áttért a menetirány szerinti bal oldali forgalmi sávba, ahol részbeni átfedéssel nekiütközött a vele szemben közlekedő, a sértett által vezetett személygépkocsinak. Az ütközést követően a gépkocsiból kiszállt és gyalogosan eltávozott a baleset helyszínéről. Kb. két km-t tett meg, amikor egy arra közlekedő autós a gépkocsijába felvette. Később a terhelttel szemben rendőri intézkedésre került sor.

A járművek ütközése során a sértett fején és bal vállán zúzódásos, 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett el. A terhelt könnyebb sérülést szenvedett el a fején.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a terhelt megszegte a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt tilalmat, ezzel összefüggésben rótta a terhelt terhére az ittas járművezetés vétségének elkövetését.

Mindemellett azonban a vád tárgyává tett további bűncselekmény, a segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntette alól a terheltet felmentette, s ezt azzal indokolta, hogy ittas állapota miatt a beállt helyzetet értékelni, annak súlyát felmérni nem tudta. A Btk. 172. § (1) bekezdésében meghatározott törvényi tényállás alkalmazása során kialakult bírói gyakorlat szerint a segítségnyújtás elmulasztása bűntettének elkövetőjét mindenekelőtt a segítségnyújtás szükségességéről való meggyőződés kötelezettsége terheli, ám jelen esetben a terhelt e kötelezettségét súlyosan ittas állapotából adódóan nem is volt képes teljesíteni. Súlyos, az alkoholmérgezés határán lévő állapota miatt a helyzetfelismerésre képtelen volt, márpedig a már idézett törvényi tényállás szabályozása szerint az elkövető a "tőle elvárható" segítség nyújtására köteles csupán.

A terhelt terhére - a segítségnyújtás elmulasztása bűntettének tekintetében - bűnösségének megállapításáért az ítélet ellen az ügyész fellebbezett. A másodfokon eljáró Bács-Kiskun Megyei Bíróság a 2007. év december hó 14. napján kelt 1.Bf.169/2007/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének büntetést kiszabó rendelkezését megváltoztatta, a terhelt főbüntetését 3 hónap fogházbüntetésre súlyosította, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, egyebekben azonban az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A tényállást kiegészítette azzal, hogy a terhelt személygépkocsijával az ütközést követően az árokba sodródott, a kocsi féltengelye kiszakadt és az úttestre esett. A terhelt a megállást követően egyik cipőjét hátrahagyva távozott el a helyszínről.

A segítségnyújtás elmulasztása bűntettével összefüggésben a megyei bíróság kifejtette, hogy mindenki csupán olyan módon és mértékben köteles a segítségnyújtásra, ahogyan az tőle - személyére, helyzetére és állapotára tekintettel - elvárható. A terhelt mérgezéses állapotot eredményező alkoholos befolyásoltsága miatt - a fejsérülés nélkül is - tudatborult hatás alatt állt. A baleset helyszínéről cipőjét hátrahagyva, gyalogosan indult el távoli lakhelyére, s amikor - a helyszíntől már nagyobb távolságra - elfogására sor került, még mindig dülöngélt és értelmetlenül beszélt. Az ilyen tudatállapotban lévő személytől adekvát cselekvés nem várható el. Objektíve hiányzott tehát a terhelt segítségnyújtási képessége, jóllehet ez a bűnösség megállapításának feltétele.

II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség B.930/2008/1. számon - a törvényes határidőn belül - a terhelt terhére a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Ebben kizárólag a terhelt segítségnyújtás elmulasztásának bűntette alól történt felmentését sérelmezte. Indítványozta a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását. Álláspontja szerint a terhelt mindkét cselekményét önhibából eredő ittas állapotban követte el, a Btk. 25. §-a értelmében azonban az önhibából eredő ittasság miatt bekövetkezett tudatzavart állapot az elkövető javára nem vehető figyelembe. Az irányadó bírói gyakorlat a leittasodott személytől is megkívánja a segítségnyújtást, akár úgy, hogy az ittassága miatt segítségnyújtási készségében korlátozott személy más segítségét kérje (BH. 1978.511., 1983.183.). A terhelt kötelezettségének egyáltalán nem tett eleget, a helyszínről úgy távozott el, hogy a sértett állapotáról meg sem győződött, így részére segítséget sem nyújtott, s azt mástól sem kért.

A Legfőbb Ügyészség BF.755/2008. számú írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta. A nyilvános ülésen megjelent képviselője felszólalásában hivatkozott arra is, hogy a terhelt a helyszínt elhagyva ittas és sérült állapotában 2 km-t gyalog megtett, ehhez képest megkívánható lett volna, hogy akár más személy igénybevételével vagy a mentők értesítésével segítségnyújtási kötelezettségét teljesítse.

A terhelt védője az alapügy ítéleteiben kifejtett jogi állásponttal egyetértve a felülvizsgálati indítvány elutasítását és a megtámadott határozatok hatályában fenntartását kérte.

III. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.

Az igazságügyi orvosszakértők véleményére alapított ítéleti tényállás szerint a terhelt a cselekmény idején gyakorlatilag alkoholmérgezéses állapotban volt. Ez az állapot a koncentráció nagyfokú zavarát, a cselekvés és a mozgás, a reflexek összerendezetlenségét eredményezte. Az ilyen állapotban lévő személy nem képes vagy csak részben képes felmérni magatartása következményeit, a tudatos felismerésnek megfelelő cselekedetre nem képes (elsőfokú ítélet 5. oldal harmadik bekezdés). A terhelt a balesetet követően tehát ittasságának súlyos foka miatt nem volt olyan állapotban, amely képessé tette volna a tényleges segítségnyújtásra, de a helyszíni körülmények miatt nem volt képes arra sem, hogy - a helyzetet áttekintve és értékelve - más személy segítségét kérje.

A Legfelsőbb Bíróság lényegében egyetértett azzal az anyagi jogi értelmezéssel, amelyet a segítségnyújtás elmulasztása speciális tényálláselemét, a "tőle elvárható" segítségnyújtást illetően az alapügyben eljárt bíróságok a terhelt súlyos fokú ittassága kapcsán alkalmaztak.

A Btk. 172. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés I. fordulata szerint minősülő segítségnyújtás elmulasztásának bűntettét az követi el, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézi elő.

A segítségnyújtás elmulasztása bűntettét elkövető tudatának át kell fognia, hogy a passzív alany sérült, vagy olyan helyzetbe került, melyben az élete, az egészsége vagy testi épsége közvetlen veszélyhelyzetben van. A cselekmény történeti tényeinek bizonyítása során az elkövető szubjektív állapotának megítélése kiemelt jelentőséggel bír: mindenki csak olyan segítségnyújtásra köteles, amely személy szerint tőle elvárható. A cselekvőképességet érintő tudatzavar enyhébb vagy súlyosabb formája nyilvánvalóan befolyásolja az elkövetőtől elvárható magatartást. E helyzetben az önhibából eredő ittas állapot megítélése a törvényi tényállás egy - az alanyi oldalon lévő - eleméhez (a "tőle elvárható" fogalomköréhez) kapcsolódik, így azt nem a büntethetőséget kizáró vagy korlátozó ok (Btk. 24. § (1) és (2) bekezdés, valamint a 25. §) szabályozása szerint kell megítélni.

A súlyos, alkoholmérgezéses állapotban lévő terhelt gyakorlatilag képtelen volt a helyzet felismerésére és az adekvát cselekvésre is. Nem volt tehát "tőle elvárható" a sérült megsegítése, de még a mások értesítése révén nyújtott segítség sem. Minthogy az elkövetőnek a cselekmény törvényi tényállásában előírt alanyi alkalmassága hiányzott a bűncselekmény megvalósításához, nem bírt jelentőséggel az ügyészi felülvizsgálati indítványban hivatkozott és kizárólag a beszámítási képesség, mint büntethetőséget kizáró ok relációjában releváns önhiba. Lényegében ezt a jogértelmezést támasztják alá azok a bírói gyakorlatot reprezentáló eseti döntések is, amelyek az ittas terheltnek a sérült helyzetéről szóló és más személy értesítésével kapcsolatos kötelezettségére utalnak (BH. 1983. évi 83. sz. jogeset, BH. 2006. évi 209. sz. jogeset). Bizonyítás tárgya ugyanis, hogy az ittas elkövető, aki maga nem volt képes a sérültnek segíteni, olyan állapotban volt, hogy ezt mások értesítése révén megtehette volna. Nincs jelentősége tehát annak, hogy az elkövető ittassága önhibájából eredően következett-e be. A bizonyítás és a bűnösség megállapítása kapcsán nem a terhelt büntetőjogi beszámítási képességét, hanem a törvényi tényállás egyik elemének ("tőle elvárható segítség") megvalósulását kell vizsgálni.

Mindezekre figyelemmel a terhelt felmentésére a segítségnyújtás elmulasztásának bűntette miatt ellene emelt vád alól a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül került sor, ezért a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot a Be. 426. § alapján hatályában fenntartotta.

A felülvizsgálati eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be. 429. § értelmében az állam viseli.

A Be. 3. § (4) bekezdése kizárja a Legfelsőbb Bíróság határozata elleni fellebbezés lehetőségét, felülvizsgálatnak a

416. § (4) bekezdés b) pontja alapján nincs helye. A Be. 418. § (3) bekezdés értelmében minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. § (1) bekezdésének e) vagy g) pontján alapul.

Budapest, 2008. év november hó 20. napján

Dr. Schäfer Annamária s.k. a tanács elnöke, Dr. Csere Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Katona Sándor s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

bírósági ügyintéző

Kné